Szeptembertől

Nem fogok magyarázkodni. Nem várom el, hogy minden gondolatmenetemet és logikámat tökéletesen mindenki megértse és egyetértsen velük. 20 évesen ez az én életem és úgy akarom élni ahogy én akarom.

Azért halogattam az ezen bejegyzésben elhangzó dolgok 'bejelentését' eddig, mert össze van állva egy szép kép a fejemben az egészről amit nagy valószínűséggel nem fogok tudni túl jól átadni így írásban, és ez idegesített. Pár napja viszont rájöttem a fenti dolgokra, hogy igazából csak attól féltem, hogy mások (legfőképpen a családom és a már nemsokára végzős egyetemi évüket megkezdő barátaim) hogyan ítélnek majd el a döntéseim miatt. De tudjátok mit, nem kellene ezzel ennyire foglalkoznom. Mindenki máshogy boldog, nem akarom mások ötleteit megvalósítani arról hogy én hogyan lennék boldog. Értékelem én a jó szándékot, de megvan mindennek a határa. I do what makes me happy.

Szóval ezt letisztázva gondoltam belevágok a dolgok közepébe ilyen szép eposzosan, aztán majd próbálom kifejtegetni a dolgokat.
1. szeptembertől Hollandiába költözök ismét egy évet aupairkedni.
2. már meg is van a host családom Rotterdamban.
3. Kevinnel ahogy már gondolom sokatoknak gyanús volt a bejegyzések rejtegetett soraiban, együtt vagyunk. (Először nem akartam ilyen személyes dolgot blogra felvezetni de aztán elgondolkodtam és úgy érzem ezzel kerek a történet, meg mit kerülgessem amúgy is a forró kását minden egyes bejegyzésben.)
Szóval ezek a nagy bejelentések, most pedig lássuk a, hát remélem nem eposzi hosszúságú, kifejtését a dolgoknak.

Mielőtt mindenki elkezd hüledezni meg hőbörögni, nem, nem Kevin miatt esett a választásom Hollandiára. Pontosabban, igaz ő kezdte el nekem a holland marketinget tolatni, hogy mennyire szép meg jó ország és hogy szeret ott élni annak ellenére hogy Dubaitól kezdve Hollywood-ig mindenfelé megfordult már; ha nem látnék benne lehetőséget természetesen nem mennék. Kíváncsiságból néztem utána az ottani munkavállalásnak, egyetemeknek, diákhiteleknek stb és arra jutottam, hogy egész kedvezőek a körülmények. Kedvező körülmények alatt a következőket értem:
- évi 1800 euró körüli tandíj (Anglia ugye 10ezer fontnál kezdődik)
- rengeteg angol nyelvű egyetemi program, és Hollandia az egyik leg-angol-kompatibilisebb nem-angol-anyanyelvű ország Európában mivel nem szinkronizálják a filmeket így a gyerekek már kiskoruktól kezdve szokják az angolt
- elfogadható megélhetési árak
- munkavállalás nem nehéz (ha beszélsz jól angolul és legalább középszinten hollandul)
Pár hónapja postoltam az Anglia vs Franciaország dilemmát összegző bejegyzést aminek a végén írtam, hogy mivel nem tudok dönteni a végén majd megyek egy teljesen random harmadik országba. Azt akkor csak viccnek szántam, mit sem sejtve hogy valóban fel fog bukkanni egy harmadik ország. x)
Szóval március vége felé felbukkant mindenesetre ez az opció, és ha visszaolvastok április közepe körül kezdődnek ezek az 'elegem van már kicsit a gyerekekből' stb postok. Hát ekkortájt úgy gondoltam, hogy nem aupairként hanem 'rendes' munkavállalóként fogok debütálni Hollandiában (durván spóroltam is az ottani élet beindításához). Esténként munkavállalási törvényeket bogarásztam, apartmanokat meg álláshirdetéseket túrtam, hogy aztán 2-3 hét alatt rájöjjek, hogy 1 - ahoz hogy be tudjam jelenteni magam mint permanent resident-et (90 napnál hosszabb ideig az országban tartózkodót) szükség van albérlet bérlési szerződés és munkaszerződés bemutatására. 2 - takarítgatásokból megélhetnék ha lenne elég, de ezek nem adnak munkaszerződést 3 - még a szobalányoknak is kell valamelyest hollandul tudniuk. Úgyhogy mivel egyenlőre elég bonyolult a papírmunka része az egésznek, inkább felnéztem ismét aupair-world-re.

Kiderült, hogy a hollandiai aupair feltételek kb a legkedvezőbbek úgy az egész világon.
- heti max 30 óra munka (most 37-45 között dolgozok)
- napi max 8 óra de 6 az ideális (3x9 és 2x6 órás napjaim vannak most a héten)
- 300-340 euró / hó (euróba átszámítva most 420-at kapok, de olvassatok tovább)
- a családnak kell fizetnie nyelvtanfolyamot (200 euróig) és biztosítást az aupairnek
Szóval elkezdtem pár családdal üzenetezni, volt itt a Hágában élő francia családtól kezdve a holland tengerparton élő örökbefogadott afrikai gyerekeken keresztül minden. Nekem annyi volt a kikötésem hogy ha már megint aupairkedni kell akkor legyenek iskolás korúak a gyerekek (így a nap nagy részében szabad vagyok :P és nem kell az állandó bőgést hallgatnom, nagyon szeretem Zoét de napjában minimum 10x törik el a mécses olyan dolgokon is hogy Noah épp nem nézett oda mikor ő leugrott a kanapéról stb..) és nagyvárosban vagy legalábbis 15-20 percre nagyvárostól lakjon a család, lehetőleg Hollandia déli részén.
Így bukkantam rá a a családra akikkel végül matcheltem: anyuka KLM stewardess, apuka valami informatikai cégnél dolgozik és sokat jár business tripekre, a gyerekek 7 éves kislány és 5 éves kisfiú, mindketten iskolába járnak ami kb 2 utcányira van. Rotterdam központtól 15 percre laknak. Nagyon megörültem Rotterdamnak, mivel előtte mikor mondtam Kevinnek, hogy én mennyire szeretem a felhőkarcolókat meg a nagy épületeket és ezek Európában mennyire nincsenek, mutatott pár képet Rotterdamról és leesett az állam.

azért elég pöpec nem? :)

Aki egyébként ezen gondolkodna, Kevintől Rotterdamtól vonattal 1 órára lakik kb (Eindhoven mellett), viszont most még függőben van a dolog, de lehet szeptembertől Tilburgba költözik a főiskola miatt, ami csak 45 perc. :)

Mehettem volna Eindhovenbe is egyébként, volt egy család ahol apuka magyar anyuka holland és kifejezetten magyar aupairt kerestek, hogy a gyerekekkel magyarul beszéljen, de egyrészt én meg akarok most tanulni hollandul, másrészt Rotterdamba ott és akkor beleszerelmesedtem a képeket nézegetve, harmadszorra pedig nem akarom annyira Kevinhez láncolni magam. 

Szóval ezek lennének a történések.

Szeptember elején indulok, előtte augusztusban ugye megyek 1 hétre a color run miatt, akkor találkozok is egyébként a családdal, szóval nem lesz zsákbamacska szeptemberben hogy hova költözök, meg a családnak se hogy kit fogadnak a házukba. Nagyon szimpatikusak voltak egyébként a szülők skype-on, az időeltolódás miatt náluk este 11 volt már, kérdezték van-e valami kérdésem mondom "I wish I could see the kids, but I guess they are sleeping" ("Szívesen beszélnék a gyerekekkel, de gondolom már alszanak"), erre apuka felkapta a laptopot és belopózott a gyerekek szobájába, tiszta édesen aludtak haha. Apuka fut is egyébként, szóval arról is el tudtunk beszélgetni, anyuka meg kanadai (a szülei hollandok akik Kanadában telepedtek le) szóval beszéltük kicsit az itteni életről is, nem volt semmi interjú érzésem, jól elbeszélgettünk. :)

Reményeim szerint jövőre megtanulok valamennyire hollandul, vállalok egy haaaalom takarítós munkát amíg a kölykök suliban vannak (hollandiai magyar aupairek blogjain lehet olvasni hogy az ottani aupaireknek ez nagy biznisz) hogy tudjak pénzt gyűjteni, bejelentem magam hogy kaphassak BSN számot (munkavállaláshoz kell), beadom a jelentkezésemet jópár egyetemre, nézek valami olcsó kis albérletet meg aztán ha majd megy annyira a holland akkor olyan munkát amit egyetem mellett is végezhetek. Kanadában is ez volt a terv mondjuk, csak itt a vízumügy meg a pénz nagyon közbeszólt.. Itt tanultam meg igazán értékelni azt hiszem az EU-t, a szabad mozgást, munkavállalást, az EU állampolgároknak járó tandíjkedvezményt, stb.

Hát ennyi lenne egyenlőre. Elégedett vagyok a tervemmel azt hiszem.

Mielőtt elhagytam Magyarországot gondolkodtam rajta, hogy előtte 19 évig nem voltam soha külföldön, mindig is arra vágytam hogy kijöjjek, viszont mi van ha az elvárásaim nem egyeznek a valósággal, mi van ha rettentően honvágyas leszek meg elegem lesz a sok 'külföldiből'. Hát, honvágyas nem vagyok, néha jó lenne találkozni barátokkal, családdal, de nincs az az éjszakánként párna alatt sírás. Az sem idegesít, hogy 0-24 nem az anyanyelvemen zajlik az élet, sőt! Amikor itt magyarul beszélek (magamban haha), magyar zenét hallgatok vagy csak szimplán magyarul gondolok valamire, az ad egyfajta komfortérzetet, hogy van egy világom amibe itt senki nem törhet be. Fura érzés ez, talán csak az érti aki hasonló cipőben jár. Néha mondjuk idegesítő is tud lenni ez a 'külön világ' mikor ezt-azt mutatnék Kevinnek és nem tudom ugye mert magyarul van, de az idő nagyobb részében szeretem, hogy így van. 

Szeretem az emberek optimistább hozzáállását is az élethez, meg hogy nincs az az ott húzzuk le a másikat ahol lehet dolog mint ami Magyarországon eléggé elterjedt mostanában sajnos. Szeretem, hogy nem érzi bezárva itt magát az ember, Magyarországon én sokáig el sem tudtam képzelni hogy nekem valaha lesz annyi pénzem, hogy külföldre utazzak. Mert az külföld. Alias valami ami drága, luxus, csak a gazdagoknak megengedhető dolog. Itt meg feljött a color run ötlete és 1 hét alatt minden le lett szervezve. Lehetőségek nyíltak itt ki nekem, amik Magyarországra visszatérve a 600ft/óra bruttó hostess fizetéssel ismét bezáródnának. Nem beszélve arról, hogy itt egy kávé ~3 dolcsi, ami a minimál órabér harmada, azaz olyan mintha otthon kb 150 forintért innál Starbucks-t. Ad egy kis önbecsülést ha úgy tudsz besétálni valahová, hogy nem arra gondolsz hány órát dolgoztál azért amit most 15 perc alatt megiszol/megeszel majd.

Nem akarok igazából ide ilyen nagy külföld kontra Magyarország pocskondiát felírni, a család így is eleget rágja a fülemet már azzal, hogy most mennyire 'külföldi' lettem, és hogy ettől még nekik Magyarország az otthonuk és ne hordjam le stb. Nem hordom én le, én lennék a legboldogabb, ha változna a helyzet és ezt az életformát otthon is fenn tudnám tartani. De nem tudom. És 20 évesen nem fogom magamat egy országba bezárva Tesco hostessként pazarolni el a fiatal éveimet. 

Annak ellenére, hogy nem akartam magyarázkodni egy kicsit már afelé kezd elhajlani a dolog, úgyhogy azt hiszem ideje befejeznem. A lényeget leírtam, innentől mindenki maga döntse el mit gondol az egészről. Hogy felelősségtelen döntések sorának vagy bátor, az életet élvező hozzáállásnak ítéli el a fentebb leírtakat. Mindenesetre én most így vagyok boldog. És lévén, hogy nem ártok vele senkinek, ez az ami számít.