2013. június 18., kedd

Run for your life!! Don't die!!

..avagy a Lac Brome 10k. Végre megvan az összes kép a két család hypersuperhitechteleszkóposmikroszkópos kameráiról, úgyhogy teljes értékűen tudom kipostolni a bejegyzést. :D

Szombat reggel valami csoda folytán (najónem, persze a kölykök rohangáltak a fejem fölött az emeleten megint) felébredtem 8-kor, és nem volt kedvem betenni a füldugókat, nem is tudtam visszaaludgatni, úgyhogy 1 órás heverészés után 9-kor már rávettem magam a felkelésre, ami hétvégente elég ritka. 
Ebédre vártuk Kevinéket, gondoltam addig összepakolok kicsit, berakom a holmimat a mosógépbe, aztán a végén Kevinék jól elkéstek és csak 2-re értek ide, úgyhogy 2 órás napozás meg random kambodzsai kislány portréjának a rajzolása is belefért a felgyülemlett időmbe.
Délután a parkban üldögéltünk, végre szép idő van, khm, volt, mert most pl megint esik, de az ilyen 1 napos jóidőkkor mindenki kimegy napozni, pénteken a szomszéd a medencét már beüzemelte aztán átmentünk medencézni. XD Igazából nem volt semmi betervezve erre a napra, azaz a család délután elment felszedni a versenyre a race pack-et, de mivel mi nem akarunk bepréselődni a kocsiba (nekem se kényelmes a két gyerekülés közé bepréselni magam, hátmég Kevinnek aki kb 20 centivel magasabb nálam) így mi ezt kihagytuk. Este megnéztük, azaz megnézettem Kevinnel a The social network-öt (aka 'a facebook movie'-t), hajnali 1 körül mentünk aludni ami mint utóbb kiderült elég rossz ötlet volt, mivel már reggel 6.15-kor kelnünk kellett a versenyre így rohadt álmosak voltunk.

Reggel kínok közt kikászálódtunk az ágyból, futóscuccba vágtuk magunkat, és 7-kor már indultunk is Knowltonba, igaz csak Valérie, Virginie, Kevin meg én, mivel elég korán volt, és a gyerekeket nem akarták 8-tól 10-ig váratni, nem sokminden van amit csinálhatnak elvégre is egy ilyen verseny célvonalánál. Úgyhogy ők csak később jöttek az apukákkal. :)

reggel 6.45-kor...

... de futásra készen!! :D

Odaérve egybéként egy shuttle buszra kellett szállnunk ami elvitt a rajtvonalig. (A kocsikat meg mindent a célnál lehetett leparkolni.) Knowlton egyébként Lac Brome 'másik neve', ez Québec azon része amit angol gyarmatosítók alapítottak, viszont mikor francia irányítás alá került, 'franciásítottak', ehh bonyolult az egész. 
Szóval ISKOLABUSZOKRA <333 szálltunk és azokkal lettünk a rajtig elszállítva. Elég hamar ott voltunk, már 8-kor, a rajt csak 9-kor volt, úgyhogy volt egy óránk bemelegíteni, hülyéskedni a zenére amit a bag checking sátorban játszottak, és felírni mind a négyünk karjára a futós 'jelmondatainkat': Run for your life! & Don't die! ('Fuss az életedért! & Ne halj meg!' a run for your life Valérie-től, a don't die meg tőlem származik de már családi szállóigék lettek kb, ha valaki megy futni a gyerekek is mondják, hogy run for your life meg don't die XD)


9-kor rajtoltunk, hát én elég rosszul mert már 1k-nél szúrt az oldalam, nemtom hogy csináltam, de mostanában amúgy mindig ez van, az első pár kilométert szenvedem aztán a végére már úgy belejövök abba se akarom hagyni. Kb 4k-ig szenvedtem is, Valérie meg Virginie előre mentek, én mondtam Kevinnek, hogy nem kell előrerohanni (szó szerint :DD) a rajtnál mert aztán ha félúton kifogy az enerigából akkor nézhet, úgyhogy mondta akkor majd velem marad, az 5.30-5.45 pace pont jó. Hát én ennél szerintem lassabban döcögtem végig az első 4k-t, de utána begyorsultak a dolgok, érdekes pedig, hogy az első 4k volt teljesen sima felszínen, 5k körül kezdett dimbes-dombos lenni az út... Kevinnel egyébként valahol 4 és 5k közt leelőztük mind Valérie-t, mind Virginie-t, szóval örülegettünk is, bár néha olyan érzésem volt még 2 lépés és összeesik, nemhiába, a 10k azért 10k. Volt egy vicces pillanat amúgy, kérdeztem tőle hogy 'are you okay?' de annyira nem fordítottam felé a fejem vagy nemtom, erre a mellettünk futó bácsi azt hitte tőle kérdem, és nagy mosolyogva elkezdett magyarázni franciául hogy 'oui, oui, ça va bien, merci!' Bírom egyébként az ilyen bilingual beszélgetéseket Québecben, nem zavartatja magát, hogy angolul 'szóltam hozzá' lol igazából nem hozzá ugye de mindegy, franciául válaszol azért.
A célvonalnál viszont Kevin belehúzott, aka kihasználta azt az előnyét hogy mivel magas kb 20 centivel hosszabb a lába XD így próbáltam egy ideig fenntartani a tempóját de konkrétan lehetetlen volt, úgyhogy 16 másodpercet rámvert az utolsó 200 méteren! Az ő ideje 56:41.1, míg az enyém 56:57.3 lett. (Ezzel egyébként az 1174 induló közül 424-ként értem be, a 735 nő közül 172-ként, és a 20-29 éves nők kategóriában 32/135 helyezéssel.)

Kevin olyan gyorsan besöpört am a célba hogy Gabrielék nem vették észre pedig basszus a holland magasságával integetve futott el előttük, mindenkinek elkéne egy szemvizsgálat ezek után azt hiszem. XD Mindenesetre engem már kiszúrtak utána :D

DON'T DIE!!

az érzés azt hiszem nem definiálható XD

THE TEAAAM :D <3

Kevin meg Virginie csak keménykedtek, Valérie-vel mi büszkén vállaltuk a fáradtságot :P

Szóval ennyi lett volna a Lac Brome 10k, én élveztem mindenkivel együtt készülődni, edzeni előtte, reggel félkómásan felkelni meg minden. :) A gyerekek is futottak utána egyébként volt egy kifejezetten gyerekeknek szóló 1k verseny (haha aranyos mi?) csak mivel ott szülőkkel együtt is lehetett futni, így mind a 4 szülő futott a 4 gyerekkel, a kamerát meg a kezembe nyomták ilyen 20 centi hosszú optikával meg mindenféle csavargatható állítgatható izéval, hát mit mondjak futó embert fényképezni szerintem még telefonnal sem egyszerű nemhogy az itteni fényképezőkkel. Úgyhogy csúnyán megbuktam mint versenyfotós, de hát ez van. Legközelebb majd csak előkapom a berryt. XD

Egyébként most hétfőn kiderült a Prince Edward Island nyaralás pontos terve: július 2-13. közt leszünk elutazva, asjkfhjkdfhjkdgbhjk ami azt jelenti hogy visszajövünk, lesz 2 napom összepakolni meg kitakarítani a szobát aztán 16-án repülök. Hamar elment ez a 11 hónap.. 
VISZONT Prince Edward Island-ről egyenlőre annyit lehet tudni, hogy Valérie, Virginie, az összes tehát 4 gyerek és a nagyszülők jönnek, mert Stephane-nak és Gabrielnek dolgozniuk kell.. :/ 2 kocsival megyünk, a gyerekek meg Valérie-ék az USA-n keresztül mert úgy gyorsabb, a nagyszülők meg én viszont Kanadán keresztül mivel nincs vízumom... Tök rendesek, olyan diszkrét 3-4 órás kitérő az, hogy Kanadán keresztül menjünk... A szállásunk egy kempingben lesz, sátor meg minden, PRIVÁT BEACH-EL ANNYIRA IZGULOK. Akik személyesen nem ismernének, vagy csak nem tudnák ezt az információt rólam, én még sosem voltam tengernél. A legközelibb tengeri (oké, óceáni) élményem Tadoussac volt a bálnákkal, mivel ugye ott a Szent Lőrincnek már sós a víze. Na de most lesz beach meg homok meg minden :D

Addig is pussz mindenkinek, még jelentkezem jövőhéten egy párszor, aztán PEI alatt valószínűleg nem, hanem majd lehet csak Magyarországról... A bientôt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése