1 hónap!! & Montréal

Ma van pontosan, hogy 1 hónapja vagyok Kanadában, na meg Montréalból is tele vagyok élményekkel, úgyhogy végtelen hosszú bejegyzés következik. :)

Mindenek előtt le kell szögeznem, hogy 1 hónap után még mindig teljesen, 200%-ig és biztosan imádom ezt az országot. J'♥ CANADA vagy I ♥ CANADA, amelyik nyelv jobban tetszik. 

Imádom az angolt, a franciát, a kedves embereket, a nagy városokat, a chocolate chip-et, a poutine-t, a Blue-t, a dryerből frissen kivett meleg ruhákat, a random zászlókat mindenfelé, a juharszirupot, hogy pirítóssal kezdjük a napot, a Wal-martot, a mobilszolgáltatók chat help funkcióját, az eh-t a mondatok végén, a színes papírpénzt, a mosómedvéket, a soksávos utakat, hogy québecben arrêt van a stoptáblára írva, a kerítés nélküli házakat, és még végtelenségig folytathatnám a listát, egyszerűen imádok itt mindent. 

Mielőtt eljöttem, mindenki mondta, hogy majd biztos honvágyam lesz, hogy nehéz lesz egy idegen családdal laknom, hogy elegem lesz egy idő után az egészből. Bár 1 hónap nem olyan sok még, meg 1 hetet ugye Ontario-ban voltam az elején, de egyenlőre semmi ilyet nem tapasztalok. Gabriel és Valérie szuperek, az első perctől fogva nagyon igyekeztek, hogy itthon érezzem magam, és ez mostanra maximálisan sikerült. A gyerekek egy-két apróbb idegesítő szokáson kívül viszonylag könnyen kezelhetőek, és a "beosztásom" sem rossz szerintem. 

Úgyhogy egyenlőre honvágyam az semennyire sincs. Oké, mikor facebookon látom a barátaimat bulikat szervezni, meg mikor a húgom (szia Zsuzsi!! :D) sokkol az aktuális híreivel, na akkor rámtör a hazaugorhatnék egy kicsit, de az idő nagy részében inkább azon gondolkodok, hogy hogyan tudnék megint visszajönni jövő ősszel, 1-2 hónap Magyarország után. :)

Más téma, Montréal.
Szombat reggel a 8.05-ös busszal mentem be, viszonylag hamar, 9.10-re meg is érkeztem. 23.45$ a buszjegy viszont, ami nem olcsó.. De hát istenem, szombat reggel negyed 10 és én már kint voltam Montréal utcáin, tök jó érzés volt csak ipoddal a fülemben mászkálni fel-alá a Sainte-Catherine-n, megtaláltam az összes boltot amit kerestem, igaz egy kurva Tim Hortonsért be kellett járni a fél utcát úgy el volt dugva, de megérte a csokismuffin-forrócsoki reggeliért. :)
Délután 12.40-kor találkoztam Laura-val a Place Jacques Cartier-en, sétálgattunk kicsit a kikötőben, aztán a városban, összefutottam a pasassal akitől a telefont vettem, végigböngésztük a Chapters-t, elmentünk a Szent József Oratóriumba, ami talán nem hangzik így elsőre túl izgalmasnak, de gyönyörű a kilátás, meg híres szóval ilyen must-see Montréálban.
Mire mindezekkel végeztünk már kb 6 óra volt, és mivel én poutine-ra éheztem, Laura meg kínaira, betértünk az Eaton Centre-be (helyi Westend) kajálni. Érdekes módon minden zárt 7kor, sőt, a kínais már előbb, úgyhogy Laurának is poutine-ra kellett fanyalodnia. xP Aztán mikor épp a hasunkat fogtuk, hogy jajj már megint mennyit ettünk, jött a biztonsági őr, hogy zárnak, legyünk szívesek távozni. Hát köszönjük szépen, este 7 volt, hazamenni még nem volt kedvünk, kint viszont fújt a szél, meg mostmár egészen őszi idő van itt, szóval végül arra jutottunk, hogy ciki - nem ciki, elmegyünk iszogatni. x) Fél8kor már a Plan B (milyen kreatív név ez már? B-terv bár :D)-ben voltunk, koktélokat iszogattunk montréali viszonylatban olcsó, viszont forintba átszámolva omg árakon.
10 körül csatlakozott hozzánk Laura egy haverja, akit a nyelvsuliból ismer, úgyhogy éjfélig hármasban toltuk az iszogatást, aztán hazamentünk az utolsó metróval. A srác egyébként nem semmi, ontarioi és a McGill-re jár (Kanada 2. legjobb egyeteme) biológiára. 93%-os felvételi teszt alatt oda nem vesznek fel. Durva..
Na mindegy, a végén ilyen fél 2 körül értünk haza (benéztük a csatlakozást és 40 percet vártunk lol), mármint Lauráékhoz haza, ott aludtam náluk a pompázatos vendégszobában. Mert nemhogy a szülőknek van ott szoba + fürdő, meg a gyerekeknek külön szoba + fürdő, meg anyukának iroda, meg au pairnek szoba + fürdő, de még vendégszobára is jut hely. Hát nem csodálom, hogy ott nem 2 hetente, hanem hetente jön a takarítónő. Laval burzsuj hely ahogy mondtam már.
Most már itthon vagyok Cowansvilleben, ó és egyébként elfelejtettem a sztoriban kihangsúlyozni hogy nekem van a világon a legjobb host anyukám: egész héten az időjárás-jelentéseket nézegette, szombat reggel megkérdezte kell-e kabát vagy valami mert esőt mondanak, de ami a legjobb: este 8 felé felhívta Stéphane-t (Laura host apukája), hogy hívja már fel Laura-t, hogy minden rendben van-e. Mert hogy nekem ugye nem volt még akkor telefonom, és hogy nem-e vesztem el meg minden, aggódott. :D Naaagyon imádom, akkora arc. :D
Most viszont betolok még pár képet aztán végetvetek ennek a vételennek tűnő szófosásnak amit első montréali látogatásom idézett elő. x)

