De előtte még inkább mesélek kicsit a vasárnap estémről. :) Gabriel kitalálta még vacsora előtt, hogy süssünk pillecukrot a kandallónál lent, úgyhogy mire lementem már be is hozta a botokat és a kölykökkel ott sütögettek hát majd megettem őket.
Gabriel elmagyarázta Noah-nak, hogy miért nem szabad a tűz körül rohangászni meg ugrálni: ha rányomja a kezét a forró kályhára, akkor az steak-ké változik. XDDD Noah ilyen fejet vágott :OO
Szóval 1-2 szem pillecukor után mentünk fel vacsorázni, ezúttal a bulis maradékokat ettük, kínai, pizza, lasagne.. komolyan már frusztrál a választék. Ja, evés közben Call me maybe videókat néztünk youtube-on. Csak lazán.
Kaja után Gabriel ismét remek ötlettel jött elő: csináljunk a maradék pillecukorból rice crispies-t ami a következőképpen alakul: vajat kell felolvasztani egy tálban, belevágni a pillecukrot, azt is felolvasztani és utána beleönteni egy hatalmas halom puffasztott rizst. Az egészet ilyen üvegtálba rakják és be a hűtőbe. Kérdem tőle mennyi időre kell a hűtőbe tenni, erre ilyen halál komoly fejjel mondja hogy "3 hónapra. ://" Imádom ahogy el tudunk viccelődni mindenféle hülyeségeken. Egyébként nagyon finom lett, csak épp ugye vaj, cukor.. én meg oltári grosse madame leszek.
Szóval el is mentem inkább ugye a gym-be. (Rice crispies? Kösz nem, inkább megyek a gym-be! - Hi Daniel!)
Még reggel mondtam Valérie-nek, hogy vettem cipőt meg nadrágot, menni akarok ma a gym-be. Mondta, hogy remek, ő is pont ma megy ebédidőben, majd megkérdezi hogy megy a regisztráció mostanság, mert ő már régóta tag szal nem nagyon emlékszik. Hát az lett a vége, hogy a kezembe nyomta a tagsági kártyát mikor hazaért. x) Kérdeztem, hogy mit kell fizetnem, mondja semmit, mert ismeri a gym tulajdonost szóval majdhogynem ingyen kaptam a kártyát. Ohlala free gym!
(Énergie Sud - a gym a rue Sud-ön van, ami "Déli út"-at jelent. Milyen fantáziadús mi? xP)
Délután olyan negyed6 körül indultam el bringával, kb 4km-t kell tekernem, ami odafelé nem is gáz, mert Cowansville ugye ilyen dimbes-dombos környék, és lefelé megyek főleg, visszafelé már húzósabb..
Na de a lényeg, a gym.. kurvajó! 2 szintes, van vagy 50 gép, meg egy külön terem ahol ilyen csoportos activityk vannak, zumba, jóga, ilyenek. Lehet majd benézek valamire, csak a mostaniak már szeptember 3-tól futnak, szóval lehet nem előnyös a közepén becsatlakozni. A következők viszont csak november elején indulnak. :((
Diszkréten betoltam az otthon megszokott 30 percemet a futógépen, ami az emeleten van, és nézelődtem egész végig. Ja, lehet egyébként rádiót hallgatni meg tévézni (!!) a futógépen. Nemsemmi mi? De az abszolút kedvenceim azok a tipikus, ilyet-csak-filmekben-lát-az-ember feka pasik voltak akik 100 kilókat nyomtak fekve az alsó szinten. Túl sok a filmes jelenet az itteni életemben. A pillecukros is az volt. x) Egyébként a 30 perc alatt 3.01 mérföldet sikerült futnom (4.83km), és igen, engem is rohadtul idegesít hogy mérföldben mér a cucc meg pounds-ban kell megadni a súlyodat (53kg / 117 lbs).
Úgyhogy ezentúl úgy néz ki el fogok ide járni, akik ismernek személyesen tudják, hogy szeretnék jövő tavasszal félmaratont futni, mert mekkora flash már hogy Kanadában vagyok, Québecben rendeznek ilyet, 20 a jelentkezési korhatár és jövő februárban leszek 20. Szinte adja magát a dolog, tehát ideje elkezdeni az edzést! :) Na meg arra sem utolsó, hogy a sok édesség amit itt falok ne látszódjon meg a seggemen. xP
Hazafelé úton épp azon gondolkodtam, hogy jövőhéttől lehet akkor kéne futni jönnöm mikor Zoé-t hozza Val preschoolba, mert akkor nem kéne még hazatekernem hullafáradtan, mikor szembejött velem egy pasi az úton egyszál alsógatyában, zokniban egy fekete táskával. Na most, itt olyan 20°C a napi átlaghőmérséklet, este 7-kor olyan 15. Úgyhogy mindenféleképpen indokolatlan elhagyni a cipőt és a pólót, de a kabát is ajánlott lenne. Közelebb érve láttam, hogy ilyen kórházi kerek tapaszok is vannak a karján, amiket akkor raknak rád ha infúziót kapsz.
Kb 200 méterrel feljebb az úton ahol voltunk, van a Brome-Missisquoi kórház ami ilyen területi kórház a környező kisebb városoknak. Úgyhogy lehúzódtam a legközelebbi kapubeállóba és figyeltem a pasit egy darabig. Közben sikerült megtalálnia a járdát, de olyan furán is járt, gyanús volt nekem, hogy ez bizony megszökött a kórházból. Gondoltam oda megyek, és megkérdem jól van-e, de nem voltam biztos benne, hogy beszél angolul, abban meg méginkább nem, hogy megérteném a franciáját fullosan. De nagyon nem akartam otthagyni, sajnáltam szegényt. A végén mondtam magamnak, hogy ha nem megy be valamelyik házba 100 méteren belül, utánamegyek és megállítom. Szerencsére 1 percen belül megállt mellette egy autó (úgylátszik vannak más kedves emberek is), gondolom kérdezték jól van-e, stb, be is rakták a kocsiba rögtön. Na, gondoltam jól van, ez is megoldódott, erre megáll mellettem egy RENDŐRAUTÓ, és kiszól a rendőr, hogy nem-e láttam egy pasit hiányos öltözékben sétálni itt. Angolul elmondtam neki, hogy dehogynem, itt ment aztán beszállt egy kocsiba. Hol a kocsi? Hát a kocsi épp akkor tett hajtűkanyart lejjebb 100 méterrel az úton, hogy visszaforduljon a kórház felé. Mondtam is a rendőrnek, hát ott jön éppen. Na az bősz merci-zések közepette a kocsi után eredt. A sztori csúcspontjaként kijött egy random pasas a házból akinek a kapubeállójában dekkoltam, hogy megkérdezze mi történik, mivel kb 4-5 rendőrautó meg egy mentő húzott el mellettünk még utána.
És hogy, hogy lettem majdnem kanadai állampolgár? Hazaérve meséltem Gabrielnek a sztorit, ő meg mondta, hogy kellett volna valami nyomravezetési jutalmat kérnem. Én meg mondtam neki, hogy engem nem érdekel a pénz, beértem volna egy kanadai állampolgársággal is. :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése