Na de hogy mivel is kezdődött az én balszerencsém áradása.
Még múlt hét szerdán volt egy epic fallom amit akkor nem tartottam fontosnak megemlíteni, de most mégis megtenném. Konkrétan 7 lépcsőfokot zuhantam laptoppal, telefonnal, fényképezővel, úgy 30 stabilo filccel meg a francia füzetemmel. Kicsit megállt bennem az ütő, de szerencsére semminek nem esett baja, legalábbis akkor azt hittem.
Csütörtök reggel azonban olyan izomfájdalmakkal ébredtem, mintha előző nap maratont futottam volna le minimum 2x, és ez péntekre sem akart alábbhagyni, pedig aznap terveztem menni a gym-be. Úgyhogy gym-nek lőttek, itthon döglöttem megint egész nap míg Zoé preschoolban volt. Este pedig még a laptopom is bekrepált: egyszercsak lefagyott, próbáltam resetelni, nem reagált semmire, úgyhogy a végén kivettem az aksit, újraindításnál azonban a "Disk read error occured... Press Crtl + Alt + Del" hibaüzenet jött újra és újra és újra akárhányszor nyomtam le a konrtolaltdelt.
Szombat reggel mondtam Gabrielnek mi a helyzet, ott nyomban felhívta a szerelőt, 10 percen belül már úton is voltunk felé. Kicsit leesett az állam, hogy itt így megy a dolog, otthon minimum várhattam volna hétfőig, akkor beviszem, akkor azt mondják 1 hét mire kész lesz, bla bla.. Hát itt mondta a pasas, hogy még aznap délután visszahív mit tud tenni. Hát én aznap délután, meg úgy egész hétvégén Montréalban voltam, úgyhogy annyira nem volt aktuális a dolog, de a szándék a fontos.
Apropó Montréal. Nem voltam biztos benne, hogy ezen a hétvégén nekem be kéne mennem, de Laura nyaggatott, hogy menjek mert unatkozni fog, meg am is senki nem lesz a lakásban, valami családi bulira ment a host családja. Úgyhogy bementem.
Már jól kezdődött a dolog: a buszom fél órát késett. Kanadában úgy megy az ősz, hogy hirtelen észbekapnak az önkormányzatok vagy én nem tudom mi itt a hivatalos közigazgatási forma, hogy ó jajj kezd hideg lenni, na még gyorsan újítsuk fel az utak 90%-át mielőtt bejönnek a fagyok! Úgyhogy itt Québecben most több Travaux (Munkálatok) táblát látni mint Arrêt-et (Stop) kb. Ebben a lázban égve lezártak a Montréalba vezető út három sávjából is kettőt, ami oltári dugóhoz vezetett.
Öröm az ürömben, hogy az esős, ködös Montréal a távolból nagyon szép volt, eddig 4x jöttem végig a busszal azon a hídon ahonnan jól lehet távolból látni Montréal sziluettjét és minden alkalommal sikerült a totálnoobtúrista fejet felöltenem. x) Ja, és sikerült diákkedvezményt kapnom a magyar diákommal (!!) oda-vissza, sőt, a pasas Granby benzinkúton ahol az odafelé jegyet vettem mikor mondtam, hogy magyar vagyok bősz "jó napot!" meg "hogy vagy?"-ozásba kezdett, és mikor kérdeztem, hogy omg hogyhogy beszél magyarul, mondta hogy az apja magyar, de ő már itt született szóval csak kicsit beszél magyarul. Nagyon aranyos volt. :D
Mire végre megérkeztem, még mindig esett, úgyhogy inkább behúzódtunk az Eaton Centre-be Laurával, nem titkolt szándékunkkal, hogy megnézzük mennyi egy hajvágás ott. Valérie-ék mondták, hogy elég drága Montréal, úgyhogy olyan 50$ alatt ne is számítsunk hogy találunk fodrászatot. Hát az első ahova bementünk 40$-ért kínált mosás+vágást, úgyhogy Laura igen odavolt, hogy jajj menjünk, nekem nem volt szimpi a hely de a végén csak belementem. Hát nem kellett volna.
Állítólag az ember hogyha szívfájdalma van borostát növeszt vagy ha lány, elmegy fodrászhoz. Hát komolyan mondom, inkább növesztenem kellett volna egy borostát. A lábamon. Vagy nem is tudom, de a fodrászat nem volt jó ötlet. A frufruvágás után jöttem csak rá, hogy utálom ha a szemembe lóg a hajam és hogy ez mennyire praktikátlan az itthoni mindennapokra a kölykökkel. Ezekmellett a törött végek levágása a fél hajamtól való megszabadulással volt egyenlő. Oh, és on top a fodrász aki vágta a hajam valami latinos beütésű nő volt és csak franciául beszélt. :) Életem legrosszabb fodrász-élménye, esküszöm visszasírom az én jó kis fodrászomat otthon!!
Öröm az ürömben, hogy este találtunk egy bárt ahol 5 felest adtak 10$-ért (mekkora bargain!! XD), úgyhogy bementünk, lement fejenként 2-2 sör meg az 5 tequilából Laura 3-at rámsózott. Na meg persze ahogy jó kanadai bárhoz illik volt poutine az étlapon, úgyhogy azt sem hagyhattuk ki. :))
valami fancy áruház próbababája :D fuck yeah
- szóval minek nevezzük a bárt?
- legyen "gentlemens choice"
- az nem hangzik túl franciásan..
- jó, akkor "LE gentlemens choice".
egyedi Halloween-dekoráció: szellemkondomok O_o
;))
A balszerencse legnagyobb lökete azonban másnap ért el, kicsit főzőcskéztünk meg dumálgattunk még Laurával a délbenkelés után, aztán du 5-kor elindultam vissza Lavalból Montréalba, a 18:30-as buszt céloztam meg hazafelé. Azonban ahogy kiértem a metróhoz, az ott állt a megállóban és mondogatták be nagyon kedvesen és a külföldiekre való remek tekintettel csak franciául, hogy valami baleset volt és a szakasz háromnegyede le van zárva, többek közt az is ami nekem kellett volna. Gondoltam oké, legutóbb is volt ilyen, kb 15 perc alatt megoldották, majd most is így lesz. Hát 45 perc múlva végre küldtek pótlóbuszt, átszállították az egész népséget arra, 2x kellett fizetnem (1x mikor lementem a metróba, egyszer meg a buszon, 6$ ezért a shit service-ért, nem semmi), és végig azon paráztam, hogy megismerem-e a Berrit vagy elveszek az esős, sötét esti Montréalban.
A végén a 20:30-as buszt értem el, kicsit szarul is éreztem magam, hogy ki kell rángatnom Gabrielt 21:30-ra Granby-be a benzinkútra (nincs Cowansville-be direkt busz, Granby a szomszéd városka), de hát mit volt mit tenni. Úton hazafelé megtudtam még azt is, hogy Dominic telefonált (a számítógépes pasas), elszállt a gépem merevlemeze és sajnos nem tudja visszahozni, szóval odalett az összes fájlom + a csere 200$ lesz. Hát, legalább nem kuka az egész gép. Viszont sajna a több éves képeim mellett odalettek az eddigi kanadai képeim is, mivel nagy ésszel leszedtem őket a memóriakártyáról mert akartam egy hosszabb videót csinálni, amit egyébként még mindig nem csináltam meg.
Úgyhogy ilyen hétvége után úgy keltem ma (reggel 6-kor megjegyzem, mert Valérie Ottawába ment dolgozni, szóval ilyenkor kora reggeltől enyémek a kölykök) hogy baszki nincs gépem, nincs hajam, még a kanadai képeim is elvesztek.. like, what is life?! Még az eső is zuhogott. Megint.
Találkoztam Gabriellel a konyhában, mondta, hogy hát ilyen esőben lehet bemegy munkába aztán haza is küldik rögtön, hát így is lett (ismerős szitu, apa? :D). Úgyhogy napközben elugrottunk almot venni a csirkék alá (mekkora program XD) meg eladni egy halom színesfém kábelt amit Gabriel valami építkezésről mentett meg. Nem semmi, kikukázott kábelekből 1200$-t kaszált!! Jó, volt vele munkája mert le kellett vágni a műanyag borítást, helyenként ócskavas borítást, de akkor is. 1200 bucks! Úton hazafelé bementünk egy dépanneur-be (éjjelnappali de mindent árulnak kb) mikor már nagyon nyavalyogtak a kölykök, hogy éhesek, kaptam én is egy ilyen fánkszerű cukros sütit, és annyira édes volt a kocsiban Gabriel osztotta a kéztörlőket (mindenhová viszik magukkal ezeket, kölykök mellé nem árt mondjuk) és így mondta, hogy egy Zoénak, egy Noah-nak és egy Dorah-nak mert tudom, hogy különben mindig a nadrágjába törli a kezét. ÉS BASSZUS TÉNYLEG. XD Olyan fura, hogy általában elmegy dolgozni még mielőtt én felkelnék, vacsi körül jön csak haza, és mégis ilyeneket megfigyel meg tud rólam.
vastelep :O én még sosem voltam ilyen helyen, szóval bevallom kb akkora érdeklődéssel figyeltem a markolót mint Noah x)
Este elmentünk a gépemért, hát igen, kaptam egy új merevlemezt bele, angol Windows 7-et meg francia Office programokat. x) Most még elég fura, az egyátalán nem zavar, hogy a Blackberry-m angol, de a gépet már annyira megszoktam magyarnak, és most angol. Meg nincsenek meg a fájljaim, ami megintcsak nagy szívfájdalmam. Kicsit mintha egy részemet elvesztettem volna (oké ez most elég kockának hangzott).
Ami viszont végleg feltette ma az i-re a pontot, hogy hazaérve ahogy beálltunk a garázsba Gabriel elővett egy 100$-t, hogy kifizeti a felét a gép javításának. Én persze szabadkoztam, hogy dehogy hát ezt nem fogadhatom el, de mondta, hogy "hey, you're my au pair, you're nice to us, we're nice to you." (te vagy az au pairünk, rendes vagy velünk, mi is rendesek vagyunk veled.) Úgyhogy ez a pár nap az eső-szivárvány-eső-szivárvány mintán alakult, remélhetőleg holnap végre visszatér valami normális időjárás. Mind átvitt, mind normális értelemben. :)
Végezetül itt egy kép a hajamról, annyira nem rossz azért, oui?! (PS nem ilyen rövid, egy része a sál alatt van.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése