Québec city

Hazatértem életem első (és talán nem utolsó) couchsurfinges élményéből.
Hát mit mondhatnék, vegyes érzelmeim vannak Québec cityvel kapcslatban. De kezdem inkább az elején.

Péntek délután 5-kor indultunk, egy pár perces random hóesés után itt Cowansville-ben. Jól berezelt mindenki, hogy hideg lesz, úgyhogy Valérie még nekem is adott egy téli síkabátot, azokból egyet amiket árul. Nem tudom Magyarországon van-e Avalanche (ez a márka neve) de itt 300~400$-nál kezdődik egy dzseki ami hát.. brutális!!
A 3 órás út megintcsak uncsi volt, miután besötétedett méguncsibb mivel még a tájat sem lehetett bámulni a kocsiablakból. Megálltunk egy poutine étteremnél, yum yum egy nagy tál poutine-t ettünk öten. :D  Kicsit idegesített mondjuk, hogy 9-re értünk így csak Québecbe, nem akartam ilyen későn érkezni, főleg hogy ugye a couchsurfinges lányokhoz mentem... Viszont később belegondolva, egyátalán nem volt gáz, amikor megérkeztem épp a kanapékon döglődtek a lányok azon tanácskozva, hogy menjünk-e bulizni este vagy sem. A végén Paule (akivel konkrétan beszéltem az oldalon) meg én mentünk csak, először felugrottunk egy csapat belga meg francia sráchoz iszogatni (akik végig egymás akcentusát cikizték, québeci, belga meg francia teljesen mások :D) majd a Boudoir nevezetű igényes klubba vettük az irányt.
Hát mit mondhatnék, itt minden 3-kor zár (el tudod ezt képzelni Kaname?! D:), szóval kispályás buli volt, de mivel nem voltam bulizni augusztus közepe óta, örültem hogy végre táncikálhattam egy kicsit.

Másnap diszkréten 11-kor keltünk, aztán egyedül mentem be a belvárosba, mert Paule-nak spanyolházija volt. 4-ig egyedül császkáltam, megnéztem többek közt a MŰJÉGPÁLYÁT mert itt igen már októberben felállítják, végigsétáltam a túristáknak felállított temérdek bolt között a rue St-Jeanon, valamint betértem egy juharszirupra specializálódott pâtisserie-be ami ilyen cukrászdaszerűségnek felel meg. Ittam egy juharszirupos chai lattét meg elnyammogtam egy juharszirupos gofrit (és mindezeket franciául rendeltem! Mondjuk nem irigylem szegény pincért, szerintem ilyen szar akcentust ritkán hall mint az enyém. XD)

Délután csatlakozott hozzám Paule, és elkövettem életem egyik legnagyobb hibáját: bementünk egy pékségbe, mert Paule akart ebédelni, én meg megláttam a macaronokat és elkapott a vágy, hogy megkóstoljam mindet.. Na most aki evett már macaront az tudja hogy 7 macaront egymás után megenni hát.. nem a legjobb ötlet. Ez a tipikus kicsi-a-bors-de-erős típusú süti, kegyetlenül édes és a végén esküszöm már rosszul lettem pedig nagyon finomak voltak.

Evés után városnézni indultunk még egy kicsit, Château Frontenac valamint a kilátás a Szent Lőrinc folyóra. Örültem, hogy Paule elkísért, érdekes dolgokat mondott meg örültem, hogy nem kell egyedül csámborognom. x) 

Estére viszont teljesen beütöttek a macaronok, Paule-nak meg még mindig kicsit másnapos-fejfájása volt, úgyhogy úgy döntöttünk sushit rendelünk és a Beépített szépséget nézzük franciául a helyi filmes csatornán. XD Szürreális volt, de hát na. :D

Másnap reggel a "hogyan égjünk be totál a buszon?" tutoriallal indítottam, ez itt 3$. XDD

Ugye itt úgy működik a busz, hogy felszállsz és van egy ilyen doboz a vezető mellett ahová be kell dobni 3 dolcsit és akkor felvillan egy zöld fény és továbbmehetsz. Vagy vehetsz kártyát amire feltölthetsz x összeget és lehúzhatod a doboz melletti olvasón, de hát az törzsutasoknak van. x) Szóval ha nincs 3 dolcsid akkor be kell menni boltba váltani vagy valami mert nem tudnak visszaadni a buszon. Én meg nem restelltem felszállni ilyen aprókból összekapirgált 3 dolcsival, belevágni a dobozba mindet hogy az egész busz felriadjon a csörömpölésre. De lehet ezentúl ezt fogom csinálni, van már majdnem 1 dolcsim 1 centesekből.. az ugye 100 db 1 centes.. GRRRR
PS. Az első, 100Ft-ra hasonlító érme 2$. Az összes többi összesen 1. LOLlipop

Visszamentem abba a "pékségbe" (a pékségben itt melegszendvicset meg levest is árulnak) ahol előző nap voltam, vettem egy nagy magvas zsemlét meg egy zöldségkrémlevest ebédre.

Háttérinfóként megjegyezném, hogy itt nem esznek friss pékárut az emberek. Vannak ezek a nem túl jó csomagolt, szeletelt kenyerek ezeket veszik (ami ha olcsó, Valériék vesznek több zacskóval is és bevágják a mélyhűtőbe.. még jobb..) és pirítósként vajjal megkenve eszik.. Úgyhogy már haldokoltam egy kis friss pékáruért.

Érdekes volt egyébként a saját magammal lejátszott vita mindkét sorban (1 a pékáruért, 1 a levesért) hogy az egyszerűbb nevű ámde nem túl kecsegtető vagy a kimondhatatlan nevű de kurvajó kaját kérjem. Végül győzött a hasam és megbírkóztam a "petit pain céréales" (kis magvas kenyér) és a "soup aux légumes" (zöldségkrémleves) szavakkal. x)

Elsétáltam Québec provincia parlamentjéhez is..

.. valamint Észak-Amerika legrégebbi utcájára a rue Petite Champlain-re.

Délután 3-kor jött a család felszedni a belvárosból, úgyhogy kicsit gyorsra sikeredett a búcsú Paule-éktól (konkrétan csak beugrottam a cuccomért, aztán gyors merci meg thank you-zások közepette kiviharzottam az ajtón), viszont értelmes időben hazaértünk, volt időm kipakolni meg minden.

Végezetül pedig nem tudom hányan vagytok tisztában a fun pólók iránt érzett újdonsült szeretetemmel, mindenesetre a Kyle-tól kapott I ♥ Canada-s mellé most egy ilyet is beszereztem Québecben. :D

La vie est simple. Manger. Dormir. Parler Français.

(Az élet egyszerű. Egyél. Aludj. Beszélj franciául.) Ennyi. :)