Halloween

WohoooOOOOOooooOOOoOOooOOOOoO!!
C'est Halloween aujourd'hui! Mettez vos déguisements, tout le monde!

Szóval Halloween.
Már két hete, mit két hete, október elején megjelentek az első díszek a házakon, meg népszerű csokik kis kiszerelésű, Halloween-re szánt verziói a Walmartban. Én is tökre beleéltem magam az egészbe, kb múlthét péntek óta teljesen Halloween-mániás lettem, hogy fú ez mennyire jó meg minden. Val kevésbé volt lelkes, ő az a fajta aki nem szereti a felhajtást (megjegyzem Magyarországon én is ilyen vagyok, de itt úgy vagyok vele hogy.. wohooo! x) Mert hát azért vagyok itt elvégre, hogy megtapasztaljak mindent amit lehet.)

Szombat reggel mentem Lauráékhoz Lavalba, este babysittelnie kellett amig Virginie és Stephane a nagyszülőkkel mentek vacsorázni. Nem volt vészes, fél8-ra ágyba raktuk a kölyköket, aztán rendeltünk egy indokolatlanul nagy halom kínai kaját mert nem volt az étlapra írva, hogy a tészta nem csak tésztát hanem feltétet is tartalmaz, majd elvétettük ismét azt a hibát hogy korán, már kb fél9-kor elkezdtünk iszogatni. x) Meg sminkelni, meg öltözni, meg hangos partyzenét játszani az alagsorban. Még jó, hogy ott is a család hálószobái az emeleten vannak. x)
10 körül értek haza a szülők, Virginie kivitt minket a metromegállóig, aztán nekiindultunk a montréali éjszakának!
Kicsit bánom, hogy nem csináltam képeket, de valahogy nem mindig van kedvem meg nem mindig jut eszembe. Pedig jól néztünk ki, ki volt szépen alapozva az arcunk, nagy fekete szemekkel meg borzas hajjal..
Egy neten kinézett "Ivy nightclub" nevezetű hely Halloween partyja mellett döntöttünk, hát, mit mondhatnék, nem volt életem legjobb bulija de megint csak úgy voltam vele hogy itt ez a szokás akkor így bulizunk.. Vicces volt a sok jelmez (volt 4 fickó görög isteneknek beöltözve, sírtam XDD meg egy kínai gyerek Shongokunak), kevésbé vicces az a kb 50 pasi aki bepróbálkozott nálunk az este folyamán. Laurának van barátja én meg.. mondjuk úgy, hogy ha nem tartanám cikinek a facebook "bonyolult" opcióját akkor azt raknám ki. Laura egyébként annyira nincs hozzászokva, hogy ilyen nyomulósak legyenek a pasik, hogy mikor először akarta valaki a derekánál fogva megtáncoltatni, hátrafordult és hangos "NOOO! FUCK OFF!! FUCK YOU, FUCK OFF!"-ozással és mindkét kezével a középső ujját mutogatva vágtatott el a parkett másik felére. XDDD

Másnap miután dél körül kimásztunk az ágyból, kezdetét vette a minden évben megrendezendő tökfaragó verseny (ez az ottani család hagyománya.. család vs au pair, vagy au pairek ebben az esetben). Azt hiszem Halloween-nel kapcsolatban ez a legjobb élményem. Egy nagy kerek asztal köré ültünk, késekkel meg minden és ott beleztük a tököket meg farigcsáltuk őket, poén volt. :D

Balról jobbra: Laura, Virginie, Stéphane, én, Benjamin XD Marily festékkel dekorált, mivel 4 évesen azért nem adtunk kést a kezébe, arról a tökről sajna nincs képem.. Benjamin pedig, haha ő 1 éves tehát még fel se fogja mi az a Halloween, Stéphane csinált egy tököt neki: egy cumizós, pelenkás kisbabafejet. :D 

Ki is lettek rakva szépen a ház lépcsőjére (jaja, ilyen Lauráék háza Lavalban) a műveink, megnéztem volna mondjuk este őket, biztos jól mutattak. :)

Az igazi Halloween viszont ugye ma este volt, október 31-én. 

Kicsit olyan érzésem van, hogy olyan itt ez mint nálunk a húsvéti locsolkodás: egy tök jó tradíció lenne, csak el van modernizálva és értelmét vesztette az egész egy kicsit így. 

Zoé eper volt, Noah meg "szellem" azzal a klasszikus hosszúfejű sikoly maszkkal. Vártam, hogy majd valami egyedivel előjönnek, és akkor pár napig szedjük össze a hozzávalókat a jelmezre stb.. Ehelyett múlt héten elmentünk a Walmartba és megvettük a kész jelmezeket. That's it. Punch in the face from reality. Én azért tartottam magam ahoz, hogy magamnak készítsek "kosztümöt", fel is varrtam a cicafüleket az egyik hajpántomra, felrajzoltam az orrot meg a bajszot, gondoltam jó ez így, amúgy sem volt kedvem 25$-t kidobni jelmezre.

Na de maga a Halloween-ozás. Nem mondom, hogy trick or treat-ezés mert az nem volt. Lehet csak Québec-ben nem mondják, bár én az egészet nem hívnám már annak. A trick or treat lényege ugye, hogy "megfenyegessük" a kedves szomszédot, hogy vagy megkínál bennünket valami édességgel vagy kidekoráljuk a házát. Hát eperke Zoé annyira nem tűnt veszélyesnek, de az idősebb kölkök az utcában sem erőltették meg magukat, hogy fenntartsák eme szép Halloween szokást. Lényeg a lényeg, az egész kb arról szólt, hogy kopogunk az ajtón, megkapjuk a csokit, cukrot, chipset akármit és elmegyünk. Nem vártam, hogy teára invitáljanak be minket, de azért kicsit nekem ez fura volt. Gyűjtsük be a sok édességet, amit egyébként a szüleink is meg tudnának venni, sőt háromszor annyit mert kőgazdagok vagyunk (az egész környék elég jómódú) aztán uzsgyi.

Néha úgy érzem egy saját magam által elképzelt világban élek, amiből ha kirángatnak, az szörnyen el tud keseríteni. 

De lehet csak én gondolom úgy, hogy jobb a home-made kosztüm meg egy pár perc beszélgetés a szomszédokkal ha már voltak olyan kedvesek, hogy Halloween csomagokat állítottak össze nekünk. De hát mindegy, megint csak azt tudtam mondani magamnak, hogy itt én vagyok a vendég, nekem kell alkalmazkodni. En tout cas.. bon Halloween!

ui.: holnaptól kezdek franciául beszélni a host szüleimmel. Ezt kb 2 hónapja döntöttem el, az utóbbi héten teljesen rá voltak már állva a témára, hogy hohoo közeledik a november 1, onnantól már franciául kell beszélnem velük. Hát szerintem elég erős francia-angol mix lesz, ők beszélhetnek hozzám franciául mondjuk, megértem, de hogy kifejezzem 100%-ig amit akarok? ... az még igencsak odébb van. 

10. hét

Csak mert jobb cím nem jutott eszembe ehez a bejegyzéshez.

Eredetileg nem akartam már Halloween előtt postolni, aztán úgy voltam vele hogy történtek aranyos dolgok a múlt héten szóval mégis írok egy kicsit. 

Szóval még múlt szombaton megint kiment a gépem, megint a merevlemez, úgyhogy megint a szerelőnél kötöttem ki. Kiderült, hogy a cég ami ezeket gyártja egy kalap.. kaka (még franciául is működik ez a szó egyébként - faire kaka = kakilni :OO .. na hát ez egy hasznos francia nyelvi kitétő volt lol) ugyanis minden 2. terméküket vissza kell küldeni mert selejtes. Dominique mondta, hogy csak ebben a hónapban az enyém a 3. amit visszaküld. Mindenesetre ingyenes volt most a szerelés, mivel hát volt garancia még a múltkorról. 200 dolcsiért legyen is mondjuk.

Lényeg a lényeg, gép nélkül maradtam viszont 1 hétig amig vártuk, hogy küldjenek garanciára egy új HD-t.

Szerdán és csütörtökön Val Québec citybe ment dolgozni, szóval hosszú hoooosszú napok voltak azok nekem, szerdán 8am-6pm (+ vacsorafőzés), csütörtökön 6.30am-5pm. 

Végre csinálhattam egy normális rántott húst, fun volt, Zoé teljesen beleélte magát hogy dejó főzünk, ráadtam a játékkonyhás kötényét és ő forgatta a lisztbe a húsokat, nagyon élvezte. Azóta is mindig kérdezgeti, hogy mikor csinálunk olyat legközelebb. 

Zoé the Hungarian master chef!

Míg mi Zoéval főzőcskéztünk Noah a levélvárán dolgozott, már 3. napja egyébként, nagyon nagy :D

Ezt a képet már régóta el akartam készíteni, Zoé 3 éves (!!) és egyedül megy biciklin, pótkerék nélkül. Nemrég tanulta meg (a derekam mondjuk megsínylette a tanulási idejét amennyit kellett lehajolgatnom meg elkapnom ha dőlt x) ) és most rettentesen büszke magára, mindenhová biciklivel megy, ha a kert másik végébe megyünk csak, oda is. 

Akik fent vannak facebookon az ismerőseim közt látták ezt a képet már péntek este, elvittük a vágóhídra a csirkéket (lol), hazaérve pedig mikor kérdeztem mi a vacsora, Val csak lazán "ó hát van egy kis tészta szárított paradicsommal, baconnel meg csigával"-t válaszolt. Úgyhogy IGEN ettem csigát és nem volt rossz! Igazi québecoise-nak érzem már magam.

Végül pedig az olajfestményem amin 2-3 hete dolgozok, múlt héten kész lett. Még soha nem használtam olajfestéket, szóval érdekes volt kísérletezni vele. :) 4 színt használtam csak, de így is össz. 60$-ba fájt a kép (festékek, ecsetek, lenolaj meg maga a.. hát ez nem vászon hanem ilyen tábla). Most várom, hogy megszáradjon és felrakhassam a falra, de hát az olajfesték ugye nem a gyors száradásáról híres.. A felirat egyébként "Non, je ne regrette rien." = "Nem, nem bánok semmit."  - egy Edith Piaf dal címe (http://www.youtube.com/watch?v=rzy2wZSg5ZM).

Azt hiszem egyenlőre ennyi, Halloween után jelentkezem egy hosszú bejegyzésről Halloween buliról ahol múlt hétvégén voltam, tökfaragásról meg minden egyéb jóságról. A bientôt!

Québec city

Hazatértem életem első (és talán nem utolsó) couchsurfinges élményéből.
Hát mit mondhatnék, vegyes érzelmeim vannak Québec cityvel kapcslatban. De kezdem inkább az elején.

Péntek délután 5-kor indultunk, egy pár perces random hóesés után itt Cowansville-ben. Jól berezelt mindenki, hogy hideg lesz, úgyhogy Valérie még nekem is adott egy téli síkabátot, azokból egyet amiket árul. Nem tudom Magyarországon van-e Avalanche (ez a márka neve) de itt 300~400$-nál kezdődik egy dzseki ami hát.. brutális!!
A 3 órás út megintcsak uncsi volt, miután besötétedett méguncsibb mivel még a tájat sem lehetett bámulni a kocsiablakból. Megálltunk egy poutine étteremnél, yum yum egy nagy tál poutine-t ettünk öten. :D  Kicsit idegesített mondjuk, hogy 9-re értünk így csak Québecbe, nem akartam ilyen későn érkezni, főleg hogy ugye a couchsurfinges lányokhoz mentem... Viszont később belegondolva, egyátalán nem volt gáz, amikor megérkeztem épp a kanapékon döglődtek a lányok azon tanácskozva, hogy menjünk-e bulizni este vagy sem. A végén Paule (akivel konkrétan beszéltem az oldalon) meg én mentünk csak, először felugrottunk egy csapat belga meg francia sráchoz iszogatni (akik végig egymás akcentusát cikizték, québeci, belga meg francia teljesen mások :D) majd a Boudoir nevezetű igényes klubba vettük az irányt.
Hát mit mondhatnék, itt minden 3-kor zár (el tudod ezt képzelni Kaname?! D:), szóval kispályás buli volt, de mivel nem voltam bulizni augusztus közepe óta, örültem hogy végre táncikálhattam egy kicsit.

Másnap diszkréten 11-kor keltünk, aztán egyedül mentem be a belvárosba, mert Paule-nak spanyolházija volt. 4-ig egyedül császkáltam, megnéztem többek közt a MŰJÉGPÁLYÁT mert itt igen már októberben felállítják, végigsétáltam a túristáknak felállított temérdek bolt között a rue St-Jeanon, valamint betértem egy juharszirupra specializálódott pâtisserie-be ami ilyen cukrászdaszerűségnek felel meg. Ittam egy juharszirupos chai lattét meg elnyammogtam egy juharszirupos gofrit (és mindezeket franciául rendeltem! Mondjuk nem irigylem szegény pincért, szerintem ilyen szar akcentust ritkán hall mint az enyém. XD)

Délután csatlakozott hozzám Paule, és elkövettem életem egyik legnagyobb hibáját: bementünk egy pékségbe, mert Paule akart ebédelni, én meg megláttam a macaronokat és elkapott a vágy, hogy megkóstoljam mindet.. Na most aki evett már macaront az tudja hogy 7 macaront egymás után megenni hát.. nem a legjobb ötlet. Ez a tipikus kicsi-a-bors-de-erős típusú süti, kegyetlenül édes és a végén esküszöm már rosszul lettem pedig nagyon finomak voltak.

Evés után városnézni indultunk még egy kicsit, Château Frontenac valamint a kilátás a Szent Lőrinc folyóra. Örültem, hogy Paule elkísért, érdekes dolgokat mondott meg örültem, hogy nem kell egyedül csámborognom. x) 

Estére viszont teljesen beütöttek a macaronok, Paule-nak meg még mindig kicsit másnapos-fejfájása volt, úgyhogy úgy döntöttünk sushit rendelünk és a Beépített szépséget nézzük franciául a helyi filmes csatornán. XD Szürreális volt, de hát na. :D

Másnap reggel a "hogyan égjünk be totál a buszon?" tutoriallal indítottam, ez itt 3$. XDD

Ugye itt úgy működik a busz, hogy felszállsz és van egy ilyen doboz a vezető mellett ahová be kell dobni 3 dolcsit és akkor felvillan egy zöld fény és továbbmehetsz. Vagy vehetsz kártyát amire feltölthetsz x összeget és lehúzhatod a doboz melletti olvasón, de hát az törzsutasoknak van. x) Szóval ha nincs 3 dolcsid akkor be kell menni boltba váltani vagy valami mert nem tudnak visszaadni a buszon. Én meg nem restelltem felszállni ilyen aprókból összekapirgált 3 dolcsival, belevágni a dobozba mindet hogy az egész busz felriadjon a csörömpölésre. De lehet ezentúl ezt fogom csinálni, van már majdnem 1 dolcsim 1 centesekből.. az ugye 100 db 1 centes.. GRRRR
PS. Az első, 100Ft-ra hasonlító érme 2$. Az összes többi összesen 1. LOLlipop

Visszamentem abba a "pékségbe" (a pékségben itt melegszendvicset meg levest is árulnak) ahol előző nap voltam, vettem egy nagy magvas zsemlét meg egy zöldségkrémlevest ebédre.

Háttérinfóként megjegyezném, hogy itt nem esznek friss pékárut az emberek. Vannak ezek a nem túl jó csomagolt, szeletelt kenyerek ezeket veszik (ami ha olcsó, Valériék vesznek több zacskóval is és bevágják a mélyhűtőbe.. még jobb..) és pirítósként vajjal megkenve eszik.. Úgyhogy már haldokoltam egy kis friss pékáruért.

Érdekes volt egyébként a saját magammal lejátszott vita mindkét sorban (1 a pékáruért, 1 a levesért) hogy az egyszerűbb nevű ámde nem túl kecsegtető vagy a kimondhatatlan nevű de kurvajó kaját kérjem. Végül győzött a hasam és megbírkóztam a "petit pain céréales" (kis magvas kenyér) és a "soup aux légumes" (zöldségkrémleves) szavakkal. x)

Elsétáltam Québec provincia parlamentjéhez is..

.. valamint Észak-Amerika legrégebbi utcájára a rue Petite Champlain-re.

Délután 3-kor jött a család felszedni a belvárosból, úgyhogy kicsit gyorsra sikeredett a búcsú Paule-éktól (konkrétan csak beugrottam a cuccomért, aztán gyors merci meg thank you-zások közepette kiviharzottam az ajtón), viszont értelmes időben hazaértünk, volt időm kipakolni meg minden.

Végezetül pedig nem tudom hányan vagytok tisztában a fun pólók iránt érzett újdonsült szeretetemmel, mindenesetre a Kyle-tól kapott I ♥ Canada-s mellé most egy ilyet is beszereztem Québecben. :D

La vie est simple. Manger. Dormir. Parler Français.

(Az élet egyszerű. Egyél. Aludj. Beszélj franciául.) Ennyi. :)

Happy Thanksgiving! .. vagy nem

Szóval elvileg hálaadás-hétvége van (igen, ez a kanadai hálaadás, nem ugyanaz mint a novemberi az USÁ-ban), csakhogy a québeci embereknek annyira nem kedvencük ez az ünnep, szóval nem ünneplik. Mindegy, azért a hétfő szabadnap, úgyhogy van egy hosszú hétvégénk. (Azért kicsit csalódott voltam mikor Gabriel mondta, hogy nem, nem lesz töltött pulyka meg pumpkin pie.. :(( Kyléknál volt, küldött képet. Rohadjonmeg.)

Szombaton volt Marily szülinapi bulija, úgyhogy Lavalba indultunk már kora reggel aka 8-kor.
Az, hogy Marily buliján papírzacskókat dekoráltak a sellőnek illetve kalóznak öltöztetett gyerekek, meg hogy az ajándékhalom egy asztalt elfoglalt, már meg se lepett Zoé szülinapja után. A forgatókönyv kb ugyanaz volt mint itthon: Laurával udvariasan az ebédig fent voltunk, segítettünk ha kellett valamit, aztán leléptünk sétálni, majd bezárkóztunk a szobájába dumálni meg backgammon-t játszani.

Totál megbarátkoztam már a frufrummal, sőt már szeretem is. Igaz csöppet írónikus, hogy kb úgy nézek ki mint 14 évesen, de hát annyi baj legyen. lol

Noah a kalóz!! 

After Eight sticks!! iiimádtam az After Eightet otthon is, csak a 800ft/dobozt kicsit megengedhetetlen árnak tartottam. Itt viszont nem vészes, sőt annyiféle After Eight termék van a fagyitól kezdve a forrócsoki poron át minden.. Úgyhogy mikor ezt odahozta nekünk Laurával Stephane, kb rávetődtem. Aztán tök aranyos volt, mikor mentünk haza, mindenki búcsúzkodott meg bye bye, épp léptem volna ki az ajtón mikor utánam szólt, hogy Dorah!, visszanézek és hát nem repül felém egy bontatlan doboz After Eight? :D Szeretem az ilyen apróságokat, pedig ők nem is a szorosan vett host családom!

Welcome to Laval! .. na ez nem a rokonok háza, hanem csupán a legnagyobb ház a környéken amit találtunk Laurával.  ".. and I bet there's like a couple with a baby living in it." 

Szóval ilyen környék Laval, mini kastélyok szorosan egymás mellett. Komolyan, szépek meg minden de olyan sok van belőlük és olyan szorosan egymás mellett, szinte alig van kertjük. Ja meg Laura mondta, hogy szerinte olyanok mint a Sims házak. "Még ide teszek egy zongorát meg két fotelt, ja meg a sarokba egy vizipálmát." Na ja, kb ilyenek lehetnek belülről. 

SZÖKŐKÚT BASZKI!! Na jó, asszem ennyit Lavalról.

Vasárnap el akartam menni a gym-be de mire elszántam volna magam rájöttem, hogy nincsenek kimosva a cuccaim és mire lejár a mosógép meg a dryer, bezár a gym. Úgyhogy csak egy laza 5km sétára mentem, gyűjtöttem egy diszkrét halom piros levelet, meg csináltam pár képet mert a kanadai őszbe teljesen bele vagyok szerelmesedve. Blackberry képek úgy tessék nézni, meglepően jó a felbontásuk. :O

Nem tudom mi virágzik októberben, mindenesetre szép volt.

Cirmos levelek :D

És ím a juharlevél csokrom. :D Annnyira szépek a vörös juharfák, random a sárga meg még zöld fák közt olyanok, mintha valaki felgyújtotta volna őket. Egész hazafelé azon gondolkodtam, hogy mekkora flash lenne Kanadában, ősszel házasodni és menyasszonyi csokor helyett egy ilyen köteg piros levelem lenne. A fehér ruhával tök szép kontraszt lenne. Na jó, lehet megint hülye vagyok. x)

Egyébként tararattaraam elhatároztam, hogy indulok a 2013. május 5-i torontoi maratonon. 

Tudom, a maraton az hosszú meg hú meg minden, de úgy vagyok vele, hogy szeretek futni, ingyen kaptam gym kártyát meg hát egyébként is YOLO. (el se hiszem hogy már én is kezdem ezt a baromságot xP) Komolyra fordítva a szót, a futás olyan, hogy ha sikerül lefutnom a távot azon az időn belül amit elhatároztam (pénteken 10km-t terveztem 1óra15perc alatt, 1óra7perc alatt meglett :D), az eszméletlen érzés. Mikor lejövök a futógépről, vagy mikor még kevésbé volt hideg, mikor hazaértem a kinti futásból, olyan érzésem van hogy fú na most aztán tényleg mindenre képes vagyok. Ezek után képzelem mekkora érzés lehet beérni a célba egy hivatalos maratonon.

Szóval ez a terv, önlelkesítés céljából pedig ki is teszek egy backcountert, és ÓMÁJGÁD már csak 209 napom maradt felkészülni. XD Az még átlag kb 70 gym-be menetelt jelent. Hát, kíváncsi leszek. :D

Öröm az ürömben

Eredetileg "A balszerencse áradása" címet akartam adni ennek a bejegyzésnek, aztán rájöttem, hogy van egy olyan Johnny Depp film szóval inkább nem zavarnék meg senkit.

Na de hogy mivel is kezdődött az én balszerencsém áradása.
Még múlt hét szerdán volt egy epic fallom amit akkor nem tartottam fontosnak megemlíteni, de most mégis megtenném. Konkrétan 7 lépcsőfokot zuhantam laptoppal, telefonnal, fényképezővel, úgy 30 stabilo filccel meg a francia füzetemmel. Kicsit megállt bennem az ütő, de szerencsére semminek nem esett baja, legalábbis akkor azt hittem.
Csütörtök reggel azonban olyan izomfájdalmakkal ébredtem, mintha előző nap maratont futottam volna le minimum 2x, és ez péntekre sem akart alábbhagyni, pedig aznap terveztem menni a gym-be. Úgyhogy gym-nek lőttek, itthon döglöttem megint egész nap míg Zoé preschoolban volt. Este pedig még a laptopom is bekrepált: egyszercsak lefagyott, próbáltam resetelni, nem reagált semmire, úgyhogy a végén kivettem az aksit, újraindításnál azonban a "Disk read error occured... Press Crtl + Alt + Del" hibaüzenet jött újra és újra és újra akárhányszor nyomtam le a konrtolaltdelt.
Szombat reggel mondtam Gabrielnek mi a helyzet, ott nyomban felhívta a szerelőt, 10 percen belül már úton is voltunk felé. Kicsit leesett az állam, hogy itt így megy a dolog, otthon minimum várhattam volna hétfőig, akkor beviszem, akkor azt mondják 1 hét mire kész lesz, bla bla.. Hát itt mondta a pasas, hogy még aznap délután visszahív mit tud tenni. Hát én aznap délután, meg úgy egész hétvégén Montréalban voltam, úgyhogy annyira nem volt aktuális a dolog, de a szándék a fontos.

Apropó Montréal. Nem voltam biztos benne, hogy ezen a hétvégén nekem be kéne mennem, de Laura nyaggatott, hogy menjek mert unatkozni fog, meg am is senki nem lesz a lakásban, valami családi bulira ment a host családja. Úgyhogy bementem.
Már jól kezdődött a dolog: a buszom fél órát késett. Kanadában úgy megy az ősz, hogy hirtelen észbekapnak az önkormányzatok vagy én nem tudom mi itt a hivatalos közigazgatási forma, hogy ó jajj kezd hideg lenni, na még gyorsan újítsuk fel az utak 90%-át mielőtt bejönnek a fagyok! Úgyhogy itt Québecben most több Travaux (Munkálatok) táblát látni mint Arrêt-et (Stop) kb. Ebben a lázban égve lezártak a Montréalba vezető út három sávjából is kettőt, ami oltári dugóhoz vezetett.
Öröm az ürömben, hogy az esős, ködös Montréal a távolból nagyon szép volt, eddig 4x jöttem végig a busszal azon a hídon ahonnan jól lehet távolból látni Montréal sziluettjét és minden alkalommal sikerült a totálnoobtúrista fejet felöltenem. x) Ja, és sikerült diákkedvezményt kapnom a magyar diákommal (!!) oda-vissza, sőt, a pasas Granby benzinkúton ahol az odafelé jegyet vettem mikor mondtam, hogy magyar vagyok bősz "jó napot!" meg "hogy vagy?"-ozásba kezdett, és mikor kérdeztem, hogy omg hogyhogy beszél magyarul, mondta hogy az apja magyar, de ő már itt született szóval csak kicsit beszél magyarul. Nagyon aranyos volt. :D

Mire végre megérkeztem, még mindig esett, úgyhogy inkább behúzódtunk az Eaton Centre-be Laurával, nem titkolt szándékunkkal, hogy megnézzük mennyi egy hajvágás ott. Valérie-ék mondták, hogy elég drága Montréal, úgyhogy olyan 50$ alatt ne is számítsunk hogy találunk fodrászatot. Hát az első ahova bementünk 40$-ért kínált mosás+vágást, úgyhogy Laura igen odavolt, hogy jajj menjünk, nekem nem volt szimpi a hely de a végén csak belementem. Hát nem kellett volna.
Állítólag az ember hogyha szívfájdalma van borostát növeszt vagy ha lány, elmegy fodrászhoz. Hát komolyan mondom, inkább növesztenem kellett volna egy borostát. A lábamon. Vagy nem is tudom, de a fodrászat nem volt jó ötlet. A frufruvágás után jöttem csak rá, hogy utálom ha a szemembe lóg a hajam és hogy ez mennyire praktikátlan az itthoni mindennapokra a kölykökkel. Ezekmellett a törött végek levágása a fél hajamtól való megszabadulással volt egyenlő. Oh, és on top a fodrász aki vágta a hajam valami latinos beütésű nő volt és csak franciául beszélt. :) Életem legrosszabb fodrász-élménye, esküszöm visszasírom az én jó kis fodrászomat otthon!!
Öröm az ürömben, hogy este találtunk egy bárt ahol 5 felest adtak 10$-ért (mekkora bargain!! XD), úgyhogy bementünk, lement fejenként 2-2 sör meg az 5 tequilából Laura 3-at rámsózott. Na meg persze ahogy jó kanadai bárhoz illik volt poutine az étlapon, úgyhogy azt sem hagyhattuk ki. :))

valami fancy áruház próbababája :D fuck yeah

- szóval minek nevezzük a bárt? 

- legyen "gentlemens choice"

- az nem hangzik túl franciásan.. 

- jó, akkor "LE gentlemens choice".

egyedi Halloween-dekoráció: szellemkondomok O_o

;))

A balszerencse legnagyobb lökete azonban másnap ért el, kicsit főzőcskéztünk meg dumálgattunk még Laurával a délbenkelés után, aztán du 5-kor elindultam vissza Lavalból Montréalba, a 18:30-as buszt céloztam meg hazafelé. Azonban ahogy kiértem a metróhoz, az ott állt a megállóban és mondogatták be nagyon kedvesen és a külföldiekre való remek tekintettel csak franciául, hogy valami baleset volt és a szakasz háromnegyede le van zárva, többek közt az is ami nekem kellett volna. Gondoltam oké, legutóbb is volt ilyen, kb 15 perc alatt megoldották, majd most is így lesz. Hát 45 perc múlva végre küldtek pótlóbuszt, átszállították az egész népséget arra, 2x kellett fizetnem (1x mikor lementem a metróba, egyszer meg a buszon, 6$ ezért a shit service-ért, nem semmi), és végig azon paráztam, hogy megismerem-e a Berrit vagy elveszek az esős, sötét esti Montréalban. 

A végén a 20:30-as buszt értem el, kicsit szarul is éreztem magam, hogy ki kell rángatnom Gabrielt 21:30-ra Granby-be a benzinkútra (nincs Cowansville-be direkt busz, Granby a szomszéd városka), de hát mit volt mit tenni. Úton hazafelé megtudtam még azt is, hogy Dominic telefonált (a számítógépes pasas), elszállt a gépem merevlemeze és sajnos nem tudja visszahozni, szóval odalett az összes fájlom + a csere 200$ lesz. Hát, legalább nem kuka az egész gép. Viszont sajna a több éves képeim mellett odalettek az eddigi kanadai képeim is, mivel nagy ésszel leszedtem őket a memóriakártyáról mert akartam egy hosszabb videót csinálni, amit egyébként még mindig nem csináltam meg.

Úgyhogy ilyen hétvége után úgy keltem ma (reggel 6-kor megjegyzem, mert Valérie Ottawába ment dolgozni, szóval ilyenkor kora reggeltől enyémek a kölykök) hogy baszki nincs gépem, nincs hajam, még a kanadai képeim is elvesztek.. like, what is life?! Még az eső is zuhogott. Megint.

Találkoztam Gabriellel a konyhában, mondta, hogy hát ilyen esőben lehet bemegy munkába aztán haza is küldik rögtön, hát így is lett (ismerős szitu, apa? :D). Úgyhogy napközben elugrottunk almot venni a csirkék alá (mekkora program XD) meg eladni egy halom színesfém kábelt amit Gabriel valami építkezésről mentett meg. Nem semmi, kikukázott kábelekből 1200$-t kaszált!! Jó, volt vele munkája mert le kellett vágni a műanyag borítást, helyenként ócskavas borítást, de akkor is. 1200 bucks! Úton hazafelé bementünk egy dépanneur-be (éjjelnappali de mindent árulnak kb) mikor már nagyon nyavalyogtak a kölykök, hogy éhesek, kaptam én is egy ilyen fánkszerű cukros sütit, és annyira édes volt a kocsiban Gabriel osztotta a kéztörlőket (mindenhová viszik magukkal ezeket, kölykök mellé nem árt mondjuk) és így mondta, hogy egy Zoénak, egy Noah-nak és egy Dorah-nak mert tudom, hogy különben mindig a nadrágjába törli a kezét. ÉS BASSZUS TÉNYLEG. XD Olyan fura, hogy általában elmegy dolgozni még mielőtt én felkelnék, vacsi körül jön csak haza, és mégis ilyeneket megfigyel meg tud rólam. 

vastelep :O én még sosem voltam ilyen helyen, szóval bevallom kb akkora érdeklődéssel figyeltem a markolót mint Noah x)

Este elmentünk a gépemért, hát igen, kaptam egy új merevlemezt bele, angol Windows 7-et meg francia Office programokat. x) Most még elég fura, az egyátalán nem zavar, hogy a Blackberry-m angol, de a gépet már annyira megszoktam magyarnak, és most angol. Meg nincsenek meg a fájljaim, ami megintcsak nagy szívfájdalmam. Kicsit mintha egy részemet elvesztettem volna (oké ez most elég kockának hangzott).

Ami viszont végleg feltette ma az i-re a pontot, hogy hazaérve ahogy beálltunk a garázsba Gabriel elővett egy 100$-t, hogy kifizeti a felét a gép javításának. Én persze szabadkoztam, hogy dehogy hát ezt nem fogadhatom el, de mondta, hogy "hey, you're my au pair, you're nice to us, we're nice to you." (te vagy az au pairünk, rendes vagy velünk, mi is rendesek vagyunk veled.) Úgyhogy ez a pár nap az eső-szivárvány-eső-szivárvány mintán alakult, remélhetőleg holnap végre visszatér valami normális időjárás. Mind átvitt, mind normális értelemben. :)

Végezetül itt egy kép a hajamról, annyira nem rossz azért, oui?! (PS nem ilyen rövid, egy része a sál alatt van.)