Au pair kerestetik!

Bezony ám, merthogy Laura úgy döntött mégsem neki való ez az au pairkedés és inkább lelép előbb, egészpontosan legkésőbb decemberben. Hát istenem, van ilyen, viszont most drága host apukám húga au pair nélkül maradt. Kérdeztek engem, nincs-e valaki ismerősöm aki szeretne jönni, hát mondtam, hogy így hirtelen most nincs. Viszont postoltam egyet facebook-on meg gondoltam ide is írok.

Szóóóval: a gyerekek Marily (4) és Benjamin (1), az én gyerekeim unokatestvérei. Lavalban laknak, Montréal belvárosa busszal és metróval kb 30 perc alatt megközelíthető. Teljesen új építésű környék, hatalmas ház, medence, az au pairnek saját szoba (tv, dvd, net included) és fürdőszoba van.
Feltétel: erős angol nyelvtudás. A család dettó mint az én családom, francia anyanyelvű de beszélnek jól angolul és szeretnék ha a gyerekek bilingual-ként nőnének fel.
Ha valakit esetleg érdekel (mert látom ám a blogstatisztikában, hogy vannak itt olvasók :D), hagyjon egy emailcímet kommentben és írok részletekkel. :)

(gyors megjegyzés: Valérie tök aranyos volt, mikor erről beszéltünk mondta, hogy mi olyan jól megvagyunk, nagyon szomorú lenne ha lelépnék decemberben. :D Gotta love 'em all! <3)

Hétvégén megyek megint Montréalba, úgyhogy gondoltam egy gyors update-et tolok fel még előtte, más értelme nem nagyon van ennek a bejegyzésnek. Talán még annyi, hogy mióta megvan a Blackberry-m többet fényképezek, random pillanatokat amikért amúgy nem mennék be a házba a fényképezőért, de ha már a zsebemben van a telefon.. (Na nem mintha bárki is hívna rajta egyébként. XD)

Noah "working". Igen, az a sz*ros fűrészpor amit Gabriel a tyúkok alól szedett ki x)

Noah meg a szomszéd gyerek korhadt fát vernek szét kalapáccsal a garázsban. Mert miért ne. Úgy voltam vele, mitbánomén, csinálják, veszélyesnek nem veszélyes, Noah meg némi noszogatásra ugyan, de szépen feltakarított utána. Azért néha rámjön ilyenkor az "istenem hova kerültem" érzés. Csak egyszer lennének el jól a kölykeim a homokozóban! De nem, mindig a kalapács, a csavarhúzó, a fűrész, a fúrógép...

Zoé the princess! Bár én még nem engedném, hogy 3 évesen ki legyen festve a körme a gyereknek, de Val néha megcsinálja neki és ma hozzám jött oda, hogy fessem ki neki, úgyhogy mondtam oké. Meg kell hagyni, ahoz képest, hogy 3 éves türelmesen végigülte azt a 10-15 percet míg megszáradt a cucc.

Horsie!

Annyira édesen mosolyog Zoé ezena képen hogy muszáj feltöltenem annak ellenére, hogy én kb 10 évesnek nézek ki rajta. XD 

Eredeti görög olivaolajos szappan. Gabriel anyukája és húga most voltak meglátogatni Hollandiában az ott élő Marie-Josée-t (Gabriel nővére), és átugrottak Görögországba is. Mert nem járja ám az, hogy csak úgy átutazzuk a fél világot Európába és csak 1 országot látogatunk meg. (Különben a kanadaiaknak nagy csoda ez ám, hogy milyen picik az országok Európában. Mikor mondtam, hogy nálunk az ország minden pontja megközelíthető busszal vagy vonattal 1 nap alatt oda meg vissza voltak.)

Na de a lényeg, hogy grandma Louise hozott nekem meg Valérie-nek is egy-egy szappant szuvenírbe. Mennyire édes ez már?! Úgy meg voltam hatva, hogy még ha beszélnék folyékonyan franciául se jutottam volna túl a bősz "merci beaucoup"-záson. Egyébként ő az a nagymama aki kicsit beszél angolul, de egyszer nem jutott eszébe egy szó, elnézést kért, erre mondtam, hogy nincs miért, igazából az én hibám, hogy nem beszélek franciául pedig itt azt illene, ő meg mondta, hogy "it's okay, you're doing your best." (teljesen rendben van, látom, hogy igyekszel). :) 

Mielőtt jöttem, olvastam, hogy állítólag nagyon szép az ősz Kanadában. Nekem sosem volt a kedvenc évszakom, hideg meg esős meg nem szeretek gereblyézni se (lol) de az itteni fák tényleg brutálisak. Ezen konkrétan zöld, sárga és piros levelek is vannak! Kb 100 méterre van a házunktól.

Először Noah eltalálta, hogy gyűjtsük össze az utcán az összes fehér követ. Aztán megláttam a piros leveleket a földön. És ez lett belőle. Mikor aztán jöttek Noah utcabeli haverjai ott menőzött nekik, hogy "c'est beau eh?" (szép mi?), mert az ő au pairje ilyet is tud. ;)

Ééés tadadadaaam! Ilyen hajat fogok vágatni hétvégén. Na jó, az enyém rövidebb lesz mivel rövidebb a hajam és amúgy is le kell vágni a törött végeket, de visszahozom a frufrut nemérdekel. Annyira izgulokkk!! 

Végezetül még megosztom veletek a hét legnagyobb humorát amit hallottam.

- How do you spell 'Canada'?

- C eh, N eh, D eh.

Félórát szakadtam. :DD

Jövőhéten jelentkezem, addig is mindenki legyen jó és ha au pairkedni támadna kedvetek, itt a lehetőség! :)

Hogyan lettem majdnem kanadai állampolgár

Elmentem tegnap a gym-be.

De előtte még inkább mesélek kicsit a vasárnap estémről. :) Gabriel kitalálta még vacsora előtt, hogy süssünk pillecukrot a kandallónál lent, úgyhogy mire lementem már be is hozta a botokat és a kölykökkel ott sütögettek hát majd megettem őket. 

Gabriel elmagyarázta Noah-nak, hogy miért nem szabad a tűz körül rohangászni meg ugrálni: ha rányomja a kezét a forró kályhára, akkor az steak-ké változik. XDDD Noah ilyen fejet vágott :OO 

Szóval 1-2 szem pillecukor után mentünk fel vacsorázni, ezúttal a bulis maradékokat ettük, kínai, pizza, lasagne.. komolyan már frusztrál a választék. Ja, evés közben Call me maybe videókat néztünk youtube-on. Csak lazán.

Kaja után Gabriel ismét remek ötlettel jött elő: csináljunk a maradék pillecukorból rice crispies-t ami a következőképpen alakul: vajat kell felolvasztani egy tálban, belevágni a pillecukrot, azt is felolvasztani és utána beleönteni egy hatalmas halom puffasztott rizst. Az egészet ilyen üvegtálba rakják és be a hűtőbe. Kérdem tőle mennyi időre kell a hűtőbe tenni, erre ilyen halál komoly fejjel mondja hogy "3 hónapra. ://" Imádom ahogy el tudunk viccelődni mindenféle hülyeségeken. Egyébként nagyon finom lett, csak épp ugye vaj, cukor.. én meg oltári grosse madame leszek.

Szóval el is mentem inkább ugye a gym-be. (Rice crispies? Kösz nem, inkább megyek a gym-be! - Hi Daniel!) 

Még reggel mondtam Valérie-nek, hogy vettem cipőt meg nadrágot, menni akarok ma a gym-be. Mondta, hogy remek, ő is pont ma megy ebédidőben, majd megkérdezi hogy megy a regisztráció mostanság, mert ő már régóta tag szal nem nagyon emlékszik. Hát az lett a vége, hogy a kezembe nyomta a tagsági kártyát mikor hazaért. x) Kérdeztem, hogy mit kell fizetnem, mondja semmit, mert ismeri a gym tulajdonost szóval majdhogynem ingyen kaptam a kártyát. Ohlala free gym!

(Énergie Sud - a gym a rue Sud-ön van, ami "Déli út"-at jelent. Milyen fantáziadús mi? xP)

Délután olyan negyed6 körül indultam el bringával, kb 4km-t kell tekernem, ami odafelé nem is gáz, mert Cowansville ugye ilyen dimbes-dombos környék, és lefelé megyek főleg, visszafelé már húzósabb.. 

Na de a lényeg, a gym.. kurvajó! 2 szintes, van vagy 50 gép, meg egy külön terem ahol ilyen csoportos activityk vannak, zumba, jóga, ilyenek. Lehet majd benézek valamire, csak a mostaniak már szeptember 3-tól futnak, szóval lehet nem előnyös a közepén becsatlakozni. A következők viszont csak november elején indulnak. :(( 

Diszkréten betoltam az otthon megszokott 30 percemet a futógépen, ami az emeleten van, és nézelődtem egész végig. Ja, lehet egyébként rádiót hallgatni meg tévézni (!!) a futógépen. Nemsemmi mi? De az abszolút kedvenceim azok a tipikus, ilyet-csak-filmekben-lát-az-ember feka pasik voltak akik 100 kilókat nyomtak fekve az alsó szinten. Túl sok a filmes jelenet az itteni életemben. A pillecukros is az volt. x) Egyébként a 30 perc alatt 3.01 mérföldet sikerült futnom (4.83km), és igen, engem is rohadtul idegesít hogy mérföldben mér a cucc meg pounds-ban kell megadni a súlyodat (53kg / 117 lbs). 

Úgyhogy ezentúl úgy néz ki el fogok ide járni, akik ismernek személyesen tudják, hogy szeretnék jövő tavasszal félmaratont futni, mert mekkora flash már hogy Kanadában vagyok, Québecben rendeznek ilyet, 20 a jelentkezési korhatár és jövő februárban leszek 20. Szinte adja magát a dolog, tehát ideje elkezdeni az edzést! :) Na meg arra sem utolsó, hogy a sok édesség amit itt falok ne látszódjon meg a seggemen. xP

Hazafelé úton épp azon gondolkodtam, hogy jövőhéttől lehet akkor kéne futni jönnöm mikor Zoé-t hozza Val preschoolba, mert akkor nem kéne még hazatekernem hullafáradtan, mikor szembejött velem egy pasi az úton egyszál alsógatyában, zokniban egy fekete táskával. Na most, itt olyan 20°C a napi átlaghőmérséklet, este 7-kor olyan 15. Úgyhogy mindenféleképpen indokolatlan elhagyni a cipőt és a pólót, de a kabát is ajánlott lenne. Közelebb érve láttam, hogy ilyen kórházi kerek tapaszok is vannak a karján, amiket akkor raknak rád ha infúziót kapsz. 

Kb 200 méterrel feljebb az úton ahol voltunk, van a Brome-Missisquoi kórház ami ilyen területi kórház a környező kisebb városoknak. Úgyhogy lehúzódtam a legközelebbi kapubeállóba és figyeltem a pasit egy darabig. Közben sikerült megtalálnia a járdát, de olyan furán is járt, gyanús volt nekem, hogy ez bizony megszökött a kórházból. Gondoltam oda megyek, és megkérdem jól van-e, de nem voltam biztos benne, hogy beszél angolul, abban meg méginkább nem, hogy megérteném a franciáját fullosan. De nagyon nem akartam otthagyni, sajnáltam szegényt. A végén mondtam magamnak, hogy ha nem megy be valamelyik házba 100 méteren belül, utánamegyek és megállítom. Szerencsére 1 percen belül megállt mellette egy autó (úgylátszik vannak más kedves emberek is), gondolom kérdezték jól van-e, stb, be is rakták a kocsiba rögtön. Na, gondoltam jól van, ez is megoldódott, erre megáll mellettem egy RENDŐRAUTÓ, és kiszól a rendőr, hogy nem-e láttam egy pasit hiányos öltözékben sétálni itt. Angolul elmondtam neki, hogy dehogynem, itt ment aztán beszállt egy kocsiba. Hol a kocsi? Hát a kocsi épp akkor tett hajtűkanyart lejjebb 100 méterrel az úton, hogy visszaforduljon a kórház felé. Mondtam is a rendőrnek, hát ott jön éppen. Na az bősz merci-zések közepette a kocsi után eredt. A sztori csúcspontjaként kijött egy random pasas a házból akinek a kapubeállójában dekkoltam, hogy megkérdezze mi történik, mivel kb 4-5 rendőrautó meg egy mentő húzott el mellettünk még utána.

És hogy, hogy lettem majdnem kanadai állampolgár? Hazaérve meséltem Gabrielnek a sztorit, ő meg mondta, hogy kellett volna valami nyomravezetési jutalmat kérnem. Én meg mondtam neki, hogy engem nem érdekel a pénz, beértem volna egy kanadai állampolgársággal is. :))

Bonne fête Zoé!

Szombaton volt Zoé szülinapi bulija, ami természetesen mint minden más is Kanadában, hatalmasra sikeredett.

Én kicsit vegyes érzelmekkel voltam a Dora the explorer kosztüm bérlés, a Dora & Diego torta készíttetés és az akkora ajándékhalom iránt, amit én 19 év alatt nem kaptam az összes szülinapomat összevéve, de hát úgy látszik itt ez a szokás.
Valérie szülei és (szerencsére csak az egyik) húga már péntek délben megérkeztek, szóval este együtt ment a sütés-főzés-készülődés. Szombat reggel elvitték a kölyköket az év első úszásleckéjére, ami szerencsétlenül pont erre a napra esett, aztán 11-től érkeztek a vendégek. Összesen, nagyszülőket, nagynéniket, sógorokat, unokatesókat beleszámítva 5 felnőtt és 4 gyerek tisztelte meg a bulit, na meg az a máigfogalmamsincskicsoda tizenéves lány aki a Dora kosztümben volt.
Dél körül skypon "felhívták Dora"-t (aki a garázsban rejtőzködött), hogy nem-e jönne el a szülinapi bulira. Persze 5 percen belül megjelent az ajtónál. A gyerekek szerették, mondjuk szegény lány alig látott ki a kosztümből, és rohadtul melege is lehetett. x) Végigtoltak vele 2 kör kincskeresős játékot, amit előtte nekem kellett előkészítenem, a lényeg hogy a ház különböző pontjain cetliket rejtenek el és mindig az aktuális helyen találja az ember a következő állomás leírását.
Majd jött az ebéd, lasagne, pizza és a Valérie által rendelt 100 darabos sushi. :) Emeletes Dora & Diego torta, aztán nemtom mi történt, mert Laurával leléptünk a tóhoz biciklivel. XDD

Laurával mégiscsak több közös van bennünk mint hittem. Vagy nem tudom, lehet a szituáció adja, hogy egyre jobban kijövünk egymással. Ahoz képest, hogy német meg azért hasonló színvonalon élt Németországban is, még ő is mondta, hogy ez a buli azért nem semmi. Zoé 3 éves!! Olyan gyorsan pörögtek az események szerintem a felét fel sem fogta az egésznek. Annyi ajándékot kapott, és már így is annyi játéka van, hogy nem tudom egyátalán ma tudja-e melyiket kapta tegnap és melyiket tavaly. Laura is mondta, hogy doszt elég lett volna egy torta, egy jó családi ebéd meg mindenkitől 1-1 ajándék max.
Úgyhogy tortázás után leléptünk biciklizni, aztán mikor már túl hideg volt a tónál, visszatértünk és bezárkóztunk a szobámba beszélgetni meg az ex-aupaireket stalkolni facebookon. x) Lecsúszott 2-2 üveg Blue (ezazz végre valaki rajtam kívül aki szereti a Blue-t!!) meg felmentünk vacsizni is közben. Ja apropó vacsora. Volt még egy halom lasagne meg pizza a hűtőben, de a család úgy döntött, nem tudom milyen befolyás hatására, hogy kínait eszünk vacsira. De nem azt a bóvli 2$/menü kínait, hanem valami rendes étteremből rendeltek kaját, úgyhogy volt mindenféle csirke meg marha meg rizs meg zöldségtál meg anyámkínja. Szerencsesüti!! Még sosem ettem igazi szerencsesütit (látnotok kellett volna Gabriel arcát, szerintem már tényleg azt hiszi ilyen nomád életmódot éltem Magyarországon), szóval egyből kettőt is feltörtem kaja után. Csöppet irónikus "jóslatokat" kaptam, de inkább nem részletezném, kb Kyle meg Laura ha értenék az egészet. What a bummer!

Ma úgy döntöttem ilyen cozy napot tartok, reggel fél10-kor másztam ki az ágyból, kicsit bűntudatom is volt miatta, de basszus én szeretek sokáig aludni nem tehetek róla. 2 hete kb minden nap fél8-kor kelek, jövőhéten lesz egy nap, hogy fél6-kor mert Valérie Québec-be megy üzleti ügyben, Gabriel meg dolgozni megy 6-kor, úgyhogy én indítom a napot a kölykökkel.
Szóval fél10-kor épp elment valami lovas bemutatóra a család, csak a nagypapi meg én maradtunk itthon. A nagypapi, aki erős "farmer-akcentusú" franciát beszél, szóval még annyira sem értem néha mint a többieket. :)) Sebaj, nem zavartuk sokat egymás vizeit, én kimostam az ágyneműmet meg írogattam pár levelet, aztán leléptem ebéd után a Walmartba venni edzőcipőt meg egy gym-be hordható rövidgatyát. Jövőhéttől megyek futni vagy nem is tudom, majd meglátjuk milyen programok vannak a gym-ben. 3 kilót híztam mióta itt vagyok, ideje véget vetni a zabálásnak vagy tényleg egy grosse madame leszek.

Úgyhogy röviden-tömören ennyi, jövő hétvégém szabad (=uncsi), aztán Marily szülinap, Québec city, megint uncsi hétvége (lehet Montréal?) és végre OTTAWAAAAAA!! Előtte még el kell mennem fodrászhoz. És kell vennem egy sálat. Hideg kezd lenni, brr.

I wanna go out!!

Mióta hazajöttem Montréalból azon jár az agyam, hogy valahogy össze kéne ismerkedni itteni fiatalokkal, mert megbolondulok, hogy konkrétan a gyerekek és a felnőttek világa közt ingázok nap mint nap.
A család nagyon rendes meg minden, jól elvagyunk, beszélgetünk esténként, stb de azért mégis a gyerekek gyerekek, Valériék meg a szüleim lehetnének. Laurán és Kyle-on kívül (akik azért olyan távolságra laknak ahová nem tudok csak úgy délutánonként átugrani) nincsenek korombeli barátaim, és ez kezd kicsit frusztráló lenni.

Ezenkívül totálisan rabja lettem annak a gondolatnak is, hogy mennyivel jobb lenne, ha közelebb laknánk Montréalhoz. Laura kb fél óra alatt bent van busz + metróval a belvárosban, és mindez olyan 10 dolcsijába kerül oda-vissza. Innen meg ki kell menni a Granby buszmegállóba ami kb 15 perc kocsival, onnan a busz 70 perc, és 45 dolcsi oda-vissza. Gondolkodtam, hogy elmegyek nyelvtanfolyamra, mint Laura, de nincs a közelben, csak Montréalban vagy Sherbrooke-ban lenne, de hát Sherbrooke sincs sokkal közelebb, mint Montreal. :(
Úgyhogy néha úgy érzem itt ragadtam egy kisvárosban, barátok és mindenféle elfoglaltság nélkül. Kíváncsi vagyok mikor jutok el arra a pontra, hogy bemegyek a Walmartba vagy a Dollaramaba és megkérdezem az ott dolgozó diákokat, hogy nem-e akarnak haverkodni.

A PROBLÉMA!

Noah iskolabuszára várunk

ilyen vérengzést rendeztek a macskák tegnap, egy szerencsétlen mókuson kellett a húsevést bemutatnia Bertrand-nak

1 hónap!! & Montréal

Ma van pontosan, hogy 1 hónapja vagyok Kanadában, na meg Montréalból is tele vagyok élményekkel, úgyhogy végtelen hosszú bejegyzés következik. :)

Mindenek előtt le kell szögeznem, hogy 1 hónap után még mindig teljesen, 200%-ig és biztosan imádom ezt az országot. J'♥ CANADA vagy I ♥ CANADA, amelyik nyelv jobban tetszik. 

Imádom az angolt, a franciát, a kedves embereket, a nagy városokat, a chocolate chip-et, a poutine-t, a Blue-t, a dryerből frissen kivett meleg ruhákat, a random zászlókat mindenfelé, a juharszirupot, hogy pirítóssal kezdjük a napot, a Wal-martot, a mobilszolgáltatók chat help funkcióját, az eh-t a mondatok végén, a színes papírpénzt, a mosómedvéket, a soksávos utakat, hogy québecben arrêt van a stoptáblára írva, a kerítés nélküli házakat, és még végtelenségig folytathatnám a listát, egyszerűen imádok itt mindent. 

Mielőtt eljöttem, mindenki mondta, hogy majd biztos honvágyam lesz, hogy nehéz lesz egy idegen családdal laknom, hogy elegem lesz egy idő után az egészből. Bár 1 hónap nem olyan sok még, meg 1 hetet ugye Ontario-ban voltam az elején, de egyenlőre semmi ilyet nem tapasztalok. Gabriel és Valérie szuperek, az első perctől fogva nagyon igyekeztek, hogy itthon érezzem magam, és ez mostanra maximálisan sikerült. A gyerekek egy-két apróbb idegesítő szokáson kívül viszonylag könnyen kezelhetőek, és a "beosztásom" sem rossz szerintem. 

Úgyhogy egyenlőre honvágyam az semennyire sincs. Oké, mikor facebookon látom a barátaimat bulikat szervezni, meg mikor a húgom (szia Zsuzsi!! :D) sokkol az aktuális híreivel, na akkor rámtör a hazaugorhatnék egy kicsit, de az idő nagy részében inkább azon gondolkodok, hogy hogyan tudnék megint visszajönni jövő ősszel, 1-2 hónap Magyarország után. :)

Más téma, Montréal.
Szombat reggel a 8.05-ös busszal mentem be, viszonylag hamar, 9.10-re meg is érkeztem. 23.45$ a buszjegy viszont, ami nem olcsó.. De hát istenem, szombat reggel negyed 10 és én már kint voltam Montréal utcáin, tök jó érzés volt csak ipoddal a fülemben mászkálni fel-alá a Sainte-Catherine-n, megtaláltam az összes boltot amit kerestem, igaz egy kurva Tim Hortonsért be kellett járni a fél utcát úgy el volt dugva, de megérte a csokismuffin-forrócsoki reggeliért. :)
Délután 12.40-kor találkoztam Laura-val a Place Jacques Cartier-en, sétálgattunk kicsit a kikötőben, aztán a városban, összefutottam a pasassal akitől a telefont vettem, végigböngésztük a Chapters-t, elmentünk a Szent József Oratóriumba, ami talán nem hangzik így elsőre túl izgalmasnak, de gyönyörű a kilátás, meg híres szóval ilyen must-see Montréálban.
Mire mindezekkel végeztünk már kb 6 óra volt, és mivel én poutine-ra éheztem, Laura meg kínaira, betértünk az Eaton Centre-be (helyi Westend) kajálni. Érdekes módon minden zárt 7kor, sőt, a kínais már előbb, úgyhogy Laurának is poutine-ra kellett fanyalodnia. xP Aztán mikor épp a hasunkat fogtuk, hogy jajj már megint mennyit ettünk, jött a biztonsági őr, hogy zárnak, legyünk szívesek távozni. Hát köszönjük szépen, este 7 volt, hazamenni még nem volt kedvünk, kint viszont fújt a szél, meg mostmár egészen őszi idő van itt, szóval végül arra jutottunk, hogy ciki - nem ciki, elmegyünk iszogatni. x) Fél8kor már a Plan B (milyen kreatív név ez már? B-terv bár :D)-ben voltunk, koktélokat iszogattunk montréali viszonylatban olcsó, viszont forintba átszámolva omg árakon.
10 körül csatlakozott hozzánk Laura egy haverja, akit a nyelvsuliból ismer, úgyhogy éjfélig hármasban toltuk az iszogatást, aztán hazamentünk az utolsó metróval. A srác egyébként nem semmi, ontarioi és a McGill-re jár (Kanada 2. legjobb egyeteme) biológiára. 93%-os felvételi teszt alatt oda nem vesznek fel. Durva..
Na mindegy, a végén ilyen fél 2 körül értünk haza (benéztük a csatlakozást és 40 percet vártunk lol), mármint Lauráékhoz haza, ott aludtam náluk a pompázatos vendégszobában. Mert nemhogy a szülőknek van ott szoba + fürdő, meg a gyerekeknek külön szoba + fürdő, meg anyukának iroda, meg au pairnek szoba + fürdő, de még vendégszobára is jut hely. Hát nem csodálom, hogy ott nem 2 hetente, hanem hetente jön a takarítónő. Laval burzsuj hely ahogy mondtam már.
Most már itthon vagyok Cowansvilleben, ó és egyébként elfelejtettem a sztoriban kihangsúlyozni hogy nekem van a világon a legjobb host anyukám: egész héten az időjárás-jelentéseket nézegette, szombat reggel megkérdezte kell-e kabát vagy valami mert esőt mondanak, de ami a legjobb: este 8 felé felhívta Stéphane-t (Laura host apukája), hogy hívja már fel Laura-t, hogy minden rendben van-e. Mert hogy nekem ugye nem volt még akkor telefonom, és hogy nem-e vesztem el meg minden, aggódott. :D Naaagyon imádom, akkora arc. :D
Most viszont betolok még pár képet aztán végetvetek ennek a vételennek tűnő szófosásnak amit első montréali látogatásom idézett elő. x)

közeledünk!! eszméletlen érzés a buszról látni, ahogy a felhőkarcolók egyre közelebb jönnek :D

nyilvános telefon XD Ezekre már Torontoban is felfigyeltem, akkora poén, lehet rajtunk smst küldeni!! Úgyhogy nem restelltem 10 centet arra elszórni, hogy Kyle-nak írjak "im in montreal texting you from a public phone lol" xP 

szombat reggel 9, rue Sainte-Catherine (olyasmi mint Pesten a körút) 

Érdekes üzlethelyiség. Nem tudtam eldönteni, hogy ez most pontosan mi, szex-bolt vagy erotikus filmeket vetítő mozi.. mondjuk tökmindegy. xP

Nem is én lennék ha nem lenne 10 millió képem a felhőkarcolókról <3 de inkább csak ezt töltöm fel, nem tudom más is táplál-e ilyesfajta gyengéd érzelmeket a felhőkarcolók iránt, valószínűleg nem.

kikötőben

kedvenc metrómegállóm, Berry-UQÁM. pöppet ellentmondásos a dekoráció meg a fal állapota x)

L'Oratorie Saint-Joseph du Mont-Royal azaz a Szent József Oratórium a Mont-Royalon. Sok lépcső, eszméletlen kilátás, és indokolatlanul ronda belső dekoráció.. Sötét volt szóval nem nagyon tudtam képet csinálni, de a design így félig egy templom és egy múzeum közt ingázott. Fura..

Please keep quiet!

kilátás az oratóriumból

Egyedi dekoráció egy bekategorizálhatatlan bolt kirakatában. Mindenféle borok meg alkoholok voltak a babák előtt ilyen asztalokon.. Inkább nem mentünk be megkérdezni a bolt pontos profilját. XD

És végre egy kép a poutine-ról!! <3 Tudom, tudom, úgy néz ki mintha valaki sült krumplit leöntött volna takonnyal, de isteni finom!!

Éééés tarararattaraa! A telefonom, Blackberry Bold 9780, 180$-ért vettem egy random pasastól kijijin. Érdekes volt, mert az emailekben végig franciául beszéltünk, aztán mikor találkoztam vele Montréalban gondoltam az angol a biztosabb és meg is kérdezte, hogy hogy van az, hogy az emailekben mindig franciául toltam most meg angol? x) No mindegy, nagyon tetszik, Bell-függő mondjuk úgyhogy ha hazamegyek majd függetleníteni kell.

20.75$-t kell rátöltenem havonta, korlátlan mennyiségű ingyen sms Kanadán belül, 20 cent / perc hívásdíj, 30 cent / perc távolsági hívás díj, és 100MB net foglaltatik benne az árban. A távolsági hívást itt úgy számolják, hogy provincián belül is vannak ilyen körzetek, azaz egy egy antennához tartozó körzet, pl én itt Granby körzetébe esek, tehát a helyi hívásaim a családra korlátozódnak, Montréalban Laurát pl már "távolsági hívás" percdíjjal hívom. Kyle-t szintén Ontarioban. Ja és ezek a körzetek a telefonszámok első 3 számjegyében is megjelennek, Granby 450, Montréal 438, London 519.. Szóval nem lehet egy számról megmondani, hogy melyik szolgáltatóhoz tartozik, azt viszont igen, hogy merrefelé lakik az illető. :)

És végezetül pedig a könyv amiért mentem és a könyv amit megláttam és megtetszett.
A Why capitalism? (Miért pont kapitalizmus?) amiről már régebben is írtam, ami a torontoi Chaptersben annyira tetszett, de nem vettem meg. A kapitalizmus mellett érvel, de szó van benne a fejlődő országok segélyezésén át mindenről. Érdekes, mert a másik, a Humanizing the Economy (A gazdaság humanizálása) pedig a jelenlegi rendszer gyenge pontjaira hivatott felhívni a figyelmet, valamint egy utópiát ír le a gazdaság átformálásáról, olyanná, hogy a pénz helyett az egyszerű emberek érdekei legyenek fontosabbak. A hátulján lévő szöveg fogott meg nagyon: "Corporate capitalism is failing to meet even the most basic needs of billions of people around the world, undermining the foundations of healthy societies, caring communities and personal well-being." (A vállalati kapitalizmus nem képes kielégíteni emberek millióinak legalapvetőbb szükségleteit sem, aláássa az egészséges társadalmaknak, gondoskodó közösségeknek és az emberek egyéni jólétének alapjait. - elég ocsmányra sikerült a fordítás, angolul szebben hangzik..)

Nagyon érdekes könyvek vannak itt legyébként, más megvilágításban van a gazdaság meg politika mint otthon. Egy fejlett, gazdaságilag stabil ország szemszögéből. 

Nos ennyi volt akkor mára, szemtelenül hosszú ez a bejegyzés, but oh well. C'est la vie. xP

Új hetirend

Bezony, és nem is rossz!
Ez Noah első hete a suliban, Zoénak pedig elkezdődött a pre-school. Úgyhogy a hét mostantól így néz ki:
Noah minden nap 7.30~14.30 suliban, és iskolabusz hozza-viszi majdhogynem a ház elől.
Zoénak pedig keddenként és péntekenként van pre-school 8.30~11.30 közt, Valérie hozza-viszi. Ezenkívül ugye 12.00~14.00 délutáni alvás, szóval a keddi és pénteki napjaim konkrétan lógással (khm khm akarom mondani intenzív franciatanulással) telnek. :))

Egész héten Montréalt tervezgettem, de még mindig kb sehol nem vagyok. A terv egyenlőre annyi, hogy Laurával találkozok a belvárosban, sétálgatunk, iszunk egy sört és estefelé eszünk valamit, ami valszeg poutine lesz. Szombaton náluk alszok Lavalban (kb 20 perc Montréaltól, kicsit közelebb van mint mi..), aztán vasárnap ő találkozik egy német barátnőjével, nekem meg random program a belvárosban megint. Akarok venni mostmár tényleg egy telefont, meg elmenni a Chaptersbe (óóóriási könyvesbolt) venni pár angol könyvet. Olvashatnékom van na, a francia tankönyveimen kívül.

Nem nagyon tudom mit írhatnék mást, úgyhogy megintcsak képes bejegyzésbe fog fulladni a mai nap. x)

úton a parkba

paaark!! mostanában szeretem levinni Zoét a parkba, kb 500m séta, oda vissza az már 1km, jól lefárad és könnyű ágyba rakni délután. :)

XDD you know you're an au pair when..

just some Canadian kids playing hockey with a tennis ball and a basketball pole

októberben első hetén elmegyek fodrászhoz. durván töröttek a hajvégeim, meg gondoltam lehet be is festetem. mert mennyivel izgalmasabb már Kanadában hajszínt váltani mint otthon. :D

Tükör-effektus

Mielőtt bárki rágooglezna a kifejezésre, leszögezném, hogy az egész csupán az én kreálmányom, viszont remekül leírja az elmúlt hetemet meg úgy az egész eddigi tapasztalatomat Kanadával.

Szóval én otthon a Tesco-ban dolgoztam hostessként.
Bementem, lematricáztattam az utolsó tollamat is, beadtam a táskám, beírtam magam 10 könyvbe, ledolgoztam 2 rövidke szünettel a 12 órámat, átvizsgáltattam ismét a táskámat nem-e loptam el egy doboz tic-tac cukrot vagy valamit és hazajöttem. Nem vihettem be telefont, nem volt székem, nem lehetett kifestve a körmöm, és állandóan attól paráztam nehogy rossz pillanatomban kapjon el a supervisor.
Persze a kasszásoknak még rosszabb, a takarítóknak meg még annál is, de a lényeg amiért most mindezt leírtam, hogy az egész ottani munka bennem elültetett egy olyan érzést, hogy bármit csinálok, nem vagyok elég jó, becsüljem meg magam, hogy egyátalán van munkám és pakk.

Ez az érzés egy ideig itt is megvolt bennem, aztán rájöttem, hogy itt teljesen más az emberek munkához meg egymáshoz való hozzáállása.
Itt egyfajta tükör-elv van, nem fenyegetnek, azt kapod amit adsz. Mint 2 egymással szembe fordított tükör. Ha kedves vagy, kedvesek, ha igyekszel értékelik és ők is igyekeznek. (Azt nem tudom mi van ha tapló vagy, nem próbáltam ki. xP)
Nem is tudom felsorolni az összes mindenséget amit Val tett értem az elmúlt héten (elkezdett olyan kajákat főzni amiket mondtam, hogy szeretek mikor a szakácskönyvet nézegettük; vett nekem chocolate chips-hez való alapanyagokat, hogy süthetünk; nekem adta az irodájából leselejtezett lámpát hogy legyen minél tanulnom franciát este; egy halom női magazint is kaptam tőle, hogy olvasgassam ha gondolom..), és nem tudom igazából, hogy ki kezdte, de én is általában nagyon igyekszem a kedvében járni. Kiviszem a kölyköket az udvarra hogy ott hangoskodjanak ha dolgozik, mániásan pakolom el a nappaliban szétszórt játékokat mert tudom, hogy utálja a rendetlenséget, segítek vacsorát főzni, pénteken lenyírtam még a füvet is ami bőven kívül esik a munkakörömön. XDD
Szóval így van ez itt, és nagyon tetszik.

Ma egyébként sikerült nagyjából összerendeznem a fix programokat újévig, és úgy néz ki eléggé izgalmas 4 hónapom lesz!

Szeptember 15-16. Montréal
Szeptember 22. Zoé szülinapi buli (itthon, de hát mégiscsak valami esemény na :D)
Október 6. Marily szülinapi buli (Marily a gyerekek 4 éves unokatesója Laval-ban)
Október 13-14. Québec city, valószínűleg couchsurfingezni fogok 1 vagy 2 éjszakát. A család megy ilyen családi banzájra, de a nagyszülők nem konkrétan Québec cityben, hanem mellette, Beaupré-ban laknak. Én viszont a belvárosban akarok maradni, szétnézni meg este elmenni csavarogni, úgyhogy couchsurfing! (Aki nem tudná mi az: van egy oldal, amire fel lehet regisztrálni, akár utazóként akár helybeliként, a lényeg, hogy fel lehet venni emberekkel a kapcsolatot, akik felajánlják, hogy alhatsz nálunk ha az adott városba mész. Így nem kell hotelra költened, és legtöbbször az illető idegenvezet is kicsit. Ilyen adsz-kapsz mechanikájú az egész. :) )
Október 26-28. Ottawa Kyle-al
Október 31. Halloween
November 30. - December 1. Kyle szülinapja alkalmából feljön Montrealba és randomságokat fogunk művelni 2 napon keresztül
December 24~30. a dátum még képlékeny de.. KARÁCSONY KYLE-ÉKNÁL <3

I FUCKING ♥ CANADA

Oh és hogy ne legyen kép nélküli a bejegyzés:

chocolate chips

és a magazinjaim :D ja, a szex "le sexe" franciául. én is röhögtem.

You know you are an au pair, when..

Elég rövidke, képes bejegyzés lesz a mai, csakis kizárólag azért, mert már viccesnek találtam, hogy ennyire ügyetlen vagyok néha.

Úgy kezdődött, hogy az első napokban mikor rámcsimpaszkodtak a kölykök, gondoltam vicces lenne kicsit megpörgetni, megemelgetni őket, tudjátok, csak olyan gyerekeknek szóló hülyeség címén. Azóta napi 10x legalább hallom Zoé-tól a "fais l'avion" ("csinálj repülőt")-t, Noah-tól meg a "my turn" ("én jövök")-t.

Ennek a továbbfejlesztett változata, hogy a lábamra állnak, fogják a kezem és úgy pörgünk. Csak a lábamnak ez kevésbé tetszik. Meg is kérdezte a hétvégi medencés bulin Stéphane (Gabriel sógora), hogy Gabriel csinálta-e rajtam a kék foltokat, mert ha igen, csak szóljak és átköltözhetek hozzájuk. Persze viccelt, de engem már nagyon idegesít ez a két rondaság. A városban is néha bámulják ha rövidgatyóban megyek, de nincs az az isten ami rávesz, hogy hosszúnadrágban tekerjek 11 km-t.

Az 1 napomon Noah bakancsos rátaposás incidensétől beszakadt lábkörmöm már meg se kottyan, ma viszont ülök a szőnyegen és egyszer csak látom hogy a fél lábujjam vérben úszik.. Rohantam rögtön zsepiért, tapaszért, mindenért, hát ez volt a legjobb amit találtam. x) De a legjobb, hogy nem is emlékszem hol szedtem össze a közel 1 centis vágást.

Ez pedig az otthoniaknak, akik tudják hogy hatodikos korom óta nem volt ilyen rövid a körmöm. x) Ez van.. nem akarok senkiben mély benyomást tenni, főleg a kölykökben. Oh god why. Egész fura érzés.

Hétfőn egyébként Labor Day volt (= a munka ünnepe, mint nálunk a május 1., csak Kanadában és az USÁ-ban szeptember első hétfőjén rendezik mindig.), úgyhogy Valérie-vel bepakoltuk a gyerekeket a kocsiba (Gabriel stílusosan ház körüli feladatokat látott el - avagy dolgozott a munka ünnepén xP) és elindultunk Laval-ba, az unokatesókhoz.

Ez az a család, akikhez én anno először jelentkeztem, de épp lefixálták egy másik lánnyal, és akik ajánlották a jelenlegi családomat. Úgyhogy frankón vágták ki vagyok, érdekes volt találkozni velük. 

Laval Montréaltól kb 20 percre fekvő, Cowansville-nél jólval nagyobb város, és a környék ahol ezek laknak olyan mintha indokolatlanul sűrűn kis palotákat építettek volna egymás mellé. Komolyan, kis tornyok meg szökőkút meg istentudjamég mik vannak ott, nagyon burzsuj hely. És én még azt hittem a mi házunk burzsuj itt. Hát Laval még burzsujabb.

Szóval Stéphane-éknak van medencéjük is, ha már a burzsujkodásnál tartunk (nem írom le mégegyszer ezt a szót), úgyhogy mindenki át is vedlett fürdőruhába rövidesen és lazultunk. Sajnos nem csináltam egy képet se, pedig ennivalóak voltak a fürdőruhában a kölykök. <3 

Megismertem Laura-t is, az ottani au pairt, egy német lány, ő is 19 éves mint én, vannak rokonai Ontarioban, és kb ennyiben ki is fújt a közös bennünk. Kedves meg minden, de tudjátok Nyugat-Európából Kanadába csöppenni talán nem akkora kaland, mint Kelet-Európából. Úgyértem, tökre hiányzik, hogy legyen valaki akivel hülyülhetek kicsit hogy áááá ez meg áááá az ami itt természetes, otthon viszont sose láttam. Hát Laura nem ilyen. Neki a mosogatógép meg a dryer teljesen természetes, ahogy a mogyoróvaj is meg az amerikai palacsinta. Franciát tanulni van itt inkább mint megtapasztalni egy más életformát. Na mindegy. 

Most látom, a kocsiban még fényképezős mode-ban voltam, úgyhogy pár távoli kép Montréal-ról: 

^ Bad luck Brian strikes again XDD - avagy a kép amin Valérie-vel röhögtünk egy csomót, hogy pont mikor sikerülne elkattintanom hosszas állítgatás után a fényképezőt, bejön egy kocsi.

Ennyi voltam mára, au revoir.

Hétvége egyedül

Gabriel és Valérie egy esküvőre hivatalosak, a gyerekeket pedig lepasszolták az apai nagyszülőkhöz, úgyhogy az egész hétvége az enyém, egyedül a házban. :)

Reggel az eddigi 7.30 helyett 9kor másztam ki az ágyból, benyomtam egy mosást, megreggeliztem és már indultam is Cowansville-be, egészen pontosan a Wal-martba, mivel 16 napos kanadai tartózkodásom alatt 1x jutottam el, Londonban Donnával, akkor is 10 perc volt zárásig. x)
Gyerekek a Wal-mart.. kurvanagy. Na nem arról beszélek hogy a világ legnagyobb transznacionális vállalata, hanem maga az üzlet. Cowansville Kanadában egy icike picike falunak számít kb, de még itt is van akkora a Wal-mart mint Londonban volt, ami azért nagyobb. (Cowansville 12ezer fő - London 370ezer fő)
Nem tudom mennyi időt töltöttem ott, de legalább egy órát. A ruhák nagyon olcsók, mármint, ahoz képest hogy én kapok 135$-t hetente, pl egy téli kabát 40$. Azért nem rossz hm? Vettem is leárazva egy Triumph melltartót meg egy sportmelltartót mert miért ne, sose volt olyanom, most gondoltam ideje beszerezni egyet. Amúgy is el akarok kezdeni futni vagy biciklizni vagy valami, Valérie-ék ismerik a helyi edzőterem tulajdonosát. ;)
Ezenkívül összekapdostam még ilyen fontos dolgokat mint fürdőpamacs, vattakorongok, arctisztító gél.. Amiket nem hoztam csak minimális mennyiségben Magyarországról, és mostanra elfogytak.
Összesen 59.49$-t fizettem, ami azért húzós, fél heti fizumat elvertem majdnem. Na de mostantól spórolás!! xP
Hazafelé úton benéztem még a helyi írószereshez (drááága) meg a Dollarama-ba (1$-s bolthálózat, mint otthon a 100Ft-os boltok). De beszéljenek inkább a képek, mert kattintgattam párat az úton. :)

pózerkedés indulás előtt, mikor még kinéztem valahogy :) 

arrêt, arrêt!! nem tudom miért, de imádom ezeket a táblákat

böhömnagy Ford-ok.. sokan tolják itt ilyenben egyébként

yo check it out

a Wal-mart kicsit komolyabban veszi az üdvözlőlapokat, mint Magyarország. És ez csak a francia nyelvű sor, a túloldalon van ugyanennyi angol lap.

Canadian pizsama XD esküszöm ha Blue-s lett volna azonnal megveszem

a pizsama alsója.. akkora poén, lehet visszamegyek érte a végén..

Vente de Garage - avagy garázsvásár, kicsit sok van meghirdetve az ősszel. Be kéne nézni egyre, csak hát nekem aztán írhatják a címeket, fogalmam sincs hol vannak. xP

Canadian pride a Dollarama-ban

és rögtön mellette Québecois pride

kicsit hamar kezdődik a Halloween-őrület

Cowansville belváros

mozi!! jajj nekem annyira tetszik ez a fajta kiírása a filmeknek, annyira Észak-amerikai!

igen, tényleg Cowansville-ben vagyok!! - avagy megint meg kellett állnom a Lac Davignon mellett, gyönyörű az a tó

ebéd :3 Gondoltam most bekajálok, hamár hétközben a "gyorsan kapjunk be valamit mert ágyba kell rakni Zoét és különben is megkívánják amit én eszek és akkor hisztiznek"-elven ettem, most lakomát rendezek. Spagetti, narancslé, chocolate chips, és Blue.. Canadian-es pohárban xP 

Hát körülbelül ennyivel telt a délelőttöm, lehet, hogy nem tűnik túl izgalmasnak, de átélve kicsit azért más. Mikor bonjour-ral köszönnek a pénztárnál és bon journée-val mondanak viszlátot. Mikor a próbafülkés hölgy sweety-nek hív és olyan kedves, hogy legszívesebben felpróbálnád a fél üzletet, hogy még beszélhess vele. Mikor átengednek az autók a kereszteződésben és nem dudálnak meg mutogatnak mint otthon.

Más, elég más.
Most viszont megyek, és rávetődök a franciakönyveimre ismét, mert kicsit olyan itt, mint Franciaországban. Hülyén érzem magam angolul megszólalni. Majd írok egy postot erről is, a québec-i nacionalizmusról, vagy mondjunk inkább öntudatról. A helyiek egy része szeretne kiválni Kanadából, és önálló ország lenni, elnyomva érzik magukat Kanada egyetlen francia nyelvű provinciájaként. És ebből kifolyólag, habár beszélnek angolul ezen a környéken többnyire, kicsit úgy érzem elvárnák, hogy franciául beszéljek. Úgyhogy megyek is. 11 hónap múlva folyékonyan akarom tolni a nyelvet. Hát meglátjuk mi lesz belőle.