Bye-bye Kevin

Bizony, Kevin szerdán hazamegy, és nekem se maradt már több mint 3 hét, és ezt az érzést nem tudom sehogy sem most semmilyen nyelv keretei közé foglalni. Egyrészről ugye hiányozni fog - de 5 hét múlva találkozunk Hollandiában, aztán a család is hiányozni fog ha hazamegyek - viszont vár Rotterdam szeptembertől. Annyira 50-50%-osak ezek az érzések, és igazából szerintem csak azok értik akik éltek át hasonlót akár aupairkedésen akár cserediákoskodáson, stb keresztül.

Péntekre lett rakva a búcsúparty mivel szombat este a La Ronde nagy tüzijátékára akartunk menni, így azt az estét lefoglaltuk magunknak. Egy Montréal melletti nagy bevásárlónegyedbeli fancy étteremre esett Virginie-ék választása, Kevinnel konkrétan 20 percig bámultuk az étlapot és próbáltuk felfogni mit rendeljünk, na nem azért mert nem értettük a franciát hanem mert az ételek leírása alapján sem tudtuk elképzelni hogy az a halom akármi milyen ízt adhat együtt.. Végül aztán Valérie mentett meg és választott nekem valamit azok alapján amiket otthon szeretek, jó is volt. :)
Elüldögéltük meg beszélgettünk ott az étteremben egy ideig, nagy meglepetésemre én kaptam ajándékot (Kevin már a hét folyamán megkapta a búcsúajándékát a családtól) Valérie-től, mivel valószínűleg már nem lesz együtt így az egész család amíg itt vagyok (Virginiék meg a nagyszülők is ott voltak), úgyhogy megfelelő alkalomnak gondolta, hogy ezt átadja:

Ez egy ilyen bővíthető-cserélhető szemekből álló karkötő amibe világszerte lehet darabkákat kapni, kezdésnek ő egy futó emberkét és egy juharlevelet rakott bele, ilyen kis kanadai szuvenírként. :) Nagyon örültem neki, azóta le se veszem. :) Valérie-nek is egyébként ugyanilyenje van kettő is mindenféle berakásokkal, lehet látta hogy reggelente míg Zoé mossa a fogát, mindig a karkötőit próbálgatom a fürdőszobában... oops. xP

Este én Lavalba mentem mivel másnapra ugye be volt tervezve a La Ronde nagy tüzijátékozás meg mivel ha már megyünk ki akartuk használni az időt. Legutóbb ugye ingyen mentem Kevin kuponjával, most 80% discount-ot kaptam egy másik kuponnal, tiszta haszon. :D $12-t fizettem ami szerintem nem drága, a budapesti vidámpark drágább, és a nyomába se ér ennek.. 

Természetesen csakúgy mint legutóbb EGÉSZ NAP ESETT. De úgy egész nap, tényleg. Nem 1 óra eső, 1 óra nem eső, nem.. Egész nap esett, annyi változatossággal, hogy néha kicsit jobban, néha meg szemerkélve, de már ebben sem vagyok biztos, mert kb fél óra alatt annyira eláztunk, hogy csomószor azt hittük már elállt az eső, mivel nem éreztük se a ruhánkon se a bőrünkön, csak a pocsolyákba nézve látszódott, hogy hát pedig még mindig esik. 

Csak estefelé jutott eszünkbe képeket csinálni, "Dorie make a happy face in La Ronde!"

az Kevin pulcsija btw és a hajam nincs befestve meg semmi, nem tudom a kamera miért adja ilyen színűnek

random

Lait's go - eszméletlen francia-angol szóvicc. A "lait" franciául tejet jelent, a kiejtése viszont hasonlít az angol "let"-re, így a "let's go" (gyerünk!) helyett "lait's go" ennek a tejes italnak a neve.

GOLIATH!!

Ilyenek a székek, hát emlékeztek gondolom mikor mondtam, hogy elsőre majd' meghaltam mikor felültem erre, nem néz ki valami biztonságosnak mi? :D Pedig az, elég szorosan lenyom az ülésbe az az izé. És mivel nincs fejjel lefelé hurkos része a pályának így nem kell vállpánt.

Goliath ismét

ott megy a vonat a tetején

no sorbanállás owwyeah!

ez direkben a Goliath-al szemben van mindig olyan szép kivilágítva

Estére egy random tűzoltó autó is beparkolt a parkba, fel lehetett menni rá meg minden a kedves tűzoltó monsieur készségesen elmagyarázott mindent, és franciául owwyeah mindig úgy örülünk ha az emberek az akcentusunkat hallva is franciául folytatják és nem angolul :D

kanadai tűzoltó jacket!

Most nagyon gonosz képek fognak következni... 

Gondolom senkinek sem meglepetés azt hallani, hogy Észak-Amerikában bizony sok az elhízott ember.. A NAGYON elhízott ember. Mivel olcsó a crap food, McDonalds meg minden, ezen a hétvégén viszont komolyan annyit láttunk, hogy egy idő után elkezdtem fényképezni őket. :D

grosse madame & gros monsieur #1 

gros monsieur #3

Este tüzijátékra várva. 7 körül elállt az eső csodák csodájára, örülgettünk is, aztán 10-kor mikor kezdődött a tüzijáték ismét rákezdett... mindegy is, a hajunknak már lőttek addigra, meg a ruhánknak is, meg úgy mindennek, csak a kedvünknek nem, én megtanultam itt szeretni az esőt, legalább tényleg alig kellett valahova sorba állnunk. :D

Éjfél a lavali buszmegállóban - random picture

A vasárnapról nem nagyon van képem, mivel annyi történt, hogy jó késői kelés után elmentünk a Carrefour Laval-ba, ami egy nagy lavali pláza, mivel én el akartam menni a Victoria's Secretbe - ez ilyen Észak-amerikai dolog, USÁ-n és Kanadán kívül csak Angliában van boltjuk, de igazából ugye itt a legjobb. xP Mondtam Kevinnek, hogy nem kell jönnie, mert tuti unalmas lesz neki a vásárolgatás ismét, de csak akart jönni.. Hát a vége az lett hogy én másfél órát töltöttem a VS-ben, oké ebből fél óra a próbafülke előtti sor volt, de hát na, elég drága bolt amúgy, meg akartam jól gondolni mit veszek és mit nem. Kevin eközben az Apple boltban lógott meg mit tudom én, sajnáltam is egy kicsit utána, hogy ennyit várattam..

:P inkább nem blogolnám le miket vettem

Utána egyébként bementünk a F21-ba, de esküszöm a téli ruháik klasszisokkal jobbak mint a nyáriak, pedig akartam pár ujjatlan felsőt venni, mivel tényleg melegszik mostanában az idő, meg Prince Edward Island-re sincs mit vinnem... Végül a Stitches-ben találtam két felsőt, tök olcsón, örültem is nekik.

Este bementünk Montréalba még utoljára megnézni a felhőkarcolók fényeit a Mont Royal lookout-ról, mikor legutóbb ott jártunk havazott és tökre fáztunk (most meg megettek a szúnyogok mondjuk..) és mondtuk, hogy milyen jó lenne itt chillelni csak pólóban, úgyhogy ez még egy beteljesítendő küldetés volt. 8tól kb 10ig üldögéltünk ott, képet nem csináltunk mivel a kamerákat otthon felejtettük telefonnal meg nem nagyon működik az ilyen éjszakai fotózás.

Hétfőn volt a Fête nationale du Québec, azaz a québeci nemzeti nap tehát munkaszüneti nap. :D Érdekes egyébként, hogy ezeket sose mondja a család nekem, Kevin találta ezt most pl a neten, hogy mindenfelé programok lesznek és milyen cool lenne ha mehetnénk, én meg múlt héten akkor megkérdeztem, hogy dolgoznak-e a szülők és ha nem akkor én off vagyok-e, aztán mondták igen, menjek ha akarok. De ha nem kérdezem meg akkor hétfő reggel tudtam volna meg hogy szabad a napom, vagy lehet ki se adták volna, nemtom..

Mindenesetre ez a nap egy eszméletlenül meleg napra sikeredett, komolyan majd' meghaltunk a hőségtől, egyébként szerintem ez a haldoklás nem annyira a "hőség" (oké kb 25 fok) miatt van, hanem hogy akkora a hőingás, hogy mindenki megbolondul már tőle. Egyik nap esik meg hideg van, másik nap meg élni nincs kedve az embernek akkora a forróság..

Az olimpai stadion melletti parkba mentünk ki, lőttünk egy pár képet ismét, persze akkor jut eszünkbe fényképezni mikor közel a vég.. x)

szökőkúúút hát ez életmentő volt :D

yay! ;)

Ez szerintem egy ritka csúnya épület, mit utóbb kiderült az Université Montréal biológiai kutatóközpontja

akkor még nem tudtuk mi ez, úgyhogy csak egy ilyen "hát biztos híres, fényképezkedjünk" képet csináltunk :D

A rue Sherbrooke le volt zárva az ünnepség miatt, de mivel még épp csak kezdődött alig voltak, én meg imádok lezárt utakon rohangálni, van valami feelingje annak hogy ott rohangálhasz ahol általában kocsik süvítenek el százzal.

Ilyen ebéd és vacsora közti meal-ként természetesen a Paris Crêpes-ba mentünk nutellás-epres palacsintáért, egyébként én totál kifogytam a pénzből, ezután kb 2 dollárral mászkáltam, Kevinnek volt kemény 4. XD Csóróként Montréalban ohlala

Ennek a két képnek azért van jelentősége, mivel asszem már írtam, hogy Kanadában minden fából van. A házakat fából építik és kívülre raknak ilyen áltégla-borítást. Na ez nem az :D A járókelők nem tudták mi bajunk van ott hú meg háztunk, hogy TÉGLAHÁZ igazi téglából. :D

Five Guys - a gyorsétterem amiről 11 hónapig azt hittem hogy egy férfiruha volt (a diszkrét Hamburgers et frites felirat valahogy elkerülte a figyelmemet.. 11 hónapon keresztül.. *facepalm*)

A napot a Place des Arts-on zártuk, ismét, ott is vannak ugye ilyen szökőkút szerű akármik ahová lehet menni felfrissülni, úgyhogy remek ötletnek bizonyult.

jó sokan voltak :D

hipsterkép a napszemüvegemen keresztül :D

gros monsieur #2

 A nap tökéletes befejezéseként 3 perc alatt napsütésből egy vihar keletkezett, úgyhogy mindenki rohant be a metróba, az épülő színpadosok meg ott tabarnak-oztak, hogy elmossa az eső az esti koncertet.

 

Ezt a képet Kevintől kaptam búcsúajándékként, az első közös képünk, az első Mont Royal lookout-ra felmászásunkkor készült ugye. :D Örültem neki, aranyos volt, hogy gondolt rám hüpi. :')

Ez a hét maradt még hivatlosan munkás hétként most már csak, meg a jövő hét hétfő, aztán PEI és going hoooome!! PEI-vel kapcsolatban egyébként annyi felvetésem van, hogy sátorban leszünk ugye, és hát Zoé nem a legjobb alvó... Konkrétan reggel 5-6 közt kel... amit én nemtom hogy fogok tudni tolerálni. Főleg 10 éjszakán keresztül... Meg Kevin is hiányozni fog, a gépemet valószínűleg nem fogom vinni, meg most már ott lesz a 6 óra időeltolódás is köztünk, bleeeh. Úgyhogy ezt is várom is meg nem is.

Ennyivel búcsúzom mára, most hogy Kevin hazamegy már én is nagyon érzem a véget, 3 weeks left!!

Run for your life!! Don't die!!

..avagy a Lac Brome 10k. Végre megvan az összes kép a két család hypersuperhitechteleszkóposmikroszkópos kameráiról, úgyhogy teljes értékűen tudom kipostolni a bejegyzést. :D

Szombat reggel valami csoda folytán (najónem, persze a kölykök rohangáltak a fejem fölött az emeleten megint) felébredtem 8-kor, és nem volt kedvem betenni a füldugókat, nem is tudtam visszaaludgatni, úgyhogy 1 órás heverészés után 9-kor már rávettem magam a felkelésre, ami hétvégente elég ritka. 

Ebédre vártuk Kevinéket, gondoltam addig összepakolok kicsit, berakom a holmimat a mosógépbe, aztán a végén Kevinék jól elkéstek és csak 2-re értek ide, úgyhogy 2 órás napozás meg random kambodzsai kislány portréjának a rajzolása is belefért a felgyülemlett időmbe.

Délután a parkban üldögéltünk, végre szép idő van, khm, volt, mert most pl megint esik, de az ilyen 1 napos jóidőkkor mindenki kimegy napozni, pénteken a szomszéd a medencét már beüzemelte aztán átmentünk medencézni. XD Igazából nem volt semmi betervezve erre a napra, azaz a család délután elment felszedni a versenyre a race pack-et, de mivel mi nem akarunk bepréselődni a kocsiba (nekem se kényelmes a két gyerekülés közé bepréselni magam, hátmég Kevinnek aki kb 20 centivel magasabb nálam) így mi ezt kihagytuk. Este megnéztük, azaz megnézettem Kevinnel a The social network-öt (aka 'a facebook movie'-t), hajnali 1 körül mentünk aludni ami mint utóbb kiderült elég rossz ötlet volt, mivel már reggel 6.15-kor kelnünk kellett a versenyre így rohadt álmosak voltunk.

Reggel kínok közt kikászálódtunk az ágyból, futóscuccba vágtuk magunkat, és 7-kor már indultunk is Knowltonba, igaz csak Valérie, Virginie, Kevin meg én, mivel elég korán volt, és a gyerekeket nem akarták 8-tól 10-ig váratni, nem sokminden van amit csinálhatnak elvégre is egy ilyen verseny célvonalánál. Úgyhogy ők csak később jöttek az apukákkal. :)

reggel 6.45-kor...

... de futásra készen!! :D

Odaérve egybéként egy shuttle buszra kellett szállnunk ami elvitt a rajtvonalig. (A kocsikat meg mindent a célnál lehetett leparkolni.) Knowlton egyébként Lac Brome 'másik neve', ez Québec azon része amit angol gyarmatosítók alapítottak, viszont mikor francia irányítás alá került, 'franciásítottak', ehh bonyolult az egész. 

Szóval ISKOLABUSZOKRA <333 szálltunk és azokkal lettünk a rajtig elszállítva. Elég hamar ott voltunk, már 8-kor, a rajt csak 9-kor volt, úgyhogy volt egy óránk bemelegíteni, hülyéskedni a zenére amit a bag checking sátorban játszottak, és felírni mind a négyünk karjára a futós 'jelmondatainkat': Run for your life! & Don't die! ('Fuss az életedért! & Ne halj meg!' a run for your life Valérie-től, a don't die meg tőlem származik de már családi szállóigék lettek kb, ha valaki megy futni a gyerekek is mondják, hogy run for your life meg don't die XD)

9-kor rajtoltunk, hát én elég rosszul mert már 1k-nél szúrt az oldalam, nemtom hogy csináltam, de mostanában amúgy mindig ez van, az első pár kilométert szenvedem aztán a végére már úgy belejövök abba se akarom hagyni. Kb 4k-ig szenvedtem is, Valérie meg Virginie előre mentek, én mondtam Kevinnek, hogy nem kell előrerohanni (szó szerint :DD) a rajtnál mert aztán ha félúton kifogy az enerigából akkor nézhet, úgyhogy mondta akkor majd velem marad, az 5.30-5.45 pace pont jó. Hát én ennél szerintem lassabban döcögtem végig az első 4k-t, de utána begyorsultak a dolgok, érdekes pedig, hogy az első 4k volt teljesen sima felszínen, 5k körül kezdett dimbes-dombos lenni az út... Kevinnel egyébként valahol 4 és 5k közt leelőztük mind Valérie-t, mind Virginie-t, szóval örülegettünk is, bár néha olyan érzésem volt még 2 lépés és összeesik, nemhiába, a 10k azért 10k. Volt egy vicces pillanat amúgy, kérdeztem tőle hogy 'are you okay?' de annyira nem fordítottam felé a fejem vagy nemtom, erre a mellettünk futó bácsi azt hitte tőle kérdem, és nagy mosolyogva elkezdett magyarázni franciául hogy 'oui, oui, ça va bien, merci!' Bírom egyébként az ilyen bilingual beszélgetéseket Québecben, nem zavartatja magát, hogy angolul 'szóltam hozzá' lol igazából nem hozzá ugye de mindegy, franciául válaszol azért.

A célvonalnál viszont Kevin belehúzott, aka kihasználta azt az előnyét hogy mivel magas kb 20 centivel hosszabb a lába XD így próbáltam egy ideig fenntartani a tempóját de konkrétan lehetetlen volt, úgyhogy 16 másodpercet rámvert az utolsó 200 méteren! Az ő ideje 56:41.1, míg az enyém 56:57.3 lett. (Ezzel egyébként az 1174 induló közül 424-ként értem be, a 735 nő közül 172-ként, és a 20-29 éves nők kategóriában 32/135 helyezéssel.)

Kevin olyan gyorsan besöpört am a célba hogy Gabrielék nem vették észre pedig basszus a holland magasságával integetve futott el előttük, mindenkinek elkéne egy szemvizsgálat ezek után azt hiszem. XD Mindenesetre engem már kiszúrtak utána :D

DON'T DIE!!

az érzés azt hiszem nem definiálható XD

THE TEAAAM :D <3

Kevin meg Virginie csak keménykedtek, Valérie-vel mi büszkén vállaltuk a fáradtságot :P

Szóval ennyi lett volna a Lac Brome 10k, én élveztem mindenkivel együtt készülődni, edzeni előtte, reggel félkómásan felkelni meg minden. :) A gyerekek is futottak utána egyébként volt egy kifejezetten gyerekeknek szóló 1k verseny (haha aranyos mi?) csak mivel ott szülőkkel együtt is lehetett futni, így mind a 4 szülő futott a 4 gyerekkel, a kamerát meg a kezembe nyomták ilyen 20 centi hosszú optikával meg mindenféle csavargatható állítgatható izéval, hát mit mondjak futó embert fényképezni szerintem még telefonnal sem egyszerű nemhogy az itteni fényképezőkkel. Úgyhogy csúnyán megbuktam mint versenyfotós, de hát ez van. Legközelebb majd csak előkapom a berryt. XD

Egyébként most hétfőn kiderült a Prince Edward Island nyaralás pontos terve: július 2-13. közt leszünk elutazva, asjkfhjkdfhjkdgbhjk ami azt jelenti hogy visszajövünk, lesz 2 napom összepakolni meg kitakarítani a szobát aztán 16-án repülök. Hamar elment ez a 11 hónap.. 

VISZONT Prince Edward Island-ről egyenlőre annyit lehet tudni, hogy Valérie, Virginie, az összes tehát 4 gyerek és a nagyszülők jönnek, mert Stephane-nak és Gabrielnek dolgozniuk kell.. :/ 2 kocsival megyünk, a gyerekek meg Valérie-ék az USA-n keresztül mert úgy gyorsabb, a nagyszülők meg én viszont Kanadán keresztül mivel nincs vízumom... Tök rendesek, olyan diszkrét 3-4 órás kitérő az, hogy Kanadán keresztül menjünk... A szállásunk egy kempingben lesz, sátor meg minden, PRIVÁT BEACH-EL ANNYIRA IZGULOK. Akik személyesen nem ismernének, vagy csak nem tudnák ezt az információt rólam, én még sosem voltam tengernél. A legközelibb tengeri (oké, óceáni) élményem Tadoussac volt a bálnákkal, mivel ugye ott a Szent Lőrincnek már sós a víze. Na de most lesz beach meg homok meg minden :D

Addig is pussz mindenkinek, még jelentkezem jövőhéten egy párszor, aztán PEI alatt valószínűleg nem, hanem majd lehet csak Magyarországról... A bientôt!

Szeptembertől

Nem fogok magyarázkodni. Nem várom el, hogy minden gondolatmenetemet és logikámat tökéletesen mindenki megértse és egyetértsen velük. 20 évesen ez az én életem és úgy akarom élni ahogy én akarom.

Azért halogattam az ezen bejegyzésben elhangzó dolgok 'bejelentését' eddig, mert össze van állva egy szép kép a fejemben az egészről amit nagy valószínűséggel nem fogok tudni túl jól átadni így írásban, és ez idegesített. Pár napja viszont rájöttem a fenti dolgokra, hogy igazából csak attól féltem, hogy mások (legfőképpen a családom és a már nemsokára végzős egyetemi évüket megkezdő barátaim) hogyan ítélnek majd el a döntéseim miatt. De tudjátok mit, nem kellene ezzel ennyire foglalkoznom. Mindenki máshogy boldog, nem akarom mások ötleteit megvalósítani arról hogy én hogyan lennék boldog. Értékelem én a jó szándékot, de megvan mindennek a határa. I do what makes me happy.

Szóval ezt letisztázva gondoltam belevágok a dolgok közepébe ilyen szép eposzosan, aztán majd próbálom kifejtegetni a dolgokat.
1. szeptembertől Hollandiába költözök ismét egy évet aupairkedni.
2. már meg is van a host családom Rotterdamban.
3. Kevinnel ahogy már gondolom sokatoknak gyanús volt a bejegyzések rejtegetett soraiban, együtt vagyunk. (Először nem akartam ilyen személyes dolgot blogra felvezetni de aztán elgondolkodtam és úgy érzem ezzel kerek a történet, meg mit kerülgessem amúgy is a forró kását minden egyes bejegyzésben.)
Szóval ezek a nagy bejelentések, most pedig lássuk a, hát remélem nem eposzi hosszúságú, kifejtését a dolgoknak.

Mielőtt mindenki elkezd hüledezni meg hőbörögni, nem, nem Kevin miatt esett a választásom Hollandiára. Pontosabban, igaz ő kezdte el nekem a holland marketinget tolatni, hogy mennyire szép meg jó ország és hogy szeret ott élni annak ellenére hogy Dubaitól kezdve Hollywood-ig mindenfelé megfordult már; ha nem látnék benne lehetőséget természetesen nem mennék. Kíváncsiságból néztem utána az ottani munkavállalásnak, egyetemeknek, diákhiteleknek stb és arra jutottam, hogy egész kedvezőek a körülmények. Kedvező körülmények alatt a következőket értem:
- évi 1800 euró körüli tandíj (Anglia ugye 10ezer fontnál kezdődik)
- rengeteg angol nyelvű egyetemi program, és Hollandia az egyik leg-angol-kompatibilisebb nem-angol-anyanyelvű ország Európában mivel nem szinkronizálják a filmeket így a gyerekek már kiskoruktól kezdve szokják az angolt
- elfogadható megélhetési árak
- munkavállalás nem nehéz (ha beszélsz jól angolul és legalább középszinten hollandul)
Pár hónapja postoltam az Anglia vs Franciaország dilemmát összegző bejegyzést aminek a végén írtam, hogy mivel nem tudok dönteni a végén majd megyek egy teljesen random harmadik országba. Azt akkor csak viccnek szántam, mit sem sejtve hogy valóban fel fog bukkanni egy harmadik ország. x)
Szóval március vége felé felbukkant mindenesetre ez az opció, és ha visszaolvastok április közepe körül kezdődnek ezek az 'elegem van már kicsit a gyerekekből' stb postok. Hát ekkortájt úgy gondoltam, hogy nem aupairként hanem 'rendes' munkavállalóként fogok debütálni Hollandiában (durván spóroltam is az ottani élet beindításához). Esténként munkavállalási törvényeket bogarásztam, apartmanokat meg álláshirdetéseket túrtam, hogy aztán 2-3 hét alatt rájöjjek, hogy 1 - ahoz hogy be tudjam jelenteni magam mint permanent resident-et (90 napnál hosszabb ideig az országban tartózkodót) szükség van albérlet bérlési szerződés és munkaszerződés bemutatására. 2 - takarítgatásokból megélhetnék ha lenne elég, de ezek nem adnak munkaszerződést 3 - még a szobalányoknak is kell valamelyest hollandul tudniuk. Úgyhogy mivel egyenlőre elég bonyolult a papírmunka része az egésznek, inkább felnéztem ismét aupair-world-re.

Kiderült, hogy a hollandiai aupair feltételek kb a legkedvezőbbek úgy az egész világon.
- heti max 30 óra munka (most 37-45 között dolgozok)
- napi max 8 óra de 6 az ideális (3x9 és 2x6 órás napjaim vannak most a héten)
- 300-340 euró / hó (euróba átszámítva most 420-at kapok, de olvassatok tovább)
- a családnak kell fizetnie nyelvtanfolyamot (200 euróig) és biztosítást az aupairnek
Szóval elkezdtem pár családdal üzenetezni, volt itt a Hágában élő francia családtól kezdve a holland tengerparton élő örökbefogadott afrikai gyerekeken keresztül minden. Nekem annyi volt a kikötésem hogy ha már megint aupairkedni kell akkor legyenek iskolás korúak a gyerekek (így a nap nagy részében szabad vagyok :P és nem kell az állandó bőgést hallgatnom, nagyon szeretem Zoét de napjában minimum 10x törik el a mécses olyan dolgokon is hogy Noah épp nem nézett oda mikor ő leugrott a kanapéról stb..) és nagyvárosban vagy legalábbis 15-20 percre nagyvárostól lakjon a család, lehetőleg Hollandia déli részén.
Így bukkantam rá a a családra akikkel végül matcheltem: anyuka KLM stewardess, apuka valami informatikai cégnél dolgozik és sokat jár business tripekre, a gyerekek 7 éves kislány és 5 éves kisfiú, mindketten iskolába járnak ami kb 2 utcányira van. Rotterdam központtól 15 percre laknak. Nagyon megörültem Rotterdamnak, mivel előtte mikor mondtam Kevinnek, hogy én mennyire szeretem a felhőkarcolókat meg a nagy épületeket és ezek Európában mennyire nincsenek, mutatott pár képet Rotterdamról és leesett az állam.

azért elég pöpec nem? :)

Aki egyébként ezen gondolkodna, Kevintől Rotterdamtól vonattal 1 órára lakik kb (Eindhoven mellett), viszont most még függőben van a dolog, de lehet szeptembertől Tilburgba költözik a főiskola miatt, ami csak 45 perc. :)

Mehettem volna Eindhovenbe is egyébként, volt egy család ahol apuka magyar anyuka holland és kifejezetten magyar aupairt kerestek, hogy a gyerekekkel magyarul beszéljen, de egyrészt én meg akarok most tanulni hollandul, másrészt Rotterdamba ott és akkor beleszerelmesedtem a képeket nézegetve, harmadszorra pedig nem akarom annyira Kevinhez láncolni magam. 

Szóval ezek lennének a történések.

Szeptember elején indulok, előtte augusztusban ugye megyek 1 hétre a color run miatt, akkor találkozok is egyébként a családdal, szóval nem lesz zsákbamacska szeptemberben hogy hova költözök, meg a családnak se hogy kit fogadnak a házukba. Nagyon szimpatikusak voltak egyébként a szülők skype-on, az időeltolódás miatt náluk este 11 volt már, kérdezték van-e valami kérdésem mondom "I wish I could see the kids, but I guess they are sleeping" ("Szívesen beszélnék a gyerekekkel, de gondolom már alszanak"), erre apuka felkapta a laptopot és belopózott a gyerekek szobájába, tiszta édesen aludtak haha. Apuka fut is egyébként, szóval arról is el tudtunk beszélgetni, anyuka meg kanadai (a szülei hollandok akik Kanadában telepedtek le) szóval beszéltük kicsit az itteni életről is, nem volt semmi interjú érzésem, jól elbeszélgettünk. :)

Reményeim szerint jövőre megtanulok valamennyire hollandul, vállalok egy haaaalom takarítós munkát amíg a kölykök suliban vannak (hollandiai magyar aupairek blogjain lehet olvasni hogy az ottani aupaireknek ez nagy biznisz) hogy tudjak pénzt gyűjteni, bejelentem magam hogy kaphassak BSN számot (munkavállaláshoz kell), beadom a jelentkezésemet jópár egyetemre, nézek valami olcsó kis albérletet meg aztán ha majd megy annyira a holland akkor olyan munkát amit egyetem mellett is végezhetek. Kanadában is ez volt a terv mondjuk, csak itt a vízumügy meg a pénz nagyon közbeszólt.. Itt tanultam meg igazán értékelni azt hiszem az EU-t, a szabad mozgást, munkavállalást, az EU állampolgároknak járó tandíjkedvezményt, stb.

Hát ennyi lenne egyenlőre. Elégedett vagyok a tervemmel azt hiszem.

Mielőtt elhagytam Magyarországot gondolkodtam rajta, hogy előtte 19 évig nem voltam soha külföldön, mindig is arra vágytam hogy kijöjjek, viszont mi van ha az elvárásaim nem egyeznek a valósággal, mi van ha rettentően honvágyas leszek meg elegem lesz a sok 'külföldiből'. Hát, honvágyas nem vagyok, néha jó lenne találkozni barátokkal, családdal, de nincs az az éjszakánként párna alatt sírás. Az sem idegesít, hogy 0-24 nem az anyanyelvemen zajlik az élet, sőt! Amikor itt magyarul beszélek (magamban haha), magyar zenét hallgatok vagy csak szimplán magyarul gondolok valamire, az ad egyfajta komfortérzetet, hogy van egy világom amibe itt senki nem törhet be. Fura érzés ez, talán csak az érti aki hasonló cipőben jár. Néha mondjuk idegesítő is tud lenni ez a 'külön világ' mikor ezt-azt mutatnék Kevinnek és nem tudom ugye mert magyarul van, de az idő nagyobb részében szeretem, hogy így van. 

Szeretem az emberek optimistább hozzáállását is az élethez, meg hogy nincs az az ott húzzuk le a másikat ahol lehet dolog mint ami Magyarországon eléggé elterjedt mostanában sajnos. Szeretem, hogy nem érzi bezárva itt magát az ember, Magyarországon én sokáig el sem tudtam képzelni hogy nekem valaha lesz annyi pénzem, hogy külföldre utazzak. Mert az külföld. Alias valami ami drága, luxus, csak a gazdagoknak megengedhető dolog. Itt meg feljött a color run ötlete és 1 hét alatt minden le lett szervezve. Lehetőségek nyíltak itt ki nekem, amik Magyarországra visszatérve a 600ft/óra bruttó hostess fizetéssel ismét bezáródnának. Nem beszélve arról, hogy itt egy kávé ~3 dolcsi, ami a minimál órabér harmada, azaz olyan mintha otthon kb 150 forintért innál Starbucks-t. Ad egy kis önbecsülést ha úgy tudsz besétálni valahová, hogy nem arra gondolsz hány órát dolgoztál azért amit most 15 perc alatt megiszol/megeszel majd.

Nem akarok igazából ide ilyen nagy külföld kontra Magyarország pocskondiát felírni, a család így is eleget rágja a fülemet már azzal, hogy most mennyire 'külföldi' lettem, és hogy ettől még nekik Magyarország az otthonuk és ne hordjam le stb. Nem hordom én le, én lennék a legboldogabb, ha változna a helyzet és ezt az életformát otthon is fenn tudnám tartani. De nem tudom. És 20 évesen nem fogom magamat egy országba bezárva Tesco hostessként pazarolni el a fiatal éveimet. 

Annak ellenére, hogy nem akartam magyarázkodni egy kicsit már afelé kezd elhajlani a dolog, úgyhogy azt hiszem ideje befejeznem. A lényeget leírtam, innentől mindenki maga döntse el mit gondol az egészről. Hogy felelősségtelen döntések sorának vagy bátor, az életet élvező hozzáállásnak ítéli el a fentebb leírtakat. Mindenesetre én most így vagyok boldog. És lévén, hogy nem ártok vele senkinek, ez az ami számít.

Hétvége, kismacskák, stb.

Hatalmas képes bejegyzés lesz ez a mai, sőt, ezen a héten mégegyet fogok postolni, mivel van egy csomó olyan dolog amihez képet nem tudok csatolni, viszont ideje felhozni őket a blog történetvezető keretei közé. (Érdekes magyar megfogalmazás ismét.)

Szóval kéééépek! 

A kiscicák 6 hetesek lesznek jövő vasárnap, hát mit mondjak elég nagyra nőttek már kint rohangálnak mindenfelé. :)

két fiú van (Carrot és Dorie haha) és két lány (Pepper és Caramel)

Pepper - őt én neveztem el, mert ő a legfújósabb, legingerlékenyebb a 4 közül (angolul a pepper borsot jelent)

Carrot (nem tudom mi alapján nevezte Zoé így el de most már ez a neve XD - családomnak: a carrot angolul répát jelent)

bal oldalon Dorie (jee :D őt is Zoé nevezte el), jobb oldalon Caramel

Carrot és Dorie 

bal oldalon Pepper, jobb oldalon Caramel

Carrot again (ő a nagy kedvence am a kölyköknek, én inkább Dorie-t meg Pepper-t bírom :D)

Elkészültek majdnem teljesen egyébként az apartment buildingek is, elvileg hétvégén jönnek már a lakók. Így most szombaton felajánlottam Valérienek hogy segítek kitakarítani a lakásokat, mivel egyedül ment volna a kölykökkel ami azért valljuk be elég lehangoló. Hát, építkezésből frissen kijövő lakások:

padló kicsit poros volt

meg a kád is.. mikor a kádat porszívózod az azért elgondolkodtató XD

ebéd :D Gabriel rendelt a "Toujours 2 pour 1" (Mindig 2-t 1 áráért - egyébként tényleg mindig 2-t kapsz 1 áráért, olyan nincs hogy csak egyet szeretnél. XD) pizzástól pizzát meg sültkrumplit (igen ez ilyen észak-amerikai dolog, pizza sültkrumplival), sőt még egy csokitorta szerű akármit is desszertnek :D

Takarítás után kicsit kiborultam, mivel úgy volt a 2.40-es cowansville-i busszal megyek be Montréalba és felajánlották, hogy kivisznek délután a buszmegállóba, csak aztán elfelejtették. Mondtam nekik először hogy kisétálok én, 4 és fél km kibírom, de nem, Val mondta majd jön kocsival és kivisz. Hát mikor 2.20-kor még nem jött vissza, próbáltam hívni, a telója ki volt kapcsolva, írtam smst Gabrielnek aki meg írja hogy ja hát elfelejtették. Az volt csak a bosszantó, hogy ki tudtam volna sétálni, ha időben elindulok. De nem, mert számítottam rájuk. Mérges voltam eléggé, hosszú hetem volt meg mittudom nyűgös is vagyok így már az egésznek a vége felé, kicsit jobban rá is mentem az egészre mint amennyit ért. 2 órát kellett megint várnom, a következő busz 4.30-kor volt Granbyből. Az a vicc, hogy lett volna busz Granby-ből 2-kor is amivel mehettem volna, mikor Valérie még otthon volt és megkérhettem volna hogy vigyen ki, de mivel Granby 20 perc kocsival, gondoltam inkább megyek a helyi busszal... Hát így így is úgy is el kellett a végén mennünk Granby-be, csak 2 és fél órával később, nem érte meg az áldozatot..

Montréalba érkezve eladtam a rossz döntésként megvásárolt Nike futócipőimet (Nike Free 5-ot senkinek nem ajánlom... legalábbis nem aszfalton futáshoz, gymben flangálni biztos tök jó), viszont itt is vagy 40 percet kellett várni mire a csajszi aki megvette megérkezett, mert kocsival jött, aztán mivel most hétvégén volt a montréali F1 nagydíj, mindenfelé utak voltak lezárva meg minden aztán jól elkésett.. Mindegy.

Volt viszont még ezzel a semmittevéssel eltöltött 40 perc után is vagy 2 óránk Kevinnel a mozi előtt, amit Ste Catherine-en sétálgatással és vásárolgatással töltöttünk. Komolyan mindig rosszul érzem magam hogy elrángatom szegényt vásárolni, de mikor kérdezem mit akar csinálni sosincs semmi amit akarna, én meg Cowansville-ben nem szoktam vásárolgatni (mondjuk hol vásárolgatnék, a Walmartban? haha) úgyhogy...

15 centis platform sarkakkal sem törhetek holland magasságokba (Forever 21, mimás)

7.40-kor elmentünk megnézni a Now you see me-t, ZSENIÁLIS FILM. IMÁDTAM. DE TÉNYLEG.

Igazából először még talán 2-3 hónapja láttam szintén a moziban, az előzetesét, akkor még csak a "jéé ez az a gyerek a facebook movie-ból!"-ig jutottam, de aztán még párszor láttam az előzetest (Kevinnel csöppet mozifanok vagyunk) és a sztori is megfogott, szóval a végén már alig vártam, hogy kijöjjön. :D Múlt hétvégén volt a premier, de akkor ugye én hatalmas hasfájással itthon feküdtem (khm khm khm) egész hétvégén, na de most elmentünk megnézni. Kicsit késve értünk be így oldalt kellett ülnünk de még így is eszméletlen jó volt, ja és tökre meglepődtem amúgy hogy teltházas volt majdnem az előadás. Talán a legzsúfoltabb film amit Kanadában láttam.

Mindig mondjuk amúgy Kevinnel, hogy miért nem váltottuk ki anno a mozis klubkártyát már annyi pontunk lenne rá, hogy az eszméletlen. Csak ebben az 5 hónapban a következő filmeket láttuk:

Last exorcism 2, Warm bodies, Jurassic Park 3D imax, Scary movie 5, Evil dead, Now you see me. Ez 6 film, beszorozva kettővel, 12 jegyre kaphattunk volna már pontokat! ... bummer.

mozi után is még sétálgattunk kicsit a kivilágított Montréalban, aztán Ste Catherine-en frankón ez a strip club nem restellte ilyen marha nagy villogós-mozgós neonlányokkal hírdetni magát XD

Le journal au recyclage - on aime ça! :D XD Felhívás a metrón, hogy a napilapokat a szelektívbe helyezzék el az utasok ha már nem akarják olvasni. Igazából csak azért vicces, mert franciául ilyen hülyén (legalábbis szerintünk, külföldiek szerint) hülyén van megfogalmazva. ("Újságot a szelektívbe - ezt szeretjük!" XD)

Vasárnap reggel elmentünk futni, ami után belevágódtunk a medencébe mert olyan melegünk volt, a medencében viszont nem volt bekapcsolva a fűtés, szóval ilyen szauna utáni élményem volt kissé haha. Jó volt mindenesetre.

Délután bementünk Montréalba, akartam most már tényleg normális futócipőt venni (érdekes hogy most majdnem azt írtam futócipőket, mivel angolul running shoeS, ennyit arról hogy az angolul beszélés a magyaromra nincs hatással) mivel ugye mikor rájöttem, hogy a Nike nem az én világom, megint a 30 dolcsis Walmartos cipőmben kellett futnom, amiből már nagyon elegem van mivel konkrétan az a mindenes cipőm, a gyerekekkel abba játszok de a városba is abban megyek be, bloooaaahhhhh...

Elmentünk tehát a Running Roomba, ami mint későbbi utánaolvasás után kiderült az egyik legdrágább futós bolt, na mindegy.. Az eladó srác legalább nagyon profi volt, mondjuk kicsit égett a fejem, így kezdődött a beszélgetésünk.

- Bonjour, est-ce que je peux vous aider? (Jó napot, segíthetek?)

- Umm yes, I'm looking for errrm, running shoes. (Öö igen, futáshoz keresek cipőt.)

- That's good, because those are the only kind we sell. (Micsoda szerencse, hogy mi csak futócipőket árulunk.)

A bolt neve ugye Running Room azaz "Futószoba". XDDDDD 

Na mindegy, aztán megkérdezte mennyit futok, milyen talajon, stb, le is kellett vennem a cipőmet megnézte a járásomat és azok alapján feltornyozott vagy 8 lehetséges cipőket nekem, hogy próbáljam fel őket, kb ugyanazt tudják, amelyiket a legkényelmesebbnek érzem akkor ő azt ajánlja megvételre. Semmi buy this NOW vagy tukmálás, kérdezte aztán melyik cipőben mi tetszik, mi nem, akkor hozott olyat ami hasonló dolgokkal bír mint amiket mondtam, hogy tetszik, aranyos volt nagyon. 

Végül sikerült a legrondább viszont iszonyatosan kényelmes cipőt megvennem, megjegyzem iszonyatos áron is, ha a gyártó oldaláról direkben rendelem 30 dolcsival olcsóbb lett volna, de én már nagyon akartam cipőket meg az eladó srác is rendes volt haha

Brooks Ravenna 4 - HÁT NEM RITKA RONDA??!?!! Szürreális az a szövegkiemelősárga fűző. XD

Vettem még egy Fuel Belt-et is, hát ez az aminek látszik, egy tépőzáras öv vizesüvegekkel. 10k körül ha fut az ember akkor azért elkel egy kis víz, főleg nyáron... 

Alig várom a vasárnapi Lac Brome 10k-t, a május elég rossz hónap volt nekem futás szempontjából (áprilisban futottam 88km körül, májusban 49...) remélem a június jobb lesz. Aztán ha hazamegyek ki tudja hogy borul az egész, pedig szeretnék elkezdeni mostmár tényleg félmaratonra edzeni, haha emlékszem mikor úgy voltam vele az elején hogy én majd simán lefutom a maratont itt Kanadában, hát kicsit alábecsültem annak a nehézségét. Vagyis nem is a nehézségét, tudtam én mindig is hogy nehéz, viszont azt hittem simán fel lehet pár hónap edzéssel készülni. Pedig nagyon nem. Hozzá kell szokni a futáshoz meg az egész velejáró életformához, hogy proteindús kajákat együnk, aludjunk eleget, nekem pl a tüdőmet is szoktatni kellett a fokozott igénybevételre az elején... 

Szóval most a félmaraton a cél majd valamikor október körül, a legtöbb program 3-4 hónapos, szóval október körül megpróbálhatnék egyet... Csak igazából nem vagyok biztos mennyire fogom tudni a nyáron fenntartani az edzéstervet a rengeteg betervezett mindenség mellett. 

Cipővétel után lementünk a Place des Arts-ra ahol mindig chillingelünk ha épp nincs mit csinálni Montréalban

Majd pedig este 6 körül A, igen nagybetűvel A tökéletes étterem felé vettük az irányt ami a St Denis-en egy Fou D'Asie nevezetű ázsiai étterem, most voltunk ott másodszorra és még mindig imádom.

Ez egyébként egy új dolog nekem, hogy vannak éttermek amiket NEM SZERETEK, otthon ha étterembe mentem mindegy volt hova megyünk mert ÉTTEREM úristen étterembe megyünk, ez kb évente 1x történt meg, ha épp volt jeles esemény, de néha akkor sem. Szóval most már ha bemegyek egy helyre vannak kifejezett dolgok amik idegesítenek egy étteremben: ha kényelmetlen a szék, ha túl hideg/túl meleg van (Granby étterem ahol a szülinapom volt), túl hangos a zene (East Side Mario's), túl zsúfoltan vannak az asztalok (bromont-i thai étterem)... De ez a hely, ez csak tökéletes. Jó kaja, kedves pincérek, kellemes háttérzene, pont jó légkondi.. :D És a St Denis-en van ami tök downtown.

kilátás az ablak melletti asztaltól

szomszéd asztalok

FOOD! grill marha, csirke és garnélarák rizzsel és salátával

<3

Szóval röviden most ennyi egyenlőre, a héten még postolok egy bejegyzést mindenféle bejelentenivalókról amik majd valószínűleg nagy megdöbbenetként hatnak a közvéleményre pedig már hetek-hónapok óta a háttérben futottak, de inkább nem húzom itt mindenki agyát most, stay tuned for this week.

5 HÉT.