Le vélo avagy a bicikli

Hétvégén terveztem Cowansville belvárosába lemenni, de ma nem bírtam tovább. Biciklire pattantam, és allons-y! De kezdjük az elején..

Még tegnap levittem Noah-t az aszfaltútra biciklizni, versenyeztünk, tekertünk mint az őrült, és sikerült jól lefárasztanom, aminek örültem is egy kicsit (na meg a szülők is) mert kevésbé volt hyper este. Aztán ma, mikor visszajöttek Valérie-vel az iskolai beszoktatós napról, megint kezdett nyaggatni, hogy menjünk le menjünk le. 4 óra volt, Val még dolgozott, szóval Zoé is az én gondjaimra volt bízva aka nem hagyhattam a lakásban mint tegnap.
Úgyhogy felhúztam mindkettőjükre a bukósisakot és lementünk. Noah persze ment előre és kiabált vissza, hogy siessünk, Zoé viszont a kis lábbal hajtós "bicikli"-n nem tudott olyan gyorsan menni. Én valahol kettejük közt ingáztam, nagyobb részt Zoé mellett.
Aztán visszaérve már 5 óra elmúlt, tehát "szabad" voltam, egy csomó feles energiával mivel Noah a sulinapon volt, Zoé 2 és fél órát aludt délután, nekem meg nem volt mit csinálnom. Felkaptam hát a táskámat, hogy lemenjek Cowansville belvárosba szétnézni, mert mióta itt vagyok, egyszer voltam Valérie-vel vásárolni, és annyit láttam a városból.

Gondoltam lemegyek szétnézek kicsit, csinálok pár képet a környékről. Aztán leérve eszembe jutott milyen vicces lenne megkeresni a Loblaws-t (szupermarket ahol voltunk), tekeregtem hát jódarabig, míg végül megtaláltam. Be is mentem, jól megnéztem mindent amit nem tudtam legutóbb, mert siettünk, és gondoltam veszek egy Blue-t (sör amit mindig ittunk Londonban Donnával), azonban itt sok helyen csak hatosával vagy tizenkettesével árulják a söröket, nem úgy mint otthon, hogy lekapsz egy dobozt azt go. Ilyen a Loblaws is.
Úgyhogy gondoltam elmegyek a SAQ-ba, ami elvileg itt a helyi alkoholbolt. Bementem, mindenki bonjour-ozik, kérdik mit keresek.. Mondom angolul hogy Blue-t, néznek, mondják menjek át a Super C-be (szomszédos szupermarket) ott van, ők csak elit import holmit árulnak, nem ilyen kommersz kanadai Blue-t. "Elit import holmi" lol azt ott figyelt a polcon a Heineken.. xP
Szóval átmentem a Super C-be és VOILÁ, meglett a dobozos Blue, igaz jó drágán 4.23$-ért, de akkor annyira örültem, hogy óje megvan a söröm, hogy nem érdekelt. Viszonyításként: a doboz 0.7 literes és 4.23$ volt. Ontarioban 6 fél literes palackot árultak 9.99$-ért a Beer Shopban... Mondjuk mondta Valérie, hogy Québec-ben jobban rávágják az adót az alkoholra. De akkor is. Ne is számoljátok át forintba, itt teljesen mások az arányok.

Kis biciklitúrám végül 2 órásra, és úgy kb 12 kilométeresre sikerült.
7 felé járt mire hazaértem, Zoé rohant rögtön ahogy meglátott közeledni a biciklivel, hogy Dorahh Dorahh we had spaghetti! yummy spaghetti!
Úgyhogy bementem, betoltam én is egy nagy tál spaghettit, közben Valérie-vel beszélgettem. Komolyan mondom, nagyon nagyon szerencsés vagyok ezzel a családdal. Megkérdezte, hogy mit vegyen holnap a Loblaws-ban, mivel ők esküvőre mennek, a gyerekek meg a nagymamához, egyedül leszek itthon hétvégén, mit ennék? Biztosított róla, hogy hoz chocolate chip-et, ami itt a legnagyobb kedvencem, kérnem se kellett. Aztán megkérdezte van-e valaki a családból vagy barátaim közül aki akar jönni meglátogatni majd, mert szívesen látják, az előző au pairt is meglátogatta a legjobb barátnője 2 hétre, nyugodtan akkor itt alhat az illető meg minden.
Ezt így 4 nap után. Komolyan meg vagyok hatva. Ja, ezenkívül tegnap mondta, hogy ha a karácsonyt szeretném Ontario-ban tölteni Kyle-éknál, akkor teljesen oké, ők úgyis valamelyik nagyszülőkhöz utaznak majd ilyen nagy családi banzájra (családi banzáj = mindenki ultragyors franciával diskurál.) ami számomra valószínűleg kevésbé érdekes.
Egyébként mindig azt mondogatja, hogy ebben az au pair dologban fontos a kémia. Kicsit nekem arra hasonlít mint mikor a szerelemről beszélnek ilyen megközelítésben. Vagy van összhang meg "szikra" vagy nincs 2 ember közt. Val így vélekedik az au pair - gyerekek kapcsolatról is. És szerinte nagyon jó a kémiánk a gyerekekkel. :)

Na, most befejezem ezt a post-ot mivel kb semmi értelme nincs, csak el akartam dicsekedni a Blue-mmal. XD
Holnap még 1 nap a kölykökkel aztán 2 nap szünet, bicikli, Cowansville belváros, Blue. I love my life.

csibészek

Bienvenue Cowansville!

kellett a lelkemnek ez a kép :) annyira.. francia!!

Lake Davignon

és a Blue-m ami Québec-ben "Bleue" néven fut ugye! x)

A-pont: ahol lakom, B-pont: Super C

5.3 km oda is, vissza is + a bolyongás mire odataláltam

Az első napok au pairként

Szóval múlt hét pénteken egészen pontosan 10 óra 20 perckor elindultunk Kyle-al és Donnával a londoni pályaudvarra. A terv a következő volt: London-Toronto-Montréal, vonattal. Csakhogy odaérve a hölgy közölte, hogy elfogyott az összes jegy elővételben a London-Toronto vonatra, úgyhogy jussak el valahogy máshogy Torontoba, és ott hátha lesz még jegy a 3 órási vonatra Montréalba.
Átviharzottunk hát a Greyhound-hoz megnézni van-e busz ami éléri ezt a vonatot, volt, úgyhogy meg is vettem a jegyet majd visszaviharzottunk a VIA Rail-hez a Toronto-Montréal jegyért.
Tanulság: a VIA Rail-re elővételben kell jegyet venni. Annak ellenére, hogy drágább mint a Greyhound, népszerűbb, mivel kényelmesebb, gyorsabb és van wifi. ;)

A vonatútról megint csak annyit szólnék, hogy hosszú volt, elég unalmas, és örültem mikor végre megérkeztem.
A pályaudvaron várt az egész család, habár 8.30-ra értem be, ami szerintem a gyerekeknek már elég késő... Mindenesetre bevágódtunk a kocsiba, hazajöttünk, Noah lelkesen végigrángatott a házon Valérie (host anyum) kíséretében, majd gyorsan le is feküdtünk aludni, mivel másnap indulás volt Québec city-be, Valérie családjához.
A nagyszülőkön kívül van vagy 5 nagynéni, millió unokatesó, plusz a család barátai, és mindenkinek a gyerekei.. Akik ráadásul csak franciául ismétlem CSAK franciául beszélnek. Szóval 2 napom azzal telt, hogy amikor épp nem a kölykök lógtak rajtam, próbáltam értelmes fejet vágni, annak ellenére, hogy fogalmam sem volt miről beszélnek. Nagymama viszont aranyos volt, nagyon lassú, egyszerű nyelvtanú franciával beszélt hozzám szóval még válaszolgatni is tudtam az ilyen kérdésekre mint "mit szeretnél: kávét vagy narancslevet?" LOL

Mostanra végre itthon vagyunk Cowansville-ben, túl az első napon.
Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy a ház HATALMAS. A garázs nagyobb (a motorcsónakkal, 4-5 biciklivel, mindenféle kerti géppel stb) mint a házunk otthon. Ezekmellett van egy külön kis épület 3 nyúlnak és 50 csirkének. Nem hazudok, nevelnek 50 kis csirkét, még sárgák, Gabriel (host apum) mondta majd ha megnőnek elviszik levágni őket. A csirkék és nyulak mellett van egy macska, 9 kiscicával akiknek épp most nyílt ki a szemük. Van saját játszótér az udvaron, homokozó, mászóka, 3 hinta és egy trampoline.
Úgyhogy ingerszegény környezetnek a legkevésbé se mondható a hely, meg szegénynek se.
Annak ellenére viszont, hogy elég gazdag a család, nincsenek elrontva a gyerekek, na jó, azért kiakadtam mikor a kocsiban ipad játékokat toltak (igen, Zoé 3 éves) de nem hisztisek, aminek örülök.
Anyuka egyébként nagyon támogató, nap közben mondja nekik, hogy én vagyok a főnök, ha akarnak valamit hozzám jöjjenek, és hiába mennek hozzá, ha nem adok nekik csokis kekszet, mondja, hogy ha Dorahh nem ad, akkor nem kapnak. x)

Az egyetlen idegesítő dolog, hogy állandóan váltogatják a döntéseiket.
Most ezzel akarok játszani, 2 perc múlva azzal, aztán azzal.. Egy ideig próbáltam lépést tartani, aztán az lett belőle, hogy ők játszottak, én meg pakoltam utánuk. Ugyanez a kajával, uzsonnánál Noah bepróbálkozott, hogy először nem is kér semmit, aztán mivel Zoé eszik, akkor ő is kér műzlit, ja nem, csokis kekszet, ja nem epret, ja nem megint műzlit. A csokis kekszet megkapta, aztán árivedercsi. Valérie is akkor jött ki pont az irodájából, előkészíteni a vacsorát, mondtam neki mi van, mondta, hogy rendben, ne is hagyjam hogy ezt csinálják, ő sem szereti.

Egyébként aranyosak, mindketten mondjuk a miért-korszakot élik nagyjában, úgyhogy napi 100x hallom a
"Maman! Pourquoi...?" (Anya! Miért..?)
"Parce que c'est comme ca." (Mert így van.)
- párbeszédet. x)
Az angoljuk egyébként elég jó, ha Zoé nem tud valamit, Noah fordít. De egyébként is nagyjából megértem a franciát amit Zoé használ, mivel csak egyszerű dolgokat mond.
Azoknak akik beszélnek valamennyire mindkét nyelven: a franciában használatos "moi, je.." dolgot átrakják a gyerekek angolra "me, I.." mint pl. "Moi, je veux manger le chocolat"-ből csinálnak "Me, I want to eat chocolate." ami ugye annyira nem működik az angolban, de aranyos. :)

Most megint itt ugrálnak az ágyamon, mert hiába mondják nekik, hogy 5 óra elmúlt (ez itt a varázsszó, az au pairt nem lehet 5 óra után zaklatni) én vagyok az "új játék", úgyhogy nem lehet levakarni őket.

Pár képet még azért feltolok aztán megyek, még lehet lopok pár csokis kekszet is. ;) Bonne nuit, à tout le monde en Hongrie!

VIA Rail névre szóló jegy :O voltak egyébként ilyen stewardess szerű nénik is a vonaton, tiszta repülő feeling

durván friss a bagel Québec cityben

Québec city

Valérie-féle cappucino. igen, ezt itthon isszuk reggelente :D

"playing doctor" with Noah x)

Noah "operál". igazából csak meg akarta lesni közelebből a köldökpiercingemet xP

Byebye Ontario, bonjour Québec!

Az alábbi postot még a Toronto-Montréal vonaton írtam, csak valami érthetetlen okból nem volt eszem kipostolni. x)

Mivel a kultúrsokkos postban nem volt túl sok konkrétum, az itthoniaknak pedig legalább egy rövid összegzést gondoltam írni kéne, most valami ilyesmire fogok törekedni.

Tehát röviden tömören a 2 nap Torontoban és a 6 nap Londonban. Azt hiszem leírom a pozitívumokat és a negatívumokat is, mert hát természetesen mindkettő van, az élet a Föld másik oldalán sem fenékig tejfel. Kezdem is talán a negatívumokkal, az kevesebb. J

Őszintén szólva, hogy is mondjam, úgy látszik azokon a helyeken ahol nincsenek pénzproblémák, ott az emberek találnak mást. Kyle-nál és Jessicánál ez az önmagukkal való elégedetlenségben nyilvánul meg, vagy inkább mondjuk úgy hogy az önbizalomhiányuk számomra már az elviselhetetlen kategóriát súrolta.
Oké, hogy először találkoztunk, DE először is ismerjük egymást Kyle-al 2 éve, Jessicával 1 éve, másodszor ők vannak hazai pályán és nem nekik kell nem az anyanyelvükön kifejezni magukat. Úgyhogy kicsit idegesítettek a „kínos csendek” vagy éppen amikor olyanról beszéltek rapid Englishben amiről fogalmam sincs mert valami kanadai vicc vagy az ő belsős poénjuk. Akik ismernek személyesen tudják, hogy elég közvetlen vagyok, nem szoktam a sarokban sírni ha új társaságba kerülök, és ezt próbáltam rájuk is kicsit kiterjeszteni, de hát nem nagyon sikerült. Kérdeztem velem van-e bajuk, mindig mondták nem nem, csak nagyon self-conscious-ek és új nekik a szituáció. Hát hell nekem is új! De nem volt semmi ilyen érdektelenség vagy bármi, általában nyitottak voltak a kezdeményezéseimre csak ők nem nagyon jöttek elő, hogy menjünk ide vagy oda. 

Ehez hozzáfűzve még, idegesítő volt az is, hogy egyfolytában a telefonjaikon lógtak, facebook-oztak meg smseztek random emberekkel, még akkor is ha együtt voltunk. Számomra ez fura, egyrészt kicsit kizárva éreztem magam, mivel nekem (még) nincs itt telefonom, másrészt otthon sem nyomultam telefonon amikor a barátaimmal voltam. Nem csak azért mert szerintem bunkóság, hanem mert viccesebb volt azokkal beszélni akik jelen voltak, minthogy smsezzek egy harmadik személlyel.
Ennyit a negatívumokról, let’s see a pozitívumokat.

Kyle anyukája, Donna eszméletlen nagy arc. A repülőút előtti estén felhívott, bemutatkozott és megígérte, hogy mindent megtesz, hogy nagyon jól érezzem magam náluk – és ezt a szó legszorosabb értelmében gondolta, ahogy később rájöttem. Amikor Kyle-nak épp self-consciousness overload lazy napja volt, lejött és megkérdezte nem-e akarok elmenni vele a használtruháshoz meg bevásárolni. Babacipőket meg ágytakarókat nézegettünk a használtruhásnál, aztán este hagymakrémbe tunkoltuk a chipset és söröztünk. Nagyon igyekezett minden napra valami programot betenni, úgyhogy egy idő után olyan érzésem lett az ő vendége vagyok, nem is Kyle-é. Ja és semmit nem hagyott hogy magamnak fizessek, még egy neszesszert is kaptam tőle mikor a Wal-martban rávetődtünk a kozmetikai részlegre.
A búcsú pillanatában pedig, ami nekem a legmeglepőbb/legmeghatóbb a londoni Greyhound stationnél könnyes szemmel integetett. :)

Az egész család nagyon kedves egyébként, Kyle húga Alexis, azzal fogadott, hogy rajzolt egy kuvaszt nekem mert az magyar kutya. Tudni kell, hogy Alexis mozgáskorlátozott, tolószékben van és elég nehézkesen mozog, a  végtagjai sokszor görcsben állnak és nehezen fog dolgokat a kezében. Viszont minden nap rajzol, és SZÉPEKET. Eszméletlen kitartás van benne, nagyon inspiráló.

Apuka olyan barbecue vacsorát rittyentett nekem mikor mondtam, hogy még soha nem barbecue-ztam hogy ejha, 50 centi magas lángon sütötte a steak-et. Elvitt egy ride-ra a motorján is, valamint egy báros haverján keresztül szerzett nekem Canadian-es poharat. (megj.: a Canadian itt egy sör :D)

És ha még ez nem lenne elég, tettünk egy látogatást a nagymamánál is, aki biztosított róla, hogy ha nem bánnak jól velem Québec-ben, akkor csak hívjam őket, ne aggódjak, lesz hova mennem. x)
Szóval tényleg nagyon imádnivalóak.

Más téma, az anyagi szabadság (várhatóan) elég nagy. Nem azt mondom, hogy ész nélkül szórja a pénzt mindenki, mert azért mikor vásároltunk, volt hogy rászörnyülködtek itt is, hogy ez meg az milyen drága, de simán lekapják a polcról amit megkívánnak. Ennek van mondjuk egy fura oldala is, pl hogy nem becsülik meg a kaját annyira mint mondjuk én tenném. Nem szeretek ételt kidobni, ők viszont kidobják a maradékot nagyrészt, vagy strandon a megmelegedett ásványvizet.

Megint más, az emberek, meglepően kedvesek és udvariasak. Képzeljétek el a következő szituációt: zárás előtt 10 perccel, este 10 körül a helyi Hádának megfelelő használtruhásnál a kasszás úgy fordul hozzád, hogy „hi, how are you doing today?” Donna meg teljes természetességgel válaszolt, aztán csevegtek az időről meg a könyvekről amiket vettünk amíg lehúzkodta a vonalkódokat. Először azt hittem ismerik egymást, de aztán mikor elköszöntünk, hallottam, hogy a következő vevőnél is „hi, how are you doing today?” meg Donna is mondta, hogy nem ismeri.
Elképzeltem egy hasonló szituációt mondjuk a rákóczi úti Hádában Pesten, szerintem még ránk is ripakodnának, hogy mit képzelünk zárás előtt 10 perccel még vásárolni.

^ idáig volt a vonatos post.

Most már itt vagyok Cowansville-ben, a host családommal, mindenki nagyon kedves meg imádnivaló, persze kicsit idegesítő, hogy a franciatudásom roppant gyér, de azért jól érzem magam. De erről majd egy másik postban, már itt is kezd későre járni, és holnap 7-kor kelek a kölykökhöz. :) 

Úgyhogy à bientôt egyenlőre.

Welcome to 40 Moffat Crescent!

Kyle "welcome to Canada!" ajándékkosarának egy darabja <3

Port Stanley beach-en lazultunk

<3

Hát nem abszolút imádnivaló!? da raccoon. 

Kanada kultúrsokk

Szóval igen, itt vagyok, már Toronto-t megjárva London, Ontario, Canada-ban.
Igazság szerint azt hittem több kedvem lesz majd a blogoláshoz, de úgy kb 3 napja bekapcsolni sem volt kedvem a laptopot. Annyi minden felfedeznivaló van itt, hogy egyszerűen nem érdekel mi van facebook-on meg bárhol máshol online.

A repülőútról most nincs kedvem blablázni, aki már volt tengerentúli úton az tudja milyen, aki meg nem, az olvassa el bármelyik utazással kapcsolatos tippeket adó cikket - nagyrészt igazak. Kivéve, hogy mindig, minden körülmények között vigyünk hidratáló krémet. Lehet hogy a páratartalom alacsony a gépben, de nekem nem volt semmi bajom vele.

Inkább egy kis kanadai kultúrsokkról írok, amit így az elmúlt 3 napban éltem meg. Őszintén szólva mielőtt jöttem úgy voltam vele hogy hát mit nekem Kanada, ez azért mégsem a távol kelet vagy valami arab ország, hogy annyira más legyen a kultúra. Ehez képest, na nem Torontoban, de mióta Londonban belecsöppentem Kyle családjának mindennapi életébe, a kultúrsokkhullám megkezdődött. Úgyhogy íme a személyes kedvenceim a rengeteg furcsaságból ami így első körben ért:
- palacsinta baconnel. Igen. Talán ez az ami a legjobban szíven ütött eddig. XD Ahogy Kyle-ék mondják, szeretik a sweet&salty mixeket, így pl az amerikai palacsinta juharsziruppal és sült baconnel teljesen átlagos reggeli menü. Kyle anyukája szegény nem értette miért meredek így a tányérra O.O
- a boltokban feltűntetett árak nem tartalmazzák az áfát. Tehát ki van írva hogy valami teszemazt 1.99$, aztán fizetsz 2,24$-et mert rávágják az áfát a kasszánál. Ez így elég érdekes elsőre, bár lehet itt az embereknek nem nagyon van olyan problémájuk hogy centre pontosan ki kelljen számolgatniuk mennyit költenek a szupermarketben.
- boltokról szólva, eszméletlen mindenből a választék. Nem sokkal nagyobb alapterület mint a Tesco szupermarketben minimum 5 féle alma, 50 féle tea, 20 gabonapehely, minden van. Nem beszélve, hogy csomagolt sushit meg arab kaját meg mindenfélét lehet kapni ilyen semmi extra helyeken mint a FreshCo. (helyi Tesco?)
- rengeteg az instant cucc is. Van egy ilyen úgynevezett can juice, ami kb egy macskakajás konzervre hasonlít, hűtőben kell tartani aztán ha megszomjazol kinyitod, belevágod egy 2 literes kancsóba a tartalmát és feltöltöd vízzel. Mikor először láttam itt is így néztem O.O meg Kyle is, hogy nektek nincs can juice-otok? x) Azóta azzal szívatom, hogy lekvárból csinál juice-t. Ő meg erősködik, hogy de ez nem lekvár hanem concentrated juice. Whatever.
Rögtön első londoni estémen elmentünk snackvásárlásra is, szó szerint van itt olyan bolt ami CSAK snack-eket árul, chipstől kezdve csoki, fagyi, minden amit el lehet képzelni. Én meg csak néztem hogy úratyaisten hogy lehet ennyi mű szart megenni. x)
- oké, most már kezdem furán érezni magam, hogy csak vásárlásról, meg kajáról írok, de még ezt az egyet azért leírom. Piát nem lehet bárhol kapni. Sört sem. Szupermarketben egyátalán nincs alkohol (pl FreshCo-ban sem), de éttermekben sem mindenhol - bementünk egy poutine étterembe és nem volt csak gyümölcslé meg víz. Pedig leküldtem volna egy sört a poutine után. Szóval vannak itt erre szakosodott boltok, mint pl az LCBO vagy a Beer Shop, ahol lehet piákat venni. De ott aztán CSAK piákat. Van pár ismerős cucc, Bacardi, Jager, Absolut Vodka, stb meg egy haaalom amerikai és francia import cucc. Ja, de a hely bezár kb 9-kor. Mármint az LCBO. A Beer Shopról nem tudom mikor, lehet még korábban. HIHETETLEN.

Na most hirtelenjében kb ennyi, majd ha már megkezdődnek a "szürke hétköznapok" Cowansville-ben lehet fogok tudni többet meg rendezettebben írni.
Fényképekkel viszont lehet bajban leszek, rájöttem, hogy nem szeretek fényképezni, sőt sokszor eszembe se jut, hogy fényképezzek. Na de majd igyekszem ebben is. Addig is ím a kevés fotó amit eddig sikerült elkattintgatnom:

Biztosítás, ajándékok, stb

Szóval csütörtökön utazok.
Elég érdekes érzés ez az "utolsó 2 nap Magyarországon", egyátalán nem olyan amilyennek képzeltem. Azt hittem majd konstans ááááááááá-zás közepette nem fogok tudni semmire koncentrálni egész nap. Ehez képest egész jól el vagyok, beszerzem még az utolsó ajándékokat, nevezetességeknek nézek utána, kajáldákat keresek Torontoban, ilyesmi, de tök nyugisan. Jó, reggelente rámtör a "jajj már csak 3x ébredek ebben az ágyban" de ezen kívül magam is meglepődök hogy nem vagyok idegbeteg. x)

Viszont hogy valami építő jellegűt is írjak ebbe a postba, a biztosításkötési procedúráról mesélek kicsit.
Kb ez volt a legnagyobb probléma a repjegyvásárlás után. Az elvárásaim a következők voltak:
- nem túl drága
- online hosszabbítható (még ha olcsó sem fogok tudni egy évet előre kifizetni, kb 150.000-re jön ki..)
A jobb utasbiztosítások viszont horribilisen drágák (Atlasz biztosító pl 700-800ft/NAP), illetve online nem hosszabbíthatóak. Persze várható volt hogy tengerentúlra drágább a díj, de hogy 2-3x annyi legyen mint Európán belül, na az a nem semmi.
Végül hónapok böngészése után a Groupama biztosítónál kötöttem utasbiztosítást, egész elfogadható áron: 94 napra 40.920 forintért. Vannak nekik mindenféle kedvezményeik, az OTP-s bankkártyával rendelkezőknek -10%, a fiatalabb korosztálynak (nem tudom pontosan hány éves korig, én a 19-el még beleestem) -50% kedvezményre volt lehetőség. Mondjuk ezzel a -50%-al megfeleződik az esetleges baleset során kártérített összeg is, de a konkurencia feltételeit elnézve, még a felezett összeg is versenyképes  szerintem.
Külön tetszik, hogy a szerződés végén angolul, németül és franciául is van egy ilyen mini levélszerűség az orvosnak aki ellát esetleges probléma estén, hogy igen, XY biztosítva van, lássák el aztán a számlával hívják ezt meg ezt a számot. Nagyon profi.

Aztán ott vannak az ajándékok.. először fun-nak tűnik a magyar cuccok vásárolgatása, aztán ahogy egyre kevesebb nap marad, egyre stresszesebb lesz a dolog. Nekem sikerült végre 99%-ban mindent beszereznem, még a host fiacskámnak kellene valamivel előállnom és akkor finito.
Azért 2 családnak (host családom + Kyle-ék) kompletten ajándékot vásárolni elég húzós ügy, úgyhogy a repertoárban megtalálható a klasszikus bor-pálinka-pirospaprika trión kívül Szamos marcipán, Pilóta keksz, magyar nyelvkönyv (Kyle legújabb mániája), krumplicukor, népviseleti baba, titokdoboz.. Random szocialista érdemrend XD - most mit tehetnék, egy amerikai barátom aki október környékén tervez meglátogatni Montréal-ban, szereti az ilyeneket..
Szóval majd lemérem, de szerintem biztos megvannak csak az ajándékok 3-4 kiló.

Úgyhogy csütörtökön irány Toronto, majd amikor tudok jelentkezem. :)