2013. február 5., kedd

Tire sur la neige

Bírom, hogy elég sokszor úgy kezdek bejegyzésbe, hogy felpakolom a képeket, aztán ami eszembe jut róluk írogatok. Ez a mai nap is hasonlóan fog történni.

Szóval a legutóbbi kissé ideges hangvételű bejegyzés után, mostmár nyugodtabban (elküldött vízumjelentkezéssel) fogok tudni ideülni. Rájöttem egyébként, hogy nem akartak ők nekem rosszat, csak valóban az a véleményük, igaz fel nem foghatom miért, hogy az nem probléma ha én vízum nélkül maradok. Hát, mindenkinek vannak eltérései bizonyos dolgokról alkotott vélemények terén (ez megint egy olyan szép csűrt-csavart magyar mondat amit angolról próbáltam a magyar nyelvre ráerőszakolni), nincs mit tenni. Úgyhogy a pár napos borús hangulat után most már elszállt a mosolyszünet és ismét mindenki boldog. 

Rájöttem közben, hogy nem írtam még arról sem mi történt abban a 10 napban míg Kevin itt volt (Noah hisztijét leszámítva). Nos, Kevin hát, érdekes egyéniség. lol A magyarban az érdekes szónak már-már pejoratív értelme van ilyen szituációkban, és hát igen, szándékosan használtam most én is ezt a szót. Úgy képzeljétek el, hogy a gyerek nem beszél napközben. Azaz beszél de csak amennyit muszáj. Hol a cukor? Mikor ebédelünk? Nézünk este filmet? IGEN, "nézünk este filmet?". A lényeg ezen van, ugyanis amennyire nem beszél napközben, éjszaka annyira aktív. Én nem tudtam eldönteni még a mai napig sem, hogy ehez a napszaknak van köze vagy annak, hogy éjszaka csak én vagyok ott, mindenesetre hihetetlen a kontraszt. Gabrielék el se hiszik, hogy éjjel mennyit beszél, mert napközben tényleg ilyen takarékos módon van.
A 10 nap alatt egyszer volt olyan, hogy 6 óránál többet aludtam volna, átlag hajnali 1-2-kor mentünk aludni, egyszer 3-kor hát az utána való napon volt az, hogy kidőltem este 9-kor mert nem bírtam már. Persze neki nem volt gond, délelőtt 10-11kor kelt, viszont én közben dolgoztam, szóval 7.20-kor keltem minden nap. Megnéztünk tényleg indokolatlan mennyiségű filmet és formálódott egy új véleményem a holland fiatalságról. lol Tudtátok, hogy Hollandiában 16 a nagykorúság? 16 éves kortól már ihatnak alkoholt, vehetnek cigit, minden. Úgyhogy Kevin a 17 évével kb ugyanolyan (ha nem még több) bulis tapasztalattal rendelkezik mint én így majdnem 20 évesen. Diszkrét.

A Noah-s hisztis éttermes estén, az étterem mellett volt egy "Dollar import" vagy mi a halál nevű nagy store, gondoltuk benézünk vacsora után. Naívan azt hittük olcsó import árut találunk majd, ott soroltuk is Kevinnel, hogy milyen jó lenne ezt meg azt találni, ilyen európai holmikat. Aztán kiderült, hogy a Dollar importot inkább Yuan importra kellett volna keresztelni, mivel konkrétan minősíthetetlen kínai holmikat árultak egy indokolatlan nagy területű boltban. Egy pár az igényes termékkínálatukból:

a világ legrondább fake arany/bordó kígyóbőr táskái

Szőrös női láb piros tűsarkúban. Ismeretlen művész. (frankón szőrös. nem bírom feldolgozni mit érzett aki ezt legyártotta)

ha esetleg valaki "goif" klubot nyitna

A hely egyetlen értékelhető része a könyvek voltak, ezt Valérie találta nekem :D "Miért nem találnak meg az ideális férfiak" lol

Hazafelé úton bementünk még egy ilyen vadász-halász boltba mert az egész tele van preparált állatokkal és a gyerekeknek meg akarták mutatni. Itt találtuk ezt az idegbeteg hódot lol 

Most pedig egy kis gasztronómiai kitérőt tesz a bejegyzés, ennél randomabb már úgysem lehetek. :) Szóval íme az általam kidekorált pâte chinois / shepherds pie, magyar neve nincs tipikus kanadai étel. Konkrétan párolt darált marhahús, kukorica és krumplipüré, ezeket ilyen sorrendben egymás fölé rétegezik majd a végén berakják kb 10-15 percre a sütőbe. Valérie mindig rászórja a magyar pirospaprikát is a tetejére lol így már egész érdekes ízvilága lesz az egésznek. 


Valamint csináltunk egyik nap, tire sur la neige-t vagy tire d'érable néven is fut a dolog, és a következő képeken majd látjátok, hogy ez körülbelül a legkanadaibb édesség amit el lehet képzelni. Tehát hogyan is csinálunk tire sur la neige-t:

1. vegyünk egy nagy tálca havat

2. kezdjünk el egy lábasban juharszirupot forralni

3. egészpontosan 113 fokig menjünk, időközben fel-le csavargatva a gázt vagy az egész kifut

4. öntsük a forró szirupot a hóra és tegyünk a szélekre fa spatulát

5. kb fél perc elteltével tekerjük fel a megdermedt juharszirupot. :)
Nagyon finom egyébként, és mikorra feltekerjük már egyátalán nem forró, sőt ilyen kellemesen hűvös és édes az egész. A mi havunk nem volt valami jó, ha vásárban vagy hasonló helyeken csinálják (én Mont Tremblant-nál ettem először) ott napokkal előbb letönkölik a havat szóval kb jég már nem is hó az egész. Mi meg kb fél órával előtte tömtük meg a tálcát Zoéval az udvaron. :D

Azon a héten amikor Kevin itt volt, igazi nagy québeci hidegek voltak, -20 és társai, az utána lévőn viszont egy hirtelen felmelegedés (egészen 10 fokig) következett, így minden szép sáros lett az elolvadt hótól. Ja, és olyan szelek voltak, hogy az egyik szomszéd ház trampoline-ját konkrétan Zoéval láttuk ahogy felkapja és a ház oldalához csapja a szél. Nem tudom az ablakok hogy néztek ki utána, ezt a képet akkor készítettem mikor már ismét a földön volt a trampoline.


Hétvégén bementem Montréalba, ezévben még nem is voltam (:OO), úgyhogy már egész hiányzott. Kevinék betegek voltak a héten, úgyhogy mondta ő most nem jön be, de este átmehetnék... FILMEZNI. lol naná. 

Station Berri-UQAM valahol a buszpályaudvar és a metró összekötése közt. 

metro! - tökre nem szoktam ilyen hülye self-shotokat csinálni de egyedül néha elfogott az unalom, végig textingeltem meg minden de azért egyedül mégsem annyira poén még egy nagyvárost járni sem. Ez egyébként az a fehér kabátom amit a boxing week-en 40$ helyett 9$-ért kaptam meg.

Vasárnap mind Kevin, mind az én családom egy építkezési kiállításra mentek, a montréali olimpiai stadionba, kivéve Virginie-t aki a szomszédos stadionban berendezett állatkertbe vitte Marily-t és Benjamint. Kevinnel mivel nem volt jobb dolgunk csatlakoztunk, nem volt rossz csak rohadt álmosak voltunk, a telefonom meg lemerült úgyhogy még képeket csinálni sem tudtam. Kivéve ezt, de ezt is Kevin csinálta igazából az ő telójával. Irtóra aranyos volt ez a mosómedve, de 55$-t én nem adok ki ilyenért. :/



Hétfőre aztán visszatért a kanadai tél, ismét leesett vagy 20 centi hó, ilyen nahát, a február még téli hónap! - elven.

Otthon úgy október közepén elraktam a napszemüveget egészen március közepéig, itt viszont igencsak elkell csomószor mivel a hó + nap kombó délutánonként elég zavaró tud lenni.

Vérbeli kanadai! XD

Na most ennek az eszköznek a neve ski-doo vagy franciául trois ski-nek (három sí) is hívják, a lényeg, hogy szánkóként funkcionál... kivéve mikor Gabriel a quad mögé köti őket és a környéken repesztünk így négyesben. :D

Be van fagyva a tó is a környéken am, annyira, hogy rá tudtunk menni a quaddal. :D

Szóval most már tényleg kevesebb van vissza mint amennyit itt voltam, Val mondta innentől már durván repülni fog az idő. Hát nem tudom, kicsit örülök is neki, meg kicsit tartok is tőle. Várom már hogy mindenkivel egymásra ugrálva örülhessünk az újratalálkozásnak Budapesten, viszont nem lesz több reggeli -Daddyyy! - Doraaah!, meg poutine meg 0-24 francia és angol, ami hiányozni fog. :( 
A jövőbeni terveimet még mindig nem sikerült letisztáznom, úgy néz ki nem megyek vissza még egyetemre, mivel Magyarország annyira kiszámíthatatlan, hogy én ott nem tudom elképzelni magamat, külföld viszont drága illetve ahol olcsó ott fluent francia kellene. Úgyhogy most vívódok magamban Franciaország és Anglia közt, Franciaországban folytathatnám a franciát, viszont kb 10x ennyire rá lennék kényszerítve a beszédre, és megint aupairkednem kellene, mivel máshova nem vesznek fel megfelelő nyelvtudás nélkül. Anglia egyfajta komfortzóna lenne, nem kéne aupairkednem, csinálnék amit akarok, ráadásul angolul. Viszont az egyébként is törékeny kis franciatudásom azzal a lendülettel törne ketté ahogy én átlépem Anglia határát. :( GRRRRR. LIFE IS HARD.



1 megjegyzés: