Szóval hol is voltunk? A Mont Tremblantnál, ami egy Cowansville-től 230 km-re, Montréaltól északnyugatra található ski-resort. De itt sem valami utolsó kis hostelben, hanem közvetlenül a sípálya mellett elhelyezkedő Fairmont hotelben.
Én már mikor megérkeztünk furán éreztem magam, mivel ez egy 5 csillagos hotel (ilyen helyen én mikor dolgoztam már megtisztelve éreztem magam) szóval ahogy kellett jött a boy a kocsival, pakolták fel a bőröndjeinket meg minden.. Mivel unokatesóékkal voltunk, olyan szobákat foglaltak, amik egy ajtóval összeköthetőek voltak, szobánként 2 franciaággyal. Na most ez azt jelentette, hogy én pl Zoéval aludtam egy ágyban, míg a másikban a szülők voltak. De engem esküszöm a luxus jobban zavart mint az, hogy a host szüleimmel kelljen egy szobában aludnom.
Lényeg a lényeg, volt minden, svédasztalos reggeli, medence, szauna sőt még olyan melegvizes kinti medence is volt amiben lehetett üldögélni órákat anélkül, hogy fáztál volna pedig hó volt a medence szélétől 1 méterre. Ja, a medence is jó sztori, járkáltak ott a pincérek és lehetett tőlük rendelni mindenfélét amit aztán a medencében iszogathattál meg, mint valami filmben. Egyébként tökre sajnáltam a pincéreket ott mászkáltak nyakkendőben meg minden és 1, rohadt hideg volt és nem volt kabátjuk mivel folyton ki-be mászkáltak a bár és a medence közt 2, alapvetően szar olyan helyen dolgozni ahol mások meg kurvajól érzik magukat.
Szombaton lement síelni a család, azazhogy a gyerekeket tanították inkább síelni, nekem meg mivel nem volt se lécem se bakancsom, álltam a pálya mellett és bambultam. Na olyan unalmas pár órám se volt még. Aznap jött a takarítónő is, péntek délután ilyen 4 felé csekkoltunk be, másnap délután már ott volt a takarító.. Megcsinálta az ágyat meg összehajtogatta háromszög alakúra a vécépapírt. Na jó, elvitte a koszos törölközőket is meg felporszívózott. Amíg ott volt komolyan olyan rosszul éreztem magam tiszta burzsoának, majdnem megkérdeztem segíthetek-e valamiben de hát azért az fura lett volna.
Este megint medencéztünk, ja és hadd említsem meg még a napközben elfogyasztott indokolatlan mennyiségű kaját. Komolyan most ahogy hazaértem örültem, hogy végre egy ilyen egyszerű ételt ehetek mint a spagetti ahelyett a sok extra éttermi izé helyett amiket az elmúlt napokban ettünk.
Úgyhogy vasárnapra már teljesen kész voltam a fent még annyira nem is részletezett luxustól, alig vártam, hogy hazajöjjünk. A másik ami zavart, hogy mivel Laura már nincs itt, Kevin meg még nincs itt kicsit egyedül éreztem magam a szüleim korabeli host szülőkkel akik habár eszméletlen jófejek mégsem az én korosztályom, meg a kisgyerekekkel.
Reggel egyébként az ajtó alatt diszkréten becsúsztattak egy lapot részletezve a 3 napi költségeinkkel, csak a mi szobánk 1100$ körül volt, a másik is gondolom kb ennyi, úgyhogy.. No comment. Luxurious hotel is luxurious. Egyébként unokatesóék fizettek mindent, hát meg is őrülnék ha az ő au pairjük lennék, a lavali postból is látszott szerintem, hogy milyen szinten élnek ott, hát azt nem bírnám pedig az én családom se egy ágrólszakadt itt.
Délelőtt mégegyszer lementek gyorsan síelni, addig én a faluban sétálgattam amíg le nem fagytak a lábujjaim, mindenesetre ilyen képek születtek:
Végül délután, a hétvége fénypontjaként számomra, lementünk korcsolyázni amivel először úgy voltam, hogy basszus remek ülhetek kb 1 órát a padon amíg a gyerekeket tanítják korcsolyázni mivel nekem nincs korcsolyacipőm se ugye, de aztán kiderült, hogy a hotelben kaptak valami kupont amivel tudtak nekem bérelni egy párt. Soha sem voltam kifejezetten nagy tehetség korizásban, úgyhogy először vonakodtam is, nem akartam megpróbálni, de aztán 5-10 perc után egész belejöttem és nagyon imádtam az egészet. :D Egy ilyen remek kép is született, bár szakmai titokként meg kell jegyeznem, hogy kb ötödik próbálkozásra sikerült Stephane-nak lekapnia így mivel kb 2 másodpercnél tovább nem tudok egy lábon állni korival. :D
Úgyhogy ennyi lenne a Mont Tremblant beszámoló, most már elmondhatom, hogy voltam 5 csillagos hotelben és annyira nem nagy szám sőt nekem vakítóan fényűző az egész. Viszont be van fagyva a közelben a tó, úgyhogy lehet be kéne ruháznom egy korcsolyára. ;)
PS. holnaptól kezdem a 16 hetes, maratonra felkészítő programot. JUJ!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése