Visszaszámlálás

Mostanában máson sem jár az eszem, csak hogy mindjárt lejár a 11 hónapom. Lehet ez eléggé marhaság, mivel még 3 és fél hátravan, mégis minden áldott nap eszembe jut, vegyes érzelmekkel, hogy egyre közelebb van a július 16.
Közrejátszik ebben mondjuk az is, hogy végre le lett fixálva minden az április 21-i torontoi versenyre, jelentkezés, hostel, busz... ééééés asztalfoglalás este 6-ra a CN towerbe!! :D Úgyhogy egyszerre várom is az egészet meg nem is, mivel addigra megint egy hónappal kevesebbem lesz Kanadában.
Na de hogy is alakult a pontos terv: még a szülinapos éttermi estémen mondtam Kevinnek a versenyt, meg hogy majd ha akar jöhetne velem, nem versenyezni csak várostnézni mivel még sosem járt Torontoban (ami elég meglepő lévén hogy olyan helyeken járt röpke 17 éve során mint Dubai meg Hollywood meg mittudomén). Annyiban maradtunk, hogy egyenlőre február van, áprilisig majd meglátjuk. Aztán közben egy holland barátja elhatározta, hogy áprilisban Torontoba látogat, meg Virginie is elhatározta, hogy áprilisban Torontoba látogat az ott élő legjobb barátnőjéhez, ez a két esemény viszont a verseny utáni hétvégére esett. :))) Úgyhogy mondtam is Kevinnek, hogy alright, ne pazarolja a pénzét arra hogy lejön velem is aztán a következő hétvégén Virginie-vel is Torontoba, hosszú is az út, meg vagy 100$-ban van az utazás+hostel. Kb 1 hétig ebben is maradtunk aztán egyszer csak msgel whatsappon kb 2 hete hogy "plans changed", jönni akar velem. Hát egész meghatódtam, mert ettől függetlenül a rákövetkező hétvégén is megy majd, meg azért mégiscsak 3 nap és nem lesz neki annyira izgalmas mivel 2-t utazunk, a harmadikon meg én dead leszek kb a verseny után, de azért örülgettem hogy nem leszek egyedül. Aztán 2 napon belül kiderült, hogy ő is akar indulni a versenyen. Hát annyira kész voltam hogy elmondhatatlan, mikor mondta épp a Mont Royalra másztunk fel este ott ugráltam hogy áááá.
Úgyhogy eszméletlen lesz, már alig várom. :DD

Az előző előtti hetem (látszik milyen gyakran frisselem a blogot mostanában..) kb mély depresszióban telt, mivel a 40 centi frissen esett hó március 20-án kicsit betett a tavaszváró kedvemnek. Persze, mondhatjátok, hogy na de Magyarországon is esik most meg havas húsvét van meg minden, na de nektek is NOVEMBER KÖZEPE ÓTA ugyanolyan a táj?? 4 hónap tél és hó azért nekem már sok volt.
Mindenesetre építettünk még egy utolsó gigaméretű hóembert ebből a 40 centiből, ami aztán múlt héten olvadásnak állt és mostanra már csak a szalmakalap tekereg valahol az udvarban a hóembernek nyoma sincs. Habár hó az még mindig van, a 3 méteres hódombok amik az utak eltakarításakor keletkeztek azért nem fognak 1 hét alatt elolvadni, de mostanában már nincs fagy max éjszaka és napközben néha kisüt a nap!!

Húsvétról szólva, ez az egyetlen húsvéti képem, komolyan. Nyuszit meg tojást dekoráltak, na persze nem házi sütésűt hanem a boltban 4.99-ért kaphatót. 

Szóval a húsvétolás itt úgy zajlott, hogy már szombaton lent volt az egész család Lavalból itt, unokatesóék meg nagyszülők meg most Kevin anyukája is itt van 2 hétig látogatóba Hollandiából. Délután elmentük egy igazi juharszirup főzdébe (cabane à sucre), este meg étterembe. Csak mivel nincsenek képeim mert mostanában megint olyan vagyok mint az első héten, alig akarok fényképezni, igazából nem tudom mit emeljek ki ebből a napból. Kaptam egy doboz ingyen juharszirupot azt viszem majd haza. :D Aznap készült szóval elég friss.

(Diszkrét kitérő: megint annyira idegesítő magyarul írni, nem tudom jó stílusban írok-e vagy furák-e a mondataim, JEEEZ valaki intézzen nekem egy magyar mint idegen nyelv tanfolyamot mire hazamegyek.)

Húsvét vasárnap reggel útra keltünk Montréal felé, hogy egy környékbeli puccos reggelizőhelyen ünnepeljük meg hogy a dédpapa 99 éves lett. Frankón nagy terem meg svédasztalok meg minden, volt vagy 100 rokon akikről fogalmam sincs kik és ők se tudták én ki vagyok, szóval érdekes 2 órában volt részem. 

Ezen a helyen is ennyit sikerült fényképeznem:

lol confidence level: unimaginable

Onnan hazajőve Gabriel elvitte a gyerekeket az új apartment buildingeket megnézni amíg mi elrejtettük a tojásokat az erdőben. :D Volt egy hatalmas csokinyuszi is kb 1 méter nagy még mindig meg van, persze nem bírtuk megenni.. Szóval volt tojásvadászat a gyerekeknek ahogy az kell, a csokinyuszi meg be volt ásva egy kupac hó alá ki kellett ásniuk lapáttal, nagyon édesek voltak. :D

A délután kb eszméletlen mennyiségű random kaja elfogyasztásával telt, mint a garnélarák japán majonézzel és chillivel, guacamole (aki olyan műveletlen mint én voltam kb 2 hete és nem tudná: avokádókrém salsával) és lime-os chips, kacsakrémes-parnezános-karamellizált hagymás baguette, ananászos-cseresznyés sonka, grill krumpli, káposztasaláta, stb. Kevin a végére rosszul is lett ki kellett mennem vele sétálni. 

Random események kiemelése még az elmúlt pár napból:

Az olvadó hó és föld mix miatt akkora sár van, hogy naponta porszívózunk kb odalent az ajtónál, úgyhogy Valérie kitalálta ezt:

ÁLLJ! Igen, maga!

- Kérem vetkőzzön le és csak elfogadható állapotban lépjen be a házba.
- Köszönöm, hogy a koszos ruháit a mellékelt fogasra akasztja. Egy kék dobozban állnak rendelkezésée váltóruhák.
- Kérem hagyja a bakancsokat a garázsban.
- Köszönöm.

Valamint a futás is elég jól megy, 2 és fél hét alatt 49 km-t raktam a trackerbe, elég büszke is lettem magamra nahát. 5:50 - 6:30 perc alatt futok 1 km-t ami oké nem olyan húdegyors de a 8. km után azért megérzi az ember a lábában. *ego section ended*

Úgyhogy körül-belül ennyi a helyzet mostanában, nem mondom, hogy majd próbálok többet írni, mert magamat ismerve úgyis majd csak április 20-valahanyadikán fogok jelentkezni a torontoi élményekkel és remélhetőleg képekkel. 

Addig is itt egy kép a lusta énemről aki még a kontaktlencséjét is lusta betenni hétvégente. Pusszantás!