Inspirational bullshit

Az utóbbi hetekben 3 olvasómtól és egyben barátaimtól megkaptam, hogy mennyire inspiráló vagyok. Mert hogy 19 évesen startoltam ki az összeomlás szélén ingázni kezdő országból és azóta is egyedül állom meg a helyem külföldön, mert nem adom fel, mert küzdök az álmomért.

Most akkor hadd szögezzem le, hogy ez bullshit.
Örülök, hogy sikerült egy ilyen világot felépítenem a blogomon keresztül, ami a kanadai élet bemutatásától mostanában inkább a lelki vívódásaim színhelyévé vált.
Nehogy azt higgyétek, hogy egyszerű. Nehogy azt higgyétek, hogy minden nap tűzzel a szememben ébredek, pattanok ki az ágyból és dolgozok, vagy gyakorolom az IELTS-t míg a boldog egyetemista jövőkép lebeg a szemeim előtt. Igazából havona 1-2 ilyen nap ha van. Ha igazából tudni akarjátok hogyan töltöm a mindennapokat, hát leírom.

7.05-re húzom az ébresztőt, hogy 7.15-ig legyen időm meggyőzni magamat, hogy mégiscsak fel kell kelni, lemenni a gyerekek ebédjét megcsinálni, aztán majd ha elmennek 8-kor akkor visszafekhetek. Sokszor motivál a tudat, hogy csak 45 perc és már vissza is jöhetek. Aztán a végén amúgy sosem jövök, mivel ahogy a kajájukat csinálom, én is éhes leszek, és ha eszek utána már nem tudok aludni. Úgyhogy feljövök, megmosom a fogamat, és leülök értelmetlen dolgokkal múlatni az időt, így pl a kanadai képek nézegetésével, tumblr-özéssel, Ownage Pranks összes videójának végignézésével a youtube-on, vagy filmek keresésével a torrenten. Aztán mire a gyerekek hazajönnek délben vagy háromkor, addigra csak megemberelem magam és felöltözök. A délután elmegy valahogy, uzsonnát készítek, kártyázunk, rajzolunk, ami épp van. 5 körül nekiállunk főzni Mylene-el, 6-kor vacsora, aztán 7 körül elmennek zuhanyozni meg aludni a gyerekek, a szülők tévéznek én meg visszajövök ismét a szobámba, hogy a délelőtti tevékenységeket folytassam.
A hétvége ugyanez, csak a munkás rész kihagyásával. Néha elmegyek pár órára a könyvesboltba. Vannak kitéve székek, szóval le lehet ülni mint egy könyvtárban és olvasni. Az antikvár szeksön végében, ahol a politikai meg gazdasági könyvek vannak, alig jár ember, így mindig kiválasztok 1-2 könyvet és oda ülök, ott békén hagynak. Vagy a sportboltba is el szoktam menni, felpróbálok pár drága futócuccot, amiket aztán nem veszek meg, és hazajövök.
Olyan, hogy barátokkal lógás, az nincs. Mivel nincsenek barátaim.

Kanadában ezt arra fogtam, hogy kisvárosban lakom. Itt viszont, Rotterdam központjától 15 percre rájöttem, hogy nem a helyjel hanem velem van baj. Egyszerűen nincs kedvem semmihez az idő nagy részében, beleértve a beszélgetést és egyéb szociális interakciókat. Egyszerűen nem találom a helyem.

Hazamenni 3 hétre a múlt héten kész érzelmi hullámvasút volt. Ugyanis nekem otthon lett honvágyam. Amint megláttam Budapest épületeit, a hidakat, a régi kedvenc helyeimet, az ismerős boltokat, aztán találkoztam a barátaimmal, a családommal, megint elfogott az a "bárcsak itt élhetnék egyetemistaként bla bla" amiről már egyszer írtam. Az az alternatív jelen-/jövőkép ami nem létezik, csak én képzelem el szépen magamnak és vágyakozom utána.
Bátyámmal (igen tudom eddig nem említettem, hogy lenne bátyám, well ő nem vérszerinti bátyám hanem egy nagyon nagyon régi barát) aki Németországban dolgozik beszéltük, hogy így nyugat-európai életszínvonalon szeretnénk Magyarországon élni. És itt jön a csavar, mert ez nem megy, választani kell: vagy Magyarország, a mindenki által ismert helyzetben, vagy Nyugat-Európa, nyugat-európai életszínvonalon. Jövő szempontjából mindenféleképpen a második opció tűnik kedvezőbbnek, a Lánchídon sétálva viszont valahogy inkább maradtam volna most Budapesten, minthogy visszarepüljek Rotterdamba. (Igen, ilyen mainstream romantikus vagyok, szeretek hidakon sétálni. A Margit-híd egyébként a kedvencem, busszal vagy kocsival viszont az Erzsébet-híd. Merthogy nekem ilyen külön kategóriáim is vannak ám. A Lánchíd csak úgy jött a képbe, hogy épp arra jártam és gondoltam átsétálok.)

Otthon sikerült ismét eljutnom a moziba, amit ugye imádok (néha szomorú visszagondolni, hogy ez is Kevin egy része bennem, mint pl az is hogy megiszom a tejet és nem szedek semmire gyógyszert. Emberek akik nyomot hagynak rajtad aztán továbbálnak. Sucks.). A Catching Fire avagy "Hunger Games 2" néven emlegetett filmet néztem, jajj nagyon jó volt! Bár szegény bátyám gondolom ellenvetné, hogy én egész végig azt mondogattam film közben, hogy "ez a film nekem túl megrázó" haha nem bírom a túl izgalmas és érzelmes jeleneteket, annyira beleélem magam, főleg moziban, hogy szinte kedvem van néha kiszaladni mert tényleg én is a szereplővel annyira szimpatizálok. Annyira érdekelt már egyébként utána a történet vége, hogy elhoztam a könyv 3. részét és 2 nap alatt kb kiolvastam. x)

Érdemi része a magyarországi látogatásnak, hogy megvan az Apostille az anyakönyvi kivonatomra valamint az érettségim angol fordítása is. :D

ennyi... egy hivatalos irat, ami igazolja, hogy ez egy hivatalos irat. bureaucracy at it's best. 

angol érettségi :D gondoltam megosztom veletek mert mennyire menő már angolul látni egy hagyományos érettségit! (legalábbis szerintem haha) Az eredményeimet nem szégyenlem, a személyes cuccokat viszont kihúztam. A széle amúgy nem azért gyűrött, mert ilyen abszolút tróger vagyok aki nem tud semmire vigyázni, hanem képzeljétek a reptérre menet reggel esőben, szétszakadt a hátizsákom cipzárja és minden a földre ömlött.... Nagy sietségemben, hogy ne ázzanak szét a papírok (oké ilyen műanyag fóliában voltak de annak is van egy nyitott vége), így kaptam fel és tömtem vissza a táskába, hát egy picit megsínylette a sarka az akciót.

ezeket a füzeteket asszem a Kes papírban találtam, és muszáj volt megvennem <3 

Lebeszéltem egyébként a tilburgi egyetemmel, elküldöm nekik a regisztrációs csomagomat még mielőtt hivatalosan jelentkeznék a központi weboldalon, és akkor megmondják, hogy felvesznek-e vagy sem, mivel el kell dönteniük, hogy az érettségim megfelel-e nekik. Aztán ha igen, akkor gyorsan regisztrálok az oldalra, küldik a "meghívót", amit elfogadok, és ezzel véglegesítem, hogy ott fogok tanulni jövő szeptembertől. Na bumm.

Kezdem egyébként már írni a bejegyzést a jelentkezés menetéről stb, hogy aki esetleg szintén idekint szeretne tanulni annak ne kelljen annyit balfaszkodnia mint nekem.

Tegnap este kiment a telós memóriakártyám, azaz a telefon egyszercsak nem ismerte fel, én meg fél óra próbálgatás meg minden után úgy döntöttem leformázom. Úgyhogy az adatok elvesztek, de legalább nem kuka a 4 gigás memóriakártyám, mert most megint működik. Ez viszont azt jelenti, hogy az összes kép elveszett most róla. :( (A fenti képeket kamerával csináltam.)

Átfordítottam a naptárt már decemberre, mert akkor jobban látszik, hogy már csak 3 hét és megyek haza megint. Oké, durván 3 hét. 25 nap igazából. Mindegy.
Addig a következő események vannak betervezve:
dec. 4. Heels & ties party a UNICEF Students Rotterdam szervezésében. Megtaláltam ezt a szervezetet ami a rotterdami Erasmus egyetemen működik, keresnek mindig önkénteseket stb, viszont mivel a nevükben is benne van,  Students nem tudom engem felvennének-e. Meg amúgy nem vagyok nagyon oda az ENSz-ért már egy ideje, szóval lehet egy UNICEF csoport nem épp az én világom, de én még mindig azt mondom inkább ez mint a nemtörődöm aupairek.
dec. 7. IELTS Amsterdamban
dec 14. Life in color erre még nem biztos, hogy megyek. Egyrészt nincs kivel, másrészt drága (€45) a jegy. Viszont neon splash party Rotterdamban egy rohadt nagy arénában. Megfontolandó.

Azt hiszem egyenlőre ennyivel búcsúzok, majd jövőhéten jövök remélhetőleg a UNICEF party meg az IELTS tapasztalatokkal. Adios amigos.

A sztori

Hosszas mérlegelés után úgy döntöttem mégiscsak leírom miért hagytam ott a takarítós munkát, mert talán mindenki számára egy kicsit tanulságos lehet, hogy ne járjatok úgy mint én. Viszont mivel a statisztika szerint elég nagy és széles körű olvasótábor van itt, nem tenném ki a postot mindenki számára olvashatóvá.
Akik személyesen ismernek valamilyen formában meg tudnak keresni (facebook, email, skype) akik nem, azok meg ha kommentbe ide írjátok az email címeteket elküldöm a sztorit.

Holnap aztán végre off to Hungary, jövőhéten jelentkezem rendes posttal. Sziasztok!

Heti történések

Szóval megint kezd lemaradni a blog, úgyhogy gondoltam írok egy gyors kis szösszenetet, mielőtt lelépek szerdán Magyarországra, egészen vasárnap reggel 6.20-ig, igen, 6.20-kor startol a gépem reggel a Liszt Ferenc repülőtérről Ferihegyről, ami egy kegyetlenül gyilkos időpont, előre is elnézést kérek szüleimtől akik majd kikocsikáztatnak, de asszem már említettem, hogy a délutáni járat valami 30 euróval drágább volt.

Tehát mik történtek az elmúlt napokban.
Mylene itthon volt az elmúlt 2 hétben, szóval nem volt különösebben sok dolgom, ezen a héten egyenesen alig dolgoztam, de komolyan...

Múlt héten volt egy incidens, ami miatt otthagytam a zsidó párnál való takarítós munkát. A lényeg, hogy nagyon fura emberek voltak, múlt héten ismét hívtak kutyát babysittelni amiből konkrétan az lett, hogy ők el se mentek sehová, a mindenféle inkább nem részletezném milyen nem éppen törvényes ügyeiket intézték a jelenlétemben, és a végén hajnali 4-re értem haza. Na akkor megfogadtam, hogy ezeknél többet nem dolgozok, aztán a host szüleim is mondták, hogy ezt annyira nem kéne, nem szeretnék hogy hétközben 4-kor jöjjek haza. Úgyhogy megmondtam a párnak, hogy sajnálom, de nem fogom tudni ezt tovább csinálni. Megjegyzem a pár hozott és vitt kocsival azon az estén, tehát nem rajtam múlott mikor jövök haza... ha tehettem volna már este 10kor hazajövök, miután láttam, hogy igazából nagy szükségük nincs a kutyasitterre, konkrétan nem csináltam semmit, ültem a nappalijukban végig tétlenül.
Igazából tudom, ez így nagyon ködös fogalmazás, de nyugodjatok meg, nem esett semmi bajom, nem keveredtem hatalmas illegális bizniszbe, és most hogy már megszakítottam velük végleg a kapcsolatot azt hiszem ennyivel vége a dolognak.
Kicsit szomorú vagyok, hogy elvesztettem a fő másodlagos bevételforrásomat, de képzeljétek a család felajánlotta, hogy mivel csak minden 2. héten jön a takarítónő, az 1. heteken takaríthatnék én, így havi +60 euróért. Szóval az is valami, rendesek hogy felajánlották. :D

Jobb téma, hogy múlt hétvégén végre sikerült eljutnom a moziba megnézni a filmet amit kinéztem még kb másfél hónapja.

Hoe duur was de suiker avagy A cukor ára, holland-surinami dráma, és hát én nagyon szerelembe estem vele. Olyannyira, hogy pénteken a könyvet is megvettem.

A történet az 1750-es években játszódik, Suriname-ban (aki nem tudná mint pl én se tudtam mielőtt Hollandiába jöttem, Suriname egy Dél-Amerikában található, régen holland gyarmat ország.) A hollandok főleg cukornádültetvényeket telepítettek oda anno, innen is jön a könyv címe, "A cukor ára" ami egyébként hollandul jobban átjön, mivel ilyen kettős értelmezése van: egyrészt a cukor ára pénzben, másrészt hogy milyen áron állították azt elő, mennyi áldozatra lettek kényszerítve a rabszolgák akiket ott dolgoztattak.

A filmben el is hangzik egy mondat, hogy "op een dag zal ik schrijven, wie de prijs van de suiker betaalt hebben" azaz "egy nap majd én megírom, hogy ki fizette meg a cukor árát". 

A cselekmény tulajdonképpen két féltestvér, Sarith és Mini-mini életét írja le, Sarith a fehér lány, Mini-mini pedig a fekete, Sarith apja megerőszakolt egy fekete rabszolganőt, ebből született Mini-mini, így féltestvérek, mégis ég és föld a különbség köztük - Sarith úri lány, Mini-mini pedig az ő személyi szolgája, mondhatni komornája. 

A film nagyon szép volt, a ruhák meg a képi világa az egésznek gyönyörű, végig hollandul beszélnek benne persze, meg néha surinamiul amit hollandul feliratoztak haha, de többet értettem belőle, mint gondoltam. :) A könyvet persze egyenlőre szótárral olvasom, kb ilyen szinten:

Más téma, tegnap, azaz szombaton végre sikerült eldöntenem, mi legyen a karácsonnyal. Találkoztam pár hete egy magyar lánnyal aki szintén aupair itt Rotterdamban, és ő felajánlotta ugye, hogy haza tudnának vinni decemberben, apukája Kölnben dolgozik, csak odáig kellene buszjegyet vennem és mehetnék akkor velük. Igen ám, de a visszaútra repjegy kb 100 euró lett volna, a telekocsik meg mint utóbb kiderült szintén ilyen 60-80 eurós összegekért mozogna, mivel ilyen kisfurgonokkal jönnek oda-vissza Hollandia és Magyarország közt ezek az emberkék akik bizniszt próbálnak csinálni ebből az egészből.. Nem azért, de a telekocsi az elején ugye annak indult, hogy "hát én mindenképpen mennék, felveszek még pár embert hogy megosszuk a benzin pénzt" nem magán minibuszcégek alapításáról kéne szólnia ennek az egésznek...Na mindegy.

A lényeg, hogy eldöntöttem, hogy ennyit nekem nem ér meg, hogy hazamenjek, macera is 2x kocsival végigutazni fél Európát, drága is, hagyjuk. Mondtam ezt Mylene-nek szombaton, hogy akkor így számítsanak, hogy szeretnék maradni karácsonyra. Mondja oké. Erre fél óra múlva jön a szobámba, hogy beszélt Barttal és arra gondoltak, hogy ha szeretnék hazamenni csak a pénz állít meg (tudják az egyetemi terveimet meg minden hogy most mennyire spórolok), akkor ők vesznek nekem repülőjegyet oda-vissza karácsonyi ajándékként. :D Hát először megmondom őszintén össze voltam zavarodva, már jól lerendeztem magamban, hogy akkor ez lesz, nem is bánom, nyáron is unatkoztam Magyarországon, stb. De aztán csak igent mondtam, főleg mikor kiderült, hogy legjobb barátnőm is jön haza Londonból, ő ott dolgozik már majdnem 2 éve, szóval tudnánk találkozni. :D

Úgyhogy most úgy alakult a dolog, hogy december 24 - január 12 közt otthon leszek, ami 3 hét, tehát rooooohadt hosszú, de a visszaútra így volt olcsó a jegy, meg így tudok barátnőmmel is találkozni. :) A december 24 meg azért december 24 mert Mylene aznap dolgozik, pontosabban aznap jön haza, így előbb nem tudnék elmenni. De mivel úgyis csak 2 óra, estére már Magyarországon is leszek. :)

Megint más téma, most hétvégén ismét találkoztam a magyar aupair lánnyal, nevezzük nevén Barbival, el akart menni a Primarkba (tudjátok a véleményemet a Primarkról haha) hát mondtam jól van. Nyitásra mentünk, délre, hát ez fogadott:

Aztán kb 5 perc alatt még ennyi ember gyűlt össze...

Barbi bevásárolt valami 60 euróért (tényleg nagyon olcsó itt a ruha meg minden), én vettem diszkréten pár alsóneműt meg hajcuccokat 5 euróért. Eljövök egyszer amúgy még karácsony előtt a Primarkba, hétköznap mikor nincsenek ennyien, mert van egy csomó jó cucc amit pl ajándékba el tudok képzelni. :D

Vásárolgatás után benéztünk még a Daka-ba, kéne gym cipőt vennem, de lehet karácsony utánra fogom halasztani majd ha lesznek leárazások.

Aztán, FUTÁS.

A héten Mylene elvitt a gym-be. Abba a gymbe ahová neki van bérlete, ami rohadt drága, amit Wellness Center Terbregge-nek hívnak és ahová egy napi belépő 15€. Random megkérdezte akarok-e menni vele csütörtökön reggel, mert megy body pump-ra. Hát mondom jólvan, megyek akkor. 

Szóval az a gym.. gyönyörű. Az aerobic szobája is gyönyörű. Szauna van az öltözőben meg zuhany meg minden, és egyszerűen tényleg nagyon szép az egész de a havi bérlet 40€... Szóval no thankyou. Na de én a body pump miatt voltam ott ugye, amiről aki nem tudja mi az, hát cardio gyakorlatok meg súlyzó keveréke. Szóval volt zsámolyra felugrálás meg squat, meg súlyzóval a hátadon támadólépés, stb. Nagyon tetszett, és jól meg is izzasztott. :D Természetesen akkor még nem éreztem annyira a hatását, na de másnap.. Felkelni alig bírtam!! haha Olyan izomlázam volt, mint még soha!! De az a jó féle izomláz, csak azért mégiscsak izomláz...Gondoltam másnapra elmúlik, hát nem! Úgyhogy másnap, azaz szombaton lementem futni hogy egy kicsit legalább a lábaimat kilazítsa, egy laza 5k-t letoltam. Hát hatott is egyébként, ma is lementem, már egy gyorsabb 5k-re, és már teljesen jól vagyok. :)

Ma egyébként átléptem az 500km-t a trackeremen, emlékszem a kanadai blogon van pont egy 50km-es asszem haha hát már 500-nál járok! :D 

Bár bevallom az utóbbi időben kicsit hanyagoltam a futást, nem volt jó kedvem, össze-vissza ettem és mióta nincs semmilyen verseny betervezve nem nagyon volt motivációm se. De épp itt az ideje ismét összeszedni magam!!

Na jól van, 11 óra lesz, azt hiszem most inkább elmegyek aludni, aztán majd meglátjuk hogyan alakulnak a dolgok. Jóéjt!

Update

Ismeritek azt az embertípust aki mosolyogva tud rossz hírt közölni? "Betörtek a lakásomba" :) "Hát, megint megbuktam" :)

Az elmúlt héten rájöttem, hogy én pontosan ebbe a kategóriába tartozok. Nehogy azt higgyétek, hogy ez valami végtelen optimizmusból fakad. Egyszerűen nem szeretem a legtöbb emberre a problémáimat úgy ráömleszteni, hogy rosszul érezzék magukat, amiért nem tudnak segíteni. (Bocsánat azon kevés barátaimtól akikkel ezt mégis néha eljátszom...)

Szerdán elmondtam a host szüleimnek, hogy mivan Kevinnel. Elég hülyére sikerült a szituáció, én mindig vártam egy megfelelő csendes pillanatot amikor csak úgy mellékesen belőhetem hogy hát by the way ez történt. Aztán az lett, hogy Mylene anyukájának a kutyája most nálunk van, aki nagyon nem szeret engem. Ültünk a nappaliban, a kutya ott mászkál, néha sunyi pillantásokat vetve rám, én meg mondom neki "you don't like me, do you?" Erre Bart, hogy "well who likes you?" Persze folyton mennek itthon ezek a hülye viccek, meg általában nem veszem őket komolyan de valahogy aznap gondolom az arcomra kiült valami fekete árny, mert Bart rögtön "heey, it's not true Dori, you know I'm just kidding." Én meg gondoltam na akkor itt az idő, mondom persze, tudom, csak Kevinnel is szétmentünk múlt héten.. Na ezek ketten Mylene-el egyszerre WHAT? NOOO aztán 5 percig mintha azt közöltem volna, hogy haldoklok vagy valami. x) Abban a percben hogy ilyen hevesen reagálták le, nekem már fent is volt a mosoly az arcomon, és dőlt az I'm okay stb stb nyugtató szöveg. Kérdezték miért nem mondtam el előbb, meg hogy ők itt akarnak lenni nekem ha szomorú vagyok, stb. Ez tök aranyos volt, csak én inkább vagyok az egyedül sírós fajta. Meg napközben ha megyek ide-oda dolgozni meg elfoglalom magam persze átvészelhető az egész. Csak nem gondolják ők se, hogy majd délután kettőkor fogok a nappali közepén sírni. x)

Egyébként heti történések:

Múlt hét kedden megkaptam ugye az e-mailt, hogy mehetek az EURoadrunners-hez futni jövő héten, de úgy néz ki mégsem fogok tudni menni, mivel az edzéseik este fél7-től vannak hétfőn és szerdán, és ez a host szüleimnek nem tetszik.... Mivel hogy ezek a busy időszakok a házban, mikor vacsorázás van meg minden. Mondtam, hogy persze akkor nem mennék el, hogy ha valamelyikük nincs itthon, akkor maradok itthon segíteni, de ha mindketten itthon vannak, akkor sem mehetek? Erre válaszként egy "hm, jó kérdés"-t kaptam, ami úgy gondolom felér egy udvarias nemmel... :(

Egyébként szerdán el akartam menni venni hosszú futónadrágot (a leghosszabb amim van az térdnadrág) meg valami melegebb dzsekit. Hát a sportboltban az egyetlen dzseki ami jó volt meg meleg is, rikító pink színben volt csak kapható, nadrágok meg csak feketében. Most nem azért, hogy divatoskodjak futás közben, de ha már kiad az ember 80 eurót egy futódzsekire, nem az a minimum, hogy legalább olyan színe van amivel megbékél? Futónadrágot meg pont hogy valami színeset akartam, sötétlilát vagy kéket, a legtöbb futós cuccom fekete, már valami színeset szeretnék...(viszont nem rikító pinket haha)

Úgyhogy a végén a The Sting-ben kötöttem ki, ahol vettem egy akciós inget 20 euróért, meg bementem a Van Haren-be is (ha nem tudnám, hogy ez itt a Van Haren azt mondanám Deichmann, az árukészlet meg minden totál ugyanaz.. de itt Hollandiában nincs Deichmann amúgy) mert a szeptemberben vett New Yorkeres piros gumibakancsom nem nagyon passzol a ruháim 90%-hoz (ezt akkor valahogy nem mérlegeltem, csak JÉ PIROS BAKANCS és hopp már a lábamon is volt), így vettem ott is egy akciós whatever barna bakancsot.

Csütörtökön mentem takarítani Kralingenbe 3 órára, veszekedett a pár, és ilyen hülye feladataim voltak mint a mosogatás, ruhák összehajtogatása, gyertyatartókról viasz levakarása, stb. Nem értem ilyenért miért kell nekik valakit odahívni. Nem tudják a saját pólóikat összehajtogatni? Vagy felporszívózni azt a kb 5 négyzetméteres szőnyegüket? Ja persze a kutyát is mindig én sétáltatom ha ott vagyok. Ilyenkor kicsit olyan haszonltalannak érzem magam. De hát ők hívnak. Whatever. Egyébként a 3 óra már olyan semminek tűnt, hogy a végén még gondoltam is hogy legközelebb én le nem biciklizek Kralingenbe 24 euróért, hát basszus, 25 perc oda, 25 perc vissza (ráadásul mostanában beköszöntött az igazi holland időjárás - azaz szél és kiszámíthatatlan időközönként eső) és akkor 3 óra idióta munka.
Egyébként azóta nem hívtak, lehet hogy nekik is leesett, hogy a múlt hónapban vagy 270 eurót kifizettek nekem és különösebb változáson nem esett át a lakás  - megjegyzem nem az én hibámból, ők akarnak mindig inkább főzőcskézni meg narancslevezni velem ahelyett, hogy dolgoznánk.

Pénteken iskolaszünet volt, Senna délután szülinapi buliba ment, Mats-szal meg Mylene-el elmentünk bowlingozni ezidő alatt. 

A szombat reggel úgy köszöntött rám, hogy mennem kellett volna Hágába arra a főiskolai nyílt napra amiről már asszem írtam előzőleg, de konkrétan olyan hülye kedvem volt, hogy nem mentem végül. Gondoltam akkor elmegyek délután volt itt az a futóverseny, de az égen vastag szürke felhők gyülekeztek gusztustalanul eső-gyanúsan és amúgy sem volt futáshoz se kedem. Térdnadrágban. Brrr.

Úgyhogy épp azon gondolkodtam el kéne biciklizni a másik sportboltba, délután meg abba a rotterdami múzeumba ahová anno Kevinnel akartam menni, de ő nem szereti a múzeumokat, mikor láttam, hogy egy magyar lány postolt az Aupair in Rotterdam csoportba facebookon. Ilyen kb 20 másodperces reakcióidővel ráírtam, el is kezdtünk beszélgetni, kiderült, hogy ő is Hillegersbergben van, amiből az lett, hogy megbeszéltük találkozunk fél órán belül a HEMA-nál. :D Random tervek forever. Olyan fél1-től 6-ig ültünk és beszélgettünk a HEMA-ban, most volt először, hogy külföldön valakivel magyarul beszélek. Kanadában ugye sosem és itt is eddig nem voltak magyar ismerőseim.

Vasárnap Mylene lelépett Rio de Janeiro-ba, hétfőn Bart meg Berline, úgyhogy most hármasban vagyunk itthon a gyerekekkel. Így megy ez itt. Elképzelem ahogy engem a szüleim 8 évesen otthon hagynak a 6 éves testvéremmel meg a két hónapja nálunk tartózkodó külföldi aupairrel míg ők külföldre mennek dolgozni. Ja nem, nem képzelem el mert ez FUCKING RIDICULOUS. Mármint magyar szemmel nézve. Engem különösebben nem zavar, hogy ilyen anyukává lépem elő erre a két és fél napra (Mylene szerdán délután jön haza), nem is tudom hogyan írjam le az érzést mikor reggel reggeliztetés, suliba biciklizés, aztán hazaérve mosogatógép kipakolása, konyha kitakarítása, egész ház felporszívózása, mosás beindítása - mosott ruhák összehajtogatása, másnapi ruhák kikészítése a gyerekeknek, stb... 20 évesen háztartást vezetek wtf??! :D Néha fárasztó egyébként, de akik ismernek tudják, hogy nem erősségem a csapatjáték, szeretek mindent inkább magam csinálni ("az a biztos" elven), úgyhogy ez az intézkedős-dolgos cucc nekem bejön végső soron.
Édesek voltak egyébként a kölykök ma reggel, megengedtem nekik, hogy Mats Senna szobájában aludjon, mivel Mats szobája az 1. emeleten van a szülők szobájával, az enyém meg Sennáé meg a 2-on, így mivel most a szülők nincsenek itthon, ő egyedül lett volna az 1-n. Szóval felhoztuk az ágyneműt aztán együtt aludtak. Kikészítettem nekik a másnapi ruhát (ez minden reggel amúgy ki van készítve nekik, Mylene csinálja) aztán jó éjt. 7-re van húzva az ébresztőóra, hát én fél7-kor már arra ébredek, hogy mászkálnak meg minden. Mondom na csak be ne jöjjenek hozzám, én reggel elég morcos vagyok, olyan 15 perc kell ébredés után, hogy az agyam felálljon. Hát 7-ig még szépen végig szenderegtem azt a fél órát, ők is elcsendesedtek, persze nekem azon kattogott az agyam biztos valami rosszban sántikálnak. Erre 7-kor megyek be a szobába, mindketten felöltözve ülnek az ágyon és kártyáznak csendben. Majd' megzabáltam őket. :DD

Szóval most egyenlőre ennyi eddig, és a blog történetében először olyan dolog fog történni, hogy nem lesz ma kép a bejegyzésben, mivel tényleg semmi mutogatnivaló képem nincs.

2 hét és megyek haza látogatóba egyébként, erről sem tudom írtam-e már, a húgom szalagavatója lesz november 22-én, így 20-24 közt fogok otthon tartózkodni. Előre is elnézést kérek azoktól akik személyesen ismernek, ezt olvassák, és szeretnének találkozni, de ebben a szűk 3 napban be kell szereznem egy halom papírt (Apostille az anyakönyvire, érettségi fordítása, hitelesítése, blabla), elmennem fodrászhoz, ott lenni a szalagavatón és persze valamennyi időt tölteni a kis családdal. Úgyhogy majd talán ha sikerül karácsonyra hazajutnom, akkor jöhet mindenki támadni a találkozókkal.

Addig is jók legyetek, üdv a mostanában hírnevéhez felérően esős Hollandiából!