A magyar közhangulat sem tetszik, hogy meg kell számoljam a visszajárót, rettegni éjfél után Budapest utcáin meg visszatérni ahoz a gondolkodásmódhoz ami túlélésre és nem az élet élvezetére játszik. Viszont néha megjelenik a fejemben ilyen idilli Magyarország idilli Budapesttel ahol egyetemistaként sétálok a barátaimmal a Margitszigetre, ahol nemzetközi hostessként diákmunkázok legálisan, megbecsülten, normális fizetéssel, ahol este albiba megyek haza amit a legjobb barátnőimmel együtt bérlünk és ahol minden nap találkozhatok a barátommal, és mondjuk az őszi szünetben megejtendő hosszú hétvégét tervezzük Európa egyik kevésbé ismert, de sokmindent tartogató városába. Bam, daydreaming vége.
Szóval ma ilyen napom van, ilyen probléma begyűrűzős - (mert igen, azok még ilyen "egyszerű" aupair életben is vannak), magyarul beszélhetnékes nap. Megint előjött az többnyelvűségből adódó identitászavarom, amit akárkinek mondtam eddig aki nem beszél 2-3 nyelvet, vagy azt hitte felvágni próbálok vagy szimplán lehurrogott annyival hogy "ez legyen a legnagyobb problémád".
Igenis ez nekem kezd egy komoly probléma lenni! Az életem bizonyos szakaszaihoz amikor angolt, japánt, franciát vagy most épp hollandot tanulok, tartozik egy-egy személyiség is. Emlékszem a gondtalan gimis angolórákra, a lelkesedésre mikor Japánba akartam menni és nyáron napi 3-4 órát töltöttem a nyelv tanulásával otthon, a kanadai reggelekre mikor Valérie franciául veszekedett a gyerekekkel, és most itt a holland, ami még csak kialakulóban van, de megint más. Megszólalok egy-egy nyelven és nem csak szavak meg nyelvtani szabályok halmaza jön ki a számon, hanem az adott személyiség is. Máshogy írok a családomnak magyarul mint ahogy a holland host kislánnyal beszélek, megint máshogy kérdem mi újság Zoéval franciául és a 3 éve meglévő japán levelezőtársammal is teljesen más stílusú a beszélgetés. Néha úgy érzem bizonyos történéseket és gondolatokat csak azon a nyelven tudok átgondolni ahogyan történtek. Ugyanígy csak azon a nyelven tudom elmesélni őket, vagy elmagyarázni őket. És amikor hosszú napokig csak az egyik nyelvet használom, aztán hirtelen bejön egy másik, vagy amikor egy napon belül mind az ötön kell csinálnom valamit, akkor a fejem valami ilyesmin megy keresztül: http://losangeleslawyersource.com/wp-content/uploads/2013/08/serious-injuries.jpg
Na de hogy konkrétumokra térjek, mi is történt ezen a héten so far.
Hát múlt héten és hétvégén Kevinnel volt egy problémánk, amit közben sikerült "megoldani" bár nem tudom mennyire megoldás ez a megoldás. A lényeg, hogy indoklatlanul sok beadandója meg mindene lett a fősulin és ez megkérdőjelezte azt, hogy egyátalán együtt maradjunk-e. Konkrétan 2 hete nem láttam, és még 2 hétig megintcsak nem fogom. Ami még elviselhető lenne, sokan élnek távkapcsolatban, meg ott a nyári szünet stb, viszont skype meg telefon meg semmi nincs a napi pár whatsapp üzeneten kívül, ami kb többet árt mint használ. Én nem az a fajta vagyok, aki 0-24 együtt akar lógni valakivel, én tudok értékelni egy 1 órás beszélgetést is, ha az olyan minőségű, hogy az agyam magas fokon rá tud pörögni. Viszont itt már semmi sincs, se 0-24 együtt lógás, se beszélgetés, és habár nagyon szeretném ha együttmaradnánk, félek, hogy előbb utóbb majd találok valaki mást akinek lesz ideje 0-24 beszélgetni mondjuk és akkor vége az egésznek. Persze tudom, hogy én nem vagyok fősulin, ő meg igen, meg elfoglalt meg mittudomén és nincs jogom ezért hibáztatni, de én is emberből vagyok, bárcsak tudnám a türelmes nem túl needy girlfriend-et alakítani, de nem megy. Na de nem akarom a magánéleti problémáimat ide teregetni, milyen ez már.
Az elmúlt 2 hetemet egyébként 3 szóval jellemezhetném: IELTS, holland, munkakeresés.
Indokolatlan mennyiségű IELTS report-ot írtam meg gyakorlásként, decemberben szeretném tenni a vizsgát, és mivel €190, nem lenne jó ha másodszorra is neki kellene futnom. Az európai egyetemek nagy része kéri ezt a vizsgát azoktól akik angol nyelvű egyetemi képzésben szeretnének részt venni. Van general training és academic szint, persze ide az academic kell, ami a magasabb. De, hogy mi olyan nehéz az IELTS-ben?
Hát ez nem az otthoni középfokú B2 nyelvvizsga. Ugyanúgy van benne olvasás, írás, hallgatás meg szóbeli, viszont minden egy magasabb szinten. Az olvasási szövegeket tudományos könyvekből és folyóiratokból szedik, a hallgatáson anyanyelviek anyanyelvi sebességgel valamilyen komolyabb témáról diskurálnak és csak 1x lehet meghallgatni, a szóbelin ilyen kérdések jöhetnek fel mint a "egyetért-e azzal, hogy egy ország kormányának legfőbb feladata a megfelelő közoktatás biztosítása állampolgárai számára? 1 perce van átgondolni"... De amitől a legjobban rettegek az az írás, 60 perc, 2 feladat: az elsőben 20 perc alatt egy reportot kell írni egy gráfról vagy diagramról vagy valamilyen más statisztikai mutatóról. A másodikban pedig 40 perc alatt egy érvelést egy bizonyos témáról, persze nem a B2 szintű "városban vagy vidéken jobb lakni" szintű érvelést hanem pl hogy a korrupció mennyiben befolyásolja egy országba a tőkebevándorlást, stb.. Mindkettőnél pontozzák a nyelvtanon kívül pl a szókincs változatosságát, szakszavak használatát, mondatstruktúrát, szövegkohéziót, stb. Megvannak az elvárt kezdő és befejező mondatok, sémák amik alapján meg kell írni... Mondják erre a vizsgára amúgy, hogy nem az a nehéz, hogy beszélj angolul hanem hogy tudd, pontosan mit akarnak látni/hallani a vizsgáztatók. 1.0-9.0 közt kapsz egy pontot minden modulra (minél magasabb annál jobb), aztán a végén egy átlagot ebből és az lesz a bizonyítványod. Szóval megbukni nem lehet, de pl egy IELTS 3.0-al semmire sem mész. Az itteni egyetemek általában 6.0-os átlagot kérnek, úgy hogy egy modul sem lehet 5.5 vagy 5.0 alatt.
A hollandtanulást is próbáltam felpörgetni mikor már az agyamra ment az angol szakzsargon tanulása ("robbanásszerű növekedés figyelhető meg a második félévben" ....), szólistákat írtam bizonyos témakörökben, meg a nyelvkönyvet töltögettem ki előre. A csoport, ahogy attól tartottam lassabban halad mint ahogy én szeretnék, gondoltam 1-2 lecke alatt összefoglaljuk azt amit én előtte itt egyedül próbáltam tanulgatni, hát a 3. lecke után nekem még mindig max szavak voltak újak, a nyelvtant már tudom. És most tudtam meg amúgy, hogy a tanfolyam A1 szintű (tehát az alap alapfoka) és a 16 leckés könyvből csak 8-at vesz végig. Gondoltam á tökjó, 16 leckés a tanfolyam, 16 lecke van a könyvben, a végére tökjó szintre eljutunk, de nem, lehet menni A2-es tanfolyamra utána, ami a könyv második felét vesz végig... Amivel el lehet jutni a kemény A2-es szintre ami még mindig csak alapfok. Persze biznisz ez, de szerintem én ha ennek vége majd szépen végigveszem egyedül a könyvet aztán talán beiratkozok később a B1 tanfolyamra. Vagy nem. Mindenesetre legalább nagyon jófej tanárunk van, szóval én jól szórakozok az órán, azon kívül, hogy néha hajamat téphetném, hogy haladjunk már....
A harmadik pedig, a munkakeresés, hát az is megér egy misét. Megérkezésemkor rögtön felpakoltam 2 hirdetést egy helyi apróhirdetéses oldalra, az egyik babysittelős a másik takarítós. Hát az első 2 hétben sikerült 3 perverznek megtalálnia, akkor kivettem a hirdetésből, hogy 20 éves vagyok. Aztán a héten beregisztráltam 3 holland babysittelős oldalra, úgyhogy most úgy néz ki van 2 takarításra normális jelentkezőm, meg tegnap voltam egy interjún egy családnál akik babysittert keresnek. Hát mit mondjak, érdekes az egész. Mivel a hirdetéseket hollandul raktam fel (beleírva, hogy hollandul csak kicsit, angolul folyékonyan beszélek), mindenki hollandul válaszol, amiket még tudok is kezelni, néhány szótárazás után tudok válaszolni mivel az alapszókincset babysittelés és takarítás témakörben megtanultam az első héten, viszont mikor a találkozásra kerül sor.. Tegnap odamentem este ehez a családhoz, a lehető legjobb hollandomat bevetve, ami úgy 5 percig működött is, aztán mikor elnézést kértem, hogy kicsit törten beszélek, felajánlották, hogy ó akkor beszéljünk angolul. Ismét 5 perc múlva apuka megkérdezi, hogy hogyan látom a kommunikációt egy 3 évessel (arra utalva, hogy most is angolul beszélek, ezek a gyerekek viszont hollandul tudnak csak).. Majdnem mondtam, hogy HÉ én megpróbáltam, én hollandul akartam hozzátok is beszélni, csak ti kezdtétek el az angolozást, hogy az könnyebb. A 4 év gimis német miatt megértem a holland nagyrészét amúgy is, a gyerekeknek meg nincs eszméletlen választékos szókincsük amúgy sem. Szerintem a "geef mij een banaan"-t még az is megérti aki életében nem tanult hollandul. Szóval érdekes volt, azt mondták találkoztak a héten egy pár lánnyal, és majd visszahívnak mindenkit, ha átbeszélték és eldöntötték kit választanak. Jó.
Kis fénypont a problémahalmazban, találkoztam múlt hétvégén egy belga lánnyal aki habár szintén aupair, egész jól megtaláltuk a közös hangot. Brüsszelben tanul holland-angol fordítónak (amúgy Belgium francia részéről van, szóval francia az anyanyelve), csak megbukott pár tárgyat, így most halaszt egy félévet. Tehát már nem az a "nem tudom mihez kezdjek az életben" típus, fut is, igaz nem olyan mennyiségben mint én, de mindent el kell kezdeni valahol, aztán meg mikor megláttam miket jelölt be a Rotterdam programfüzetben, tudtam, hogy na vele esetleg jól ki is jöhetünk akár. El is látogattunk vasárnap Rotterdam II. világháborús múzeumába, nekem nagyon érdekes volt "a másik oldalról" látni a háborút, a hollandok ugye próbáltak függetlenek maradni, aztán megszállták őket, tehát semmiféle szövetséget nem mutattak a németek felé, amit nekem érdekes volt látni. Aztán lehet megint ez olyan, hogy 20 évesek közt mondjuk 100-ból 1 látogat el első szabad rotterdami hétvégéjén a II. világháborús múzeumba. Csináltam képeket is pedig (Csákányos, remélem legalább neked érdekesek lesznek ;))
A bombázások ideje alatt kijárási tilalom volt, és még otthon is feketére festették a villanykörtéket, hogy fentről minél kevesebb fény látszódjon és nehezebb legyen éjszaka bombázni őket. A kicsi lámpák a biciklire valók, és csak a járőrök használhatták akik azt voltak kint ellenőrizni, hogy nem-e vagánykodik valaki lámpával az utcán.
lebombázott Rotterdam
Brood (kenyér) jegy
korabeli újság a bombázásokról
Írták az egyik táblán, hogy a posztó meg a ruhák kezdtek nagy hiánycikkek lenni, így zsákokból meg ejtőernyőkből csináltak ruhát maguknak az emberek. Charlotte-al (a belga lány) néztem ezt a ruhát és mondom "na ezt még biztos nem ejtőernyőből csinálták" ÉS PEDIG DE.
Háború után - "A takarítás megkezdődött"
"Ideje hazamenni!"
"Szeretem Hollandiát"
Bocsánat, hogy most ilyen kicsit nyavalygósra és személyesre sikerült ez a bejegyzés, egyszer majd csak visszazökkenek a rendes stílusomhoz.
Addig is íme egy kép a tegnapi gyerekparkból ahová mentünk. Megnyúltak a lábikóim.
Adios amigos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése