Szóval február 18-án 20 azaz húsz azaz twenty azaz vingt éves lettem, amit még mindig nem tudok feldolgozni, olyan öregnek érzem magam és a helyzeten nem segít, hogy még mindig nincs sziklaszilárd elképzelésem mit csinálok július 16. után.
Vasárnap azaz február 17-én elmentünk étterembe a szülinapom alkalmából, a család + Virginie, Kevin és Marily. Szép este volt, csomót viccelődtünk, hip-hip-HURRÁztak nekem 20x (amitől még öregebbnek éreztem magam) és rakattak a pincérrel egy csillagszórót a cream brûlée-mre mivel a tortát mint utóbb kiderült előre meg kellett volna rendelni. Mindenesetre jó volt. :)
Hétfőn hivatalosan dolgoztam, konkrétan Noah osztálya ment az uszodába és ilyenkor szülők/nagytesók is mehetnek segíteni a gyerekek felvigyázására, hát ezt Gabriel úgy értette, hogy aupairek és kistesók is, úgyhogy míg ő segített a tanárnőnek rendben tartani a kölköket, mi Zoéval eluszigáltunk mindenfelé. Aranyos volt nagyon, végig vigyorgott mint a vadalma és ebből kifolyólag egy csomó vizet kapott a szájába a legkisebb hullámtól is. XD Uszoda után Gabriel felajánlotta, hogy vegyünk egy nagy poutine-t (a kedvenc kanadai kajám <3) a La belle province-ban, úgyhogy azt ebédeltük, aranyos volt. Este pedig vacsora után még ott üldögéltünk az asztalnál, Gabriel mellettem nekiállt egy spa honlapját nézegetni. Mondom neki na mi szeretne spa-ba menni egy jó pedikűrre vagy valami..? Erre ő kérdezi, hogy én akarnék-e oda menni? Nem tudtam mire akart kilyukadni, úgyhogy mint minden kérdésre amit nem értek a válasz: nem. Valérie is ott volt, mondja, hogy hát akkor elvesztette a spa partnerét. Teljesen nem értettem mi a franc van mire kibökték, hogy hát ez egy nagyon jó környékbeli spa és gondolták egy utalványt adnak nekem ajándékba, de mivel egyedül annyira nem fun (Kevin meg nemigen fog velem jönni lol) így gondolták Valérie jön velem ha szeretném. :)) Úgyhogy valamelyik este jövő héten valószínűleg megyünk a spába! :D Később a héten egyébként egyszer ebéd után az új aupair jelöltek e-mailjeit olvasgattuk (mert már megy a keresés - erről még később) mikor néztem hogy vannak az e-mail címén ilyen Forever 21 hírlevelek. Mondom mi a franc, nem hiszem, hogy akkora fan lenne hogy hírlevélre feliratkozzon.. Erre mondja hogy még a spa-ötlet előtt akartak regisztrálni nekem egy ilyen utalvány-kártyát de a végén túl sok hülyeséget kérdeztek, úgyhogy nem tudták megcsinálni. De mennyire aranyos ez már, tudják, hogy a Forever 21 a kedvenc boltom itt, milyen figyelmesek!
Végül pedig pénteken jöttek a nagyszülők látogatóba, én a gymben voltam reggel míg Zoé pre-schoolban, viszont mikor hazajöttem a szobám ajtórésébe egy kék boríték volt becsiptetve. 40$ meg ez az üdvözlőlap volt benne:
"egy szó születésnapodra"
"Köszönjük, hogy ilyen jól gondját viseled Noah-nak és Zoénak!"
"Íme pár jókívánság ezen a napon amikor te vagy a középpontban! Nagyon szeretünk, így ez a nap nem telhet el úgy, hogy ne mondanánk el mennyire nagyra értékelünk téged. Boldog születésnapot!"
Yves et Louise
Annyira meghatódtam komolyan alig győztem nekik merci beacoup-zni, mutattam Gabrielnek is de ő meg csak nevetett, hogy én hogy kiakadtam. De most tényleg, mennyire édes ez már? Nagyon bírom amúgy őket, grandma Louise-zal nemrég vagy 2 órát beszélgettem külföldön tanulásról meg a québeci iskolarendszerről (fiatalkorában általános iskolai tanár volt), full franciául, mindig úgy örülget ha franciául beszélek. :D Tud angolul, csak szerinte nagyon rosszul, szerintem teljesen oké, jó talán választékos-angol versenyen nem indulhatna, de megértem amit mond mindig. Mindenesetre au Québec, on parle en français, úgyhogy igyekszem inkább franciául beszélni vele, ő is jobban érzi magát akkor.
Síelésről egy kicsit: decemberben először nagyon utáltam. 2 perc próbálkozás után leültem a padra majdnem sírós állapotban annyira idegen volt nekem ez az egész, a család meg ugye már évek óta síel, a gyerekek is egész jók, hülyén éreztem magam. Azóta már nagyjából megálltam a lábamon, viszont mindig csak a legkisebb kb 100 méter hosszú tanuló-lejtőre mertem felmenni. Najó egyszer felmentem egy igazi pályára, 2x olyat estem hogy ihaj, egyszer még a botokat is elhagytam..
Úgyhogy kedden nem volt sok motivációm menni, de hát ha menni kell hát menni kell. Valérie üzleti úton volt Montréalban, úgyhogy csak Gabriel, a kölykök meg én voltunk amúgy. Zoé előző hétvégén megtanult egyedül (kötél nélkül) megállni a léceken, szóval a terv az volt, hogy mennek fel a nagyobb lejtőre. Hát én inkább lent maradtam még mindig a tanuló-pályán, mondván az a biztos. Aztán 1 óra után Gabriel kérdezi, hogy biztos nem-e akarok felmenni velük, mondom nem, ez az én szintem. Mire ő "hát mindig ez lesz a szinted, ha soha nem próbálod meg a nagyobbat". Úgyhogy a végén felmentem velük. Összességében 2x ültem a sífelvonón, ebből 2x sikerült elesnem leszálláskor. Először csak szimplán elcsúsztam, másodszor meg emlékeztem az előző csúszásra és nem akartam a mellettem ülő Zoéra esni úgyhogy gondoltam kicsit később szállok le, ami viszont túl késő lett, az ülés már fordult vissza majdnem lefelé a hegyről, úgyhogy nem volt más választásom: ugrottam. XD Gabriel úgy röhögött, hogy hogy lehetek ekkora béna. XDD Viszont ez a menet már jó volt, sikerült esés nélkül, botokat megtartva leérkeztem, nagyon boldog voltam.
Majd mikor Valérie hazajött csütörtökön az üzleti útról, már vele együtt mentünk megint - és imádtam! Most már elmondhatom magamról, hogy tudok síelni! :D Na jó olimpián talán azért még nem indulok, de esés nélkül megvagyok a legtöbb pályán és nagyon tetszik az egész. :D Kicsit szomorú voltam, hogy pont február végén tanulok meg síelni, ez milyen Murphy már, de Gabriel mondta, hogy hé ez itt Kanada, a ski resort április 1-én zár. :D
És igen, itt Kanadában még február 20-án leeshet 40 centi hó, és valószínűleg a március is ilyen időjárásban fog telni. Zoéval viszont nagyon élvezzük, a kedvenc játék most a lying on the beach, azaz úgy hempergünk meg fekszünk a hóban, mintha a strandon lennénk. :D
2 nap alatt! előtte olyan 10 centi volt mondjuk, letaposva meg minden.
ez bizony egy hó-hegy, nincs föld a közepében. az úttisztítás során kitúrt hó az útszélen, de mekkora már! :D
lying on the beach
lying on the beach 2
Zozo szívemnek néha combközépig is ér :D
Végezetül pedig két rövid anekdotával zárnám ezt a már amúgy is abszolút káosz bejegyzést.
Az első, hogy van itt a szomszéd utcában egy német immigráns házaspár, Ilse és Ron, akikkel mindig összefutunk az utcán mikor a kutyájukat sétáltatják. Nagyon nagyon kedvesek, de tényleg mindig how are you meg mesélik a híreket, kérdeznek, minden. Még a múlt héten Ilse felajánlotta, hogy van egy szatyor ruhája ami kb az én méretem, ha gondolom szívesen odaadja mert nem tud mit kezdeni vele. Hát nem győztem thank you-zni, csak aztán valahogy mindig úgy alakultak az esték, hogy nem tudtam átmenni értük. A mai napon viszont eljutottam oda is, és hát hihetetlen de a ruhák 90%-a tényleg az én méretem és tök jó ruhák!! Kaptam vagy 5 blézert amik tavaszra mondjuk jobbak lesznek de már most imádom őket, 2 garbót amim már vagy 3 éve nem volt, és most újra beléjük szerelmesedtem, sőt még egy csizmát is ami szintén pont az én méretem. :D Ingyen. A szomszéd utcából. Randomság forever, legközelebb ha látom őket elsütök majd vagy még 10 thank you-t.
A másik sztori pedig ez, a québeci nacionalizmus hát, facepalm-fajtája:
Ici on mange des pâtes (Itt az ember tésztát eszik)
A québeci "nyelvrendőrség" (mert itt ilyen is van, a francia nyelv megóvásának érdekében..) mostanában készül betámadni az olasz éttermeket, hogy a 'pasta' szó helyett 'pâtes' szerepeljen az étlapon. A pasta szó, Magyarországon talán annyira nem elterjedt, de elég széles körben használatos a világ minden táján... de hát ugye nem francia. A pâtes viszont mennyivel jobb!! Ezek pedig már tumblr-képek, amiket részben québeciek (akik habár québeciek, hülyeségnek tartják az egészet), részben Kanada többi részéről készítettek.
a hölgy Pauline Marois, az ötletgazda x)
Utáljuk az ÖSSZES angol-kanadait! :D (9gag readers will understand)
Hát erre én már csak ennyit tudok mondani:
Az angol egy nyelv, nem bűn.
Hétvégén megyek Montréalba, hogy miért arról majd később fogok írni. :) Jó hétvégét otthonra is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése