Annak ellenére, hogy hétfőn nem voltam itthon (=nem dolgoztam), nagyon vártam már csütörtök-pénteken a hétvégét. Noah-nak negyedév-záró napok voltak a suliban, ami azt jelenti, hogy csütörtök-pénteken nem kellett suliba mennie. Szerdán este be kellett mennie a szülőkkel a suliba ilyen értékelő beszélgetésre a tanárnőjéhez, akkor meg én babysitteltem Zoét. Nem volt vészes mondjuk, Dora a felfedezőt nézett (és Swiper megjelenésekor ugrált és kiabált a kanapén hogy "Swiper no swiping!!" XD) én meg chocolate chip cookiest sütöttem.
Eszméletlen mesterszakácsnak tűnhetek a kép alapján, pedig ez még mindig csak az "adj hozzá 2 evőkanál vajat, keverd el és süsd ki" cucc a Loblaws-ból. Bár hozzáteszem ez most egy új fajta, le volt akciózva 2.99-re a 920 grammos pack úgyhogy Valérie ezt vette és hát olyan jó, hogy ezentúl mindig ezt vesszük.
Mivel az elmúlt 2 napban több időt töltöttem Noah-val mint átlagban szoktam, gondoltam most írok róla egy kicsit, mivel a bejegyzések 90%-ban Zoé meg mit csináltunk Zoéval, Zoé így Zoé úgy szerepel.
Szóval Noah-é lesz a mai nap. :)
Az a fajta gyerek ő, akit egyik percben ki tudnék vágni az ablakon, hogy a lába ne érje a földet, a másikban meg egymáson lógunk és a belsős vicceinken vihogunk. 5 éves, idén kezdte a sulit (na az itteni iskolarendszer is megérne egy bejegyzést) és ez valahogy úgy jött le nála, hogy ő most már nagyfiú és mindent szabad / mindent tud. Amikor meg szembesül vele, hogy nem akkor üvölt, toporzékol és dobálja a holmijait. x) Mit együnk uzsonnára, nem tudom bepatentolni a nadrágomat (utálom azt a patentot, tényleg rohadt erősen rá kell nyomni), Zoé nem azt csinálja amit mondok... Mindenből képes nagy ügyet csinálni, viszont nagyon okos és érdeklődő és amikor ketten vagyunk rohadtjókat tudok vele beszélgetni meg tanítgatni mindenfélére. Most hogy itthon volt 2 napot kicsit több időm volt vele és még én is meglepődtem hogy mekkora jó volt a kályha mellett arról beszélgetni, hogy ha olajat öntessz a tűzre akkor csak nagyobb lesz, ha vizet akkor meg elalszik, sőt ha gyufát dobsz a kocsi tankjába felrobbanhat; hogy mennyire élveztem a sakkjátszmáinkat (jár sakk-szakkörre a suliban és mivel se Gabriel se Valérie nem nagy sakk-fanok, én szoktam vele játszani); meg hogy milyen profi űrhajót építettünk legoból:
Ő pedig itt Earl a tolószékes űrhajós. x) Miután nem találtuk meg szegénynek a lábát a legós dobozban, inkább építettünk egy tolószéket neki, Noah meg legyártotta hozzá a sztorit, hogy régen ő volt az űrhajó kapitánya csak aztán egy properrel levágta a lábát így most már visszavonult. xP
Ezt a bohócorrot a parkba menet találtuk az utcán. Hazahoztuk, kimostuk, aztán egész délután egymás orrára nyomogattuk meglepetésszerűen. XD
Traktorvezetés. Igen. Noah meg én. És nem én vezettem. Nem is tudok vezetni. Noah viszont igen. :)
Mikor először láttam traktort vezetni, annyira szürreális volt komolyan dörzsölgettem a szemem, hogy ez most komoly?! És igen.. Na jó ez nem traktor hanem ilyen kertépítő akármicsoda (puszi apu XD), az eleje olyan mint egy markoló a hátulja meg hókotró. A lényeg, hogy úgy működik, hogy nyomásérzékelő van az ülésen, ha feláll az ember, leáll a motor. És mivel Noah lábai rövidek, valakinek mögé kell ülnie, vagy leáll a motor, annyira a szélén ül, hogy elérje a pedálokat. x) Lényeg a lényeg, hétvégén beállt ezzel Gabriel a garázs közepére, és mondta, hogy ha játszani akarunk majd Noah kivezeti meg vissza ha végeztünk, no para.. Hát azért én az elején paráztam, de komolyan olyan profizmussal vezet 5 ÉVESEN, hogy sírok. Én meg csak lestem ott mögötte, ahogy huzigálta a karokat amikről fogalmam sincs, hogy micsodák. Na mindegy, ennyit erről.
Biciklizés a környéken délelőtt...
...és délután. Mindig vörösen megy le a nap am, nagyon szép. :D
Annyira hideg van már egyébként, Tadoussac-ban pedig bepillantást nyerhettem az itteni decemberi időjárásba, úgyhogy úgy éreztem itt az ideje vennem valami jó csizmát. Hoztam egyet ugyan Magyarországról, de az 1, vékony 2, magassarkú (=kölykök mellé alkalmatlan), úgyhogy már ott voltam, hogy nem szerettem kint lenni mert fázott a lábam az edzőcipőben. Azért már ilyen 3-4°C van csak itt is...
Aztán történt egyszer, hogy Val hazahozott egy nagy köteg reklámújságot amik közt ott volt a cowansville-i "számomra túl drága" butik anyaga is. A címlapon pedig ott volt Ő. XDD Annyira megtetszett, hogy 2-3 napig amíg a pulton voltak az újságok minden alkalommal ha ránéztem megjegyeztem, hogy "aawhh this looks so good" meg "omg I want these boots", Val meg mondta menjek be, nézzem meg milyen ha ennyire tetszik. Kérdeztem kb mennyibe kerülhet, mondta hát szerinte drága, olyan 200~250$.
Kedden a gym-ből hazafelé bementem, meg Val is jött akart csizmát venni Noah-nak. Hát mit mondjak, szerelem volt élőben is. x) Felpróbáltam, ott mászkáltam benne a boltban vagy 20 percig, nézegettem meg minden, de a 290 dolcsis árával igencsak nem akartam megbarátkozni.. Aztán az eladó csaj mondta, hogy ha ennyire tetszik, ad belőle 10% kedvezményt. Na hát mondom ez a végzetem, nekem ez a csizma kell.
Mivel ugye PLUS TAX (írtam, hogy az adó nincs beleszámítva a feltűntetett árakban itt), a végösszeg 300.08$ lett ami horribilis (10% kedvezménnyel 261$, tehát 39$ ADÓ!!), de úgy voltam vele, hogy hideg lesz a tél és ez a csizma kanadai, sőt québec-i gyártmány, úgyhogy csak jó lehet. :) Valódi birkabőr, belül gyapjú, vízálló, és a fűző miatt bármennyi réteget alá lehet venni anélkül, hogy szétbarmolnám a cipzárt a feszegetéssel. Meg amúgy is jobban preferálok egy ilyen szuvenírt Québecből mint egy teddymacit zászlóval a hasán. x)
Lényeg a lényeg, megvagyok, jövőhéten Zoénak lesz negyedévzárása, szóval pénteken no suli, ezekmellett babysittelek csütörtök és péntek este, csütörtökön valami barátjuk 40. szülinapjára hivatalosak Valék, pénteken meg Montréalba koncertjegye van Gabrielnek, Val meg megy vele valami barátját meglátogatni. Úgyhogy ohlala.
Egyébként egészpontosan 2 hónapom maradt eldönteni mit kezdjek az életemmel (Kanadában január 15 a jelentkezések leadása) - a magyar egyetemek "szénszünetéről" olvasott hírek megintcsak meggyőztek, hogy NEM KÉNE Magyarországra bízni a felsőoktatásomat, főleg ha ilyen nagy terveim vannak mint az ENSz. Komolyan röhej, ez mi már? Forráselvonás, forráselvonás otthon mindenhonnan... Na de nem akarom a politikai nézeteimet erre a blogra felhozni, egyszerűen csak idegesít, hogy az időm lejár egyszer itt, és az ország ahová vissza kellene mennem egyre sötétebb képet mutat az ottani jövőmmel kapcsolatban. Bleh.
Az itteni egyetemek közül considerable a McGill (Montréal), Concordia (Montréal),York (Toronto), Ryerson (Toronto), University of Western Ontario (London), University of Windsor (Windsor).
Mind drága, de valamelyik nap utánanéztem az angol egyetemeknek és a következő a szitu: EU állampolgárként felvehetsz diákhitelt könnyen a tandíjra (évi 9-10ezer font), amint később akkor kell elkezdened visszafizetni ha évi 21ezer font fölé emelkedik a fizetésed. Ez tök jó meg korrekt, de azért vonakodtam Kanadában gondolkodni, mert nem akarnám nagy hitellel kezdeni az életemet, de hát Anglia nem ugyanez?! És akkor már kösz, inkább Wal-mart, felhőkarcolók meg mosómedvék mint 5 órai tea, Vilmos herceg meg British accent. I AM CANADIAN EH?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése