Burn out

Torontóból hazajőve úgyis gondolom tele leszek élményekkel meg pozitív gondolatokkal, úgyhogy gondotlam mégiscsak kipostolom ezt a bejegyzést előtte még, csak hogy dokumentálva legyen, ilyen időszak is volt/van azért itt.
Az előző bejegyzésből talán már előreláthatóan bekövetkezett egy kisebb burn out. Nem tudom ez mennyi idő után normális az au paireknél vagy úgy általában, remélem a 8 hónap már elfogadható idő.
Nem az, hogy nem ugyanolyan kedves a család, vagy nem ugyanolyan színvonalon folyik az élet mint eddig, egyszerűen szürke hétköznapokká vált már minden. Nincs kedvem felkelni reggel, hogy igazságot tegyek az üvöltő kölykök között hogy kié legyen az a jelentéktelen whatever amit épp mindketten akarnak, nincs kedvem kirakni századszorra ugyanazt a kirakóst és a garázsban sem akarok lapátokat keresni hogy a sárban ássunk.
Közrejátszik ebben mondjuk az is, hogy nincsenek itt helyi barátaim, egyrészt a nyelv miatt másrészt meg mert Cowansville egy olyan izolált városka ahol nincs egyetem így a korosztályom mind Montréalba vagy Sherbrooke-ba távozik gimi után. Jogsim sincs hogy elvezetgethenék valami közösségi helyre, aka uszoda vagy sportközpont vagy neadjisten nyelviskola pl van Granby-ben; busz meg 3x van kb az egész városban. Úgyhogy a hétköznapok pretty much felkelés-munka-értelmetlen hülyeségek űzése értelmetlen oldalakon-alvás sémán zajlanak. Mostanában a 3. pont lecserélődik futásra vagy online kurzusokra de van amikor ezekhez sincs kedvem. 5 ilyen napot pedig nem kompenzál 2 Montréalban hétvégén, főleg hogy azok mindig kb tízszeres sebességgel telnek. Legalábbis úgy érződik.
Persze még mindig úgy vagyok vele, hogy majd ezek az unalmas napok fognak biztos hiányozni ha hazamegyek, de már várom is a továbblépést egyben. Mondjuk addig még 3 hónap. :) Amibe vannak betervezve érdekes dolgok, nem azért, Torontón kívül még lesz 2 versenyem, egy Québec cityben egy meg Lac Brome-ban, júliusban elvileg megyünk Prince Edward Islandre nyaralni, Kevinnel meg Fall out boy-ra meg Simple Plan-re is tervezünk menni Montréalban. Úgyhogy nem rossz ez, csak azért megvannak a rossz napok, mostanában egyre többször.

Aztán ott van a szeptembertől mi legyen dolog is.
Az aupair profilom még mindig aktív az oldalon ahol a családot találtam, annyi módosítással, hogy a gyerekek életkorára 5-15-öt állítottam (aka iskolás gyerekek akik mellett a nap nagy része szabad :P), location-re meg nagyvárost. x) Preferred country közt Anglia, Franciaország és.. tararamm Hollandia szerepel. Kevin minden hétvégén tolja nekem a "holland marketinget" ahogy én hívom, azaz a többórás beszámolókat meg sztorikat a holland mindennapi életből ami arra késztetett, hogy why not, ha lesz valami tuti család Hollandiából miért ne. Hát azóta dögivel kapom a holland jelentkezéseket, komolyan nem tudom miért.
Mivel mostmár az biztos, hogy Angliában szeretnék tanulni később, így nem sietek oda menni, lesz ott 3-4 évem úgyis. Simán el lennék én 1 évet bárhol (oké, majdnem bárhol. mondjuk Finnország meg ezek nekem nem bejövősek.) még Európában, bár az idegesítene talán, hogy most mire már alright lennék franciául, elkezdenek hollandul beszélni körülöttem és nem értem majd megint hogy mi van. Na nem mintha nem tanítana Kevin készséggel hollandul is. haha XD

Bár már előre látom családom véleményét erről az egészről, "időpocsékolás" meg minden. Bár kicsit jobban magyarra lenne állva az agyam, hogy valami szép prózai monológot tudnék most írni arról, hogy mi az én véleményem.
A lényeg az, hogy ha már így is úgy is úgy alakult, hogy még 1 évem van egyetem előtt, szeretném olyan dolgokkal feltölteni, amikre majd ha már egy irodában dolgozok és 2 gyerek vár otthon, akkor visszagondolhassak úgy, hogy mennyire szabad és lehetőségekkel teli voltam akkor. Gimis barátnőim közül akik külföldre költöztek, mind mondják, hogy kint ha beszélgetünk bárkivel, sokszor rá kell döbbennük, hogy a korunkbelieknek olyan tapasztalatai meg élményei vannak, amiket mi csak filmekben láttunk. Mert Magyarországról valljuk be nem átlagos a külföldi nyaralás, a koncertekre meg hetente moziba járás, de olyan dolgok se mint a drágább sportok/ hobbik űzése, stb. Itt van pl Kevin, akiről mondtam már hogy Dubaiban meg mittoménhol járt, több fesztiválon volt mint az egész baráti köröm együtt véve kb, 10 éve gitározik, a mostani gitárját Hollywoodban vette valami híres darab, és igen, volt olyan diákmunkája amiből tudott 2 évig úgy spórolni, hogy mindezt megengedhesse magának. Nem beszélve a partykról meg carnevalokról meg mindenről amit ők ott csinálnak amíg mi otthon ülünk a neten mert az még viszonylag a legolcsóbb szórakozás.
Én pl most komolyan gondolom a futást, szeretnék elkezdeni jógázni, fesztiválozni akarok meg bulizni péntek esténként, a nyelveket meg mindig is szerettem, még hollandul is tanultam egy kicsit 2 éve emlékszem volt egy ilyen fellángolásom.
Úgyhogy jelenleg ott vagyok, hogy habár tudom, hogy mindenki aki őrültségnek tartja az egész "randomkodjunk Európában" dolgot, csak félt meg jót akar; jelenleg csak idegesít. Szabad akarok lenni, és ha az EU erre ad lehetőséget, hogy oda költözzek ahová akarok és azt dolgozzam amit akarok, akkor miért ne. Egyetemre meg úgy is megyek, mivel fontos nekem, megvannak a terveim még ha döcögős is a megvalósításuk.

Kb ennyit akartam mondani így Toronto előtt, kedden vagy szerdán vagy valamikor jelentkezek majd az élménybeszámolóval.
Addig is szurkoljatok, hogy az időjárásjelentésnek ne legyen igaza, mert amilyen szerencsések vagyunk mára meg péntekre ilyen 20 fok körült mondanak Torontoba, ami aztán hétvégére visszaesik 1-5 közé. :)))) Remek lesz a futás!
Puszika.