Félidő

Most járok kint tartózkodásom félidejénél. Durva, hogy kevesebb van vissza már mint amennyit itt voltam. Egyrészt "jaj nemtudom mi lesz ezután, nem akarok visszamenni" másrészt meg várom már, hogy mindenkivel  otthon újra találkozzak, meg az utóbbi időben a családdal is voltak némi nézeteltéréseim.
Félreértés ne essék, tudom, hogy sokkal de sokkal rosszabb is lehetne, viszont nemrég akadt egy incidens amiért gyerekes-nem gyerekes én eléggé megsértődtem. Ez az incidens pedig a vízum.

Inkább nem részletezném, hogy milyen vízummal, meg hogy vagyok kint, a lényeg, hogy február 16-án ez lejár. Úgyhogy január elején kérdeztem Gabrielt hogy hogy megy a vízumra jelentkezés, el kéne kezdeni a procedúrát időben. A válasz? Felesleges a vízumhosszabbítást megkérni. Először azt hittem viccel, mondtam is, hogy na de komolyan, már volt 3 aupairjük biztos vágják mi ennek a módja. De mondja, hogy komolyan, felesleges azt megkérni, mert amikor elhagyom az országot úgyse fogják újrakeresni, hogy milyen vízummal tartózkodtam itt, akkor már mindegy, Kanadán belül meg nem fog egy rendőr sem random odajönni, hogy mutassa a vízumát kisasszony. Hát mondtam neki, hogy és ha elüt egy autó és utánanéznek ki vagyok akkor mi van? Meg amúgy is, én nemzetközi szinten szeretnék majd dolgozni, ha valami cég csinál egy alaposabb háttérkutatást és ez később kiderül... Meg amúgy is, mi az már hogy illegális tartózkodásra kérni valakit!!?
Gondoltam hátha csak ő ilyen whatever hozzáállású, megkérdeztem Valérie-t is. Hát ő is ugyanezen az állásponton volt. (Megjegyzem az előző 3 aupair közül 1 kanadai volt, tehát neki nem kellett vízum, a másik 2 viszont jelentkezett és meg is kapták.)
Úgyhogy remekül egyedül maradtam a problémával, márpedig a Canadian immigration egy ritka nagy bitch, mindenhol mást írnak hogy mit kell beadni meg mit kell kitölteni... Elvileg 1 hónappal a vízumom lejárta előtt kellett volna benyújtani a jelentkezést, hát konkrétan én még ezt mindig nem tettem meg. 17 napom maradt. Mert segítség az 0.
Csak azért bosszant ez az egész, mert egyrészt utálok másoktól függeni, márpedig most mindig nekem kell odamenni, hogy menjünk a bankba számlát nyitni, scanneljük le az útlevelemet, fizessük ki az online díjakat... stb. Másrészt meg nagyon rosszul esik, hogy nekik tökmindegy nekem milyen következményei lehetnek ennek az egésznek, a lényeg, hogy nekik megvan az aupairjük és ennyi.

Szóval ez az eset eléggé elkedvtelenített az utóbbi időben, régebben csomót pakoltam meg takarítottam, tényleg segíteni akartam nekik mindenben amiben tudtam, most meg úgy vagyok vele, hogy udvariasan a rám eső részt megcsinálom aztán árivedercsi. Miért kellene nekem feltakarítanom a szombati reggeli után az egész konyhát? Régebben mindig megcsináltam, most meg a saját cuccomat berakom a mosogatógépbe és visszamegyek a szobámba. A hűtő megint eléggé koszos, egyszer kimostam anno, hát még egyszer nem fogom.

Azttán ott van Noah. Újabban eszméletlenül az idegeimre megy, és akármennyire próbálom magamnak mondani, hogy csak egy gyerek, nem kell a szívemre venni a hülyeségeit; én meg csak egy 19 éves lány vagyok, nem az anyja, nem professzionális óvónő vagy akárki és egyszerűen nem bírom ignorálni. Kezdjük ott, hogy amikor délután érte megyek a sulibuszhoz, minden áldott alkalommal cirkuszt rendez. Mert hogy miért nem jött az apja is ki érte, miért nem jött Kevin is ki érte, miért nem megyünk a Granby játszótérre aznap, miért nincs otthon az anyja, stb.. És akkor nem akar jönni, megáll fákat rugdosni az út szélén, stb. Aztán mindenhol széthagyja a cuccait, nem lenne nagy kérés, hogy a csizmáját rakja a kályha mellé száradni meg a kabátját akassza fel, de nem, ő csak bejön, lebasz mindent a FÖLDRE és ott hagyja hogy majd én felszedem. Ezenkívül egyfolytában hisztizni kezd ha valami nem úgy történik ahogy ő elképzelte. A végső csapás a Granby játszótér után volt, akkor tényleg nagyon mérges lettem. Van Granbyben egy ilyen nagy beltéri játszótér ugrálóvárral meg mindenféle mászókával, csúszdával. Hét elején kitalálták, hogy a héten oda elmegyünk. Kedden, szerdán mindkét alkalommal hiszti lett a vége mikor Noah megtudta, hogy nem aznap megyünk. Csütörtökön végre elmentünk, azaz engem meg a két gyereket kiraktak a helynél, a szülők meg Kevin meg elmentek vásárolni. 2 órán keresztül tényleg eszméletlen türelmes voltam, pedig egyfolytában csokiért meg chipsért nyávogtak a büfé előtt, Noah eltörte a jégkásás poharát és kék löttyel terítette be az asztalt... Én meg mondom türelmes leszek, játszottam velük, rohangáltunk, fogócskáztunk a nagy mászóka-várban meg minden, erre... Mikor megyünk haza, szállunk be a kocsiba, amint beülök hátra a gyerekekhez Noah elkezd üvöltözve hisztizni hogy Kevint akarja maga mellé ültetni. Hát mondom ilyen nincs hogy ennek soha semmi se jó, azok után hogy 2 órán keresztül tényleg mindent megtettem, úgy pattantam ki mint a bolha a kocsiból és talán kicsit túl erősen is vágtam be az ajtót. Nagyon nagyon mérges voltam tényleg, kb a sírás határán hogy bármit csinálok neki nem jó.
A szülők is levették mondjuk, hogy nagyon kiakasztott, Valérie ült be mellé a végén, mi meg Kevinnel ketten előre, aztán mondták Noah-nak hogy most megyünk étterembe de ő nem jöhet majd be mert nem tud viselkedni. Na akkor 10 percig megint jött a nyavalygás, hogy de igen, meg ő akar étterembe menni, meg most miért, stb.. Mikor odaértünk, Valérie meg ő maradtak a kocsiban, komolyan már meg is örültem, hogy na tényleg most megkapja, de aztán kb 10 perc után utánunk jöttek az étterembe. Hát mondom így sosem tanulja meg a leckét, hogy mindig csak megfenyegetik de nem váltják be. Én legszívesebben behoztam volna az étterembe  hogy mindenki eszik csak ő nem, aztán majd itthon kap valamit úgyis mindig van annyi kaja hogy ihaj. De nem, ezekután majd gondolja nyugodtan csinálhatja tovább a hisztijeit, mert úgyis minden rendben lesz a végén. Legszívesebben lekevernék néha neki egy taslit, de még a szülőket se láttam soha hogy megütnék, én aupairként meg hát addig lennék aupair...

Úgyhogy az egyetlen értékelhető tagja a családnak Zoé újabban, aki ha szomorú fejet vágok odajön, hogy "I love you Dorie" meg ölelget, megvannak a saját kis vicceink meg szokásaink, így amikor ő lesz hisztis sokkal könnyebben elviselem mint Noah hisztijeit.

Az is idegesít egy kicsit, hogy ugye megkaptam én is még szeptemberben a felajánlást, hogy valaki meglátogathat télen 2 hétre otthonról, akkor nem értettem miért pont télen, hát most már értem. 5 és fél hónap után már úgy kezd elegem lenni, hogy nem láthatom a barátaimat, úgy hogy mivel Laura is már elment, itt nincsenek olyan nagy barátságaim.. Tavaly az akkori aupair meglátogatta a legjobb barátnője 2 hétre februárban. Hát nekem is valami hasonló kellene, csak persze Németországban kicsit egyszerűbb összeszedni egy repjegyre valót mint Magyarországon.

Cseresznye a tetejére, beteg is vagyok most, megfáztam a múlt heti rekordhidegben, úgyhogy aspirin+C-n élek kb és a 2. doboz zsepit kezdtem tegnap este. Ennek ellenére hétvégén lépek be Montréalba, Kevinnel találkozunk, még nem tudom akarok-e Lavalban stayoverezni, legszívesebben hostelbe mennék Laval helyett, habár mindenki nagyon kedves már szeretnék egy kicsit mindenki nélkül lenni.