közeledünk!! eszméletlen érzés a buszról látni, ahogy a felhőkarcolók egyre közelebb jönnek :D

nyilvános telefon XD Ezekre már Torontoban is felfigyeltem, akkora poén, lehet rajtunk smst küldeni!! Úgyhogy nem restelltem 10 centet arra elszórni, hogy Kyle-nak írjak "im in montreal texting you from a public phone lol" xP 

szombat reggel 9, rue Sainte-Catherine (olyasmi mint Pesten a körút) 

Érdekes üzlethelyiség. Nem tudtam eldönteni, hogy ez most pontosan mi, szex-bolt vagy erotikus filmeket vetítő mozi.. mondjuk tökmindegy. xP

Nem is én lennék ha nem lenne 10 millió képem a felhőkarcolókról <3 de inkább csak ezt töltöm fel, nem tudom más is táplál-e ilyesfajta gyengéd érzelmeket a felhőkarcolók iránt, valószínűleg nem.

kikötőben

kedvenc metrómegállóm, Berry-UQÁM. pöppet ellentmondásos a dekoráció meg a fal állapota x)

L'Oratorie Saint-Joseph du Mont-Royal azaz a Szent József Oratórium a Mont-Royalon. Sok lépcső, eszméletlen kilátás, és indokolatlanul ronda belső dekoráció.. Sötét volt szóval nem nagyon tudtam képet csinálni, de a design így félig egy templom és egy múzeum közt ingázott. Fura..

Please keep quiet!

kilátás az oratóriumból

Egyedi dekoráció egy bekategorizálhatatlan bolt kirakatában. Mindenféle borok meg alkoholok voltak a babák előtt ilyen asztalokon.. Inkább nem mentünk be megkérdezni a bolt pontos profilját. XD

És végre egy kép a poutine-ról!! <3 Tudom, tudom, úgy néz ki mintha valaki sült krumplit leöntött volna takonnyal, de isteni finom!!

Éééés tarararattaraa! A telefonom, Blackberry Bold 9780, 180$-ért vettem egy random pasastól kijijin. Érdekes volt, mert az emailekben végig franciául beszéltünk, aztán mikor találkoztam vele Montréalban gondoltam az angol a biztosabb és meg is kérdezte, hogy hogy van az, hogy az emailekben mindig franciául toltam most meg angol? x) No mindegy, nagyon tetszik, Bell-függő mondjuk úgyhogy ha hazamegyek majd függetleníteni kell.

20.75$-t kell rátöltenem havonta, korlátlan mennyiségű ingyen sms Kanadán belül, 20 cent / perc hívásdíj, 30 cent / perc távolsági hívás díj, és 100MB net foglaltatik benne az árban. A távolsági hívást itt úgy számolják, hogy provincián belül is vannak ilyen körzetek, azaz egy egy antennához tartozó körzet, pl én itt Granby körzetébe esek, tehát a helyi hívásaim a családra korlátozódnak, Montréalban Laurát pl már "távolsági hívás" percdíjjal hívom. Kyle-t szintén Ontarioban. Ja és ezek a körzetek a telefonszámok első 3 számjegyében is megjelennek, Granby 450, Montréal 438, London 519.. Szóval nem lehet egy számról megmondani, hogy melyik szolgáltatóhoz tartozik, azt viszont igen, hogy merrefelé lakik az illető. :)

És végezetül pedig a könyv amiért mentem és a könyv amit megláttam és megtetszett.
A Why capitalism? (Miért pont kapitalizmus?) amiről már régebben is írtam, ami a torontoi Chaptersben annyira tetszett, de nem vettem meg. A kapitalizmus mellett érvel, de szó van benne a fejlődő országok segélyezésén át mindenről. Érdekes, mert a másik, a Humanizing the Economy (A gazdaság humanizálása) pedig a jelenlegi rendszer gyenge pontjaira hivatott felhívni a figyelmet, valamint egy utópiát ír le a gazdaság átformálásáról, olyanná, hogy a pénz helyett az egyszerű emberek érdekei legyenek fontosabbak. A hátulján lévő szöveg fogott meg nagyon: "Corporate capitalism is failing to meet even the most basic needs of billions of people around the world, undermining the foundations of healthy societies, caring communities and personal well-being." (A vállalati kapitalizmus nem képes kielégíteni emberek millióinak legalapvetőbb szükségleteit sem, aláássa az egészséges társadalmaknak, gondoskodó közösségeknek és az emberek egyéni jólétének alapjait. - elég ocsmányra sikerült a fordítás, angolul szebben hangzik..)

Nagyon érdekes könyvek vannak itt legyébként, más megvilágításban van a gazdaság meg politika mint otthon. Egy fejlett, gazdaságilag stabil ország szemszögéből. 

Nos ennyi volt akkor mára, szemtelenül hosszú ez a bejegyzés, but oh well. C'est la vie. xP