Az elmúlt héten rájöttem, hogy én pontosan ebbe a kategóriába tartozok. Nehogy azt higgyétek, hogy ez valami végtelen optimizmusból fakad. Egyszerűen nem szeretem a legtöbb emberre a problémáimat úgy ráömleszteni, hogy rosszul érezzék magukat, amiért nem tudnak segíteni. (Bocsánat azon kevés barátaimtól akikkel ezt mégis néha eljátszom...)
Szerdán elmondtam a host szüleimnek, hogy mivan Kevinnel. Elég hülyére sikerült a szituáció, én mindig vártam egy megfelelő csendes pillanatot amikor csak úgy mellékesen belőhetem hogy hát by the way ez történt. Aztán az lett, hogy Mylene anyukájának a kutyája most nálunk van, aki nagyon nem szeret engem. Ültünk a nappaliban, a kutya ott mászkál, néha sunyi pillantásokat vetve rám, én meg mondom neki "you don't like me, do you?" Erre Bart, hogy "well who likes you?" Persze folyton mennek itthon ezek a hülye viccek, meg általában nem veszem őket komolyan de valahogy aznap gondolom az arcomra kiült valami fekete árny, mert Bart rögtön "heey, it's not true Dori, you know I'm just kidding." Én meg gondoltam na akkor itt az idő, mondom persze, tudom, csak Kevinnel is szétmentünk múlt héten.. Na ezek ketten Mylene-el egyszerre WHAT? NOOO aztán 5 percig mintha azt közöltem volna, hogy haldoklok vagy valami. x) Abban a percben hogy ilyen hevesen reagálták le, nekem már fent is volt a mosoly az arcomon, és dőlt az I'm okay stb stb nyugtató szöveg. Kérdezték miért nem mondtam el előbb, meg hogy ők itt akarnak lenni nekem ha szomorú vagyok, stb. Ez tök aranyos volt, csak én inkább vagyok az egyedül sírós fajta. Meg napközben ha megyek ide-oda dolgozni meg elfoglalom magam persze átvészelhető az egész. Csak nem gondolják ők se, hogy majd délután kettőkor fogok a nappali közepén sírni. x)
Egyébként heti történések:
Múlt hét kedden megkaptam ugye az e-mailt, hogy mehetek az EURoadrunners-hez futni jövő héten, de úgy néz ki mégsem fogok tudni menni, mivel az edzéseik este fél7-től vannak hétfőn és szerdán, és ez a host szüleimnek nem tetszik.... Mivel hogy ezek a busy időszakok a házban, mikor vacsorázás van meg minden. Mondtam, hogy persze akkor nem mennék el, hogy ha valamelyikük nincs itthon, akkor maradok itthon segíteni, de ha mindketten itthon vannak, akkor sem mehetek? Erre válaszként egy "hm, jó kérdés"-t kaptam, ami úgy gondolom felér egy udvarias nemmel... :(
Egyébként szerdán el akartam menni venni hosszú futónadrágot (a leghosszabb amim van az térdnadrág) meg valami melegebb dzsekit. Hát a sportboltban az egyetlen dzseki ami jó volt meg meleg is, rikító pink színben volt csak kapható, nadrágok meg csak feketében. Most nem azért, hogy divatoskodjak futás közben, de ha már kiad az ember 80 eurót egy futódzsekire, nem az a minimum, hogy legalább olyan színe van amivel megbékél? Futónadrágot meg pont hogy valami színeset akartam, sötétlilát vagy kéket, a legtöbb futós cuccom fekete, már valami színeset szeretnék...(viszont nem rikító pinket haha)
Egyébként szerdán el akartam menni venni hosszú futónadrágot (a leghosszabb amim van az térdnadrág) meg valami melegebb dzsekit. Hát a sportboltban az egyetlen dzseki ami jó volt meg meleg is, rikító pink színben volt csak kapható, nadrágok meg csak feketében. Most nem azért, hogy divatoskodjak futás közben, de ha már kiad az ember 80 eurót egy futódzsekire, nem az a minimum, hogy legalább olyan színe van amivel megbékél? Futónadrágot meg pont hogy valami színeset akartam, sötétlilát vagy kéket, a legtöbb futós cuccom fekete, már valami színeset szeretnék...(viszont nem rikító pinket haha)
Úgyhogy a végén a The Sting-ben kötöttem ki, ahol vettem egy akciós inget 20 euróért, meg bementem a Van Haren-be is (ha nem tudnám, hogy ez itt a Van Haren azt mondanám Deichmann, az árukészlet meg minden totál ugyanaz.. de itt Hollandiában nincs Deichmann amúgy) mert a szeptemberben vett New Yorkeres piros gumibakancsom nem nagyon passzol a ruháim 90%-hoz (ezt akkor valahogy nem mérlegeltem, csak JÉ PIROS BAKANCS és hopp már a lábamon is volt), így vettem ott is egy akciós whatever barna bakancsot.
Csütörtökön mentem takarítani Kralingenbe 3 órára, veszekedett a pár, és ilyen hülye feladataim voltak mint a mosogatás, ruhák összehajtogatása, gyertyatartókról viasz levakarása, stb. Nem értem ilyenért miért kell nekik valakit odahívni. Nem tudják a saját pólóikat összehajtogatni? Vagy felporszívózni azt a kb 5 négyzetméteres szőnyegüket? Ja persze a kutyát is mindig én sétáltatom ha ott vagyok. Ilyenkor kicsit olyan haszonltalannak érzem magam. De hát ők hívnak. Whatever. Egyébként a 3 óra már olyan semminek tűnt, hogy a végén még gondoltam is hogy legközelebb én le nem biciklizek Kralingenbe 24 euróért, hát basszus, 25 perc oda, 25 perc vissza (ráadásul mostanában beköszöntött az igazi holland időjárás - azaz szél és kiszámíthatatlan időközönként eső) és akkor 3 óra idióta munka.
Egyébként azóta nem hívtak, lehet hogy nekik is leesett, hogy a múlt hónapban vagy 270 eurót kifizettek nekem és különösebb változáson nem esett át a lakás - megjegyzem nem az én hibámból, ők akarnak mindig inkább főzőcskézni meg narancslevezni velem ahelyett, hogy dolgoznánk.
Egyébként azóta nem hívtak, lehet hogy nekik is leesett, hogy a múlt hónapban vagy 270 eurót kifizettek nekem és különösebb változáson nem esett át a lakás - megjegyzem nem az én hibámból, ők akarnak mindig inkább főzőcskézni meg narancslevezni velem ahelyett, hogy dolgoznánk.
Pénteken iskolaszünet volt, Senna délután szülinapi buliba ment, Mats-szal meg Mylene-el elmentünk bowlingozni ezidő alatt.
A szombat reggel úgy köszöntött rám, hogy mennem kellett volna Hágába arra a főiskolai nyílt napra amiről már asszem írtam előzőleg, de konkrétan olyan hülye kedvem volt, hogy nem mentem végül. Gondoltam akkor elmegyek délután volt itt az a futóverseny, de az égen vastag szürke felhők gyülekeztek gusztustalanul eső-gyanúsan és amúgy sem volt futáshoz se kedem. Térdnadrágban. Brrr.
Úgyhogy épp azon gondolkodtam el kéne biciklizni a másik sportboltba, délután meg abba a rotterdami múzeumba ahová anno Kevinnel akartam menni, de ő nem szereti a múzeumokat, mikor láttam, hogy egy magyar lány postolt az Aupair in Rotterdam csoportba facebookon. Ilyen kb 20 másodperces reakcióidővel ráírtam, el is kezdtünk beszélgetni, kiderült, hogy ő is Hillegersbergben van, amiből az lett, hogy megbeszéltük találkozunk fél órán belül a HEMA-nál. :D Random tervek forever. Olyan fél1-től 6-ig ültünk és beszélgettünk a HEMA-ban, most volt először, hogy külföldön valakivel magyarul beszélek. Kanadában ugye sosem és itt is eddig nem voltak magyar ismerőseim.
Vasárnap Mylene lelépett Rio de Janeiro-ba, hétfőn Bart meg Berline, úgyhogy most hármasban vagyunk itthon a gyerekekkel. Így megy ez itt. Elképzelem ahogy engem a szüleim 8 évesen otthon hagynak a 6 éves testvéremmel meg a két hónapja nálunk tartózkodó külföldi aupairrel míg ők külföldre mennek dolgozni. Ja nem, nem képzelem el mert ez FUCKING RIDICULOUS. Mármint magyar szemmel nézve. Engem különösebben nem zavar, hogy ilyen anyukává lépem elő erre a két és fél napra (Mylene szerdán délután jön haza), nem is tudom hogyan írjam le az érzést mikor reggel reggeliztetés, suliba biciklizés, aztán hazaérve mosogatógép kipakolása, konyha kitakarítása, egész ház felporszívózása, mosás beindítása - mosott ruhák összehajtogatása, másnapi ruhák kikészítése a gyerekeknek, stb... 20 évesen háztartást vezetek wtf??! :D Néha fárasztó egyébként, de akik ismernek tudják, hogy nem erősségem a csapatjáték, szeretek mindent inkább magam csinálni ("az a biztos" elven), úgyhogy ez az intézkedős-dolgos cucc nekem bejön végső soron.
Édesek voltak egyébként a kölykök ma reggel, megengedtem nekik, hogy Mats Senna szobájában aludjon, mivel Mats szobája az 1. emeleten van a szülők szobájával, az enyém meg Sennáé meg a 2-on, így mivel most a szülők nincsenek itthon, ő egyedül lett volna az 1-n. Szóval felhoztuk az ágyneműt aztán együtt aludtak. Kikészítettem nekik a másnapi ruhát (ez minden reggel amúgy ki van készítve nekik, Mylene csinálja) aztán jó éjt. 7-re van húzva az ébresztőóra, hát én fél7-kor már arra ébredek, hogy mászkálnak meg minden. Mondom na csak be ne jöjjenek hozzám, én reggel elég morcos vagyok, olyan 15 perc kell ébredés után, hogy az agyam felálljon. Hát 7-ig még szépen végig szenderegtem azt a fél órát, ők is elcsendesedtek, persze nekem azon kattogott az agyam biztos valami rosszban sántikálnak. Erre 7-kor megyek be a szobába, mindketten felöltözve ülnek az ágyon és kártyáznak csendben. Majd' megzabáltam őket. :DD
Szóval most egyenlőre ennyi eddig, és a blog történetében először olyan dolog fog történni, hogy nem lesz ma kép a bejegyzésben, mivel tényleg semmi mutogatnivaló képem nincs.
2 hét és megyek haza látogatóba egyébként, erről sem tudom írtam-e már, a húgom szalagavatója lesz november 22-én, így 20-24 közt fogok otthon tartózkodni. Előre is elnézést kérek azoktól akik személyesen ismernek, ezt olvassák, és szeretnének találkozni, de ebben a szűk 3 napban be kell szereznem egy halom papírt (Apostille az anyakönyvire, érettségi fordítása, hitelesítése, blabla), elmennem fodrászhoz, ott lenni a szalagavatón és persze valamennyi időt tölteni a kis családdal. Úgyhogy majd talán ha sikerül karácsonyra hazajutnom, akkor jöhet mindenki támadni a találkozókkal.
Addig is jók legyetek, üdv a mostanában hírnevéhez felérően esős Hollandiából!
Vasárnap Mylene lelépett Rio de Janeiro-ba, hétfőn Bart meg Berline, úgyhogy most hármasban vagyunk itthon a gyerekekkel. Így megy ez itt. Elképzelem ahogy engem a szüleim 8 évesen otthon hagynak a 6 éves testvéremmel meg a két hónapja nálunk tartózkodó külföldi aupairrel míg ők külföldre mennek dolgozni. Ja nem, nem képzelem el mert ez FUCKING RIDICULOUS. Mármint magyar szemmel nézve. Engem különösebben nem zavar, hogy ilyen anyukává lépem elő erre a két és fél napra (Mylene szerdán délután jön haza), nem is tudom hogyan írjam le az érzést mikor reggel reggeliztetés, suliba biciklizés, aztán hazaérve mosogatógép kipakolása, konyha kitakarítása, egész ház felporszívózása, mosás beindítása - mosott ruhák összehajtogatása, másnapi ruhák kikészítése a gyerekeknek, stb... 20 évesen háztartást vezetek wtf??! :D Néha fárasztó egyébként, de akik ismernek tudják, hogy nem erősségem a csapatjáték, szeretek mindent inkább magam csinálni ("az a biztos" elven), úgyhogy ez az intézkedős-dolgos cucc nekem bejön végső soron.
Édesek voltak egyébként a kölykök ma reggel, megengedtem nekik, hogy Mats Senna szobájában aludjon, mivel Mats szobája az 1. emeleten van a szülők szobájával, az enyém meg Sennáé meg a 2-on, így mivel most a szülők nincsenek itthon, ő egyedül lett volna az 1-n. Szóval felhoztuk az ágyneműt aztán együtt aludtak. Kikészítettem nekik a másnapi ruhát (ez minden reggel amúgy ki van készítve nekik, Mylene csinálja) aztán jó éjt. 7-re van húzva az ébresztőóra, hát én fél7-kor már arra ébredek, hogy mászkálnak meg minden. Mondom na csak be ne jöjjenek hozzám, én reggel elég morcos vagyok, olyan 15 perc kell ébredés után, hogy az agyam felálljon. Hát 7-ig még szépen végig szenderegtem azt a fél órát, ők is elcsendesedtek, persze nekem azon kattogott az agyam biztos valami rosszban sántikálnak. Erre 7-kor megyek be a szobába, mindketten felöltözve ülnek az ágyon és kártyáznak csendben. Majd' megzabáltam őket. :DD
Szóval most egyenlőre ennyi eddig, és a blog történetében először olyan dolog fog történni, hogy nem lesz ma kép a bejegyzésben, mivel tényleg semmi mutogatnivaló képem nincs.
2 hét és megyek haza látogatóba egyébként, erről sem tudom írtam-e már, a húgom szalagavatója lesz november 22-én, így 20-24 közt fogok otthon tartózkodni. Előre is elnézést kérek azoktól akik személyesen ismernek, ezt olvassák, és szeretnének találkozni, de ebben a szűk 3 napban be kell szereznem egy halom papírt (Apostille az anyakönyvire, érettségi fordítása, hitelesítése, blabla), elmennem fodrászhoz, ott lenni a szalagavatón és persze valamennyi időt tölteni a kis családdal. Úgyhogy majd talán ha sikerül karácsonyra hazajutnom, akkor jöhet mindenki támadni a találkozókkal.
Addig is jók legyetek, üdv a mostanában hírnevéhez felérően esős Hollandiából!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése