Szóval ott tartottunk, hogy Prince Edward Island!
Ismeritek-e Anne-t a Zöld Oromból? Igén, erre a kérdésre nekem is rögtön a "nem" volt a válaszom mikor megkérdezték. Hiába mondogatták nekem, hogy Anne of Green Gables meg Lucy M. Montgomery, életemben nem hallottam róla, és rettentő műveletlennek éreztem magam emiatt. Egészen addig, míg el nem mentünk Avonlea-ba ahol beugrott minden...
5. nap - Prince Edward Island
Lucy M. Montgomery egy híres kanadai, egészpontosan Prince Edward Island-beli írónő, a századforduló korán írt indokolatlan mennyiségű regényt, amik közül a leghíresebb az Anne a Zöld Oromból. Nekem a "Green Gables"-re úgy rögtön nem ugrott be hogy az a zöld orom magyarul, így nem is igazán tudtam hová tenni az egészet. De Kanadában meg elvileg az Államokban is mindenki ismeri, úgyhogy el is látogattunk egy ilyen kis falu-múzeumban, ami itt azt jelenti, hogy szó szerint meg volt építve egy kis falu, az a falu ahol elvileg Anne lakott a regényben (Avonlea). Akkor ugrott be, hogy én ezt a mesét néztem anno a Minimaxon (bezony, olyan öreg vagyok már az én időmben még Minimax volt nem Disney tv vagy mi a halál van most):
(remélem ezzel a képpel sokan megvilágosodtatok korombeliek :D)
Avonlea-ben egyébként kiderült, hogy a memóriakártyát a fényképezőmhöz otthon hagytam, úgyhogy a google segítségével mutatok pár képet:
Egyébként is sok itt az ilyen régebbi építésű ház, teljesen más stílusúak mint a magyar/európai házak, olyan.. amerikai századfordulósok. :) Nekem tetszett.
Előző nap délután úgy lett volna, hogy Stéphane érkezik hozzánk, mivel sikerült szabaddá tennie a hétvégéjét, így le akart ugrani, de a járata Montréal - Toronto - Charlottetown útvonalon volt, és mivel a Montréal-Toronto késett, lekéste a charlottetowni járatot. Így Torontoban kellett éjszakáznia, és csak másnap (azaz ezen nap) délután tudott a következővel jönni. Noah, Benjamin, a nagyszülők meg én a kemping felé vettük az irányt, mondván mit pazaroljuk a pénzt benzinre, nem kell mindenkinek kimenni a charlottetowni reptérre, a többiek kimentek elhozni Stéphane-t.
Délután Noah-val építettünk egy naaaagy homokvárat, amiről sajnos nem sikerült képet lőnőm mivel nem vittem le aznap a gépet a partra. :(
6. nap - Prince Edward Island - még mindig!! :)
Reggel úgy gondoltam itt az ideje megejteni a tengerparti futást amit mindig is terveztem. Így felkerekedtem 7-kor fényképezővel, telefonnal és lementem futni a tengerpartra.
Mezítláb voltam a vizes homokon, úgyhogy nem a legjobb időt futottam, de igazából nem is érdekelt - csak ki akartam próbálni milyen mezitláb tengerparton futni. Kb üres volt egyébként a beach, pár kutyasétáltatón kívül. :)
Kivételesen csináltam képeket. :D
ohai, napfelkelte on da beach
Gondoltam milyen remek fénykép spot lenne ha leraknám a kamerát a kövekre időzítve aztán gyorsan odafutnék a sziklára. Na most a szikla olyan 30 méterre volt, amiből 20-nál térdig majd combközépig érő vízben kellett gázolni. A kamera időzítője meg 10 másodpercnél hosszabban nem tud várni. Úgyhogy versenyt futottam az idővel ezért a képért :D
9 körül elment az egész család minigolfozni, a gyerekek persze hamar megunták, de Stéphane, Valérie, Virginie, a nagyi meg én végigjátszottuk a 18 lyukat, 3. lettem wohooo!
Délután ismét a beach-en be lettem temetve tetőtől talpig homokba. :D
Ezt a képet csak úgy kontrasztként... :D
Este lementünk a kemping játéktermébe, najó nem ilyen hazárdjátékterem volt hanem igazi pontgyűjtős játékok tehát mittom vízipisztollyal kellett kacsára lőni, kosarazni, leütni a felbukkanó békafejeket, stb.
A gépek ha jól játszottunk ilyen kuponokat adtak amit később be lehetett váltani ajándékokra.. Kicsit sokat játszottunk...
7. nap - Prince Edward Island
Stéphane utolsó napja volt ez a hétfő, úgyhogy reggel már korán kilőttünk a kempingből. Meglátogattuk Lucy M. Montgomery házát, meg még pár helyszínt ami elvileg a könyvben előfordult, majd gyors Tim Hortons ebéd után Charlottetown-ba vettük az irányt. Megálltunk még a Cow's creamery-ben ami egy nagy fagyi-, vaj-, sajtgyár amit látogatni lehet.
Igazából engem annyira nem nyűgözött le, mivel ahoz képest, hogy "gyárlátogatás" lett volna, fagyit ÉPP aznap nem csináltak, tehát láttuk az üres bödönöket ott állni, a sajtokat meg a vajat meg nem ebben a házban csinálják, csak a nagy böszme sajtokat itt érlelik. Tehát akció az nem történt, konkrétan 2 szobát láthattunk, hogy na itt készül(ne) a fagyi meg a sajt ha készülne. Mindegy.
Ez a nap nekem alapvetően elég fárasztó volt olyan szempontból, hogy Stéphane hát ő szeret pénzt költeni. Én meg ehez nem vagyok hozzászokva. Tehát ez a mindentmegveszünk hozzáállás nekem Kanadában töltött 11 hónap után sem olyan amit magaménak érzek, viszont pl ebben a factoryban is mindenkinek vett szuvenírt, mondta, hogy válasszon mindenki pólót vagy amit akar, nekem meg igazából nem lett volna szükségem semmire, amúgy is túlsúlyos volt már akkor tudtam a bőröndöm.. Mindenesetre végül egy könnyű pizsamanadrágot választottam, amit 30 dolcsiért én 150% hogy nem vettem volna meg magamnak, whatever.
Estefelé elvittük Stéphane-t a reptérre, aztán mire visszaértünk a kempingbe már esteledett is...
8. nap - Prince Edward Island - utolsó nap!!
Ezen a napon kb 9-kor keltem és az egész napot kb semmittevéssel töltötte mindenki. Elmentünk sétálgatni meg a partra, de amúgy semmi érdekes nem történt, utolsó napunk volt a kempingben...
Este lementem még egy utolsót futni a partra, naplementében, kicsit hosszabbra is sikeredett a futás mint terveztem (valami 50 perc :D) de közben fotózgattam is meg nézelődtem a kihalt tengerparton, egy olyan részre futottam ahová már nem jöttek el a kempingezők, mert túl messze volt a kempingtől. :)
Futás után még lementem utoljára úszni egyet, nem volt senki már a vízben, néztek is az arra sétálók, hogy milyen elvetemült úszkál még. :D Némelyik annyira bámult, hogy azt hittem valami partiőrség és bejönnek szólni, hogy tilos ilyen későn a fürdőzés.. XD "Későn", kb 7 óra volt.
9-10. nap - New Brunswick
Reggel korán startoltunk, 800km volt előttünk hazáig. Igazából semmi azaz semmi érdekes nem történt ezen a két napon, mivel ezúttal Valérie-ék is ugyanazon az útvonalon jöttek mint mi, szóval csak mentünk, mentünk, mentünk....
Az egyetlen képek amiket elkattintottam az a Timbits, ami a kanadaiak nagy büszkesége, és most frankón éhes leszek ha ránézek... Igazából fánkgolyócskák, mindenféle ízekben kaphatóak, és nagyon olcsók (ez a 10-es doboz $1.69). Az amerikaiak is irigyelik a kanadaiaktól, donut hole-nak (fánklyuknak) hívják, mert szerintük ez az a rész ami a fánk lyukas közepéből hiányzik. XD
Csütörtökön értünk haza olyan fél2 körül, és ekkor elkezdődött a 4 napos visszaszámlálás a hazautazásig..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése