Toronto awesomeness

TORONTO. IS. JUST. AWESOME.

Vagy nemtom, lehet csak a kb 1 hétre is elegendő program 2 napba belezsúfolása volt awesome, vagy az hogy végre ilyen erőteljes környezetváltozás állt be a Cowansville-Montréal-Cowansville-Montréal körforgásban, mindenesetre azt hiszem 100%-osan állíthatom, hogy kanadai tartózkodásom alatti legjobb hétvégém volt ez a mostani. 

Szombaton 7.30-kor indult a buszunk Montréalból, én már péntek este átmentem Lavalba, hogy könnyebb legyen reggel az indulás. Hát így is sikerült majdnem lekésni a buszunkat mondjuk, mivel a metrohoz megérkezve ilyen rögtön jövök, kérem használják a jegyvevő automatát tábla volt a jegyárusító ablakban, meg egy halom értetlen ember a jegyárusító automatánál. Tudniillik itt csak előkapod a 3 dolcsidat, kapod a jegyet az ablaknál és mész. Senki nem szórakozik az automatával normális esetben. Na mindenesetre a végén szerencsére visszajött a kedves jegyárusító munkatárs, felpattantunk a metrora és épp idejében el is kaptuk a buszt. Nem volt időnk viszont kaját venni, úgyhogy Kingstonig 1 fél literes vízzel kellett kihúznunk...

Délután 1-kor Torontoba megérkezve azonban elszállt minden kellemetlen emlék a 6 órás buszút okozta elmacskásodott végtagokról, egy jó kis 2 km-es sétával indítottunk a hostelig a Dundas Street-en, ami Toronto egyik fő utcája. Tudtuk, hogy közeledünk a célponthoz (Toronto Travellers Home avagy nomice ahogy ezen a blogon meg kb mindenkivel hívom, 3 Torontoban tartózkodásom során 3x itt szálltam meg :D) mikor ilyenek jelentek meg:

Nomice ugye Chinatown-ban van, ahol a végtelen kanadai kultúrális tolerancia még az is lehetővé teszi, hogy az RBC ami egyébként az én bankom is, és a Royal Bank CANADA rövidítése, szóval az RBC még kínaiul is ki legyen írva. A random kanadai zászló csak a hab a tortán.

Nomice-ban ugyanazt a szobát kaptuk amiben újévkor Laurával voltam, hát Kevinnek is nagyon tetszett, akkora szürreális ez a szoba, hogy az elmondhatatlan. :D

kezdve az ágy melletti vécével és zuhannyal

illetve az ablakból kinézve találandó szemétdombbal

Lecuccoltunk és már indultunk is kifelé, fel kellett szednem a Sheraton Centre-ben a versenycsomagomat (póló, bib tábla, meg egy halom promóciós izé). Nagyon szép helyen volt az egész, csak fényképezni nem jutott eszembe, mindenesetre megkaptam a csomagomat, végigmentünk az expo-n, aztán kifelé jövet aktiválni kellett a chipet. Mert ezek a versenyek úgy működnek, hogy kapsz egy táblát (lásd fotó lent) aminek a hátulján van egy kis chip amivel amikor átléped a start line-t rögzítik az idődet, ugyanígy a finish line-nál is, aztán később a honlapon lehet csekkolni a pontos időt ami alatt lefutottad a versenyt. Szóval ezt a chipet kellett aktiválni, volt ott egy ilyen nagy tévé amin felbukkant a neved ha jó helyre tetted és aktiváltad a chipet. Na erre építve volt ott egy ultrahappy arcú fekete pasas Subway cuccokba öltöztetve aki két ilyen legyezővel "Come on Dora, you can do it!" -ot kiabálva egy kis táncot lenyomott mikor felbukkant a nevem. Annyira meglepődtem, meg Kevin is, ott röhögtünk én meg tapsikoltam meg minden, komolyan nagyon made my day. Persze mindenkinek ezt csinálja, ezért van odaállítva de annyira vicces volt utána napjában többször eszembe jutott és mindig nevetnem kellett. Az arca is olyan happy volt mintha ez nem is a munkája lenne csak szeretné biztatni az embereket csak úgy. XDD

Hazafelé séta közben belebotlottunk a Chaptersbe, ahová Kevin meghozta azt az áldozatot, hogy bejött velem pedig nem szereti a könyveket és nem szeret olvasni haha. 

a legnagyobb Chapters ahol valaha voltam & CN Tower.. Toronto Lovvvvve <3

A Chapters mellett volt egyébként egy Bank Scotia Cinema is, amik olyan mozik amikben belül van mozgólépcső mellesleg, ezt azért tartom fontosnak megemlíteni mert én még ilyet nem láttam és a dekorációjuk is mindig olyan szép hogy hu meg há. Szóval bementünk csekkolni a műsort is, Kevin meg akarta nézni a Scary Movie 5-ot amikből én ugyan egyet se láttam de mondom üsse kő, volt olyan rendes hogy eljött velem Torontoba csak hogy ne egyedül jöjjek a versenyre, hát nézzük meg. Szóval hazamentünk, rendeltünk pizzát vacsira, aztán elmentünk az este 8-as Scary Movie 5-ra ami egyébként meglepően jó volt, és még én többet értettem belőle mint ő, mivel a Mama című horror paródiája volt főleg, amit februárban én láttam Kyle-al, Kevin viszont nem. 

A mozi felé sétálva sikerült elkattintatnom életem talán leg-kultúriálisan igonorálóbb képét. Az arab éttermeknél lehet látni néha ezeket a halal feliratokat, amiről nekem mindig a halál szó jut eszembe, igazából viszont azt hivatott jelezni a muszlimoknak, hogy vallásilag elfogadott étel. Az iszlám vallásban vannak ugyanis tiltott ételek ugye. Én viszont egyszerűen nem tudok elvonatkoztatni a magyar hasonlóságtól.

Íme a pólóm és a bib táblám. :D

Este viszonylag korán mentünk aludni, mivel másnap 9-re már kint kellett lennünk Toronto másik végén a rajtnál.

Reggel fél 8 körül, Chinatown, villamosra várva. Ami jött, el is jutottunk a Dundas Square-ig ahol egy halom másik runner is várta a buszt, amiről kiderült, hogy mivel már le van zárva a Yonge Street, nem fog jönni. Úgyhogy mindenki nagyban kapdosta a taxikat, én meg próbáltam nyugodt maradni, egyébként is van egy fóbiám az elkéséstől, ami ilyen fontos pillanatokban még jobban előjön. Szerencsére Kevin nyugtatott végig, fogtunk taxit, nálam nem volt csak kb 15 dolcsi érmékben (buszra, villamosra ugye az kell), úgyhogy Kevin fizette ki de végre végre megérkeztünk a rajthoz:

JUHÚÚÚÚ!! Rohadt hideg volt egyébként, árnyékban olyan 5 fok úgyhogy féltem is hogy kicsit fázni fogok a 2 póló meg a Valérie-től kölcsönzött hosszúújjú alatt... Bőrdzsekiben azonban mégsem fogok futni..

Na és akkor maga a verseny. Hát én a regisztrációkor elvétettem az a "hibát", hogy az expected finish time (előrelátható teljesítési idő - lol fordítás fail)-ra "unsure" (nem biztos)-t állítottam. Na most ezeken a versenyeken corall-okba vannak az emberek beosztva, az alapján, hogy milyen gyorsak. Az első corall pl a 35 perc alatti volt, a második 35-40 perc közt, és így tovább. Hát én az unsure-el az utolsó előtti corallba kerültem, ami a 1 óra 15 perc és afölötti volt lol. Mögöttünk már csak a sétálók voltak. XDD 5 perc csúszásokkal indulnak a különböző corallok, hogy ne legyen torlódás, így míg az első corall 9-kor rajtolt, én 9:20-kor. 

Kevinnek mikor mondtam ezt még előző nap, mondta, hogy szerinte nem baj az, majd elfuthatok mindenki mellett és tök motiváló lesz, hogy olyan mintha kurva gyors lennék pedig kb átlag sebességet futok. Hát igaza is lett. :D Az első 10 percben 2 corallt mentem előre kb, néztek is a kékek hogy mit keres egy lila corallos köztük haha. 

Eszméletlen élmény volt egyébként, futni a Yonge Street-en ami Toronto egyik központi utcája, minden bolt zárva volt pedig reggel 9-10 volt ugye és vasárnap, minden mellékutca le volt zárva, és mivel ez a downtowntól messzebbről indul és az Ontario tó partjára érkezik (ami downtown), így a Yonge Street-en lefelé kb végig elöttünk volt a CN tower, láttuk merre futunk, nagyon jó volt. Voltak ilyen speciálisan beengedett családtagok meg szurkolók az út szélén táblákkal, az egyik kedvencem egy "YOU GUYS ARE AWESOME" (elképesztőek vagytok!!) tábla volt, tök jó érzés volt ilyeneket látni meg az a rengeteg ember ahogy együtt fut és mindenki mosolygott egymásra komolyan tiszta idilli környezet.

4 és 7k-nél volt víz meg Gatorade, 7-nél ittam én is egyet, nem voltam különösebben szomjas, de ki akartam próbálni milyen érzés kikapni a poharat az út szélén álló önkéntes kezéből, félig futva meginni aztán elhajítani mint a menő maratonozók. XDD

Időközben Kevinnek sikerült a céltól kb 100 méterre megtalálni a perfect photo spot-ot úgyhogy ezt a képet lőtte rólam, alig győztem hálálkodni neki mikor mesélte mennyit kereste a helyet ahonnan olyan képet tud csinálni amiben van CN tower, felhőkarcoló meg a futó én is. :D 

A célnál aztán megkaptam az érmemet, meg egy ajándék baseball sapkát is ami most nagyon jól jön mivel napszemüvegbe én nem szeretek futni mert pattog az orromon, baseball sapkát meg valahogy sosem volt lehetőségem venni, mármint.. hol vesz az ember baseball sapkát? A Walmartban? Vagy vmi spéci sportboltban 50 dolcsiért? Na most lett egy, ingyen, jó is, torontós is.. :D

érmem <3 soha nem kaptam még érmet, úgyhogy nagyon boldog voltam vele.

A pontos időm egyébkén 55:07.9, ezzel 2518-ként értem be 5603 futó közül. Elégedett vagyok magammal azt hiszem, :)

Verseny után még hazasétáltunk a hostelig, ami olyan jó 3 km levezető séta volt, lezuhanyoztam, kiittam egy liter vizet a hűtőből, előző nap elmentünk ugyanis vásárolni, vettünk reggelire banánt (best pre-running food <3) meg tejet haha, meg 2 liter vizet is. Meg 6 doboz sört khm khm khm khm na mindegy.

Még reggel a Dundas Square-en a nemjövő buszra várva pillantotta meg Kevin a Hard Rock Cafét, amiről gondolom csak én nem tudtam Kanada előtt, hogy mi, nos egy olyan étteremlánc ahol hard rock-ot játszanak a rádióban és kb az összes nagyvárosban megtalálható. Hát mivel én még sose voltam egyben se (Kevinnek persze pólói is vannak meg minden, San Francisco, New York.. nahát.) mondtuk, hogy ebédre akkor majd menjünk. 

Azt is elhatároztuk, hogy az előző esti maradék pizzát felmelegítjük és kivisszük egy "IM HUNGRY - ANYTHING HELPS" táblás hajléktalannak, amiből előző nap elég sokat láttunk a Queen Street-en. Úgyhogy el is indultunk dél felé a Dundas Square-re a gondosan felmelegített pizzával. XD Már majdnem odaértünk és még 1 komolyan 1 hajléktalant sem látunk (pedig előző nap mennyi volt), mondtuk hogy ha nem találunk egyet se leülünk a Dundas Square-en és mi fogjuk megenni. XD De aztán komolyan az utolsó kereszteződésben találtunk egy idősebb bácsit "I don't drink / smoke / do drugs - I need food" (Nem iszok, nem dohányzom, nem drogozok - ételre van szükségem) feliratú táblával, oda is mentünk hozzá, nagyon megörült neki még egy "God bless you" (Isten áldjon titeket)-t is mondott mikor Kevin mondta, hogy hát felmelegítettük, de már egy ideje sétálunk vele lehet már kicsit kihűlt. :D

Szóval megvolt a napi jócselekedet is, irány a Hard Rock Café! Itthon jutott eszembe, hogy kívülről nem csináltam képet, belülről viszont igen:

Dundas Square-re kilátás. Az ablak mellett kaptunk asztalt. :D

YAY so classy, hogy a San Francisco-s, limited edition-ös Hard Rock Café pólója volt épp rajta, a pincérek ott dícsérték is.

belülről. Vannak mindenféle hírességektől holmik kiállítva, gitár a Kiss-től, Madonna extrém fellépőruhája, stb.

hangulatos volt. és jó zenével of course <3 :D

Epres-lime-os-narancsos jégkása. És a poharakat megtarthattuk emlékbe. :D

Ez a kép haha. Voltak a Dundas Square-en ilyen padok kitéve, amin egyszer csak random egy nő elkezdte pelenkázni a gyerekét!! Nem tudom az volt-e a furcsább, hogy a Dundas Square-en pelenkázik (a Dundas Square kb olyan mint New York-ban a Times Square) vagy hogy kint kb 5 fok volt, de komolyan. Le akartam fényképezni de PONT BEJÖTT EZ A ROHADT AUTÓ és mire elment a gyerek már ismét nadrágban, rohangászott.

Igazából nem ettünk sokat, csak előételeket rendeltünk ilyen kis szendvicseket meg gyümölcsöket, mivel már délután 2 körül volt és a CN towerbe meg este 6-ra volt foglalásunk. 

Vettünk viszont pólókat, klasszikus fehér, Hard Rock Cafe Toronto feliratosakat, mindketten ugyanolyat hogy mint a retardok másnap összeöltözhessünk hazafelé a buszon. XD

Le akartunk sétálni a kikötőbe cafe után, de már kezdtem fáradni így a rossz irányba indultunk el, kb 4 kilométeres kitérőt tettünk rossz felé, úgyhogy a végén nem lett kikötős séta az egészből. x) Elmentünk viszont az H&M-be "decent clothes"-t venni Kevinnek, amit még anno Montréalban akartunk, csak ugye túl zsúfolt volt a hely. Találtam is neki egy nagyon menő kék inget, mondta is, hogy még ő is meglepődött hogy milyen rendesen néz ki. XD Úgyhogy most színesítjük az egyébként fekete meg szürke pólókból álló ruhatárát.

A CN towerről röviden annyit, hogy NAGYON fancy volt. Tehát az étlapról így fogalmunk se volt mi micsoda haha, úgyhogy random rendeltünk viszont a látvány elképesztő volt. Az étterem lassan forgott körbe, úgyhogy kb 2 óra alatt amit ott töltöttünk, másfélszer körbe is fordultunk, látva a felhőkarcolóktól kezdve az Ontario tóig mindent. Nagyon szép volt. <3

Amit ettem: grilled halloumi sajt, portobello gomba és paradicsom meg asszem még krumplipüré szerű valami is volt alatta. haha

a desszert <3

Ha az ember fogyaszt az étteremben, akkor utána ingyen fent maradhat a toronyban korlátlan ideig, hát mi 6-tól olyan 8-ig voltunk enni, utána meg még vagy fél 10-ig a toronyban néztük a naplementét, meg fényképeztük a felhőkarcolókat.

A kedvenceim még mindig a feketék. <3

Glass floor (üvegpadló) XD és Kevin

naplemente

a sötétben már nehezebb volt képeket csinálni mivel a belső fények folyton tükröződtek az ablakon de csak sikerült párat ellőnünk

<33

ugyanaz a raccoon hat amivel nyáron Kyle csinált képet XD yay!

mert atom-túristás-képek is kellenek

igen

Este masszív mennyiségű holland sör elfogyasztása közben holland carnaval zenére partyztunk, aztán alvás. 

Másnap ugyan csak délután 1-kor indult a buszunk, reggel nem volt erőnk a Tim Hortons-on kívül máshova elmenni, reggeli után csak otthon döglöttünk az ágyon Beatles-re chillelve. 

Most elég erőteljesen jelen van az ATD (After Toronto Depression) ahogy én diagnosztizáltam magamat eddig minden alkalommal Torontoból visszajőve, imádom a várost, imádom a szürreális hostel szobát, az utcán a kultúrális mixet, hogy mindenhonnan látható a CN Tower, az anyanyelvű angolt, és úgy mindent általában. <3 Ezen a hétvégén annyi minden történt, a nagy dolgokon (verseny, CN tower vacsi, stb) kívül pedig annyi kis random dolog nevettetett meg, mint a pizza sztori a hajléktalannal, a halal kép, a classy 3 dolláros műanyag talpas poharak amiket vettünk a teggeli tejhez a supermarketben... Egész nap azt mondogattuk hétfőn, hogy ez volt a perfect weekend de komolyan.

Remélem még az elkövetkező szűk 3 hónapban sikerül eljutnom egyszer, Canada's Wonderlandbe tervezünk elmenni, az arrafelé van, hát majd elválik. Addig is, massive Toronto love <3 Pusszantás!

Burn out

Torontóból hazajőve úgyis gondolom tele leszek élményekkel meg pozitív gondolatokkal, úgyhogy gondotlam mégiscsak kipostolom ezt a bejegyzést előtte még, csak hogy dokumentálva legyen, ilyen időszak is volt/van azért itt.
Az előző bejegyzésből talán már előreláthatóan bekövetkezett egy kisebb burn out. Nem tudom ez mennyi idő után normális az au paireknél vagy úgy általában, remélem a 8 hónap már elfogadható idő.
Nem az, hogy nem ugyanolyan kedves a család, vagy nem ugyanolyan színvonalon folyik az élet mint eddig, egyszerűen szürke hétköznapokká vált már minden. Nincs kedvem felkelni reggel, hogy igazságot tegyek az üvöltő kölykök között hogy kié legyen az a jelentéktelen whatever amit épp mindketten akarnak, nincs kedvem kirakni századszorra ugyanazt a kirakóst és a garázsban sem akarok lapátokat keresni hogy a sárban ássunk.
Közrejátszik ebben mondjuk az is, hogy nincsenek itt helyi barátaim, egyrészt a nyelv miatt másrészt meg mert Cowansville egy olyan izolált városka ahol nincs egyetem így a korosztályom mind Montréalba vagy Sherbrooke-ba távozik gimi után. Jogsim sincs hogy elvezetgethenék valami közösségi helyre, aka uszoda vagy sportközpont vagy neadjisten nyelviskola pl van Granby-ben; busz meg 3x van kb az egész városban. Úgyhogy a hétköznapok pretty much felkelés-munka-értelmetlen hülyeségek űzése értelmetlen oldalakon-alvás sémán zajlanak. Mostanában a 3. pont lecserélődik futásra vagy online kurzusokra de van amikor ezekhez sincs kedvem. 5 ilyen napot pedig nem kompenzál 2 Montréalban hétvégén, főleg hogy azok mindig kb tízszeres sebességgel telnek. Legalábbis úgy érződik.
Persze még mindig úgy vagyok vele, hogy majd ezek az unalmas napok fognak biztos hiányozni ha hazamegyek, de már várom is a továbblépést egyben. Mondjuk addig még 3 hónap. :) Amibe vannak betervezve érdekes dolgok, nem azért, Torontón kívül még lesz 2 versenyem, egy Québec cityben egy meg Lac Brome-ban, júliusban elvileg megyünk Prince Edward Islandre nyaralni, Kevinnel meg Fall out boy-ra meg Simple Plan-re is tervezünk menni Montréalban. Úgyhogy nem rossz ez, csak azért megvannak a rossz napok, mostanában egyre többször.

Aztán ott van a szeptembertől mi legyen dolog is.
Az aupair profilom még mindig aktív az oldalon ahol a családot találtam, annyi módosítással, hogy a gyerekek életkorára 5-15-öt állítottam (aka iskolás gyerekek akik mellett a nap nagy része szabad :P), location-re meg nagyvárost. x) Preferred country közt Anglia, Franciaország és.. tararamm Hollandia szerepel. Kevin minden hétvégén tolja nekem a "holland marketinget" ahogy én hívom, azaz a többórás beszámolókat meg sztorikat a holland mindennapi életből ami arra késztetett, hogy why not, ha lesz valami tuti család Hollandiából miért ne. Hát azóta dögivel kapom a holland jelentkezéseket, komolyan nem tudom miért.
Mivel mostmár az biztos, hogy Angliában szeretnék tanulni később, így nem sietek oda menni, lesz ott 3-4 évem úgyis. Simán el lennék én 1 évet bárhol (oké, majdnem bárhol. mondjuk Finnország meg ezek nekem nem bejövősek.) még Európában, bár az idegesítene talán, hogy most mire már alright lennék franciául, elkezdenek hollandul beszélni körülöttem és nem értem majd megint hogy mi van. Na nem mintha nem tanítana Kevin készséggel hollandul is. haha XD

Bár már előre látom családom véleményét erről az egészről, "időpocsékolás" meg minden. Bár kicsit jobban magyarra lenne állva az agyam, hogy valami szép prózai monológot tudnék most írni arról, hogy mi az én véleményem.
A lényeg az, hogy ha már így is úgy is úgy alakult, hogy még 1 évem van egyetem előtt, szeretném olyan dolgokkal feltölteni, amikre majd ha már egy irodában dolgozok és 2 gyerek vár otthon, akkor visszagondolhassak úgy, hogy mennyire szabad és lehetőségekkel teli voltam akkor. Gimis barátnőim közül akik külföldre költöztek, mind mondják, hogy kint ha beszélgetünk bárkivel, sokszor rá kell döbbennük, hogy a korunkbelieknek olyan tapasztalatai meg élményei vannak, amiket mi csak filmekben láttunk. Mert Magyarországról valljuk be nem átlagos a külföldi nyaralás, a koncertekre meg hetente moziba járás, de olyan dolgok se mint a drágább sportok/ hobbik űzése, stb. Itt van pl Kevin, akiről mondtam már hogy Dubaiban meg mittoménhol járt, több fesztiválon volt mint az egész baráti köröm együtt véve kb, 10 éve gitározik, a mostani gitárját Hollywoodban vette valami híres darab, és igen, volt olyan diákmunkája amiből tudott 2 évig úgy spórolni, hogy mindezt megengedhesse magának. Nem beszélve a partykról meg carnevalokról meg mindenről amit ők ott csinálnak amíg mi otthon ülünk a neten mert az még viszonylag a legolcsóbb szórakozás.
Én pl most komolyan gondolom a futást, szeretnék elkezdeni jógázni, fesztiválozni akarok meg bulizni péntek esténként, a nyelveket meg mindig is szerettem, még hollandul is tanultam egy kicsit 2 éve emlékszem volt egy ilyen fellángolásom.
Úgyhogy jelenleg ott vagyok, hogy habár tudom, hogy mindenki aki őrültségnek tartja az egész "randomkodjunk Európában" dolgot, csak félt meg jót akar; jelenleg csak idegesít. Szabad akarok lenni, és ha az EU erre ad lehetőséget, hogy oda költözzek ahová akarok és azt dolgozzam amit akarok, akkor miért ne. Egyetemre meg úgy is megyek, mivel fontos nekem, megvannak a terveim még ha döcögős is a megvalósításuk.

Kb ennyit akartam mondani így Toronto előtt, kedden vagy szerdán vagy valamikor jelentkezek majd az élménybeszámolóval.
Addig is szurkoljatok, hogy az időjárásjelentésnek ne legyen igaza, mert amilyen szerencsések vagyunk mára meg péntekre ilyen 20 fok körült mondanak Torontoba, ami aztán hétvégére visszaesik 1-5 közé. :)))) Remek lesz a futás!
Puszika.

Visszaszámlálás

Mostanában máson sem jár az eszem, csak hogy mindjárt lejár a 11 hónapom. Lehet ez eléggé marhaság, mivel még 3 és fél hátravan, mégis minden áldott nap eszembe jut, vegyes érzelmekkel, hogy egyre közelebb van a július 16.
Közrejátszik ebben mondjuk az is, hogy végre le lett fixálva minden az április 21-i torontoi versenyre, jelentkezés, hostel, busz... ééééés asztalfoglalás este 6-ra a CN towerbe!! :D Úgyhogy egyszerre várom is az egészet meg nem is, mivel addigra megint egy hónappal kevesebbem lesz Kanadában.
Na de hogy is alakult a pontos terv: még a szülinapos éttermi estémen mondtam Kevinnek a versenyt, meg hogy majd ha akar jöhetne velem, nem versenyezni csak várostnézni mivel még sosem járt Torontoban (ami elég meglepő lévén hogy olyan helyeken járt röpke 17 éve során mint Dubai meg Hollywood meg mittudomén). Annyiban maradtunk, hogy egyenlőre február van, áprilisig majd meglátjuk. Aztán közben egy holland barátja elhatározta, hogy áprilisban Torontoba látogat, meg Virginie is elhatározta, hogy áprilisban Torontoba látogat az ott élő legjobb barátnőjéhez, ez a két esemény viszont a verseny utáni hétvégére esett. :))) Úgyhogy mondtam is Kevinnek, hogy alright, ne pazarolja a pénzét arra hogy lejön velem is aztán a következő hétvégén Virginie-vel is Torontoba, hosszú is az út, meg vagy 100$-ban van az utazás+hostel. Kb 1 hétig ebben is maradtunk aztán egyszer csak msgel whatsappon kb 2 hete hogy "plans changed", jönni akar velem. Hát egész meghatódtam, mert ettől függetlenül a rákövetkező hétvégén is megy majd, meg azért mégiscsak 3 nap és nem lesz neki annyira izgalmas mivel 2-t utazunk, a harmadikon meg én dead leszek kb a verseny után, de azért örülgettem hogy nem leszek egyedül. Aztán 2 napon belül kiderült, hogy ő is akar indulni a versenyen. Hát annyira kész voltam hogy elmondhatatlan, mikor mondta épp a Mont Royalra másztunk fel este ott ugráltam hogy áááá.
Úgyhogy eszméletlen lesz, már alig várom. :DD

Az előző előtti hetem (látszik milyen gyakran frisselem a blogot mostanában..) kb mély depresszióban telt, mivel a 40 centi frissen esett hó március 20-án kicsit betett a tavaszváró kedvemnek. Persze, mondhatjátok, hogy na de Magyarországon is esik most meg havas húsvét van meg minden, na de nektek is NOVEMBER KÖZEPE ÓTA ugyanolyan a táj?? 4 hónap tél és hó azért nekem már sok volt.
Mindenesetre építettünk még egy utolsó gigaméretű hóembert ebből a 40 centiből, ami aztán múlt héten olvadásnak állt és mostanra már csak a szalmakalap tekereg valahol az udvarban a hóembernek nyoma sincs. Habár hó az még mindig van, a 3 méteres hódombok amik az utak eltakarításakor keletkeztek azért nem fognak 1 hét alatt elolvadni, de mostanában már nincs fagy max éjszaka és napközben néha kisüt a nap!!

Húsvétról szólva, ez az egyetlen húsvéti képem, komolyan. Nyuszit meg tojást dekoráltak, na persze nem házi sütésűt hanem a boltban 4.99-ért kaphatót. 

Szóval a húsvétolás itt úgy zajlott, hogy már szombaton lent volt az egész család Lavalból itt, unokatesóék meg nagyszülők meg most Kevin anyukája is itt van 2 hétig látogatóba Hollandiából. Délután elmentük egy igazi juharszirup főzdébe (cabane à sucre), este meg étterembe. Csak mivel nincsenek képeim mert mostanában megint olyan vagyok mint az első héten, alig akarok fényképezni, igazából nem tudom mit emeljek ki ebből a napból. Kaptam egy doboz ingyen juharszirupot azt viszem majd haza. :D Aznap készült szóval elég friss.

(Diszkrét kitérő: megint annyira idegesítő magyarul írni, nem tudom jó stílusban írok-e vagy furák-e a mondataim, JEEEZ valaki intézzen nekem egy magyar mint idegen nyelv tanfolyamot mire hazamegyek.)

Húsvét vasárnap reggel útra keltünk Montréal felé, hogy egy környékbeli puccos reggelizőhelyen ünnepeljük meg hogy a dédpapa 99 éves lett. Frankón nagy terem meg svédasztalok meg minden, volt vagy 100 rokon akikről fogalmam sincs kik és ők se tudták én ki vagyok, szóval érdekes 2 órában volt részem. 

Ezen a helyen is ennyit sikerült fényképeznem:

lol confidence level: unimaginable

Onnan hazajőve Gabriel elvitte a gyerekeket az új apartment buildingeket megnézni amíg mi elrejtettük a tojásokat az erdőben. :D Volt egy hatalmas csokinyuszi is kb 1 méter nagy még mindig meg van, persze nem bírtuk megenni.. Szóval volt tojásvadászat a gyerekeknek ahogy az kell, a csokinyuszi meg be volt ásva egy kupac hó alá ki kellett ásniuk lapáttal, nagyon édesek voltak. :D

A délután kb eszméletlen mennyiségű random kaja elfogyasztásával telt, mint a garnélarák japán majonézzel és chillivel, guacamole (aki olyan műveletlen mint én voltam kb 2 hete és nem tudná: avokádókrém salsával) és lime-os chips, kacsakrémes-parnezános-karamellizált hagymás baguette, ananászos-cseresznyés sonka, grill krumpli, káposztasaláta, stb. Kevin a végére rosszul is lett ki kellett mennem vele sétálni. 

Random események kiemelése még az elmúlt pár napból:

Az olvadó hó és föld mix miatt akkora sár van, hogy naponta porszívózunk kb odalent az ajtónál, úgyhogy Valérie kitalálta ezt:

ÁLLJ! Igen, maga!

- Kérem vetkőzzön le és csak elfogadható állapotban lépjen be a házba.
- Köszönöm, hogy a koszos ruháit a mellékelt fogasra akasztja. Egy kék dobozban állnak rendelkezésée váltóruhák.
- Kérem hagyja a bakancsokat a garázsban.
- Köszönöm.

Valamint a futás is elég jól megy, 2 és fél hét alatt 49 km-t raktam a trackerbe, elég büszke is lettem magamra nahát. 5:50 - 6:30 perc alatt futok 1 km-t ami oké nem olyan húdegyors de a 8. km után azért megérzi az ember a lábában. *ego section ended*

Úgyhogy körül-belül ennyi a helyzet mostanában, nem mondom, hogy majd próbálok többet írni, mert magamat ismerve úgyis majd csak április 20-valahanyadikán fogok jelentkezni a torontoi élményekkel és remélhetőleg képekkel. 

Addig is itt egy kép a lusta énemről aki még a kontaktlencséjét is lusta betenni hétvégente. Pusszantás!