Félidő

Most járok kint tartózkodásom félidejénél. Durva, hogy kevesebb van vissza már mint amennyit itt voltam. Egyrészt "jaj nemtudom mi lesz ezután, nem akarok visszamenni" másrészt meg várom már, hogy mindenkivel  otthon újra találkozzak, meg az utóbbi időben a családdal is voltak némi nézeteltéréseim.
Félreértés ne essék, tudom, hogy sokkal de sokkal rosszabb is lehetne, viszont nemrég akadt egy incidens amiért gyerekes-nem gyerekes én eléggé megsértődtem. Ez az incidens pedig a vízum.

Inkább nem részletezném, hogy milyen vízummal, meg hogy vagyok kint, a lényeg, hogy február 16-án ez lejár. Úgyhogy január elején kérdeztem Gabrielt hogy hogy megy a vízumra jelentkezés, el kéne kezdeni a procedúrát időben. A válasz? Felesleges a vízumhosszabbítást megkérni. Először azt hittem viccel, mondtam is, hogy na de komolyan, már volt 3 aupairjük biztos vágják mi ennek a módja. De mondja, hogy komolyan, felesleges azt megkérni, mert amikor elhagyom az országot úgyse fogják újrakeresni, hogy milyen vízummal tartózkodtam itt, akkor már mindegy, Kanadán belül meg nem fog egy rendőr sem random odajönni, hogy mutassa a vízumát kisasszony. Hát mondtam neki, hogy és ha elüt egy autó és utánanéznek ki vagyok akkor mi van? Meg amúgy is, én nemzetközi szinten szeretnék majd dolgozni, ha valami cég csinál egy alaposabb háttérkutatást és ez később kiderül... Meg amúgy is, mi az már hogy illegális tartózkodásra kérni valakit!!?
Gondoltam hátha csak ő ilyen whatever hozzáállású, megkérdeztem Valérie-t is. Hát ő is ugyanezen az állásponton volt. (Megjegyzem az előző 3 aupair közül 1 kanadai volt, tehát neki nem kellett vízum, a másik 2 viszont jelentkezett és meg is kapták.)
Úgyhogy remekül egyedül maradtam a problémával, márpedig a Canadian immigration egy ritka nagy bitch, mindenhol mást írnak hogy mit kell beadni meg mit kell kitölteni... Elvileg 1 hónappal a vízumom lejárta előtt kellett volna benyújtani a jelentkezést, hát konkrétan én még ezt mindig nem tettem meg. 17 napom maradt. Mert segítség az 0.
Csak azért bosszant ez az egész, mert egyrészt utálok másoktól függeni, márpedig most mindig nekem kell odamenni, hogy menjünk a bankba számlát nyitni, scanneljük le az útlevelemet, fizessük ki az online díjakat... stb. Másrészt meg nagyon rosszul esik, hogy nekik tökmindegy nekem milyen következményei lehetnek ennek az egésznek, a lényeg, hogy nekik megvan az aupairjük és ennyi.

Szóval ez az eset eléggé elkedvtelenített az utóbbi időben, régebben csomót pakoltam meg takarítottam, tényleg segíteni akartam nekik mindenben amiben tudtam, most meg úgy vagyok vele, hogy udvariasan a rám eső részt megcsinálom aztán árivedercsi. Miért kellene nekem feltakarítanom a szombati reggeli után az egész konyhát? Régebben mindig megcsináltam, most meg a saját cuccomat berakom a mosogatógépbe és visszamegyek a szobámba. A hűtő megint eléggé koszos, egyszer kimostam anno, hát még egyszer nem fogom.

Azttán ott van Noah. Újabban eszméletlenül az idegeimre megy, és akármennyire próbálom magamnak mondani, hogy csak egy gyerek, nem kell a szívemre venni a hülyeségeit; én meg csak egy 19 éves lány vagyok, nem az anyja, nem professzionális óvónő vagy akárki és egyszerűen nem bírom ignorálni. Kezdjük ott, hogy amikor délután érte megyek a sulibuszhoz, minden áldott alkalommal cirkuszt rendez. Mert hogy miért nem jött az apja is ki érte, miért nem jött Kevin is ki érte, miért nem megyünk a Granby játszótérre aznap, miért nincs otthon az anyja, stb.. És akkor nem akar jönni, megáll fákat rugdosni az út szélén, stb. Aztán mindenhol széthagyja a cuccait, nem lenne nagy kérés, hogy a csizmáját rakja a kályha mellé száradni meg a kabátját akassza fel, de nem, ő csak bejön, lebasz mindent a FÖLDRE és ott hagyja hogy majd én felszedem. Ezenkívül egyfolytában hisztizni kezd ha valami nem úgy történik ahogy ő elképzelte. A végső csapás a Granby játszótér után volt, akkor tényleg nagyon mérges lettem. Van Granbyben egy ilyen nagy beltéri játszótér ugrálóvárral meg mindenféle mászókával, csúszdával. Hét elején kitalálták, hogy a héten oda elmegyünk. Kedden, szerdán mindkét alkalommal hiszti lett a vége mikor Noah megtudta, hogy nem aznap megyünk. Csütörtökön végre elmentünk, azaz engem meg a két gyereket kiraktak a helynél, a szülők meg Kevin meg elmentek vásárolni. 2 órán keresztül tényleg eszméletlen türelmes voltam, pedig egyfolytában csokiért meg chipsért nyávogtak a büfé előtt, Noah eltörte a jégkásás poharát és kék löttyel terítette be az asztalt... Én meg mondom türelmes leszek, játszottam velük, rohangáltunk, fogócskáztunk a nagy mászóka-várban meg minden, erre... Mikor megyünk haza, szállunk be a kocsiba, amint beülök hátra a gyerekekhez Noah elkezd üvöltözve hisztizni hogy Kevint akarja maga mellé ültetni. Hát mondom ilyen nincs hogy ennek soha semmi se jó, azok után hogy 2 órán keresztül tényleg mindent megtettem, úgy pattantam ki mint a bolha a kocsiból és talán kicsit túl erősen is vágtam be az ajtót. Nagyon nagyon mérges voltam tényleg, kb a sírás határán hogy bármit csinálok neki nem jó.
A szülők is levették mondjuk, hogy nagyon kiakasztott, Valérie ült be mellé a végén, mi meg Kevinnel ketten előre, aztán mondták Noah-nak hogy most megyünk étterembe de ő nem jöhet majd be mert nem tud viselkedni. Na akkor 10 percig megint jött a nyavalygás, hogy de igen, meg ő akar étterembe menni, meg most miért, stb.. Mikor odaértünk, Valérie meg ő maradtak a kocsiban, komolyan már meg is örültem, hogy na tényleg most megkapja, de aztán kb 10 perc után utánunk jöttek az étterembe. Hát mondom így sosem tanulja meg a leckét, hogy mindig csak megfenyegetik de nem váltják be. Én legszívesebben behoztam volna az étterembe  hogy mindenki eszik csak ő nem, aztán majd itthon kap valamit úgyis mindig van annyi kaja hogy ihaj. De nem, ezekután majd gondolja nyugodtan csinálhatja tovább a hisztijeit, mert úgyis minden rendben lesz a végén. Legszívesebben lekevernék néha neki egy taslit, de még a szülőket se láttam soha hogy megütnék, én aupairként meg hát addig lennék aupair...

Úgyhogy az egyetlen értékelhető tagja a családnak Zoé újabban, aki ha szomorú fejet vágok odajön, hogy "I love you Dorie" meg ölelget, megvannak a saját kis vicceink meg szokásaink, így amikor ő lesz hisztis sokkal könnyebben elviselem mint Noah hisztijeit.

Az is idegesít egy kicsit, hogy ugye megkaptam én is még szeptemberben a felajánlást, hogy valaki meglátogathat télen 2 hétre otthonról, akkor nem értettem miért pont télen, hát most már értem. 5 és fél hónap után már úgy kezd elegem lenni, hogy nem láthatom a barátaimat, úgy hogy mivel Laura is már elment, itt nincsenek olyan nagy barátságaim.. Tavaly az akkori aupair meglátogatta a legjobb barátnője 2 hétre februárban. Hát nekem is valami hasonló kellene, csak persze Németországban kicsit egyszerűbb összeszedni egy repjegyre valót mint Magyarországon.

Cseresznye a tetejére, beteg is vagyok most, megfáztam a múlt heti rekordhidegben, úgyhogy aspirin+C-n élek kb és a 2. doboz zsepit kezdtem tegnap este. Ennek ellenére hétvégén lépek be Montréalba, Kevinnel találkozunk, még nem tudom akarok-e Lavalban stayoverezni, legszívesebben hostelbe mennék Laval helyett, habár mindenki nagyon kedves már szeretnék egy kicsit mindenki nélkül lenni.

Koncertek meg sör -15 fokban

Úgy érzem megint kezdek elmaradni a bloggal, mint karácsony előtt, ami viszont majd oda vezet, hogy mikor újra írni akarnék, annyi mindent kell magyarázgatnom, hogy elmegy a kedvem az élettől is. Szóval habár nem sokminden történt az elmúlt napokban, próbálom a fénypontokat kiemelni. :)

Mióta hazajöttünk Tremblantból elkezdtem dolgozni ismét, úgy elszállt ez a két hét, hogy észre sem vettem.
Múlt hétvégén átjöttek Virginie-ék, Kevin azon a hétfőn érkezett szóval jöttek látogatóba.
Durva volt egyébként, hétfő délután érkezett, kedden meg jött a telefon a családtól, hogy van 2 koncert amire el akar menni de mivel nincs kivel nem-e akarok én menni. Hát mondom jól van, úgyhogy február 12-én Cancerbats, április 13-án pedig Sum41 koncertekre fogunk ellátogatni Montréalban. Tiszta random de hát a koncert az koncert, ahová Magyarországon kb két évente egyszer jutnék el. Kedden jönnek a Marianas Trench FTM Tour #2 dátumok is ki am (Marianas Trench = absolute favorite band az elmúlt 2 évben), ezúttal nem fogom elbaszni mint tavaly ősszel, mikor is jöttek Montréalba de csütörtök volt én meg nem mertem elkéredzkedni... Pedig most visszagondolva tuti elengedtek volna.
Aztán július 6-án lesz Montréaltól nem messze Simple Plan amit szintén nagyon várok, attól eltekintve, hogy 10 nappal a hazautazásom előtt lesz. De az egész család Simple Plan fan itt egyébként (naná, montréali a banda :D), úgyhogy remélem együtt tudunk menni. :)

Most péntektől egyébként 10 napig itt fog tartózkodni Kevin nálunk, mivel a család elutazott nem is tudom hová, ő meg nem akart egyedül lenni a lakásban Lavalban, úgyhogy áthozták ide. Először tök furán éreztem magam, mert esküszöm én próbáltam interaktívkodni vele de amíg itt volt Virginie, mindig körülötte lógott, úgyhogy gondoltam biztos nem vagyok szimpi neki vagy én nemtom. De aztán péntek este mikor is Val felvetette az ötletet, hogy nézzünk egy filmet Netflixen, és hosszas keresgélés után semmit nem találtunk, viccként megjegyeztem, hogy nézzünk valami shit horrort, Kevin meg mondta, hogy hát neki a horrorfilmek a kedvencei. Úgyhogy Valérie inkább elment aludni, mi meg megnéztük az igényes horror és comedy közt valami nagyon hülye egyensúlyban ingázó Shaun of the dead című filmet, amit szombat este 2 már komolyabb horror követett, az Insidious (Kevin ajánlatára) és a The uninvited (az én ajánlatomra - helo Met!)
Gyerekek az Insidious az egyik legjobb horror amit láttam mostanában, félelmetes, befejezetlen a vége és ááá!! Először nagyon idegesített a hülye vége, de lesz 2. rész úgyhogy meg van bocsátva.

Szombat délelőtt egyébként kimentünk szánkózni az erdőbe, azaz ők szánkóztak én meg néztem, nem szeretek szánkózni. A síelést is már 90%-ban feladtam, ami nem megy az nem megy. A vidámparkot sem szeretem egyébként, meg a vízicsúszdát sem. Ez van. I'm a weirdo.

Mindenesetre fun volt, ahogy a 190 centi körüli Kevin a gyerek ski-doon száguldott lefelé a lejtőn meg rendeztünk ki-találja-el-többször-a-fatörzset-hógolyóval versenyt lol 

Hazaindulva a közeli tónál kötöttünk ki, Gabriel hazaugrott az.. "ice holer"-ért (lol senki nem tudja az angol szót az eszköz nevére, egy ilyen furószerű izé amivel léket lehet fúrni a jégbe, hogy lássuk milyen vastag) hogy lecsekkoljuk tudunk-e jönni jövőhéten korizni a tóra. 3 sört is hozott, azon röhögtünk nincs is jobb -15 fokban a hideg sörnél, ilyen reklámfotó is született:

"ice holer" XDD

Ezt meg még reggel próbáltam fel, tudjátok az a teniszütő amit a lábukra raknak a nagy hóban az eszkimók. lol najó nem csak az eszkimók, és fogalmam sincs mi a rendes megnevezése, angolul elvileg snow shoe. 

Egyenlőre asszem ennyi, nincs tervben semmilyen nagyobb esemény az elkövetkező hetekre, szóval fogalmam sincs miről fogok írni, de szülinapomkor legkésőbb jelentkezek. :) Árivedercsi ámórez.

Amikor túl sok a jóból

Volt bőven időm gondolkodni ennek a bejegyzésnek a címén mivel az elmúlt 3 napot életem egyik leg.. furább 3 napjaként jellemezném.

Szóval hol is voltunk? A Mont Tremblantnál, ami egy Cowansville-től 230 km-re, Montréaltól északnyugatra található ski-resort. De itt sem valami utolsó kis hostelben, hanem közvetlenül a sípálya mellett elhelyezkedő Fairmont hotelben.
Én már mikor megérkeztünk furán éreztem magam, mivel ez egy 5 csillagos hotel (ilyen helyen én mikor dolgoztam már megtisztelve éreztem magam) szóval ahogy kellett jött a boy a kocsival, pakolták fel a bőröndjeinket meg minden.. Mivel unokatesóékkal voltunk, olyan szobákat foglaltak, amik egy ajtóval összeköthetőek voltak, szobánként 2 franciaággyal. Na most ez azt jelentette, hogy én pl Zoéval aludtam egy ágyban, míg a másikban a szülők voltak. De engem esküszöm a luxus jobban zavart mint az, hogy a host szüleimmel kelljen egy szobában aludnom.
Lényeg a lényeg, volt minden, svédasztalos reggeli, medence, szauna sőt még olyan melegvizes kinti medence is volt amiben lehetett üldögélni órákat anélkül, hogy fáztál volna pedig hó volt a medence szélétől 1 méterre. Ja, a medence is jó sztori, járkáltak ott a pincérek és lehetett tőlük rendelni mindenfélét amit aztán a medencében iszogathattál meg, mint valami filmben. Egyébként tökre sajnáltam a pincéreket ott mászkáltak nyakkendőben meg minden és 1, rohadt hideg volt és nem volt kabátjuk mivel folyton ki-be mászkáltak a bár és a medence közt 2, alapvetően szar olyan helyen dolgozni ahol mások meg kurvajól érzik magukat.

Szombaton lement síelni a család, azazhogy a gyerekeket tanították inkább síelni, nekem meg mivel nem volt se lécem se bakancsom, álltam a pálya mellett és bambultam. Na olyan unalmas pár órám se volt még. Aznap jött a takarítónő is, péntek délután ilyen 4 felé csekkoltunk be, másnap délután már ott volt a takarító.. Megcsinálta az ágyat meg összehajtogatta háromszög alakúra a vécépapírt. Na jó, elvitte a koszos törölközőket is meg felporszívózott. Amíg ott volt komolyan olyan rosszul éreztem magam tiszta burzsoának, majdnem megkérdeztem segíthetek-e valamiben de hát azért az fura lett volna.

Este megint medencéztünk, ja és hadd említsem meg még a napközben elfogyasztott indokolatlan mennyiségű kaját. Komolyan most ahogy hazaértem örültem, hogy végre egy ilyen egyszerű ételt ehetek mint a spagetti ahelyett a sok extra éttermi izé helyett amiket az elmúlt napokban ettünk.

Úgyhogy vasárnapra már teljesen kész voltam a fent még annyira nem is részletezett luxustól, alig vártam, hogy hazajöjjünk. A másik ami zavart, hogy mivel Laura már nincs itt, Kevin meg még nincs itt kicsit egyedül éreztem magam a szüleim korabeli host szülőkkel akik habár eszméletlen jófejek mégsem az én korosztályom, meg a kisgyerekekkel.

Reggel egyébként az ajtó alatt diszkréten becsúsztattak egy lapot részletezve a 3 napi költségeinkkel, csak a mi szobánk 1100$ körül volt, a másik is gondolom kb ennyi, úgyhogy.. No comment. Luxurious hotel is luxurious. Egyébként unokatesóék fizettek mindent, hát meg is őrülnék ha az ő au pairjük lennék, a lavali postból is látszott szerintem, hogy milyen szinten élnek ott, hát azt nem bírnám pedig az én családom se egy ágrólszakadt itt.

Délelőtt mégegyszer lementek gyorsan síelni, addig én a faluban sétálgattam amíg le nem fagytak a lábujjaim, mindenesetre ilyen képek születtek:

Végül délután, a hétvége fénypontjaként számomra, lementünk korcsolyázni amivel először úgy voltam, hogy basszus remek ülhetek kb 1 órát a padon amíg a gyerekeket tanítják korcsolyázni mivel nekem nincs korcsolyacipőm se ugye, de aztán kiderült, hogy a hotelben kaptak valami kupont amivel tudtak nekem bérelni egy párt. Soha sem voltam kifejezetten nagy tehetség korizásban, úgyhogy először vonakodtam is, nem akartam megpróbálni, de aztán 5-10 perc után egész belejöttem és nagyon imádtam az egészet. :D Egy ilyen remek kép is született, bár szakmai titokként meg kell jegyeznem, hogy kb ötödik próbálkozásra sikerült Stephane-nak lekapnia így mivel kb 2 másodpercnél tovább nem tudok egy lábon állni korival. :D 

Úgyhogy ennyi lenne a Mont Tremblant beszámoló, most már elmondhatom, hogy voltam 5 csillagos hotelben és annyira nem nagy szám sőt nekem vakítóan fényűző az egész. Viszont be van fagyva a közelben a tó, úgyhogy lehet be kéne ruháznom egy korcsolyára. ;)

PS. holnaptól kezdem a 16 hetes, maratonra felkészítő programot. JUJ!

Ontario #2

Péntek reggel, 7.30. "Doraah, aren't you going to Toronto today?" - így indult a napom, ami nem is lett volna rossz, ha nem 8.05-kor ment volna a buszom Granby-ből, amihez 7.50-kor el kell hagyni a házat. Én nem tudom mi ütött a berrybe de nem csörgött reggel, így elaludtam ahogy azt kellett. Gabrielék meg nem akartak felkelteni először, gondolták hátha egy későbbi busszal is elérem a telekocsit, de aztán a biztonság kedvéért mégis felkeltettek, hát hál istennek. Úgyhogy komoly 20 percen belül kellett elkészülnöm, ebben a 20 percben viszont szembesültem vele, hogy a kabátomat elfelejtettem este átrakni a mosógépből a dryerbe úgyhogy vizes, nincsenek összepakolva a kozmetikumok és nincs időm kávét csinálni. Végül Valérie szedett elő nekem egy pót-kabátot (még jó, hogy annyi van itthon), Gabriel meg csinált nekem kávét Valérie termoszába, úgyhogy elindultunk 7.50-kor és elértem a buszt. HUH. Olyan aranyosak voltak amúgy ahogy ott siettek meg minden, hogy időben elinduljunk. :)) My Wonder(host)parents!

Az utazásról annyit, hogy 8.05-kor szálltam fel a buszra, 10.00-kor a kocsiba, majd 17.40-kor a vonatra, amivel végül 18.20-ra értem Burlingtonba. A telekocsizás abszolút pozitív élmény volt, a vezető egy mint utóbb kiderült 28 éves afrikai csajszi volt, aki inkább diskurált velem franciául mint angolul, pedig mindkét nyelven tudott. Odafelé a másik utas egy francia lány volt aki abszolút emlékeztetett drága legjobb barátnőmre (Iveeettt <3) úgyhogy hamar összehaverkodtunk, még egy filmet is megnéztünk együtt a laptopján. :D Visszafelé egy belga srác volt az utastárs, akivel akartam beszélgetni de olyan fáradt voltam hogy inkább bealudtam. Upsz.

Na de mit is csináltunk konkrétan Ontarioban!!

Az első napot kb ellógtuk Laurával, elmentünk shoppingolni a burlingtoni mallba, mivel hát boxing week van! Mielőtt bárki a Sport1-re gondolna, nem, itt a boxing week a karácsony utáni durva leárazások hetét jelenti, amikor is a boltok komolyan mondom eszetlen akciókat csinálnak. Bementem a Forever 21-ba, és a kabát amit karácsony előtt kinéztem, az eredeti 40$-os áráról 19$-ra volt leárazva, sőt a kasszánál közölték, hogy mivel már szombat van, így még az 50%-nak is az 50%-át kell csak fizetni, szómiszó 9 dolcsiért kaptam meg a kabátot. Tehát. KILENC dollárért. Még mindig nem tudom felfogni.

Úgyhogy kiszörnyülködve magunkat az akcióáradaton, este inkább megnéztük a Nyomorultak-at a moziban. Nekem tetszett, bár az egész filmben énekeltek mindent és az első fél órában nagyon fura volt hogy angolul énekeltek random francia szavak (monsieur, excusez-moi, merci) beszúrásával, úgy hogy az angol szöveg egyátalán nem rímelt. De a színészi gárda szerintem nagyon jól van összeválogatva és úgy a sztori is tetszett, lehet el kellene olvasni.. :)

Második nap kezdődtek viszont igazán az izgalmak, mikor is már hajnali 10kor elindultunk a Niagara falls-hoz. :D Laurának van jogsija, úgyhogy kocsival kicsit könnyebb volt mozogni mindenfelé.

Első körben megálltunk a Niagara-on-the-lake nevezetű kis faluban ahol az egyik legszebb az Ontario tó, valamint hangulatos kis utcái vannak. De innentől beszéljenek is inkább a képek, mert ezen a napon csináltam kb 150-et.

Lake Ontario

egyszercsak véget ért az ösvény.. :O

tök vicces, itt olyan mintha táncolnánk pedig csak próbáltunk beleférni a kamera látószögébe 

életem legfurább Starbucks-ja!! so random...

Végül végre megérkeztünk a vízeséshez.. 

Nem tudom ki mennyire van képben, hogy tulajdonképpen mi is ez a Niagara falls (azon kívül, hogy híres), úgyhogy leírom: van ugye két nagy tó, a Lake Ontario és a Lake Erie. Ezek között folyik a Niagara folyó, aminek van a nagy vízesése, a Niagara falls. A vízesés Kanada és az USA határán található, két fő részből áll: a Patkó-zuhatag (Horseshoe Falls) a kanadai oldalon és az Amerikai-zuhatag (American Falls) értelemszerűen az amerikai oldalon. Röviden ennyi.

Én nem tudom hány fok volt ott a hétvégén, de minimum -10 az biztos. Így a víz, amit a zuhatagból elhordott a szél, mind ráfagyott a fákra, amik szerencsétlenek megroggyanva próbálták alakjukat megőrizni több kevesebb sikerrel...

A kanadai oldal híres az elit hoteleiről és kaszinóiról.

Patkó-zuhatag

ez a korlát akart lenni

that's one badass snowman! (nem mi csináltuk, de mindenki lefényképezte :D)

Amerikai-zuhatag

elkezdtünk hülyéskedni, hogy az Amerikai-zuhatag sokkal kisebb meg kevésbé szép mint a Kanadai, és ilyen képek születtek belőle.. :D

Canadian side yeah!!

... és a kettő együtt

Idegesítő, hogy mindegyik képen úgy nézek ki mint egy grosse madame, de hát a pufidzsekik átka.. Legalább meleg volt viszont. :D

Mindeközben szerveztük a szilveszteri programunkat is. A hivatalos torontoi CityTV banzájra akartunk kimenni, ez az mit egész Kanada-szerte sugároznak a tévében ilyen hivatalos szilveszteri banzáj.

Én még pénteken a 10 órás utam során gondoltam elhívom Kyle-ékat is, mert hát.. Ha valaki olyan magas szinten stalkolja a blogomat annak feltűnhetett, hogy nem sokat írtam róluk mostanában. Voltak nézeteltéréseink, amiket nem részleteznék, de amint mondtam az első postban amit Kyle-ról írtam, 2 év után már nem úgy megy hogy csak nem beszélünk többet. Fogalmam sincs mi az ami miatt mindig egyikünk beadja a derekát és ráír a másikra, de nem tudunk sokáig haragban lenni. Olyan bittersweet az egész.

Na mindenesetre most én voltam a soros a derékbeadásban, nem akartam az új évet haragban kezdeni, úgyhogy meghívtam őket, így hétfő este négyen gyűltünk össze Torontoban abban az igényes hostelben amiben nyáron is megszálltunk. :D

Érkezés után 10 perccel.. CN TOWER! 

random torontoi utcakép:) <3

31° volt :OO .. haha, Fahrenheit-ben, ami olyan -1° Celsiusban :P

Igényes hostel. Tehát a hálószoba és a fürdőszoba konkrétan egybe esett, egy függönnyel leválasztva. ENNYI. :D Erre már nem tudok mit mondani. A nyári szobánkban legalább parafa falak voltak.. Viszont meglepően jól volt fűtve a hely, és az ágy is kényelmes volt. :)

Best Staff Award (Legjobb személyzet kitűntetés) a hostelbookers.com-tól.. tehát én ott tartózkodásom alatt konkrétan egyetlen staff-al sem találkoztam. Este mikor mentem felszedni Kyle-ékat a metróhoz, akkor jött a manager a pénzért, Laura kifizette, szóval én pont nem láttam. Mikor meg elmentünk, a kulcsot csak egy dobozba kellett berakni. Nem tudom mivel érdemelte ki ezt a díjat a hely. XD

A CityTV eseményről annyit mondanék, hogy valószínűleg jobban néz ki a tévében mint amilyen élőben. Vagy csak későn értünk oda. 10-től volt a program, 11-re értünk oda, úgyhogy kb ilyen beszéd beszéd beszéd 2 szám egy random előadótól beszéd beszéd beszéd volt az egész. Aztán éjfél 11.55-kor megkezdődött a countdown a nagy kijelzőkön, szólt a zene, Kyle-ék elvesztek mosdót keresve, úgyhogy éjfélkor csak Laurával ölelgettük egymást meg sikítoztunk hogy happy new year. Volt tüzijáték meg minden, viszont kb éjfél után fél perccel mindenki elindult hazafelé. WHAT THE FUCK CANADIANS?! .. úgyhogy inkább mi is a hostel felé vettük az irányt, bárba nem tudtunk bemenni mivel Kyle és Jessica kiskorúak, viszont a University Avenue közepén sétálni Torontoban sem akármi élmény. :)

Másnap gyors Tim Hortons reggeli, felhőkarcolóbámulás Toronto belvárosában, Eaton Centre, Kyle kilövette a fülét lol az se semmi esemény volt, még mielőtt Torontoba jöttünk kérdeztem mit akarnak másnap csinálni, mondja "let's go get piercings".. Hát én így aupairként nem tudtam megcsináltatni a nyelvpiercinget amit pedig szeretnék majd, de a végén csak elmentünk, úgyhogy Kyle gazdagabb lett egy 4 miliméteres orvosifém golyóval a bal fülében. Pedig mondtam neki hogy a Hello Kitty-set válassza. :/ Vicces egyébként, először a claire's-be mentünk ami még Magyarországon is fellelhető ritka szar bizsubolt, de ki volt írva hogy karácsonyi akcióban ingyenes a fülbelövés. Na már ki is választottuk volna a fülbevalót mire mondja az eladó, hogy hát személyazonosság igazolására útlevél vagy jogosítvány szükséges. 16 alatt ugyanis nem lehet lövetni csak szülővel. Na most, úgy mégis hány 17 éves mászkál csak úgy random útlevelekkel vagy jogosítvánnyal..? Jól otthagytuk őket a francba, 2 bolttal arrébb, még igényesebbnek is kinéző helyen papírok nélkül megcsinálták, olcsóbban. Ennyit a claire's-ről. Bleh.

Toronto kedd délután

<33

Este 6-kor volt Kyle-ék telekocsija vissza Londonba, mi is akkor indultunk vissza Burlingtonba Laurával. Még egy utolsó esténk volt, megnéztünk 2 filmet, beszélgettünk aztán elmentem aludni, mert másnap 8.20-kor megint vonat, telekocsi, aztán a család felszedett Montréalban mert arra jártak épp Virginie-nél.

Utolsó kép Torontoból. A kép készülte után 2 perccel egyébként odajött egy nő megkérdezni hol van a University Avenue, majd egy pasas, hogy merre találja a Union Station-t, és én rendkívül büszke voltam magamra, hogy mindkettőjüket útba tudtam igazítani. I fucking love Toronto. <3

Most már végre itthon vagyok, hogy kipihenjem az utazás fáradalmait, azaz kipihenném, csakhogy 1 nap és indulunk unokatesóékkal együtt a Mount Tremblanthoz ami egy nagy ski-resort, 5 csillagos hotellel, sípályával, spa-val és medencékkel. Montréalban a kocsiba beszállva ez volt az első amit megtudtam, kicsit leesett az állam. 3 nap, 2 éjszaka, full ellátás meg minden. I mean what! Vasárnap este jelentkezem a részletekkel. Addig is, kicsit Ontario után szívfájdalmasan, de Québecbe visszaérve hazatérés-élményesen jóéjszakát! .. és boldog új évet. Ezt valahogy az egész post alatt elfelejtettem megemlíteni.