hiep hiep hiep HOERAAAAA!!

Hogy miért?
Mert FELVETTEK A TILBURGI EGYETEMRE!!!!!!!!!!

Egy ideje éreztem, hogy ha megjön az e-mail Tilburgból, az valami teljesen váratlan pillanatban lesz, amikor csak úgy unottan csekkolom a hotmail-t és nem is gondolok rá. És hát persze így lett.

Fél1 körül elindultam ma futni a királyságos új cipellőimben, 10k körülre terveztem, ami aztán 16 lett, úgyhogy elégedetten zuhanyoztam meg minden, még az sem zavart, hogy nem volt időm megmosni a hajam mert zuhany után rögtön kellett mennem a suliba a kölykökért biciklin. Szóval épphogy volt 5 percem lerogyni a székemre egy kicsit indulás előtt, válaszolni pár whatsapp üzenetre, és persze megszokásból csekkolni a hotmailt.

Ahogy görgettem le, látom, hogy jött egy ilyen tárgyú e-mail, hogy "You've been invited to join the Tilburg School of Economics - Class of 2017 facebook group". Na akkor megdobbant a szívem, ahogy pedig görgettem tovább a rákövetkező e-mail "Good news from Tilburg University" volt. :D Bírom ezt a direkt megfogalmazást, nem volt időm mini szívinfarktusra amíg betöltött volna az e-mail hogy elolvassam most akkor felvettek-e vagy sem, már a tárgyban közölték, hogy GOOD NEWS. (Vajon akiket nem vesznek fel, azoknak Bad news-t írnak? :( )

Szóval először csak 5 másodpercig kb meredtem a telefonra aztán visszafojtott sikongatások közben háromszor körbeugráltam a szobámat, majd leszaladtam a nappaliba és a lakástelefonról (mert persze a prepaidemen megint nincs pénz) felhívtam nagymamámat és anyukámat.

Úgyhogy wííííí meg wáááá és már csatlakoztam is a facebook csoporthoz, AKKORA vegyes társaság, te jó ég. Indonéz meg bolgár lányok, meg holland srác aki Balin járt középiskolába, meg észt lány aki Thaiföldön nem is tudom mit csinált... Egy nagyon pici hangocska megszólalt a fejemben, hogy ezek közé én hogy kerültem be vajon, de hát majd meglátjuk. :D

Addig is HOERAAAA ahogy a hollandok mondják, szeptembertől here I come, Tilburg University!!

Szórjuk a pénzt március

I don't often shop, but when I do... akkor a 2 voor 1€ mangótól kezdve a plüss baglyon át a Dalai Lama spirituális könyvéig mindent veszek. Ez történt múlt hétvégén, egészen pontosan.

Na de ne szaladjunk ennyire előre, azt hiszem tartozom az elmúlt jópár hét beszámólóival is, hogy meglegyen az előzmény. Mivel az utóbbi hetekben csak az egyetemi problémáról írtam, azt hiszem ezúttal azt félreteszem (meg nincs is amúgy semmi fejlemény egyelőre) és írok minden másról.

Először is jól elkezdtem mostanában piacozni. Akkora olcsó dolgokat lehet kapni, hogy már egyenest fan lettem. 3 avocadot 1€-ért, 2 mangot 1€-ért, 2 doboz áfonyát 1€-ért... Oké, szombat délután olyan 3 felé kell menni, mert 4 körül zár a piac és akkor kezdenek mindent leárazni. De amúgy sem drága az egész. Barbival meg másik aupair barátnőmmel Jennával mentem eddig, folyton azon röhögtünk, hogy "találd meg a külföldit" mikor a nagy halas pultok előtt állunk és visítozunk hogy ÚRISTEN AZ OTT EGY POLIIIIP?? hahah Hát polipról pont nincs képem (amikor volt nálam fényképező még azon is leragadtunk hogy úristen az ott kagyló), de ezek vannak:

Ezek sliptong-ok, szombatonként ezt szoktunk enni itthon, mivel Bart szeret piacozni és mindig hoz. Már egyenest hiányolom ha valamiért nem ez van hétvégén. lol

Aztán, könyvek. Szóval ahogyan ismertek (már amennyire egy blog alapján meg lehet ismerni valakit), én vagyok az az ember aki mindent és semmit akar egyszerre. Azt hiszem az agyam tökéletes példája annak, amit a buddhisták "monkey mind"-nak neveznek, egy perc alatt hihetetlen mennyiségű ötlet meg gondolat fut át az agyamon, így van pl hogy egy óra leforgása alatt rákeresek, hogyan lehet futócipő láb-modell munkát kapni (nem vicc), világgazdasági híreket olvasok, elhatározom hogy ettől a szent pillanattól kezdve vegetáriánus leszek, meg hogy levágatom a hajamat másnap. Ezekből az ötletekből amúgy nagyon kevés valósul meg, így általában véve olyan érzésem van, hogy mindent és semmit csinálok egyszerre. Elég frusztráló, mivel eredménye nincs, és ez néha eléggé le tud törni. "Annyi mindent csinálok, mégsincs semminek kézzel fogható eredménye."

Emlékszem egyszer, olyan 14 éves korom környékén kivettem egy könyvet a könyvtárból ami az Iszlám főbb nézeteit és gondolatmenetét tárgyalta. A szüleim persze csak néztek, hogy miért olvasok én ilyeneket, anyu meglepődve, apu meg kicsit rosszallóan, mivel az ő oldala a családnak erősebben tartja a keresztény szokásokat, mint anyukámé. Később, 17 éves korom körül, egyik legjobb barátnőmmel tanulmányoztam Jehova tanúinak tanításait, mivel az ő családja ehez a felekezethez tartozott. (Itt kérnék mindenkit, hogy dobjátok el az előítéleteiteket Jehova tanúival kapcsolatban, mert egyébként a kereszténység különböző ágai közül szerintem a leglogikusabb. Amennyiben meg nem érdeklődtök ilyesmi iránt, azt kultúráltan is lehet közölni az ajtóban, mivel ezek az emberek nem gőzölős porszívót vagy német acél késkészletet akarnak profit céljából rátok sózni, csupán azt teszik amivel a hitük szerint neked segíthetnek. Bunkó módon beszólni és megalázóan elküldeni őket olyan, mintha leköpnéd az embert, aki felajánlja, hogy segít cipelni a nehéz táskádat.)

Mindezek ellenére a vallás nekem mindig olyan dolog volt, amit így gondolatban betettem szépen egy zárható ládikóba és felvágtam a padlásra. Minden alkalommal, ha elgondolkodtam, miben is hiszek, hiszek-e Istenben egyátalán, akarok-e bármilyen felekezethez tartozni, oda jutottam, hogy nekem ez túl bonyolult, nincs időm ilyesmire (lol?) és különben is megvagyok nélküle.

Mostanában viszont elkezdtem pl üzenetezni egy egyiptomi sráccal aki készséggel válaszol az Iszlámmal való összes hülye kérdésemre, valamint beiratkoztam múlt héten egy yoga kurzusra amivel meg a Hinduizmussal és a Buddhizmussal kerülök akarva-akaratlanul kapcsolatba.

Egyenlőre fogalmam sincs hová fog tartani ez a dolog, mindenesetre megvettem ezt a nagy (és leárazott) buddhista enciklopédiát meg a Dalai Lama egy könyvét a mindennapokhoz. Egyébként is olyan keveset olvasok, bár ha a gépem amúgy így folytatja (óránként kap kb kék halált...) lehet pár hónapon belül gép nélkül maradok, aztán akkor majd rá leszek kényszerítve az olvasásra. Pedig szeretek olvasni. Mindig 1-2 óra olvasás után jövök rá, hogy ezt többet kéne csinálni.

Múlt héten vasárnap Hágába is eljutottam, méghozzá Jennával, aki egy dél-afrikai aupair és kitalálta, hogy menjünk el Hágába a St Patricks day festivalra. Hát a St Patricks day festival annyira nem volt impressive, úgyhogy inkább városnézni vettük az irányt, amiből pedig az lett, hogy menjünk akkor már le Scheveningenbe a tengerpartra. Ez kb egy 5km-es séta Hága központjától, és nem hiszitek el, FÁRASZTÓ VOLT. 5k-t ha futnom kell hát lol röhögve, valahol 26-28 perc között. Sétálni viszont több mint egy óra volt (ő mondjuk lassabban sétál mint én), ja meg aznap már futottam előtte egy 10k-t reggel.

Hága felhőkarcolói

ooh crap!

a holland parlament (természetesen tatarozás alatt mint az otthoni is mindig)

Hága belváros, a parlament környékén

Scheveningen!

Északi-tenger!

Természetesen odamentem, megkóstoltam tényleg sós-e, stb... Még mindig nem vagyok hozzászokva a tenger látványához. Kanadában is ilyen tengermániás voltam PEI-n. :)

Voltak ilyen kis fura szobrok a parton (meg bárok, pláza, Sea World, hotel, minden, van ám élet itt :D)

A közeli plázában - akik szeretik a Lindt csokit azoknak ajánlom: egy egész Lindt BOLT!

Van vagy 20 féle Lindt bonbon és egy dobozba saját magadnak lehet összeválogatni miket szeretnél. 

Szóval végső soron nem bántam meg, hogy elmentünk Hágába, annak ellenére, hogy a St Patricks day festival igazából hát, nem volt túl nagy durranás. Emlékszem Montréalban, Kevinnel egyszer pont akkor keveredtünk fel, mindenki zöldben össze-vissza vonultak meg mindenhol utcazene, sör, stb. Na az Irish hangulat volt. Itt, najó mutatok egy képet mi volt:

Egy FELFÚJHATÓ színpad, ahol ilyen 5-15 közötti sztepptánc tanuló gyerekek adtak elő, meg asztalok kitéve előtte a környező bárokból, ahová csak akkor lehetett leülni ha fogyasztottál. Hát jó.

Végül pedig, végre rászántam magam és elmentem új futócipőt venni. 850km körül volt már szegény Brooks-omban, ami azért elég sok, ajánlott olyan 600 körül cserélni. Viszont balfasz módjára nem a pénz vagy az odabiciklizés tartott vissza, hanem hogy végigmenjek az egész shoe fitting procedúrán, mi van ha az eladó nem lesz kedves, mi van ha csúnyán néz mert angolul beszélek majd hozzá stb... 

Aztán végül minden félelmemnek az ellenkezője bizonyosodott be:

Szóval odaértem kedvenc Dakámba, ami az a haaaatalmas sportbolt ahová néha csak nézelődni járok (kinek a H&M, kinek a Daka lol... nemtom hány lány nézeget szívesebben futócipőket meg sportmelltartókat mint H&M-et) és hát ahogy felérek az emeletre a futós részlegre cuki eladó pasi 1# rögtön köszön hogy hallo. Mondom ja hallo, megyek tovább a cipőkhöz. Jön a másik, kevésbe cuki eladó pasi, hogy miben segíthet. Mondom hát shoe fitting-et csinálnak-e. Mondja persze, mindjárt hívja az illetékes kollégát. Hát az illetékes kolléga meg persze nem az 1-es számú cuki eladó volt? :D

Na most aki nem tudná hogy működik a shoe fitting: itt Hollandiában még meglepően profibban is tolják mint Kanadában volt. Szóval kaptam egy teljesen átlagos futócipőt és abban kellett egy futópadon futnom, amit levideózott a srác, majd belassítva megnéztük, bemérte a bokám dőlésszögét és az alapján keresett cipőt. Mindegyik cipőnél újabb videó, újabb lassítás, mérés.. Mivel ha túlságosan befelé vagy kifelé dől a bokája az embernek futás közben az komoly térd- és csípőproblémákat okozhat.

Szóval végül 2 cipőre szűkült le a lehetőség, mindkettő Asics volt. Az egyik Asics GT-1000 ha jól emlékszem, a másik meg az új Gel Kayano 20... A különbség csupán 60€ volt... Igazándiból mondta a srác, hogy az olcsóbb is teljesen jó, mert a videó alapján ugyanannyira jól korrigálja a bokadőlesemet mint a másik. Csakhogy a másik ANNYIVAL kényelmesebb volt, hogy alig akartam levenni. Úgyhogy 60€ ide vagy oda, a drágábbat vettem.

Asics Gel Kayano 20 <33

I regret nothing amúgy, tegnap mentem első hosszabb avató futásra, és meglett a félmaraton 1:58:10 azaz 2 ÓRA ALATT. :D Nagyon örültem, igaz jól meg is szenvedtem érte, 18k körül azt hittem nem lesz meg, majdnem sírva is fakadtam, mert pedig annyira mindent beleadtam a kezdettől fogva, aztán utolsó kilométerre még a szél is feltámadt, de végül csak sikerült lenyugtatnom magam, nem elkezdeni bőgni az út közepén, és meglett. :)

6k környékén ilyen felhők gyülemlettek fel, hát kicsit megijedtem.

Múlt héten Mylene-el voltam futni, aztán az ő útvonalán találtam ezt. Ez egy mesterséges sípálya. Nem hó van rajta hanem valami akármi ami hóként funkcionál. De igazából nekem tök mindegy, a lényeg, hogy az az oldala a hegynek ahol nem síelnek, tele van kis ösvényekkel, szóval lehet hegyre fel - le akciót csinálni, végre egy kis boost lesz a sebességemben.

kilátás

Úgyhogy egyelőre ennyi, adios amigos.

Kiállítás dátuma: 1997. seems legit.

Villámgyors bejegyzés:
utánanéztem a Nuffic oldalán mit akarnak ezek pontosan "gimnáziumi érettségi bizonyítvány" alatt, és a következőt találtam: http://www.nuffic.nl/en/files/documents/diploma-recognition/country-modules/country-module-hungary.pdf
20. oldal felé tessék. A kedvencem:
Kiállítás dátuma: 1997.  
Tehát 1997!!!!!

Anyukám a mai napon postázta azt a levelet amit a sulim meglepetésszerű könnyedséggel aláírt, elmagyarázva, hogy az érettségi bizonyítványom tényleg egy érettségi bizonyítvány. Ha ezek után még balhé lesz, bemegyek Hágába a Nuffic központba és elmagyarázom valakinek, hogy 1997-ben 4 éves voltam tehát megköszönném, ha nem várnának olyan szabványú diplomát tőlem, azt meg mégjobban ha használnák az eszüket és ránéznének az egyébként tök faintos 4.8-as átlagú érettségimre és rábólintanának. Ha nem túl megterhelő logikailag persze.

BALFASZKODÁS

Igen, és csupa nagybetűvel, de még így sem a legjobb szó arra, amit a holland felsőoktatás bürokráciájára mondanék.

Régen írtam már ilyen témában, úgyhogy a mai gyors bejegyzést ennek szentelném.

Szóval a tilburgi egyetem egész pontosan január 15-én kapta meg a komplett jelentkezésemet postán és online egyaránt. A hivatalos felállás szerint 4-6 hét a döntés meghozása.
Február 10-én írtak e-mailt, hogy küldjem be az érettségim magyar nyelvű fénymásolatát. Vissza is írtam rögtön (szó szerint 20 percen belül, kb óránként csekkolom az e-mailjeimet...), hogy de hát én azt beküldtem, ha megkapták a borítékot akkor abban kell lennie. Írtak, hogy rendben utána néznek.
Február 19-én írtak, hogy de csak küldjem be, mert amit küldtem az nem megfelelő. Kérdeztem mi a nem megfelelő? Hát az, hogy (kapaszkodjatok, fájdalmas logika következik) az érettségim címében az áll, hogy érettségi bizonyítvány és nem az, hogy gimnáziumi érettségi bizonyítvány.
Aha, na gyors telefon a hölgynek, hogy én ha be is küldök még valamit, az ugyanez lesz, mivel ez a szabvány amit Magyarországon használnak. Mondja rendben, ezt megbeszéli a Nuffic-el (ez a holland nemzeti akármilyen iroda ami a külföldi diákok ügyeivel foglalkozik) és következő héten hív.
Hát nem hívott, így tegnap e-maileztem neki, hogy mik a fejlemények. Ma jön a telefon: a Nuffic nem fogadja el az érettségit, ha nem az áll rajta, hogy GIMNÁZIUMI érettségi bizonyítvány. Tudnék-e kérni egyet, amin szerepel ez a szó? Épp futni voltam, az utcán állva körül-belül felfordult velem a világ, az mi szürreális, hogy arra kérnek, hogy csak mert az ő elképzelésük szerint így kéne kinéznie egy magyar érettséginek, én menjek haza és kérjek egy vadiúj dizájnolt érettségit, amin szerepel a gimnáziumi szó. Mondom neki, hogy ez nem lehetséges, de nézze meg 1 sorral lejjebb ott van, hogy kiállító intézmény: Ady Endre Gimnázium. Ott van a kibaszott gimnáziumuk. Igen, de a címben nincs. Ez így nem jó. Ha nem tudok új okmányt szerezni, szerezzek egy hivatalos iratot az iskolámból arról, hogy ez egy gimnáziumi érettségi bizonyítvány.

Úgyhogy itt tart a felsőoktatási jelentkezésem.
Egy olyan probléma amivel ha hazamegyek a ráckevei kis gimnáziumomba, ahol a 3-4 angol tanáron kívül alig beszél bárki angolul, szerintem legalábbis úgy néznek rám, mint aki most szökött a fehér ruhás emberek közül. Mi az, hogy egy irat (ANGOLUL!) ami igazolja, hogy az érettségi bizonyítványom egy érettségi bizonyítvány? Ez olyan mint a tömörítő program telepítőjét leszedni tömörítve, vagy lefénymásolni egy fehér lapot. Értelmetlen baromság. De mivel a holland bürokrácia ilyen, így ezt kell követni.

Nem tudom, azok a magyarok akik most a holland felsőoktatásban tanulnak, hogyan oldották ez meg. Velük miért nem problémáztak. De nincs időm most ezeket keresgetni, le akarom tudni már ezt az egészet. Úgyhogy e-mail a hágai konzulátusnak, gyors viber anyukámnak, nézzük ki tud előbb valamilyen papírt intézni, hogy az érettségim egy érettségi.

Csak nehogy még azt is megkérdőjelezzék, hogy létezik-e egyátalán az iskolám. Vagy Magyarország. Vagy ez az egész univerzium.

A JÓ ÉDES ANYÁTOKAT, NUFFIC.