Múlt héten megváltoztattuk a dátumot a repülőjegyemen.
Eredetileg november 10-re szólt, és eddig mindig úgy voltam vele, hogy áh úgyse megyek haza akkor, majd később. A később viszont konkrét dátum híjján annyira ködösnek és messzinek tűnt, hogy igazából fel sem fogtam. Most viszont ott van kegyetlenül, 2013. július 16., 20:20, Pierre Elliot Trudeau aiport - Montréal.
Ahányszor csak eszembe jut, habár még bő 8 hónapom van, kicsit görcsbe rándul a gyomrom. (Fun fact: augusztus 16-án érkeztem ugye Kanadába, és július 16-án megyek haza. Egészpontosan 11 hónap. Bár remélem bővíthetem ezen számot még a közeljövőben. ;) )
Lényeg a lényeg, mostanában annyira jól elvoltam itt a kis világomban a gyerekekkel, gym-mel, Kyle szülinapi terveivel, hogy már el is felejtettem, hogy valamit kezdenem kellene majd magammal amikor vége az au pair évemnek, be kéne adni jelentkezést valahová egyetemre, ki kéne eszelni valami tervet, hogy mi legyen.
BGF külkerre nem akarok visszamenni. No offense, nem keltem az iskola rossz hírét, stb. Aki szeretne nagyvállalatnál dolgozni, és milliókkal, mit milliókkal - milliárdokkal gyarapítani az amúgy is terjedelmes bankszámlájú TNC-k vagyonát - tessék. Remek a felszereltség, a tanárokkal sincs különösebb baj, szóval ha valaki ezen téren gondolkodik, még ajánlom is a külkert.
Bennem viszont az évek során jól kikristályosodott, hogy az ENSz-nél (vagy valamilyen kisebb cégnél, alapítványnál - nem ugrik azért egyből egyetemről az ENSz-be az ember) fejlődő illetve háború/katasztrófa sújtotta országok segélyezési programjainak szervezésével szeretnék foglalkozni. Nem tudok mást elképzelni magamnak. Dolgoztam - illetve ismerek pár embert akik dolgoznak, multicégek legalján. Tesco, stb.. Nem szeretnék olyan pozícióba kerülni, ahol én hozom meg azokat a döntéseket, amik alapján majd ezek az emberek 350Ft/óra bruttóban, napi 16 órát dolgoznak. (Komolyan találkoztam ilyennel.)
Célomhoz a következő szakok vezetnének: economics (általános gazdaságtan), international relations (nemzetközi kapcsolatok), illetve a legjobb az international development studies (nemzetközi fejlődési/fejlesztési tanulmányok) lenne, ezt azonban Magyarországon nem oktatják. Kanadában nagy múltja van ennek a szaknak, viszont Kanadában 20,000$-nál kezdődik egy év külföldi diákként. Kiszámoltam, olyan 25 millió forintra lenne szükségem egy itteni alapképzés elvégzésére. Ja és ez csak a tandíj. Lakás, kaja, buszjegy még plusz havi 1000~1500$.
Igazából azért jött rám pont ma délután eme bejegyzés megírása, mert megláttam a facebook-on ezt a cikket:
Vágó Gábor kedvenc politikusom írta kommentárnak hozzá a következőt:
Egy ideig gondolkodtam rajta, hogy hazamegyek jövő nyáron, és szívfájdalommal is de megpróbálok újrafelvételizni a Corvinus nemzetközi kapcsolatok szakára, fizetősre persze, mivel nem éppen célom 7 évet lehúzni Magyarországon utána meg mert azt hiszem nem is biztos, hogy van állami. 300,000Ft viszont egy félév, amitől dobtam egy hátast (I mean.. what is life?! Egy no-name kis ország vagyunk, és 1300$-t elkérnek egy félévre?! Kanadai egyetemekre az ittenieknek ennyi kb. Azonban már bocsánat, de nézzük már meg a jövedelemszínvonalat Magyarországon és Kanadában... Röhej.), na meg itt az új remek oktatásügyi ötlet - német első idegen nyelvként, ami után már azon sem lepődnék meg hogyha jövőre bevezetnék, hogy mindenkinek kötelezően meg kell tanulnia skótdudálni illetve jódlizni is az egyetemeken, ezáltal befogadóbbá téve a diákokat más kultúrákra.
Lényeg a lényeg, nem tudom mihez kezdjek.
Nincsen kedvem 60,000$-os international student loan (nemzetközi diákhitel)-nal kezdeni az életemet, viszont egy no-name ország no-name egyeteméről sincs kedvem diplomát szerezni, hogy aztán ha jelentkezek bárhová és a Hungary szóra esik az esetleges munkaadók szeme, kukába vágják az önéletrajzomat. Mert látták a tévében Orbán Viktort magyarul szónokolni az EU parlametben mikor mindenki más angolul beszél; mert látták a hanyatló statisztikákat; mert tudják, hogy Magyarországon hajléktalannak lenni bűn; meg mert addigra egész biztosan hír lesz hogy mekkora elcseszett lett az oktatáspolitikánk is.
Január közepéig be kéne adnom a jelentkezésemet, akármi mellett döntök. A lehetőségek Kanada, talán valami EU-s ország (Franciaország, UK, Belgium - ezeken gondolkodtam), és mégkisebb valószínűséggel USA. A sorrend egyébként kb azt is tükrözi, hogy mennyire szeretnék az adott helyre menni.
Hányok már az egyetemek honlapjainak böngészésétől, viszont ideje lenne csipkednem magam azt hiszem. Csak sokkal könnyeb dínós pólóban Zoéval virágokat festeni mint kitalálni, hogyan is érjem el amit akarok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése