Nyakamba szakadt a háztartás

Múlt hét csütörtökön Valérie lelépett business tripre Torontoba, és ezzel nyakamba szakadt a háztartás. Amikor ugyanis nincs itthon, 12 órákat dolgozok és a munkaköröm kibővül úgy.. mindenre? Mivel Gabriel 6-kor lép le dolgozni és olyan este 6-kor jön haza. Az tízórai- és ebédcsomagolástól kezdve a reggeli iskolába indításon keresztül a vacsora kitalálásáig, na meg persze az összes takarítás, mosogatás, ÉS Zoé velem van egész nap ugyebár. Igaz Valérie hazajött vasárnap reggel, de a hétfő itthon töltése után kedden ismét lelépett, szintén munkaügyben, és ma este fog hazajönni.
Azt már megszoktam, hogy a szociális életem itt hétközben nulla, de az ilyen napokon annyira exhausted vagyok, hogy délután én is ledőlök power nap-ezni ha Zoé aludni akar. A türelmem is kb nulla reggel mikor Noah veszekszik velem azon, hogy az előző napi koszos farmerját és pólóját akarja felvenni a tiszta helyett amit kikészítek neki, vagy amikor délután fél6-kor azon bőgnek hogy melyik mesét nézzék youtube-on. Múlt héten a csütörtöki úszásra összekészítés meg a hétvégi laval-os kirándulásra a bőröndpakolás is rám hárult, és néha úgy éreztem mindenki azt hiszi a mosogatógép önmagát pakolja be meg ki, mivel rajtam kívül szerintem senki más ki nem nyitotta.

Úgyhogy az, hogy péntek este átmentünk Lavalba, egész felüdítő esemény volt az extrán végigdolgozott hét után. Szombat reggel leléptünk Kevinnel Montréalba, egészpontosan a La Rondéba, úgyhogy végre elszabadulhattam kicsit a kölyköktől, hát nagyon jól esett. :D
Na de hogy mi is az a La Ronde! A La Ronde Montréal naaaagy vidámparkja, ami nemrég nyitott ki és mivel Kevin imádja a vidámparkokat már meg is vette az egész szezonra szóló bérletet, habár már nem sokat van Kanadában. A bérlettel meg kapott egy kupont amivel engem ingyen bevihetett. :D
Hetek óta terveztük már, hogy elmegyünk, aztán szombaton mikor végre eljött a nagy nap.... esett. Egész. Nap. Esett. Néha jobban (akkor beültünk a park egyetlen fedett helyére, egy Subway kihelyezésbe), néha kevésbé de egész nap esett az eső. Én odafelé úgy voltam vele, hogy megérkezünk majd a kapuhoz és senki nem lesz, hát ezek ellenére egész sokan voltak, viszont azon paráztunk, hogy ha nagyon esik, bezár a park, és nem lenne jó elpazarolni az ingyen jegyet arra, hogy 1-2 óra után esőzés miatt hazaküldenek. Hát mindenesetre bementünk, nem küldtek haza, olyan 11-től délután 5-ig maradtunk, mikoris annyira rákezdett esni, meg már annyira fáztunk is, hogy inkább hazafelé vettük az irányt.
Képeket nem csináltam, mivel 1, nem volt nálam fényképező 2, esett az eső így a telefonomat se nagyon mertem elővenni. De kerestem most pár képet gugliban, pretty much így kell elképzelni:

Ez egy képeslap, a jobb alsó sarokban lehet látni a La Ronde-t, az Ïle-de-Montréal és Longueuil közt található egy kis szigeten, a Jacques-Cartier híddal összekötve az egészet. 

Na de akkor mikre is ültünk fel:

LE GOLIATH - 50 méter magas hullámvasút. 50 MÉTER. Olyan nagy hogy Európában az ekkora hullámvasutak be vannak tiltva mert túl nagy nyomás nehezedik a testedre a hullámvölgyeknél vagy valami ilyesmi ok miatt. Szóval ilyet csakis kizárólag Észak Amerikában láthat az ember. :D

Ez volt azt hiszem az első amire felültünk, mivel én halálosan félek a hullámvasutaktól (az egész parkba csak azért jöttem mert Kevin annyira akart jönni haha) és mondtam neki, hogy nem érdemes egy kisebbel kezdenünk mert a végén még annyira beparázok, hogy erre fel sem merek ülni egyátalán. Úgyhogy szépen szemerkélő esőben felsétáltunk a Goliath-hoz.

Hát, figyelmeztetésem ellenére Kevin az első körnél végig azt hitte hogy kb stroke-ot kaptam, mivel nem tudtam mást csinálni mint kapaszkodni a biztonsági övbe és lélegzetvisszafojtva bámulni magam elé. XD Mindenki sikongatott meg integettek én meg csak ültem és az életemért imádkoztam kb. XD Mondjuk lehet az is közrejátszott, hogy AZ ELSŐ kocsiban ültünk. De komolyan nem voltam biztos benne, hogy mégegyszer kibírom-e, szóval mondtam neki menjünk hardcore, így kezdtük a napot a legnagyobb hullámvasút első kocsijában. 

Miután felépültem a sokkhatásból úgy 3 perc alatt, eldöntöttem, hogy ez nem is volt olyan rossz, aztán a nap folyamán még vagy 4x visszamentünk. :D A végén már én is integetve (és nem görcsösen a korlátot szorongatva XD) sikongatva nevettem, annyira jó volt, még esőben is. Egyébként egy idő után megszoktuk az esőt, sőt belegondoltunk, hogy a Goliath pl olyan hullámvasút, amire egy napos napon 2 órás a sor. Most meg rohantunk végig a sorakozásra kijelölt korlátok között, mert alig volt valaki. Tehát hogy 4-5x egymás után felüljünk rá, az napos napon esélytelen. 

Na igen, kb ilyen volt az időjárás amúgy. :D

Ez téli kép, de minusz hóval képzeljétek el, mikor ezt látjátok az első kocsiból. Olyan mintha a sín végetérne a levegőben.

Ez az egyetlen kép amit elkattintottam a La Ronde-ban, ezt is csak azért mert egy ilyen fedett kapualjszerűségben álltunk szóval nem áztunk éppen. Erre is felültünk, csak a fun végett mert ilyen szépen ki volt világítva.

Ez sem a félelmetes kategória, de elég gyorsan pörög és szép a panoráma.

Kevinnek Hollandiában egy hasonló a kedvence, úgyhogy erre is felültünk, igazából nem megy gyorsan meg semmi de a hajtűkanyaroknál olyan mintha kiesnél a kocsiból. :D

Voltunk még egy Dragon nevezetű beltéri hullámvasúton is, amiről nem találok képet, mivel az volt a különlegessége, hogy sötétben ment, néha felvillanó fényekkel meg hangokkal, úgyhogy fényképezhetetlen, de nagyon tetszett az is. :D Sőt, mivel kb 45 másodperces volt az egész, mindig hangos "encore! encore!"-ozás ment mikor visszaérkeztünk, úgyhogy a gépkezelő srác 2-3x is beengedett egy csapatot. Fülig érő szájú fekete srác volt am, tudjátok az az ember akinek az arcát egész nap elnézné az ember olyan boldog. XD

Szóval ez volt a La Ronde-s pályafutásunk, igazából tökre örülök, hogy elmentem, sikerült legyőznöm a félelmemet a hullámvasutaktól, sőt még élveztem is az egészet. :D Akarok egyébként majd egy "amikben megváltoztam idekint" postot írni, egyre inkább gyűlnek a dolgok. Főleg jó dolgok. :)

Vasárnap viszonylag későn keltünk, és az egész napot Kevin holland haverjaival skypolással töltöttük. Valamint az egymás nevében random facebook ismerősöknek írogatást is eljátszottuk, én kb 20 percig beszéltem az ő legjobb barátjával úgy hogy azt hazudtam azért ilyen tört a hollandom mert az angolhoz vagyok hozzászokva. XD Kevin sem cécózott, egyik kedves ismerősömmel (KRISZTAAAAAA XDDDDDDD) 46 PERCIG beszélt így, pedig az én hollandtudásom azért kicsit jobb mint az ő magyarja. Hát. Érdekes volt. 

Aranyos volt egyébként este mikor mentem a 9.15-ös buszhoz, kijött velem egészen a Berri-ig, ami pedig vagy 1 óra oda, és 1 óra neki vissza amit egyedül kell ugye mennie.. Egy csomó időt várni a csatlakozásra a lavali busznál. Szóval. Nah. :')

Ezen a héten ugye most megint hosszú napjaim vannak, sőt holnap este lelépünk St Joachim-be, mivel szombaton futom a második 10k versenyemet. :D Részben várom, részben meg elég szerencsétlen az időzítése az egésznek, mivel leginkább egy gyerekektől mentes laza hétvégére lenne szükségem egy ilyen hét után, 2 nap családi party helyett (Valérie húgának a szülinapja, meg szüleinek a házassági évfordulója lesz ünnepelve.. halom franciául hablatyoló ember akiket max látásból ismerek), de hát oh well. 

Jövő hét szombaton majd jól bealszok, Kevin meg elvileg jön át este a Forma1-es programja után. Egyszer ki akarom vinni a Mooney-ra intervalozni. (Ebből valószínűleg csak a Mooney-t meg az intervalozást nem érti a többség, a Mooney a mi utcánkból nyíló keresztutca, kb 700 méter hosszú tömény emelkedő. Olyan 30-40 fokos. Az intervalozás pedig a futásban az sebesség emelésére való training. Magyarul ha emelkedőn futsz felfelé, azzal csökkentheted az időt ami alatt majd ugyanazt a távot sík terepen futod. Mivel Hollandiában ezt nemigen lehet csinálni (LOLOL) így még gondoltam egyszer ezt kipróbáltatom vele.)

Úgyhogy már alig várom azt a hétvégét, aztán 16-án Lac Brome 10k, 22-én a tüzijátékok ugye, szintén a La Ronde-ben (már szinte várom, hogy megint mehessek :DD), aztán elvesztem az egyetlen itteni barátomat 26-án. :( 

Szintén azon a héten (június 24-el induló héten) ér véget Noah iskolája, Zoéé egy héttel előbb, úgyhogy 3 hooosszú hetem lesz az utolsó 3 hét. Viszont ilyen túlórák után mint az elmúlt 2 hét (múlt héten 46, ezen a héten 47 óra) nem fogok restellni 3 nap szabadságot kikérni júliusban, hogy mégegyszer lemenjek Ontarioba Kyle-ékhoz. Mondjuk egy csütörök-péntek-szombat-vasárnap-hétfőt kéne beidőzíteni valamikorra.

Megtaláltam közben a berry kábelét, szóval lássuk a 2 hét eszméletlenül izgalmas képeit:

Meseolvasás közben bealudt rajtam.

iskolabuszra várva

Rendkívül edukatív könyv gyerekeknek, hogy hogy születik a kisbaba. 

("Egy apuka és egy anyuka - este, az ágyukban Marie és Julien csókolóznak és szerelmeskednek." - a font l'amour kb az angol make love-nak felel meg)

Kanada - ahol májusban annyit esőzik, hogy a pitypangok TÉRDIG nőnek.

Na megyek most mert mégsem kellene mesét nézetni egész nap Zoéval, de őszintén szólva semmi kedvem a mai naphoz, álmos vagyok és különben is. 6 és fél hét!!

Addig is egy igényes holland zene amit napjában 15x meghallgattam ezen a héten:

Megváltozott komfortzónám

Valamelyik nap tervezgettünk Kevinnel és arra jutottunk, hogy az összes fennmaradó hétvégénk be van táblázva.
Méghozzá a következőképpen:


Május 25-26. La Ronde (montréali nagy vidámpark)
Június 1-2. Québec city 10k Valérie családjával (ahová Kevin nem jön, bummer)
Június 8-9. Kevin F1 nagydíj Montréalban (ahová én nem megyek, again bummer)
Június 15-16. Lac Brome 10k
Június 22-23. La Ronde nagy tüzijáték
(június 26-án Kevin megy vissza Hollandiába)
Június 29-30. ???
Július 6-7. ???
Július 12-14. ???
^ a kérdőjeles hétvégék azért kérdőjelesek mert még nem tiszta hogy az otthoniaknak ajándékvásárlás Montréalban, a Prince Edward Island nyaralás és az utolsó londoni látogatásom Kyle-éknál melyik hétvégére esik.

Egyszerre felüdítő és elszomorító ez az egész most már.
Részben fél lábbal már Magyarországon vagyok, várom már, hogy megváltozzon a mindennapok sémája, a heti 5 munkanap aztán 2 nap semmittevés/randomkodás Kevinnel, részben viszont néha belegondolok mennyi mindent akarok még csinálni.. vagyis nem is akarok még csinálni, hanem csak zavar, hogy bizonyos dolgoknak a lehetősége el fog veszni azáltal hogy hazamegyek. Ilyen pl a montréali mozizás, a kedvenc palacsintásunk a Sainte Catherine és a rue Crescent sarkán, a F21 és Lululemon ruhaboltok (Európában nincsenek), a lehetőség hogy Torontoba menjünk megint, Canada's Wonderland ahová nem fogunk tudni elmenni, a Lac Davignon körüli futás amit megintcsak nem fogunk tudni már lefutni mivel nincs szabad hétvége amikor Kevin átjöhetne...
Zavaró dolgok ezek. Olyan mintha másodszorra is ki kéne lépnem a komfortzónámból. Mikor eljöttem otthonról, az egy erőteljes kilépés volt mivel a totál ismeretlenbe jöttem, ismeretlen helyek, rendszerek, márkák, emberek, na meg a francia a cseresznye a tetején.. Idejöttem és mindent újra kellett tanulnom, az hogy otthon felszálltam a bérletemmel a négyeshatosra és kimentem a Margitszigetre beszélgetni valakivel egy citromos borsodi mellett, na az megszűnt. Itt meg kellett tanulnom hogy mindig legyen nálam 3 dolcsi apró a buszra, hogy milyen metrovonalak vannak Montréalban, hogy a rue Peel-en kell felsétálni a Mont Royal parc-hoz, meg hogy a legjobb kanadai sör a Labatt Blue.
Aztán ez odáig fajult, hogy most ugyanilyen érzés visszamenni, annak ellenére, hogy otthon mindezeket már ismerem. Azaz ismertem. Én már semmiben nem vagyok biztos. Úgy érzem megint ki kell lépnem a már megváltozott komfortzónámból, mert hát most már ez a komfortzónám, ezekkel a dolgokkal érzem biztonságban magam.
Filozófiai bejegyzés vége. Igazából csak azért postolgatom ezeket, hogy később visszaolvasva legyen emlékeztető magamnak hogy ilyen érzések is voltak. Meg talán egy kis bátorítás azoknak, akik most készülnek elhagyni az országot akármilyen céllal, higgyétek el, pár hónapon belül az új hely fog olyan megszokottnak tűnni mint előtte évekig Magyarország volt.

Végezetül pedig ím egy kép rólam és egy homárról. Nem bírok ilyen átkozottul ronda teremtményeket amúgy 3 másodpercnél tovább a kezemben tartani, úgyhogy remélem értékelitek hogy miken mentem keresztül egy kép kedvéért.
Tegnap a vacsoránál amúgy gondoltam erős leszek de mikor Valérie a kezembe adta és én hozzáértem a ronda lábaihoz, aztán rámbámult az üveges tekintetével a gonosz kis csáprágói mögül, elhajítottam az asztalnál. Awkward moments are awkward. De egyébként finom a cucc, ha valaki van olyan kedves hogy kibányássza nekem az ehető részeket. (Valérie volt olyan kedves.) Pusszancsok.

A világ legjobb muffinreceptje

Rossz vagy jó aupair vagyok-e ha fél2-kor blogolgatok amíg Zoé mesét néz és az epres muffin sül a sütőben?
13 percem van még, de addig gondoltam megosztom veletek a világ legjobb muffin receptjét. :D
Körülbelül negyedszerre csinálom meg 2 hét alatt most, és még mindig imáááádom!! Minden elismerés Valérie-nek megy mondjuk, mivel az ő receptje, de mivel egy csomó appointmentje meg dolga van nem ér rá sütögetni, nem úgy mint én meg Zoé. :)

Szóval, A recept!

Hozzávalók (1 csésze = 250ml):
- 1 csésze zabpehely
- 1 csésze natúr joghurt (kihelyettesíthető tejföllel, legalábbis az ittenivel ami kb 2%-os és nem sós)
- 3/4 csésze barna cukor (legalábbis ez az egészségesebb meg a zabpehelyhez jobban megy az íze, de talán működik rendes cukorral is, én akkor csak 1/2 csészét javasolnék, mert az édesebb)
- 1 tojás (kihelyettesíthető 1/4 csésze vízzel - igen, kipróbáltam mielőtt ájuldoznátok!!)
- 1/2 teáskanál sütőpor 
- 1 teáskanál szódabikarbóna
- 1 csésze liszt
- 1 csésze olaj
- 1 csésze gyümölcs (banán villával összenyomva vagy bármi ami eszetekbe jut)

Elkészítés:
Mindent keverjünk össze. lol 
Oké a hivatalos sorrend a zabpehely+joghurt+barnacukor+olaj+tojás+sütőpor+szódabikarbóna+liszt, ilyen sorrendben. Konkrétan én úgy szoktam, hogy mivel csak 1 mérőpoharunk van, először a "szárazakat" belevágom egy tálba aztán rájuk öntöm a joghurtot, aztán az olajat és a végén beledobok egy tojást. XD Reformkonyha. A lényeg, hogy a gyümölcs a legvégén kerüljön csak bele.
Saját fejlesztésű trükk (eper): A recept hivatalosan villával összetört banánt ír, ami hát, nem rossz, de volt itthon egy majdnem megrohadni készülő doboz eper a múlt héten, amiről gondoltam hasznosítható még. Az eperpüré gondolata viszont annyira nem vonzott, úgyhogy összevágtam apró kockákra mint ahogy a hagymát vágná az ember. Ezt nagy mozdulatokkal a tésztába keverve... isteni! 
200°C-on 20 percig süssük. 12 közepes méretű muffin lesz belőle. Ne zavarjon, hogy egy kicsit nedves a sütőből kivéve, részben az eper részben a joghurt nedvessége az, kb 15 perc alatt eltűnik. Azt nem tudom hány napig áll el, mert nálunk kb 2-3 óra alatt mind elfogy. :)
Íme pár kép, mert felcsaptam ma ételfotósnak a család hitech felbontású kamerájával. 

Pusszantás!!

3hét.rar

Toronto awesomeness óta eltelt majdnem 3 hét és én meg nem jelentkeztem. Igazából ez most azért van (persze hogy megint legyen valami ürügy a lustaságomra) mert ebben a 3 hétben minden ami érdekes történt az személyes és nem nagyon akarom a blogra felirkálni, a kisebb dolgok viszont ezek mellett említésre méltatlannak látszanak. Legalábbis nekem.

Mindenesetre megpróbálom összeszedni a dolgokat. Mivel is töltöttem az elmúlt 3 hetet.
Hát, a hétköznapok még mindig ugyanolyan unalmasan telnek mint eddig, még a global poverty-s kurzusom is befejeződött a múlt héten (82%-al átmentem :D) úgyhogy rendesen nem tudom mihez kezdjek magammal.
Toronto utáni hétvégén Kevin jött Cowansville-be, elmentünk futni 1x, tábortüzeztünk (Hollandiában a legtöbb helyen tilos szóval nagyon menőnek találta hogy mi itt csak úgy tábortüzezhetünk XD) meg lesétáltunk a Lac Davignonhoz, ami egy olyan 9 km körüli séta, futás utáni napon izomlazításnak jó. Igazából ez volt az első "pólós" hétvége idén, mindenki örülgetett, hogy jó idő van. :)

új könyvek (az Essential Japanese Grammar Keviné XD csak az én online klubkártyámmal vettük mert úgy olcsóbb)

a rákövetkező héten felállítottuk a trampoline-t is 

Zoé haja kicsit static a trampoline-on :D

Múlt hétvégén én mentem Lavalba, hát ez aztán a legelmondhatatlanabbul haszontalan hétvégéje volt az egész Kanadai tartózkodásomnak szerintem. Pénteken este már ott voltam, mert Valérie-ék mentek Granbybe vacsorameghívásra és ki tudtak rakni pont a buszmegállóban. Úgyhogy péntek este még fitten frissen elmentünk futni, hogy aztán a rákövetkező 2 napot konkrétan SEMMIVEL tölthessük el. Hajnali 5-ös fekvés után szombat reggel lol mit reggel délután 3-kor szálltunk ki az ágyból szóval a nap ilyen átfordított módban elment. De nehogy azt higgyétek ám hogy 3-ig aludtunk, kisgyerekes házban ilyet nem lehet ugyanis. 10-kor már ébren voltunk, hogy aztán az elkövetkező 5 órában Elvis Presley-t hallgatva random telefonos játékokat játsszunk és hasonlók. Ezt egyébként Cowansville-ben kezdtük még az előző héten, de akkor valami 1 körül sikerült megemberelnünk magunkat és kiszállni az ágyból. Be akartunk menni Montréalba délután/este, fel is öltöztünk frankón aztán gondoltuk mivel még van 10 perc míg menni kell a buszhoz, kiülünk egy kicsit a backyardba beszélgetni. Hát ott a medence partján üldögélve 10 perc alatt eldöntöttük, hogy a franc megy Montréalba, inkább visszamentünk fürdőruhába öltözni és végigdöglöttük a nap fennmaradó részét a medence mellett. XD
Vasárnap sikerült eljutnunk Montréalba, ahol Kevinnek cipőt nekem meg futáshoz cuccokat kellett volna vennünk, hát konkrétan elmentünk sétálni a Mont Royal parkba, 2-3 órás füvön heverészés után visszasétáltunk a belvárosba hogy újabb 2-3 órát heverésszünk a Place des Arts füvén is. Aztán a 9-es busszal hazajöttem. Micsoda produktív hétvége!!

Ezen a héten pedig itt vannak Valérie szülei látogatóba 1 hétig, igazából örülök nekik, a nagymama mindig olyan mosollyal az arcán üdvözöl mintha kb én is az unokája lennék és mindig a ma belle meg a ma belle chouette becenevekkel illet amik nekem valamiért mindig is nagyon tetszettek. XD Bírom a nagyit na. Na meg persze a kölykök is, úgyhogy kevésbé vagyok elfoglalt ezen a héten mivel az idő nagyobb részében inkább rajta lógnak. ;)

megellett Bertrand a hétvégén :D 4 kiscica <3

Zozzancskám xP

A hétvégi tervek szövésén kívül a másik ami nem meglepően még mindig foglalkoztat az a mi lesz ezután kérdése, amit ciki nem ciki 8 hónap alatt nem sikerült kitalálnom. *ironic clapping*
Az utóbbi időben már jól beleéltem magam hogy na akkor irány Hollandia egy évre, kapcsolatban vagyok egy halom holland családdal, erre a minap olvasom aupair-world-ön hogy változnak a holland migrációs törvények, és még az EU-n belüli aupairek is csak ügynökség által kérhetnek tartózkodási engedélyt. Szóval, EU-n belül szabad munkaáramlás meg minden, de 90 napnál hosszabb tartózkodásra engedély kell (amit nem utasíthatnak vissza hacsak nem vagy sorozatgyilkos stb) amit mostantól majd csak ügynökség kérhet aupairnek, az aupair magának nem. Ügynökség viszont... meh, ügynökséggel is lehet olyan szar családot kifogni hogy én nem vagyok a híve ennek a "jajj mert olyan biztosángos" dolognak, főleg hogy fizetni kell nekik meg erkölcsi bizonyítványt benyújtani referenciákkal meg anyámkínja... Úgyhogy most ISMÉT nem tudom mihez kezdjek, Kevin is tiszta csalódott lett pedig már mindketten 15 milliószor elterveztük mit fogunk randomkodni ha megyek. Hát ennyit erről egyenlőre.

Vasárnap ismét megyek Montréalba, ez is milyen meglepő, a blogból is látszik valamennyire szerintem, hogy így ennyi idő után kicsit joggal érzem betokosodottnak az itteni életet, mindig kb ugyanaz van terítéken. x)
Úgyhogy már valamelyest várom a július közepét, de nem is annyira azt, hogy hazamenjek csak hogy kicsit megváltozzon a séma. Lehet aztán az otthoni 6 hét után majd visszavágyok. Bár nem tudom. Ha addig sikerül szeptembertőlre egy awesome tervet kidolgozni akkor majd azt fogom várni. Either way. 9 weeks left!