Na de ne szaladjunk ennyire előre, azt hiszem tartozom az elmúlt jópár hét beszámólóival is, hogy meglegyen az előzmény. Mivel az utóbbi hetekben csak az egyetemi problémáról írtam, azt hiszem ezúttal azt félreteszem (meg nincs is amúgy semmi fejlemény egyelőre) és írok minden másról.
Először is jól elkezdtem mostanában piacozni. Akkora olcsó dolgokat lehet kapni, hogy már egyenest fan lettem. 3 avocadot 1€-ért, 2 mangot 1€-ért, 2 doboz áfonyát 1€-ért... Oké, szombat délután olyan 3 felé kell menni, mert 4 körül zár a piac és akkor kezdenek mindent leárazni. De amúgy sem drága az egész. Barbival meg másik aupair barátnőmmel Jennával mentem eddig, folyton azon röhögtünk, hogy "találd meg a külföldit" mikor a nagy halas pultok előtt állunk és visítozunk hogy ÚRISTEN AZ OTT EGY POLIIIIP?? hahah Hát polipról pont nincs képem (amikor volt nálam fényképező még azon is leragadtunk hogy úristen az ott kagyló), de ezek vannak:
Ezek sliptong-ok, szombatonként ezt szoktunk enni itthon, mivel Bart szeret piacozni és mindig hoz. Már egyenest hiányolom ha valamiért nem ez van hétvégén. lol
Aztán, könyvek. Szóval ahogyan ismertek (már amennyire egy blog alapján meg lehet ismerni valakit), én vagyok az az ember aki mindent és semmit akar egyszerre. Azt hiszem az agyam tökéletes példája annak, amit a buddhisták "monkey mind"-nak neveznek, egy perc alatt hihetetlen mennyiségű ötlet meg gondolat fut át az agyamon, így van pl hogy egy óra leforgása alatt rákeresek, hogyan lehet futócipő láb-modell munkát kapni (nem vicc), világgazdasági híreket olvasok, elhatározom hogy ettől a szent pillanattól kezdve vegetáriánus leszek, meg hogy levágatom a hajamat másnap. Ezekből az ötletekből amúgy nagyon kevés valósul meg, így általában véve olyan érzésem van, hogy mindent és semmit csinálok egyszerre. Elég frusztráló, mivel eredménye nincs, és ez néha eléggé le tud törni. "Annyi mindent csinálok, mégsincs semminek kézzel fogható eredménye."
Emlékszem egyszer, olyan 14 éves korom környékén kivettem egy könyvet a könyvtárból ami az Iszlám főbb nézeteit és gondolatmenetét tárgyalta. A szüleim persze csak néztek, hogy miért olvasok én ilyeneket, anyu meglepődve, apu meg kicsit rosszallóan, mivel az ő oldala a családnak erősebben tartja a keresztény szokásokat, mint anyukámé. Később, 17 éves korom körül, egyik legjobb barátnőmmel tanulmányoztam Jehova tanúinak tanításait, mivel az ő családja ehez a felekezethez tartozott. (Itt kérnék mindenkit, hogy dobjátok el az előítéleteiteket Jehova tanúival kapcsolatban, mert egyébként a kereszténység különböző ágai közül szerintem a leglogikusabb. Amennyiben meg nem érdeklődtök ilyesmi iránt, azt kultúráltan is lehet közölni az ajtóban, mivel ezek az emberek nem gőzölős porszívót vagy német acél késkészletet akarnak profit céljából rátok sózni, csupán azt teszik amivel a hitük szerint neked segíthetnek. Bunkó módon beszólni és megalázóan elküldeni őket olyan, mintha leköpnéd az embert, aki felajánlja, hogy segít cipelni a nehéz táskádat.)
Mindezek ellenére a vallás nekem mindig olyan dolog volt, amit így gondolatban betettem szépen egy zárható ládikóba és felvágtam a padlásra. Minden alkalommal, ha elgondolkodtam, miben is hiszek, hiszek-e Istenben egyátalán, akarok-e bármilyen felekezethez tartozni, oda jutottam, hogy nekem ez túl bonyolult, nincs időm ilyesmire (lol?) és különben is megvagyok nélküle.
Mostanában viszont elkezdtem pl üzenetezni egy egyiptomi sráccal aki készséggel válaszol az Iszlámmal való összes hülye kérdésemre, valamint beiratkoztam múlt héten egy yoga kurzusra amivel meg a Hinduizmussal és a Buddhizmussal kerülök akarva-akaratlanul kapcsolatba.
Egyenlőre fogalmam sincs hová fog tartani ez a dolog, mindenesetre megvettem ezt a nagy (és leárazott) buddhista enciklopédiát meg a Dalai Lama egy könyvét a mindennapokhoz. Egyébként is olyan keveset olvasok, bár ha a gépem amúgy így folytatja (óránként kap kb kék halált...) lehet pár hónapon belül gép nélkül maradok, aztán akkor majd rá leszek kényszerítve az olvasásra. Pedig szeretek olvasni. Mindig 1-2 óra olvasás után jövök rá, hogy ezt többet kéne csinálni.
Múlt héten vasárnap Hágába is eljutottam, méghozzá Jennával, aki egy dél-afrikai aupair és kitalálta, hogy menjünk el Hágába a St Patricks day festivalra. Hát a St Patricks day festival annyira nem volt impressive, úgyhogy inkább városnézni vettük az irányt, amiből pedig az lett, hogy menjünk akkor már le Scheveningenbe a tengerpartra. Ez kb egy 5km-es séta Hága központjától, és nem hiszitek el, FÁRASZTÓ VOLT. 5k-t ha futnom kell hát lol röhögve, valahol 26-28 perc között. Sétálni viszont több mint egy óra volt (ő mondjuk lassabban sétál mint én), ja meg aznap már futottam előtte egy 10k-t reggel.
Hága felhőkarcolói
ooh crap!
a holland parlament (természetesen tatarozás alatt mint az otthoni is mindig)
Hága belváros, a parlament környékén
Scheveningen!
Északi-tenger!
Természetesen odamentem, megkóstoltam tényleg sós-e, stb... Még mindig nem vagyok hozzászokva a tenger látványához. Kanadában is ilyen tengermániás voltam PEI-n. :)
Voltak ilyen kis fura szobrok a parton (meg bárok, pláza, Sea World, hotel, minden, van ám élet itt :D)
A közeli plázában - akik szeretik a Lindt csokit azoknak ajánlom: egy egész Lindt BOLT!
Van vagy 20 féle Lindt bonbon és egy dobozba saját magadnak lehet összeválogatni miket szeretnél.
Szóval végső soron nem bántam meg, hogy elmentünk Hágába, annak ellenére, hogy a St Patricks day festival igazából hát, nem volt túl nagy durranás. Emlékszem Montréalban, Kevinnel egyszer pont akkor keveredtünk fel, mindenki zöldben össze-vissza vonultak meg mindenhol utcazene, sör, stb. Na az Irish hangulat volt. Itt, najó mutatok egy képet mi volt:
Egy FELFÚJHATÓ színpad, ahol ilyen 5-15 közötti sztepptánc tanuló gyerekek adtak elő, meg asztalok kitéve előtte a környező bárokból, ahová csak akkor lehetett leülni ha fogyasztottál. Hát jó.
Végül pedig, végre rászántam magam és elmentem új futócipőt venni. 850km körül volt már szegény Brooks-omban, ami azért elég sok, ajánlott olyan 600 körül cserélni. Viszont balfasz módjára nem a pénz vagy az odabiciklizés tartott vissza, hanem hogy végigmenjek az egész shoe fitting procedúrán, mi van ha az eladó nem lesz kedves, mi van ha csúnyán néz mert angolul beszélek majd hozzá stb...
Aztán végül minden félelmemnek az ellenkezője bizonyosodott be:
Szóval odaértem kedvenc Dakámba, ami az a haaaatalmas sportbolt ahová néha csak nézelődni járok (kinek a H&M, kinek a Daka lol... nemtom hány lány nézeget szívesebben futócipőket meg sportmelltartókat mint H&M-et) és hát ahogy felérek az emeletre a futós részlegre cuki eladó pasi 1# rögtön köszön hogy hallo. Mondom ja hallo, megyek tovább a cipőkhöz. Jön a másik, kevésbe cuki eladó pasi, hogy miben segíthet. Mondom hát shoe fitting-et csinálnak-e. Mondja persze, mindjárt hívja az illetékes kollégát. Hát az illetékes kolléga meg persze nem az 1-es számú cuki eladó volt? :D
Na most aki nem tudná hogy működik a shoe fitting: itt Hollandiában még meglepően profibban is tolják mint Kanadában volt. Szóval kaptam egy teljesen átlagos futócipőt és abban kellett egy futópadon futnom, amit levideózott a srác, majd belassítva megnéztük, bemérte a bokám dőlésszögét és az alapján keresett cipőt. Mindegyik cipőnél újabb videó, újabb lassítás, mérés.. Mivel ha túlságosan befelé vagy kifelé dől a bokája az embernek futás közben az komoly térd- és csípőproblémákat okozhat.
Szóval végül 2 cipőre szűkült le a lehetőség, mindkettő Asics volt. Az egyik Asics GT-1000 ha jól emlékszem, a másik meg az új Gel Kayano 20... A különbség csupán 60€ volt... Igazándiból mondta a srác, hogy az olcsóbb is teljesen jó, mert a videó alapján ugyanannyira jól korrigálja a bokadőlesemet mint a másik. Csakhogy a másik ANNYIVAL kényelmesebb volt, hogy alig akartam levenni. Úgyhogy 60€ ide vagy oda, a drágábbat vettem.
Asics Gel Kayano 20 <33
I regret nothing amúgy, tegnap mentem első hosszabb avató futásra, és meglett a félmaraton 1:58:10 azaz 2 ÓRA ALATT. :D Nagyon örültem, igaz jól meg is szenvedtem érte, 18k körül azt hittem nem lesz meg, majdnem sírva is fakadtam, mert pedig annyira mindent beleadtam a kezdettől fogva, aztán utolsó kilométerre még a szél is feltámadt, de végül csak sikerült lenyugtatnom magam, nem elkezdeni bőgni az út közepén, és meglett. :)
6k környékén ilyen felhők gyülemlettek fel, hát kicsit megijedtem.
Múlt héten Mylene-el voltam futni, aztán az ő útvonalán találtam ezt. Ez egy mesterséges sípálya. Nem hó van rajta hanem valami akármi ami hóként funkcionál. De igazából nekem tök mindegy, a lényeg, hogy az az oldala a hegynek ahol nem síelnek, tele van kis ösvényekkel, szóval lehet hegyre fel - le akciót csinálni, végre egy kis boost lesz a sebességemben.
kilátás
Úgyhogy egyelőre ennyi, adios amigos.
Ez a cipős teszt nagyon komoly. :) Vajon itthon is van ilyen? És vajon olyanoknak is megcsinálnák, akik ezután kezdenék a futást? Bár amíg béna vagyok, ne fektessek be drága cipőbe... :) Amúgy jól néz ki a cipellőd, és persze az Északi-tenger is nagyon szupi. :)
VálaszTörlésHát sajnos úgy hallottam a Fuss2014 csoportban, hogy a magyar eladók nem valami felkészültek ilyen szempontból... Állítólag pár helyen vannak gépek meg szgépes mérés de általában nincs. Ha komolyan szerenéd elkezdeni akkor próbálj keresni egyet vagy itt egy oldal http://www.runnersworld.com/shoe-finder/shoe-advisor ahol némi otthoni méricskéléssel utánajárhatsz.
VálaszTörlés"Amíg béna vagyok" - aha szóval akkor aki pl úszik az addig a kádban edzzen és ne menjen úszómedencébe amíg nem tud 10 hosszt megállás nélkül olimpiai gyorsaságban leúszni? Ez a "béna vagyok" hülyeség. Amint kiteszed a lábad az ajtón és futsz, futó vagy. Akár 2km-t akár 20at mész. Úgyhogy hajrá! (Ha motivációra meg tanácsokra lenne szükséged ajánlom a "Fuss 2014-ben 2014-km-t" facebook csoportot, nagyon sokan tudják magukról hogy nem lesz meg a 2014km (szerintem amúgy nekem sem) de jó a társaság, segítjük egymást, úgyhogy ha gondolod gyere. :)