A québec-i nacionalizmus

Régóta meg akartam írni ezt a bejegyzést már, és most meg is teszem, mivel az utóbbi napokban annyira nem történtek érdekes dolgok, azt kivéve, hogy host apám 0-24 nyaggat, hogy kezdjek el franciául beszélni mert nagyon pissed lesz ha nem leszek fluent jövő nyárig. x) Szóval kicsit ez is megadta a löketet a Québec pride bejegyzés megírására.

Tehát mint tudjuk Québec Kanada 10 provinciájából az egyetlen francia nyelvű (oké, New Brunswick hivatalosan bilingual/kétnyelvű provinica de ott is inkább az angol ajkúak vannak többségben), ami már megadja a löketet a 'másság' érzésére. Mindemellett az inkább amerikaias angol nyelvű provinicák mellett Québec sokkal tradicionálisabb, európaiasabb és hagyománytisztelőbb.
Én mikor először találkoztam a különféle québec-i nacionalista dolgokkal, nagyon idegesített az egész. Úgy voltam vele, hogy mit kell nekik különcködni, egy remek országhoz tartoznak, nincsenek elnyomva, ugyanolyan jogaik vannak mint a többi provinciának és a kedvükért minden ki van írva franciául mindenhol még a 9 angol nyelvű térségben is.
Aztán rájöttem, hogy elismerést akarnak. Sokmindenre rávilágított a couchsurfinges hostom ilyen téren. Ő mondta, hogy ő ha külföldre utazik és megkérdik hova valósi, azt mondja québec-i. Nem azt, hogy kanadai, mert akkor rögtön elvárják tőle a folyékony angolt, meg hogy mizu Torontoban. Pedig Québec más. Québecben szeretik a quiche-t, a krémleveseket, a válogatott sajtokat és francia bort. Québecben a francia egy régies változatát beszélik egy speciális akcentussal és akaratlanul is sok angol szóval mixelve. Québecben adnak puszit az emberek találkozáskor. (Ontarioban próbáltam lepuszizni Kyle bátyjával és mindenki így nézett o.o hogy most mivan ez mi..) Ezekmellett, habár nem ástam bele magam a kanadai politikába (elég nekem a magyar is), de állítólag a parlamentben az angol provinciák valahogy mindig összetartóbbak és egyetértőbbek ha valamit Québec hoz fel és nem tetszik nekik.

Népszavazások
1980-ban és 1995-ben volt népszavazás Québec önállósításáról, az eredmények mindkétszer eszméletlenül szorosak voltak:
1980:

Legyen-e Québec önálló ország?	Szavazatok	Százalék
Igen	1,485,852	40.44%
Nem	2,187,991	59.56%

1995:

Legyen-e Québec önálló ország?	Szavazatok	Százalék
Nem	2,362,648	50.58%
Igen	2,308,360	49.42%

Sokan gondolják, hogy mindkét alkalommal a sok angol anyanyelvű bevándorló illetve a külföldi immigránsok miatt lett a nem többségben, ezért is nem szívlelik annyira itt az anglophone kanadaiakat valamint azokat a külföldieket akik angolul beszélnek csak.
Vannak viszont szép számmal olyanok is (pl az én host családom) akik teljesen jól érzik magukat Kanada részeként, és québec-i létükre nemmel szavaztak a szavazáson. Virginie mesélte pl., hogy a '95-ös népszavazáskor Ontarioban járt egyetemre, és ott izgult este a tévé előtt, hogy nehogy az igen legyen többségben, mert akkor nem tudta volna befejezni az egyetemet. Sokan minden pénzüket kivették a québec-i bankokból, a montréali tőzsde zuhant, bizniszeket vittek ki a provinciából közvetlen a szavazás előtt, mivel senki sem akarta egy újonnan alakult, kiforratlan jogrendszerű országban találni magát a cégével.

Mottó: "Je me souviens"
Régóta érdekelt már, hogy miért van minden rendszámtábla aljára a "Je me souviens" ("Emlékszem") írva, úgyhogy pár napja rágoogleztam.

Eugène-Étienne Taché, Québec parlamentjének építésze íratta az épületen a címer alá először ezt a rövidke mondatot. Az a vicc, hogy annak ellenére, hogy ez lett a provincia mottója, senki sem tudja milyen szándékkal írta Taché pont ezt a címer alá. Sokféle találgatás van, a legnépszerűbb (és félig-meddig megalapozott) teória, hogy a történelmükre való emlékezés fontosságára hívja fel a figyelmet, mivel egyébként a parlament elülső falán nagy québec-i hadvezérek, tudósok, valamint maguk a provincia alapító személyiségeinek szobrai állnak.
A rendszámtáblákra 1978-ban került fel, leváltva a "La Belle Province" (A szép provincia) előző mottót. Sok vitát kavart, hogy melyik mottó a jobb, mígnem szintén ez évben Hélène Pâquet, Taché unokája egy nyilvános levelet jelentetett meg, amiben némi magyarázatot ad a mondat jelentésére:
Magyarázata szerint ez csupán az első sora egy három soros kis versikének:
Je me souviens (Emlékszem)
Que né sous le lys (Hogy a liliom alatt születtem)
Je croîs sous la rose. (És a rózsa alatt nőttem fel.)
A liliom és a rózsa régen Franciaország illetve Anglia virágcímerei voltak, így a vers a francia gyökerekkel az angol többségű Kanadában születő québecois emberekre utalhat. Ez azonban megintcsak egy találgatás, a levél megjelenése után több riporter kereste fel Hélène Pâquet-et aki nem tudott hitelest forrást megnevezni ami alapján a levélben leírtakat állítja.

Lényeg a lényeg, nem állhat kanadai zászló egymagában, mindig, MINDIG mellette kell, hogy legyen a Québec zászló is; egyre északabbra egyre kevésbé tudnak/akarnak angolul beszélni; és ha valaki Kanadán belül Québecbe akar emigrálni vagy csak munkavállalói vízumot szerezni annak kemény francia nyelvvizsgákat kell tennie.
Viszont én azt mondom ha nem viszik túlzásba ez nem rossz dolog. Én sosem tudom teljes szívemből büszkén mondani, hogy magyar vagyok. Szóval tisztelem azokat, akik büszkén tudják vállalni és szeretni a gyökereiket.

random kiegészítés:

Nemrég jöttünk rá Laurával, hogy mi ez a fura PFK nevezetű KFC logót koppintó étteremlánc: hát a KFC (Kentucky Fried Chicken) franciára fordítva! PFK = Poulet Frit Kentucky.

Egyből alkottunk hozzá ilyeneket, hogy:

McDonalds - Chez Monsieur Donald

Subway - Le métro

Erről jut eszembe, Arrêt tábla is Québecben van csak amúgy (Franciaországban a standard Stop van). French priiiiide!!

Earl a tolószékes űrhajós

Csak mert megint jobb cím nem jutott eszembe és a "13. hét" olyan hülyén hangzott. Na mert az "Earl a tolószékes űrhajós" jobban hangzik. xP Mindegy, fuck logic.

Annak ellenére, hogy hétfőn nem voltam itthon (=nem dolgoztam), nagyon vártam már csütörtök-pénteken a hétvégét. Noah-nak negyedév-záró napok voltak a suliban, ami azt jelenti, hogy csütörtök-pénteken nem kellett suliba mennie. Szerdán este be kellett mennie a szülőkkel a suliba ilyen értékelő beszélgetésre a tanárnőjéhez, akkor meg én babysitteltem Zoét. Nem volt vészes mondjuk, Dora a felfedezőt nézett (és Swiper megjelenésekor ugrált és kiabált a kanapén hogy "Swiper no swiping!!" XD) én meg chocolate chip cookiest sütöttem.

Eszméletlen mesterszakácsnak tűnhetek a kép alapján, pedig ez még mindig csak az "adj hozzá 2 evőkanál vajat, keverd el és süsd ki" cucc a Loblaws-ból. Bár hozzáteszem ez most egy új fajta, le volt akciózva 2.99-re a 920 grammos pack úgyhogy Valérie ezt vette és hát olyan jó, hogy ezentúl mindig ezt vesszük.

Mivel az elmúlt 2 napban több időt töltöttem Noah-val mint átlagban szoktam, gondoltam most írok róla egy kicsit, mivel a bejegyzések 90%-ban Zoé meg mit csináltunk Zoéval, Zoé így Zoé úgy szerepel.

Szóval Noah-é lesz a mai nap. :)

Az a fajta gyerek ő, akit egyik percben ki tudnék vágni az ablakon, hogy a lába ne érje a földet, a másikban meg egymáson lógunk és a belsős vicceinken vihogunk. 5 éves, idén kezdte a sulit (na az itteni iskolarendszer is megérne egy bejegyzést) és ez valahogy úgy jött le nála, hogy ő most már nagyfiú és mindent szabad / mindent tud. Amikor meg szembesül vele, hogy nem akkor üvölt, toporzékol és dobálja a holmijait. x) Mit együnk uzsonnára, nem tudom bepatentolni a nadrágomat (utálom azt a patentot, tényleg rohadt erősen rá kell nyomni), Zoé nem azt csinálja amit mondok...  Mindenből képes nagy ügyet csinálni, viszont nagyon okos és érdeklődő és amikor ketten vagyunk rohadtjókat tudok vele beszélgetni meg tanítgatni mindenfélére. Most hogy itthon volt 2 napot kicsit több időm volt vele és még én is meglepődtem hogy mekkora jó volt a kályha mellett arról beszélgetni, hogy ha olajat öntessz a tűzre akkor csak nagyobb lesz, ha vizet akkor meg elalszik, sőt ha gyufát dobsz a kocsi tankjába felrobbanhat; hogy mennyire élveztem a sakkjátszmáinkat (jár sakk-szakkörre a suliban és mivel se Gabriel se Valérie nem nagy sakk-fanok, én szoktam vele játszani); meg hogy milyen profi űrhajót építettünk legoból:

Ő pedig itt Earl a tolószékes űrhajós. x) Miután nem találtuk meg szegénynek a lábát a legós dobozban, inkább építettünk egy tolószéket neki, Noah meg legyártotta hozzá a sztorit, hogy régen ő volt az űrhajó kapitánya csak aztán egy properrel levágta a lábát így most már visszavonult. xP

Ezt a bohócorrot a parkba menet találtuk az utcán. Hazahoztuk, kimostuk, aztán egész délután egymás orrára nyomogattuk meglepetésszerűen. XD

Traktorvezetés. Igen. Noah meg én. És nem én vezettem. Nem is tudok vezetni. Noah viszont igen. :)

Mikor először láttam traktort vezetni, annyira szürreális volt komolyan dörzsölgettem a szemem, hogy ez most komoly?! És igen.. Na jó ez nem traktor hanem ilyen kertépítő akármicsoda (puszi apu XD), az eleje olyan mint egy markoló a hátulja meg hókotró. A lényeg, hogy úgy működik, hogy nyomásérzékelő van az ülésen, ha feláll az ember, leáll a motor. És mivel Noah lábai rövidek, valakinek mögé kell ülnie, vagy leáll a motor, annyira a szélén ül, hogy elérje a pedálokat. x) Lényeg a lényeg, hétvégén beállt ezzel Gabriel a garázs közepére, és mondta, hogy ha játszani akarunk majd Noah kivezeti meg vissza ha végeztünk, no para.. Hát azért én az elején paráztam, de komolyan olyan profizmussal vezet 5 ÉVESEN, hogy sírok. Én meg csak lestem ott mögötte, ahogy huzigálta a karokat amikről fogalmam sincs, hogy micsodák. Na mindegy, ennyit erről. 

Biciklizés a környéken délelőtt...

...és délután. Mindig vörösen megy le a nap am, nagyon szép. :D

Annyira hideg van már egyébként, Tadoussac-ban pedig bepillantást nyerhettem az itteni decemberi időjárásba, úgyhogy úgy éreztem itt az ideje vennem valami jó csizmát. Hoztam egyet ugyan Magyarországról, de az 1, vékony 2, magassarkú (=kölykök mellé alkalmatlan), úgyhogy már ott voltam, hogy nem szerettem kint lenni mert fázott a lábam az edzőcipőben. Azért már ilyen 3-4°C van csak itt is... 

Aztán történt egyszer, hogy Val hazahozott egy nagy köteg reklámújságot amik közt ott volt a cowansville-i "számomra túl drága" butik anyaga is. A címlapon pedig ott volt Ő. XDD Annyira megtetszett, hogy 2-3 napig amíg a pulton voltak az újságok minden alkalommal ha ránéztem megjegyeztem, hogy "aawhh this looks so good" meg "omg I want these boots", Val meg mondta menjek be, nézzem meg milyen ha ennyire tetszik. Kérdeztem kb mennyibe kerülhet, mondta hát szerinte drága, olyan 200~250$. 

Kedden a gym-ből hazafelé bementem, meg Val is jött akart csizmát venni Noah-nak. Hát mit mondjak, szerelem volt élőben is. x) Felpróbáltam, ott mászkáltam benne a boltban vagy 20 percig, nézegettem meg minden, de a 290 dolcsis árával igencsak nem akartam megbarátkozni.. Aztán az eladó csaj mondta, hogy ha ennyire tetszik, ad belőle 10% kedvezményt. Na hát mondom ez a végzetem, nekem ez a csizma kell. 

Mivel ugye PLUS TAX (írtam, hogy az adó nincs beleszámítva a feltűntetett árakban itt), a végösszeg 300.08$ lett ami horribilis (10% kedvezménnyel 261$, tehát 39$ ADÓ!!), de úgy voltam vele, hogy hideg lesz a tél és ez a csizma kanadai, sőt québec-i gyártmány, úgyhogy csak jó lehet. :) Valódi birkabőr, belül gyapjú, vízálló, és a fűző miatt bármennyi réteget alá lehet venni anélkül, hogy szétbarmolnám a cipzárt a feszegetéssel. Meg amúgy is jobban preferálok egy ilyen szuvenírt Québecből mint egy teddymacit zászlóval a hasán. x)

Lényeg a lényeg, megvagyok, jövőhéten Zoénak lesz negyedévzárása, szóval pénteken no suli, ezekmellett babysittelek csütörtök és péntek este, csütörtökön valami barátjuk 40. szülinapjára hivatalosak Valék, pénteken meg Montréalba koncertjegye van Gabrielnek, Val meg megy vele valami barátját meglátogatni. Úgyhogy ohlala. 

Egyébként egészpontosan 2 hónapom maradt eldönteni mit kezdjek az életemmel (Kanadában január 15 a jelentkezések leadása) - a magyar egyetemek "szénszünetéről" olvasott hírek megintcsak meggyőztek, hogy NEM KÉNE Magyarországra bízni a felsőoktatásomat, főleg ha ilyen nagy terveim vannak mint az ENSz. Komolyan röhej, ez mi már? Forráselvonás, forráselvonás otthon mindenhonnan... Na de nem akarom a politikai nézeteimet erre a blogra felhozni, egyszerűen csak idegesít, hogy az időm lejár egyszer itt, és az ország ahová vissza kellene mennem egyre sötétebb képet mutat az ottani jövőmmel kapcsolatban. Bleh.
Az itteni egyetemek közül considerable a McGill (Montréal), Concordia (Montréal),York (Toronto), Ryerson (Toronto), University of Western Ontario (London), University of Windsor (Windsor).
Mind drága, de valamelyik nap utánanéztem az angol egyetemeknek és a következő a szitu: EU állampolgárként felvehetsz diákhitelt könnyen a tandíjra (évi 9-10ezer font), amint később akkor kell elkezdened visszafizetni ha évi 21ezer font fölé emelkedik a fizetésed. Ez tök jó meg korrekt, de azért vonakodtam Kanadában gondolkodni, mert nem akarnám nagy hitellel kezdeni az életemet, de hát Anglia nem ugyanez?! És akkor már kösz, inkább Wal-mart, felhőkarcolók meg mosómedvék mint 5 órai tea, Vilmos herceg meg British accent. I AM CANADIAN EH?!

Tadoussac

Múlthét kedd környékén telefonált Virginie (host apum húga, Laura host anyuja), hogy nem is tudom milyen elhatározásból de úgy döntöttek, hogy a hétvégén felmennek Tadoussacba bálnát nézni Laura, Marily meg ő, és nincs-e kedvem velük tartani. Elég random volt nekem is így elsőre, de nagyon örülök, hogy elmehettem.

Mit is kell tudni Tadoussacról? Egy kb 800 fős kis falu északon, a Szent Lőrinc folyó torkolatánál. Québec legrégebbi falujaként van számontartva (1600-ban alapították). Annyira közel van a torkolathoz, hogy a folyó vize ott már sós, tehát bálnák meg fókák meg mindenféle tengeri állatok élnek ott, úgyhogy a falu konkrétan ráépült erre, vendégházak meg hajók sora várja a túristákat akik bálnákat vagy fókákat akarnak látni természetes élőhelyükön, és nem akváriumban.. nyáron. Novemberben kb mi voltunk az egyetlen arra utazók, a vendégházban ahol megszálltunk rajtunk kívül volt 4 francia lány gap year-en, szóval ők se a klasszikus túrista kategóriába estek.

A-pont: Cowansville. B-pont: Tadoussac.

Odafelé megálltunk pár helyen, kajálni meg pl a Montmorency vízesésnél ami Québec legnagyobb vízesése:

Bizony :OOO .. lol najó csak humorizáltunk :D

Csináltunk hülye túrista képeket egy szuvenírbolt előtt. XDD

Meg betértünk a Sainte Anne de Beaupré bazilikába, ami hát mit mondjak, jó nagy és kivételesen még tetszett is pedig nem vagyok az a nagy templomlátogató. Szépek voltak a színei belül, meg örültem a fejemnek mikor megértettem a képen látható feliratot:

"Prenez et bouvez: ceci est mon sang. Prenez et mangez: ceci est mon corps."
("Vegyétek is igyátok: ez az én vérem. Vegyétek és egyétek: ez az én testem.")

Megérkezve már sötét volt, meg nagggggyon hideg, 0 fok körül, úgyhogy csak elfoglaltuk a szobát, megvacsoráztunk, Laurával még játszottunk pár backgammont (számolós játék, úgyhogy Laura sikeresen megtanulta a számokat magyarul 1-től 10-ig :D ), aztán mi is elmentünk aludni. 

A vendégházról egyébként annyit, hogy elég érdekes hely volt, nyilvános telefon a vécé mellett, meg ez: 

A "référendum" Québecben az a politikai mozgalom, amely Québec Kanadából való kiválásáért van.

Legutóbb 1995. október 30-án volt szavazás az ügyben, és hihetetlen 50.58% igennel nem sikerült Québecet önállósítaniuk. Legalább 51% kellett volna.. Az észak-québeciekben amúgy is kicsit jobban ott van a québecois büszkeség (lást Québec city), hát Tadoussacban ha lehet méginkább. Úgyhogy amint látjuk a százalékokat, (auberge = vendégház) a vendégház népe eléggé támogatja az ötletet, hogy Québec kiváljon Kanadából.
"Jamais deux sans trois: à la prochaine pour un vrai pays"
("Nincsen kettő három nélkül: előre egy igazi országért" - eddig 2 szavazás volt, úgyhogy ez ilyen háháhá még visszatérünk jellegű felirat..)

lol ezt muszáj volt. "Things at places they don't belong to"

 Másnap reggeli után Laurával túrázni indultunk, Virginie és Marily kocsival jöttek utánunk és megbeszélt találkozóhelyeken egyesültünk újra néha pár fotó meg chit-chat erejéig.

Túra túra túra!!

Csipet-csapatunk :D Imádom ezt a képet egyébként, szerintem nagyon jó lett, ahoz képest, hogy Laura csak levágta a fényképezőt időzítve egy szikla tetejére :D

A part!! Itt kóstoltuk meg Laurával, hogy tényleg sós-e a víz. Az volt :D

Sétálunk a parton és egyszercsak egy random kis folyó!! XD (áájjj de hiányozni fog nekem ez a Laura úgy összeszoktunk már..)

Azért hideg volt. Igen. Nagyon hideg.

A parton sétálva egyszercsak megjelent ez meg egy "privát terület, továbbmenni tilos bla bla" tábla, úgyhogy választhattunk, hogy vagy ezen az úton felmászunk a hegyre és folytatjuk a túrát, vagy visszasétálunk a parton ahol jöttünk.. Hát felmásztunk..

Ez a kép nem hiteles, mert éppen felálltam, amúgy négykézláb, valahogy így másztunk fel:

Felérve viszont ez a látvány fogadott :)

Túrázás meg némi dépanneurben beszerzett ebédféleség után egy állatmentő farmra tévedtünk, ahol voltak farkasok meg minden de igazándiból minket a MOOOOSE vagyis a jávorszarvas érdekelt. :)

A jávorszarvasok gyerekek eszméletlen arcok!! Nagyon jámborak és kíváncsiak és jószándékúak, amint meglátta ez a szegény aki egyébként egyedül van a kifutón most, hogy jövünk, odajött a kerítéshez, megsímogathattuk, sőt tolta oda az orrát, hogy símogassuk meg. Eszméletlen élmény volt. :D

Az én kezem!! :D

Délután ha még nem lett volna elég a túrázásból, a vendégházban az egyik ott lakó mindenes úriember, akit 60+ kora ellenére mindenki csak "Coco"-nak hívott, felajánlotta, hogy elvisz minket beaver-t azaz hódot nézni. A hód Kanada nemzeti állata, úgyhogy persze muszáj volt mennünk. :D

Csomó érdekességet megtudtunk (már amikor értettük Coco tört angolját vagy a farmer-akcentusos franciáját :D), pl a hódok átlag 30 kilót nyomnak, tök süketek (!!-ezt csak én nem tudtam??) viszont nagyon érzékenyek a talajrezgésekre.

Mekkora ambíció már :D Tök magas volt a fa am.. és így nekivágtak. Hihetetlen.

Hód-gát!! Durván jól dolgoznak am ezek a kis trükkös állatkák, csomó gátat láttunk és mind működik mint annak a rendje.

Ezt a képet csak azért tartom fontosnak, mert ott azok a sziklák, igen azok a nagyok a fákkal, na mi ott másztunk.

Kb fél óra után elfogyott az út a tó körül, szóval Coco bevitt minket a susnyásba szó szerint, kidőlt fák alatt meg bokrok közt bújkáltunk, viszont eljutottunk olyan helyekre ahol tényleg csak a hód jár. :D Mondjuk azért para volt a 30 centi széles sziklafalon úgy mászni, hogy fákba kapaszkodsz és alattad 20 méterre ott a tó. :D

Hódot végül.. NEM LÁTTUNK XD csak a nyomaikat, a házaikat, a kis fogaikkal lefarigcsált fadarabokat az úton.. de eszméletlen volt a túra, 2 és fél óra sziklamászással egybekötve, Laurával ott vihorásztunk kb 1 óra után hogy már nem érdekel látunk-e hódot, annyira jó ez a kalandtúra, hogy már megérte. 

Hétfőn, mert igen, még hétfőn is itt voltunk, Gabrielék voltak olyan drágák, hogy 1 napra tudtak nélkülözni, sikerült végre leszervezni a hajót ami kivitt minket a vízre bálnát lesni.

Még mielőtt eljöttem Valérie adott egy sínadrágot, mondván, hogy hát azért biztos ami biztos vigyem el, Tadoussac hideg, hátha jól jön. Úgyhogy mikor meghallottuk, hogy egy felfújható motorcsónakon megyünk ki bálnát nézni Laurával a "put everything you have" elven nadrág, sínadrág, 2 pulcsi, kabát, sapka, sál mindent felvettünk, aztán a végén még kaptunk egy nagy piros anorákot is ami a mentőmellény helyett szolgált elvileg ha vízbe estünk volna lebegtünk volna benne. Lényeg a lényeg, a végén így néztünk ki:

Olyan nehéz volt mozogni benne meg minden, hogy mikor levettük utána ott örvendeztünk hogy áá dejó hogy visszakaptuk a vékony lábainkat. :D

A csónak, hajó nemtom minek nevezhető vízijármű amivel a folyót szeltük. 

Bálnákból ennyit láttunk. Na nem úgy értem, hogy egyet, hanem hogy ennyit, a hátuszonyukat meg néha ahogy spriccelték felfelé a vizet úgy klasszikusan. Lehet hogy most úgy monitor elől nem tűnik túl izgalmasnak, de mikor tőled 3 méterre jön fel egy BÁLNA, na akkor izgalmas. :D

Találkoztunk egy nagy csapat fókával is.

BRRRR

És a fjord... megincsak egy olyan élmény amiért nagyon szerencsésnek érzem magam: hajóztam egy fjordban!! Aki nem tudná mi az a fjord (gyors wikipedia copy xP): "A fjord egy sziklafalakkal, hegyekkel övezett, a szárazföldbe mélyen benyúló tengeröböl, amely egy gleccservájta teknővölgy enger által való elárasztásával keletkezett."
Szóval igen, nagyon hideg de nagyon szép és lélegzetelállító a tudat, hogy egy fjordban vagy.

Fagyott vízesés.

Pózolj fagyott vízeséssel. x)

Szóval röviden-tömören ennyi - bezony, ez volt a rövid-tömör verzió, annyira jó volt ez a 3 nap hogy még tudnék 3x ennyit írni róla. Örültem, hogy a nagyvárosok után Kanada természetébe is belekukkanthattam kicsit, még egy dolog amit hozzáírhatok az "amit szeretek Kanadában" listához.

Hétfőn kaptam egyébként smst Gabrieltől, hogy egyedül van Zoéval, nagyon hiányol azt se tudja mit kezdjen vele. lol  Egyébként tényleg, egy copfot nem tud csinálni Zoénak tök vicces. Ilyenkor olyan hasznosnak érzem magam. :D Hazaérve jöttem csak rá, hogy szuperjó volt a trip, de már szinte honvágyam volt ide. Amikor reggel Zoé nagy "Doriiiiieeeee!!" visítással rohant felém meg Val-al beszélgethettem megint végre.

Jahajj j'aime beaucoup Canada. Beaucoup beaucoup. Beaucoup beaucoup beaucoup.