Ontario #3

(Ezt a bejegyzést úgy kedd körül kellett volna postolnom, oh well.)

Szóval múlt hét hétfőn bejelentette Valérie, hogy lefixálta a családjával a hétvégét, csütörtök reggel lépnek le Québec citybe mindenestül és csak vasárnap este jönnek haza. Kérdeze, hogy mik a terveim, szeretnék-e velük menni vagy maradnék otthon pihenni, stb. Hát nekem rögtön az jutott eszembe, hogy ennyi szabadnappal Ontarioba kellene menni! Szülinapomkor akartam menni eredetileg (feb 18) de mivel 2 nap csak az utazás, és nem akartam szabadnapokat elkuncsorogni, gondoltam most megragadom az alkalmat. Valérie egyébként rendes volt, magától ajánlotta fel, hogy akkor elég ha hétfőn hazajövök, hétfőn úgyis mindkettőjüknek dolga van Montréalban, lehet még haza is tudnak hozni ha délután érkezek oda.

Úgyhogy nagy nehézségek árán de ismét sikerült egy telekocsit találnom, igaz most drágábban, 40$-ért, de még mindig olcsóbb mint a tömegközlekedés. Annyi probléma adódott viszont, hogy a srác nem fordult le annál a kijáratnál az autópályán ahol akartunk, és a kanadai autópályák olyanok, hogy elég ritkán van visszafordulási lehetőség... Úgyhogy kb 1 órás kitérő lett, hogy vissza tudtunk fordulni és bemenni Torontoba, aminek következtében lekéstem a 6.30-as buszt Londonba, és a következő 8.30-kor ment. Komolyan, ahogy odaértem a jegypénztárhoz, és mondtam, hogy "a ticket to London please" mondta az officer, hogy nézd csak a busz épp most fordul ki... Enyhén voltam mérges. Főleg, hogy reggel 7-kor hagytam el a házat és végül este 10.45-re értem Londonba. Emlékszem mikor még Magyarországon voltam és Kyle-al beszéltük, hogy na majd Kanadában milyen közel leszünk egymáshoz, hát a Cowansville-London út röpke 16 órába telt... 

Péntekre az volt a terv, hogy bemegyek a suliba Kyle-al és Jessicával az órákra meg minden, de reggelre olyan hóvihar kerekedett, 50 centi hóval, hogy hószünetet rendeltek el. :( Úgyhogy nem lett sulilátogatás, szomorú is voltam egy kicsit. A másik meg, hogy mivel a buszok is megálltak egy időre amíg fel nem pucolták az utakat, nem tudtunk sehova menni.

Úgyhogy tanakodtunk mit csináljunk, én meg viccből mondtam Kyle-nak, hogy süssünk rántott húst. Ők ezt egy vicces nevű (schnitzel), német eredetű ételként ismerik a Budapest restaurant-ból, úgyhogy nagyon izgalmasnak találták, hogy én fejből el tudom készíteni. Aztán rájöttek, hogy nem akkora ördöngősség mondjuk :D Szóval mikor kicsit fel voltak pucolva már az utak estefelé, elmentünk vásárolni ezt-azt a schnitzelhez. Hát ez lett belőle:

kedvencem a random felmosó egyébként, de volt ott az instant ramentől kezdve az akciós President's Choice kóláig minden

Kyle a lisztnél, Alissa (Kyle húga) a tojásnál és én a morzsánál :D mekkora teamwork!

eszméletlenül európai vacsora :D ja igen, uborkasalátát is csináltunk

Tök vicces volt egyébként együtt főzőcskézni, Kyle meg Alissa ott mászkáltak végig, segítettek meg minden, Donnának mondtam üljön csak le és élvezze, hogy most a "gyerekek" főznek nem ő, de azért leste, hogy mit hogy csinálunk, tisztára mint augusztusban a gulyásnál. Aztán elkezdtek arról áradozni, hogy hát reggel bepakoltam a mosogatógépet is (mivel senki nem volt még ébren én meg unatkoztam), Kyle meg mondta "hát nemhiába, aupair" mire Donna, hogy neki is kellene egy aupair. XD 

Ahogy sült a hús ették egyébként folyamatosan, szinte a forró olajból kapkodták ki és már ették is. 3 kiló csirkemellből alig lett maradék. Kyle apukája is feljött, 2x is (haha) és mindkétszer jól megdícsérte hogy hát ez milyen jó kaja megint. :DD 

vacsi után aztán elkezdtünk hülye képeket csinálni

amiken Kyle valamiért mindig valamelyikünk fejét akarta leharapni :D

Kyle-ék half-basementjében van egy "bár" ami igaz csak üres üvegekkel van feltöltve és nem használják, de nagyon menő volt ott üldögélni vacsora után és beszélgetni :D

Szombaton körülbelül semmit nem csináltunk, de szó szerint semmit, mondjuk ehez az is közrejátszott, hogy Kyle délután 3-kor kelt fel. Úgyhogy reggel én gépezgettem meg Alissával nézegettünk piercingekről képeket. So random. Este elmentünk viszont moziba, amit in American sorry, Canadian English-ben nem cinema-nak mondanak hanem movie theater-nek lol így mikor mondtam Donnának, hogy szeretnénk menni nem értette először hogy mi van.

Én a Warm bodies-t akartam megnézni, ami egy ritkaszarnak kinéző angol zombie-love-story de Kyle találta ezt:

Mama(IMDb)

Úgyhogy mostmár kipipálhatom a "horrorfilmnézés moziban"-t a bakancslistámon. :D Körülbelül 6-an voltunk az egész teremben am a 9.50-es előadáson. Hát én végig a kabátom mögé rejtőztem lol annyira féltem, minden horroron félek de moziban még durvább volt a nagy képernyőn, meg ez olyan film hogy Kyle is mondta, hogy még ő is freaked out néha. Érdekes viszont, hogy mikor augusztusban voltam velük moziban, akkor azért figyelnem kellett az angolra meg nem is mindent értettem 100%-osan most viszont egyátalán nem kellett koncentrálnom, mintha magyarul lett volna az egész. Jó, mondjuk mostanában már angolul gondolkodok legtöbbször, szóval kicsit jobban át van állva az agyam 6 hónap után mint akkor 1 hét után. :)

Vasárnap megint 3-kor sikerült csak életet verni az insomnia-s mosómedvébe, úgyhogy ha lehet még később kezdtük a napot mint szombaton. Reggel próbáltam telekocsit találni, de nem volt semmi, úgyhogy megint elkezdtem egyetemek honlapjait böngészni mivel még mindig nem tudom mihez kezdjek jövőre, aztán eljutottam oda, hogy inkább egy Greyhound busz elé ugrok hétfőn. Vagy elcsapatom magam egy TTC villamossal Torontoban. (Ez még a "best ways to die in Toronto" újévi repertoárból jött ;D) 

A délután, khm, késő délután villámgyorsan elszállt, este még megnéztünk egy filmet aztán árivedercsi. Reggel pedig már indult is a buszom 8.30-kor. 

Buszfóbiám azonban kedden és szerdán teljesedett ki amikor is még szinte haza sem értem, mehettem vissza Montréalba a Cancerbats koncertre Kevinnel ami mellesleg hát.. hihetetlen volt, guglizzatok rá a moshing-ra ha nem tudjátok mi az hát én kb tátott szájjal álltam és bámultam hogy ez most komolyan létezik..? És igen. 

Úgyhogy röviden most ennyi, érdekes egyébként visszatérve Québecbe megint rámtört az "dejó itthon lenni" érzés pedig hát nem úgy vagyok itt itthon mint ahogy Magyarországon lennék. Meh, whatever. Kanadában québecois vagyok. :)