In Nederlands alstublieft!

Írós kedvem van ma, úgyhogy írok. Meg van is miről írni. Meg még képek is vannak. Micsoda nap!

Szóval először is az elmúlt heti történéseket vázolnám fel, majd Sinterklaas, IELTS, meg még ami jön.

Reggel 8-kor ILYEN SÖTÉT VAN. 

Ugye azt eddig is tudtuk, hogy Hollandia jóval nyugatabbra van mint Magyarország, aka később kel a nap, viszont az időzónánk még egy, tehát mikor nálatok már valószínűleg jó kis világos van reggel 8-kor, itt még ilyen sötét. Az angoloknál meg még csak reggel 7 van akkor, tehát jogos, hogy sötét legyen. Fuck time zones.

Délutánra néha egész szép idő kerekedik, bár mostanában a 7 fok az ilyen átlag hőmérséklet, úgyhogy azért melegnek nem mondható. Bár várjunk csak, már december van!! Kanadában már havazik, láttam a host családom új aupairjének fényképeit. Naná, de Kanadában már november közepén is havazott. Kanada az Kanada. x)

Elmentem futni pár hete először Kralingse Plas..hoz? ..ra? Fogalmam sincs hogy ragozzam ezt a holland szót magyarban. A lényeg hogy ez egy ilyen tó nem messze tőlünk, ahol vitorlázni lehet meg minden, és körülötte egy park van mindenféle ösvényekkel. Egyszer körbefutni pontosan 5k szóval még jól be is határolható mennyit akar az ember futni. Nagyon szép idő volt, vitorláztak is, sütött a nap és a háttérben odatornyosultak a felhőkarcolók amik Rotterdam belvárosából idáig látszanak. Szeretem Rotterdamot, nagyon szép város, szépek a felhőkarcolói, modern, de vannak tradicionális épületei is, meg új részei, nagyon változatos.

épp befejeztem az 5k-t mikor ilyen viharfelhők kezdtek gyülekezni, úgyhogy gondoltam ideje hazafelé venni az irányt

A héten lezárták a bicikliutat valami felújítás miatt (mondanom sem kell otthon az ilyen "felújítatlan" utak számítanak jónak, ezek meg itt újítgatják a semmiért) úgyhogy kerülnöm kellett. Ezt a cuki kis sikátort az egyik kerülőm alkalmával találtam, hát nem édes? Kocsival be se lehet jönni, tipikus holland kertvárosi sorház meg mindenféle kis növények, hát muszáj volt lefényképeznem pedig késésben voltam a nyelviskolába.

Aztán, nem írtam eddig róla, de itt Hollandiában is van a Mikulásnak megfelelője, mégpedig Sinterklaas néven. Sinterklaas Spanyolországból (igen wtf) jön november elején Hollandiába, onnantól kezdve lehet követni a kalandjait minden este a 10 perces Sinterklaas Journaal-ban a tévében. Aztán hivatalosan a gyerekek MINDEN ESTE kirakhatnák a cipőjüket a kandalló elé (cipő a kandalló elé, egy kicsit olyan magyar Mikulás és amerikai Santa keverék nem?:D) ajándékért, de pl az én host szüleim heti 2x szokták mondani nekik hogy akkor rakják ki és kapnak csokit stb. A tradicionális ajándék egy nagy csokibetű, a neved kezdőbetűje.
Sinterklaas segítői emellett itt nem krampuszok hanem ún. Zwarte Piet-ek (Fekete Péterek) amit mostanában sokat támadnak, hogy rasszista, mert hogy Fekete Péter még azokból az időkből maradt, mikor Hollandia afrikai rabszolgákkal kereskedett... Tehát a fehér Sinterklaas "segítői" a fekete Zwarte Piet-ek, és ez milyen rasszista. Hát nekem ESZEMBE SE JUTOTT. Otthon ugye a Fekete Péter azért fekete mert lement a kéményen és kormos lett. A hivatalos holland legenda szerint is ők osztogatták a szenet a szegény gyerekeknek fűteni azért feketék, SŐT, ahány Zwarte Piet-et láttam ezalatt a hónap alatt mind fehér holland volt, feketére festett arccal meg kézzel. Szóval ennyit arról, hogy rasszista dolog-e Zwarte Piet.

Zwarte Piet-ek osztogatnak peppernoten-t (tradicionális édesség, ilyen kemény mézeskalácsra hasonló) Rotterdam belvárosában

Ezt ott kaptam a belvárosban egy random csávótól. "A fiam babázik, a lányom pedig autókkal játszik." Azt hiszem valami melegek jogaiért lobbizó szervezet, bár nemtom mit lobbiznak itt Hollandiában ugye engedélyezett a melegházasság.

csináltak ilyen kis akrobatikus előadást is a Pietek

A Sinterklaas mizéria vége aztán december 5., pakjesavond avagy az ajándékok estélye. Hát nekünk ennyi ajándék volt:

A szülők átvitték a szomszédba a csomagot, és a szomszéd este 8 körül jött és dörömbölt az ajtón, aztán hazaszaladt lol hogy úgy tűnjön tényleg Sinterklaas hozta az ajándékokat.

Tradicionálisan egy nagy csokibetűt kapnak a gyerekek a nevük kezdőbetűjével, hát én kaptam még jópár csokit amint látjátok meg egy hajszárítót. XD Akik ismernek privátban is, tudják, hogy nem volt itt hajszárítóm, ezért mindig a szülőkét kértem kölcsön... Gondoltam majd veszek egyet ha jönnek a karácsonyi leárazások. De hát ők megelőztek. :D

Aztán most random képek fognak következni...

Életemben először playstation-öztem Mats-szal, méghozzá ilyen nagyon kemény Verdák-os játékkal, hát nem voltam rossz :D

Ezen behaltam az Albert Heijn-ban, ALMA. Tehát ALMA felszeletelve, csomagolva. Oké, hogy ez itt Hollandia, a felszeletelt és csomagolt zöldség-gyümölcsök országa, de ez azért sok..

Ez a falam. Csak gondoltam megmutatom, mert szerintem menő.

Aztán, múlt hétvégén voltam az IELTS-en. Reggel 6-kor keltem, 7-kor már a vonaton ültem Amsterdam felé, 8.15-kor már sétáltam a vizsgaközpontba, és 8.35-kor már ott is voltam. Azt mondták, 9-től lesz a vizsga, 8.15 és 9.00 közt van a regisztráció. Hát senki nem kezdett el regisztrálni olyan 8.45-ig, és voltunk vagy 100-an, úgyhogy a vizsga végül 9.45-kor kezdődött...

Ezt a képeslapot a konyhapulton találtam reggel, host szüleimtől. :D

A vizsgaközpontban a 3. és a 2. emelten volt az IELTS, én a 2-ra kerültem egy halom kínaival mivel az ilyen csing-csong neveknek a pinyin átírása Zhing vagy Zhong, tehát a névsor végére kerülnek. A terem amiben voltam 14 fős volt, ebből 9 valami ázsiai, 1 arab nő, 2 holland meg én. :D

Írom már egyébként a nagy összegző IELTS postot, úgyhogy majd abban lesz bővebb beszámoló. Eredményt pedig jövő hétvégén kapok.

Futni is elkezdtem ismét mostanában komolyabban, novemberben nagyon felhagytam vele, nem volt motivációm, meg olyan kedvtelen is voltam egész hónapban, na de most!!

Nincs rendes dzsekim, úgyhogy 2 póló 2 pulcsi... és 1°C odakint..

Találtam neten egy holland srácot akivel mostanában futni járok a Kraligen tóhoz, ma elmentünk utána a tó mellett van az az étterem ahová nyáron Barttal mentünk mikor jöttem látogatóba. Nagyon akartam ismét enni azt az iszonyatfinom kecskesajtos salátát. <33 

"Het mooiste plakje van Rotterdam" - "Rotterdam legjobb helye"
Amúgy a srácnak mondtam, hogy hollandul kell gyakorolnom, szóval ne engedje, hogy angolul beszéljek. Aztán azóta hollandul beszélünk. Tök vicces, én eléggé töröm még mindig, de mikor olyan 15 perc után láttam, hogy nem nagyon zavarja és inkább segítőkész minthogy idegesen forgatná a szemét, hogy milyen szarul beszélek, lenyugodtam és most már tök jól elbeszélgetünk. Kíváncsi vagyok mondjuk mennyiben lenne más a beszélgetés ha angolul csinálnánk. :D 

Elkezdtem egyébként itthon is hollandul beszélni, Barttal úgy 100%-ban, a gyerekekkel meg hol angolul hol hollandul, mikor hogy jön meg tudom. Meg ha szidni akarom őket akkor azért az angol tekintélyesebb hahah. De mostmár tudok beszélni a szomszéd kislányokkal ami tök jó, ma is itt volt az egyik aztán ezek 3an támadtak rám párnákkal, mindenki hollandul kiabált és majd kiszakadt a tüdőnk a nevetéstől. :D Hollandia hollandul egész más világ.

Végezetül még egy kép a Kralingen tóról, mert nekem nagyon tetszik és tényleg kb a perfect running spot. 

Még másfél hét és megyek haza karácsonyra, kicsit bummer, hogy pont most kezdeném tök jól érezni magam, kicsit beilleszkedni és akkor 3 hétre hazamegyek, de remélem januárban ott folytatódik majd ahol nemsokára itthagyom. :)

Inspirational bullshit

Az utóbbi hetekben 3 olvasómtól és egyben barátaimtól megkaptam, hogy mennyire inspiráló vagyok. Mert hogy 19 évesen startoltam ki az összeomlás szélén ingázni kezdő országból és azóta is egyedül állom meg a helyem külföldön, mert nem adom fel, mert küzdök az álmomért.

Most akkor hadd szögezzem le, hogy ez bullshit.
Örülök, hogy sikerült egy ilyen világot felépítenem a blogomon keresztül, ami a kanadai élet bemutatásától mostanában inkább a lelki vívódásaim színhelyévé vált.
Nehogy azt higgyétek, hogy egyszerű. Nehogy azt higgyétek, hogy minden nap tűzzel a szememben ébredek, pattanok ki az ágyból és dolgozok, vagy gyakorolom az IELTS-t míg a boldog egyetemista jövőkép lebeg a szemeim előtt. Igazából havona 1-2 ilyen nap ha van. Ha igazából tudni akarjátok hogyan töltöm a mindennapokat, hát leírom.

7.05-re húzom az ébresztőt, hogy 7.15-ig legyen időm meggyőzni magamat, hogy mégiscsak fel kell kelni, lemenni a gyerekek ebédjét megcsinálni, aztán majd ha elmennek 8-kor akkor visszafekhetek. Sokszor motivál a tudat, hogy csak 45 perc és már vissza is jöhetek. Aztán a végén amúgy sosem jövök, mivel ahogy a kajájukat csinálom, én is éhes leszek, és ha eszek utána már nem tudok aludni. Úgyhogy feljövök, megmosom a fogamat, és leülök értelmetlen dolgokkal múlatni az időt, így pl a kanadai képek nézegetésével, tumblr-özéssel, Ownage Pranks összes videójának végignézésével a youtube-on, vagy filmek keresésével a torrenten. Aztán mire a gyerekek hazajönnek délben vagy háromkor, addigra csak megemberelem magam és felöltözök. A délután elmegy valahogy, uzsonnát készítek, kártyázunk, rajzolunk, ami épp van. 5 körül nekiállunk főzni Mylene-el, 6-kor vacsora, aztán 7 körül elmennek zuhanyozni meg aludni a gyerekek, a szülők tévéznek én meg visszajövök ismét a szobámba, hogy a délelőtti tevékenységeket folytassam.
A hétvége ugyanez, csak a munkás rész kihagyásával. Néha elmegyek pár órára a könyvesboltba. Vannak kitéve székek, szóval le lehet ülni mint egy könyvtárban és olvasni. Az antikvár szeksön végében, ahol a politikai meg gazdasági könyvek vannak, alig jár ember, így mindig kiválasztok 1-2 könyvet és oda ülök, ott békén hagynak. Vagy a sportboltba is el szoktam menni, felpróbálok pár drága futócuccot, amiket aztán nem veszek meg, és hazajövök.
Olyan, hogy barátokkal lógás, az nincs. Mivel nincsenek barátaim.

Kanadában ezt arra fogtam, hogy kisvárosban lakom. Itt viszont, Rotterdam központjától 15 percre rájöttem, hogy nem a helyjel hanem velem van baj. Egyszerűen nincs kedvem semmihez az idő nagy részében, beleértve a beszélgetést és egyéb szociális interakciókat. Egyszerűen nem találom a helyem.

Hazamenni 3 hétre a múlt héten kész érzelmi hullámvasút volt. Ugyanis nekem otthon lett honvágyam. Amint megláttam Budapest épületeit, a hidakat, a régi kedvenc helyeimet, az ismerős boltokat, aztán találkoztam a barátaimmal, a családommal, megint elfogott az a "bárcsak itt élhetnék egyetemistaként bla bla" amiről már egyszer írtam. Az az alternatív jelen-/jövőkép ami nem létezik, csak én képzelem el szépen magamnak és vágyakozom utána.
Bátyámmal (igen tudom eddig nem említettem, hogy lenne bátyám, well ő nem vérszerinti bátyám hanem egy nagyon nagyon régi barát) aki Németországban dolgozik beszéltük, hogy így nyugat-európai életszínvonalon szeretnénk Magyarországon élni. És itt jön a csavar, mert ez nem megy, választani kell: vagy Magyarország, a mindenki által ismert helyzetben, vagy Nyugat-Európa, nyugat-európai életszínvonalon. Jövő szempontjából mindenféleképpen a második opció tűnik kedvezőbbnek, a Lánchídon sétálva viszont valahogy inkább maradtam volna most Budapesten, minthogy visszarepüljek Rotterdamba. (Igen, ilyen mainstream romantikus vagyok, szeretek hidakon sétálni. A Margit-híd egyébként a kedvencem, busszal vagy kocsival viszont az Erzsébet-híd. Merthogy nekem ilyen külön kategóriáim is vannak ám. A Lánchíd csak úgy jött a képbe, hogy épp arra jártam és gondoltam átsétálok.)

Otthon sikerült ismét eljutnom a moziba, amit ugye imádok (néha szomorú visszagondolni, hogy ez is Kevin egy része bennem, mint pl az is hogy megiszom a tejet és nem szedek semmire gyógyszert. Emberek akik nyomot hagynak rajtad aztán továbbálnak. Sucks.). A Catching Fire avagy "Hunger Games 2" néven emlegetett filmet néztem, jajj nagyon jó volt! Bár szegény bátyám gondolom ellenvetné, hogy én egész végig azt mondogattam film közben, hogy "ez a film nekem túl megrázó" haha nem bírom a túl izgalmas és érzelmes jeleneteket, annyira beleélem magam, főleg moziban, hogy szinte kedvem van néha kiszaladni mert tényleg én is a szereplővel annyira szimpatizálok. Annyira érdekelt már egyébként utána a történet vége, hogy elhoztam a könyv 3. részét és 2 nap alatt kb kiolvastam. x)

Érdemi része a magyarországi látogatásnak, hogy megvan az Apostille az anyakönyvi kivonatomra valamint az érettségim angol fordítása is. :D

ennyi... egy hivatalos irat, ami igazolja, hogy ez egy hivatalos irat. bureaucracy at it's best. 

angol érettségi :D gondoltam megosztom veletek mert mennyire menő már angolul látni egy hagyományos érettségit! (legalábbis szerintem haha) Az eredményeimet nem szégyenlem, a személyes cuccokat viszont kihúztam. A széle amúgy nem azért gyűrött, mert ilyen abszolút tróger vagyok aki nem tud semmire vigyázni, hanem képzeljétek a reptérre menet reggel esőben, szétszakadt a hátizsákom cipzárja és minden a földre ömlött.... Nagy sietségemben, hogy ne ázzanak szét a papírok (oké ilyen műanyag fóliában voltak de annak is van egy nyitott vége), így kaptam fel és tömtem vissza a táskába, hát egy picit megsínylette a sarka az akciót.

ezeket a füzeteket asszem a Kes papírban találtam, és muszáj volt megvennem <3 

Lebeszéltem egyébként a tilburgi egyetemmel, elküldöm nekik a regisztrációs csomagomat még mielőtt hivatalosan jelentkeznék a központi weboldalon, és akkor megmondják, hogy felvesznek-e vagy sem, mivel el kell dönteniük, hogy az érettségim megfelel-e nekik. Aztán ha igen, akkor gyorsan regisztrálok az oldalra, küldik a "meghívót", amit elfogadok, és ezzel véglegesítem, hogy ott fogok tanulni jövő szeptembertől. Na bumm.

Kezdem egyébként már írni a bejegyzést a jelentkezés menetéről stb, hogy aki esetleg szintén idekint szeretne tanulni annak ne kelljen annyit balfaszkodnia mint nekem.

Tegnap este kiment a telós memóriakártyám, azaz a telefon egyszercsak nem ismerte fel, én meg fél óra próbálgatás meg minden után úgy döntöttem leformázom. Úgyhogy az adatok elvesztek, de legalább nem kuka a 4 gigás memóriakártyám, mert most megint működik. Ez viszont azt jelenti, hogy az összes kép elveszett most róla. :( (A fenti képeket kamerával csináltam.)

Átfordítottam a naptárt már decemberre, mert akkor jobban látszik, hogy már csak 3 hét és megyek haza megint. Oké, durván 3 hét. 25 nap igazából. Mindegy.
Addig a következő események vannak betervezve:
dec. 4. Heels & ties party a UNICEF Students Rotterdam szervezésében. Megtaláltam ezt a szervezetet ami a rotterdami Erasmus egyetemen működik, keresnek mindig önkénteseket stb, viszont mivel a nevükben is benne van,  Students nem tudom engem felvennének-e. Meg amúgy nem vagyok nagyon oda az ENSz-ért már egy ideje, szóval lehet egy UNICEF csoport nem épp az én világom, de én még mindig azt mondom inkább ez mint a nemtörődöm aupairek.
dec. 7. IELTS Amsterdamban
dec 14. Life in color erre még nem biztos, hogy megyek. Egyrészt nincs kivel, másrészt drága (€45) a jegy. Viszont neon splash party Rotterdamban egy rohadt nagy arénában. Megfontolandó.

Azt hiszem egyenlőre ennyivel búcsúzok, majd jövőhéten jövök remélhetőleg a UNICEF party meg az IELTS tapasztalatokkal. Adios amigos.

A sztori

Hosszas mérlegelés után úgy döntöttem mégiscsak leírom miért hagytam ott a takarítós munkát, mert talán mindenki számára egy kicsit tanulságos lehet, hogy ne járjatok úgy mint én. Viszont mivel a statisztika szerint elég nagy és széles körű olvasótábor van itt, nem tenném ki a postot mindenki számára olvashatóvá.
Akik személyesen ismernek valamilyen formában meg tudnak keresni (facebook, email, skype) akik nem, azok meg ha kommentbe ide írjátok az email címeteket elküldöm a sztorit.

Holnap aztán végre off to Hungary, jövőhéten jelentkezem rendes posttal. Sziasztok!

Heti történések

Szóval megint kezd lemaradni a blog, úgyhogy gondoltam írok egy gyors kis szösszenetet, mielőtt lelépek szerdán Magyarországra, egészen vasárnap reggel 6.20-ig, igen, 6.20-kor startol a gépem reggel a Liszt Ferenc repülőtérről Ferihegyről, ami egy kegyetlenül gyilkos időpont, előre is elnézést kérek szüleimtől akik majd kikocsikáztatnak, de asszem már említettem, hogy a délutáni járat valami 30 euróval drágább volt.

Tehát mik történtek az elmúlt napokban.
Mylene itthon volt az elmúlt 2 hétben, szóval nem volt különösebben sok dolgom, ezen a héten egyenesen alig dolgoztam, de komolyan...

Múlt héten volt egy incidens, ami miatt otthagytam a zsidó párnál való takarítós munkát. A lényeg, hogy nagyon fura emberek voltak, múlt héten ismét hívtak kutyát babysittelni amiből konkrétan az lett, hogy ők el se mentek sehová, a mindenféle inkább nem részletezném milyen nem éppen törvényes ügyeiket intézték a jelenlétemben, és a végén hajnali 4-re értem haza. Na akkor megfogadtam, hogy ezeknél többet nem dolgozok, aztán a host szüleim is mondták, hogy ezt annyira nem kéne, nem szeretnék hogy hétközben 4-kor jöjjek haza. Úgyhogy megmondtam a párnak, hogy sajnálom, de nem fogom tudni ezt tovább csinálni. Megjegyzem a pár hozott és vitt kocsival azon az estén, tehát nem rajtam múlott mikor jövök haza... ha tehettem volna már este 10kor hazajövök, miután láttam, hogy igazából nagy szükségük nincs a kutyasitterre, konkrétan nem csináltam semmit, ültem a nappalijukban végig tétlenül.
Igazából tudom, ez így nagyon ködös fogalmazás, de nyugodjatok meg, nem esett semmi bajom, nem keveredtem hatalmas illegális bizniszbe, és most hogy már megszakítottam velük végleg a kapcsolatot azt hiszem ennyivel vége a dolognak.
Kicsit szomorú vagyok, hogy elvesztettem a fő másodlagos bevételforrásomat, de képzeljétek a család felajánlotta, hogy mivel csak minden 2. héten jön a takarítónő, az 1. heteken takaríthatnék én, így havi +60 euróért. Szóval az is valami, rendesek hogy felajánlották. :D

Jobb téma, hogy múlt hétvégén végre sikerült eljutnom a moziba megnézni a filmet amit kinéztem még kb másfél hónapja.

Hoe duur was de suiker avagy A cukor ára, holland-surinami dráma, és hát én nagyon szerelembe estem vele. Olyannyira, hogy pénteken a könyvet is megvettem.

A történet az 1750-es években játszódik, Suriname-ban (aki nem tudná mint pl én se tudtam mielőtt Hollandiába jöttem, Suriname egy Dél-Amerikában található, régen holland gyarmat ország.) A hollandok főleg cukornádültetvényeket telepítettek oda anno, innen is jön a könyv címe, "A cukor ára" ami egyébként hollandul jobban átjön, mivel ilyen kettős értelmezése van: egyrészt a cukor ára pénzben, másrészt hogy milyen áron állították azt elő, mennyi áldozatra lettek kényszerítve a rabszolgák akiket ott dolgoztattak.

A filmben el is hangzik egy mondat, hogy "op een dag zal ik schrijven, wie de prijs van de suiker betaalt hebben" azaz "egy nap majd én megírom, hogy ki fizette meg a cukor árát". 

A cselekmény tulajdonképpen két féltestvér, Sarith és Mini-mini életét írja le, Sarith a fehér lány, Mini-mini pedig a fekete, Sarith apja megerőszakolt egy fekete rabszolganőt, ebből született Mini-mini, így féltestvérek, mégis ég és föld a különbség köztük - Sarith úri lány, Mini-mini pedig az ő személyi szolgája, mondhatni komornája. 

A film nagyon szép volt, a ruhák meg a képi világa az egésznek gyönyörű, végig hollandul beszélnek benne persze, meg néha surinamiul amit hollandul feliratoztak haha, de többet értettem belőle, mint gondoltam. :) A könyvet persze egyenlőre szótárral olvasom, kb ilyen szinten:

Más téma, tegnap, azaz szombaton végre sikerült eldöntenem, mi legyen a karácsonnyal. Találkoztam pár hete egy magyar lánnyal aki szintén aupair itt Rotterdamban, és ő felajánlotta ugye, hogy haza tudnának vinni decemberben, apukája Kölnben dolgozik, csak odáig kellene buszjegyet vennem és mehetnék akkor velük. Igen ám, de a visszaútra repjegy kb 100 euró lett volna, a telekocsik meg mint utóbb kiderült szintén ilyen 60-80 eurós összegekért mozogna, mivel ilyen kisfurgonokkal jönnek oda-vissza Hollandia és Magyarország közt ezek az emberkék akik bizniszt próbálnak csinálni ebből az egészből.. Nem azért, de a telekocsi az elején ugye annak indult, hogy "hát én mindenképpen mennék, felveszek még pár embert hogy megosszuk a benzin pénzt" nem magán minibuszcégek alapításáról kéne szólnia ennek az egésznek...Na mindegy.

A lényeg, hogy eldöntöttem, hogy ennyit nekem nem ér meg, hogy hazamenjek, macera is 2x kocsival végigutazni fél Európát, drága is, hagyjuk. Mondtam ezt Mylene-nek szombaton, hogy akkor így számítsanak, hogy szeretnék maradni karácsonyra. Mondja oké. Erre fél óra múlva jön a szobámba, hogy beszélt Barttal és arra gondoltak, hogy ha szeretnék hazamenni csak a pénz állít meg (tudják az egyetemi terveimet meg minden hogy most mennyire spórolok), akkor ők vesznek nekem repülőjegyet oda-vissza karácsonyi ajándékként. :D Hát először megmondom őszintén össze voltam zavarodva, már jól lerendeztem magamban, hogy akkor ez lesz, nem is bánom, nyáron is unatkoztam Magyarországon, stb. De aztán csak igent mondtam, főleg mikor kiderült, hogy legjobb barátnőm is jön haza Londonból, ő ott dolgozik már majdnem 2 éve, szóval tudnánk találkozni. :D

Úgyhogy most úgy alakult a dolog, hogy december 24 - január 12 közt otthon leszek, ami 3 hét, tehát rooooohadt hosszú, de a visszaútra így volt olcsó a jegy, meg így tudok barátnőmmel is találkozni. :) A december 24 meg azért december 24 mert Mylene aznap dolgozik, pontosabban aznap jön haza, így előbb nem tudnék elmenni. De mivel úgyis csak 2 óra, estére már Magyarországon is leszek. :)

Megint más téma, most hétvégén ismét találkoztam a magyar aupair lánnyal, nevezzük nevén Barbival, el akart menni a Primarkba (tudjátok a véleményemet a Primarkról haha) hát mondtam jól van. Nyitásra mentünk, délre, hát ez fogadott:

Aztán kb 5 perc alatt még ennyi ember gyűlt össze...

Barbi bevásárolt valami 60 euróért (tényleg nagyon olcsó itt a ruha meg minden), én vettem diszkréten pár alsóneműt meg hajcuccokat 5 euróért. Eljövök egyszer amúgy még karácsony előtt a Primarkba, hétköznap mikor nincsenek ennyien, mert van egy csomó jó cucc amit pl ajándékba el tudok képzelni. :D

Vásárolgatás után benéztünk még a Daka-ba, kéne gym cipőt vennem, de lehet karácsony utánra fogom halasztani majd ha lesznek leárazások.

Aztán, FUTÁS.

A héten Mylene elvitt a gym-be. Abba a gymbe ahová neki van bérlete, ami rohadt drága, amit Wellness Center Terbregge-nek hívnak és ahová egy napi belépő 15€. Random megkérdezte akarok-e menni vele csütörtökön reggel, mert megy body pump-ra. Hát mondom jólvan, megyek akkor. 

Szóval az a gym.. gyönyörű. Az aerobic szobája is gyönyörű. Szauna van az öltözőben meg zuhany meg minden, és egyszerűen tényleg nagyon szép az egész de a havi bérlet 40€... Szóval no thankyou. Na de én a body pump miatt voltam ott ugye, amiről aki nem tudja mi az, hát cardio gyakorlatok meg súlyzó keveréke. Szóval volt zsámolyra felugrálás meg squat, meg súlyzóval a hátadon támadólépés, stb. Nagyon tetszett, és jól meg is izzasztott. :D Természetesen akkor még nem éreztem annyira a hatását, na de másnap.. Felkelni alig bírtam!! haha Olyan izomlázam volt, mint még soha!! De az a jó féle izomláz, csak azért mégiscsak izomláz...Gondoltam másnapra elmúlik, hát nem! Úgyhogy másnap, azaz szombaton lementem futni hogy egy kicsit legalább a lábaimat kilazítsa, egy laza 5k-t letoltam. Hát hatott is egyébként, ma is lementem, már egy gyorsabb 5k-re, és már teljesen jól vagyok. :)

Ma egyébként átléptem az 500km-t a trackeremen, emlékszem a kanadai blogon van pont egy 50km-es asszem haha hát már 500-nál járok! :D 

Bár bevallom az utóbbi időben kicsit hanyagoltam a futást, nem volt jó kedvem, össze-vissza ettem és mióta nincs semmilyen verseny betervezve nem nagyon volt motivációm se. De épp itt az ideje ismét összeszedni magam!!

Na jól van, 11 óra lesz, azt hiszem most inkább elmegyek aludni, aztán majd meglátjuk hogyan alakulnak a dolgok. Jóéjt!

Update

Ismeritek azt az embertípust aki mosolyogva tud rossz hírt közölni? "Betörtek a lakásomba" :) "Hát, megint megbuktam" :)

Az elmúlt héten rájöttem, hogy én pontosan ebbe a kategóriába tartozok. Nehogy azt higgyétek, hogy ez valami végtelen optimizmusból fakad. Egyszerűen nem szeretem a legtöbb emberre a problémáimat úgy ráömleszteni, hogy rosszul érezzék magukat, amiért nem tudnak segíteni. (Bocsánat azon kevés barátaimtól akikkel ezt mégis néha eljátszom...)

Szerdán elmondtam a host szüleimnek, hogy mivan Kevinnel. Elég hülyére sikerült a szituáció, én mindig vártam egy megfelelő csendes pillanatot amikor csak úgy mellékesen belőhetem hogy hát by the way ez történt. Aztán az lett, hogy Mylene anyukájának a kutyája most nálunk van, aki nagyon nem szeret engem. Ültünk a nappaliban, a kutya ott mászkál, néha sunyi pillantásokat vetve rám, én meg mondom neki "you don't like me, do you?" Erre Bart, hogy "well who likes you?" Persze folyton mennek itthon ezek a hülye viccek, meg általában nem veszem őket komolyan de valahogy aznap gondolom az arcomra kiült valami fekete árny, mert Bart rögtön "heey, it's not true Dori, you know I'm just kidding." Én meg gondoltam na akkor itt az idő, mondom persze, tudom, csak Kevinnel is szétmentünk múlt héten.. Na ezek ketten Mylene-el egyszerre WHAT? NOOO aztán 5 percig mintha azt közöltem volna, hogy haldoklok vagy valami. x) Abban a percben hogy ilyen hevesen reagálták le, nekem már fent is volt a mosoly az arcomon, és dőlt az I'm okay stb stb nyugtató szöveg. Kérdezték miért nem mondtam el előbb, meg hogy ők itt akarnak lenni nekem ha szomorú vagyok, stb. Ez tök aranyos volt, csak én inkább vagyok az egyedül sírós fajta. Meg napközben ha megyek ide-oda dolgozni meg elfoglalom magam persze átvészelhető az egész. Csak nem gondolják ők se, hogy majd délután kettőkor fogok a nappali közepén sírni. x)

Egyébként heti történések:

Múlt hét kedden megkaptam ugye az e-mailt, hogy mehetek az EURoadrunners-hez futni jövő héten, de úgy néz ki mégsem fogok tudni menni, mivel az edzéseik este fél7-től vannak hétfőn és szerdán, és ez a host szüleimnek nem tetszik.... Mivel hogy ezek a busy időszakok a házban, mikor vacsorázás van meg minden. Mondtam, hogy persze akkor nem mennék el, hogy ha valamelyikük nincs itthon, akkor maradok itthon segíteni, de ha mindketten itthon vannak, akkor sem mehetek? Erre válaszként egy "hm, jó kérdés"-t kaptam, ami úgy gondolom felér egy udvarias nemmel... :(

Egyébként szerdán el akartam menni venni hosszú futónadrágot (a leghosszabb amim van az térdnadrág) meg valami melegebb dzsekit. Hát a sportboltban az egyetlen dzseki ami jó volt meg meleg is, rikító pink színben volt csak kapható, nadrágok meg csak feketében. Most nem azért, hogy divatoskodjak futás közben, de ha már kiad az ember 80 eurót egy futódzsekire, nem az a minimum, hogy legalább olyan színe van amivel megbékél? Futónadrágot meg pont hogy valami színeset akartam, sötétlilát vagy kéket, a legtöbb futós cuccom fekete, már valami színeset szeretnék...(viszont nem rikító pinket haha)

Úgyhogy a végén a The Sting-ben kötöttem ki, ahol vettem egy akciós inget 20 euróért, meg bementem a Van Haren-be is (ha nem tudnám, hogy ez itt a Van Haren azt mondanám Deichmann, az árukészlet meg minden totál ugyanaz.. de itt Hollandiában nincs Deichmann amúgy) mert a szeptemberben vett New Yorkeres piros gumibakancsom nem nagyon passzol a ruháim 90%-hoz (ezt akkor valahogy nem mérlegeltem, csak JÉ PIROS BAKANCS és hopp már a lábamon is volt), így vettem ott is egy akciós whatever barna bakancsot.

Csütörtökön mentem takarítani Kralingenbe 3 órára, veszekedett a pár, és ilyen hülye feladataim voltak mint a mosogatás, ruhák összehajtogatása, gyertyatartókról viasz levakarása, stb. Nem értem ilyenért miért kell nekik valakit odahívni. Nem tudják a saját pólóikat összehajtogatni? Vagy felporszívózni azt a kb 5 négyzetméteres szőnyegüket? Ja persze a kutyát is mindig én sétáltatom ha ott vagyok. Ilyenkor kicsit olyan haszonltalannak érzem magam. De hát ők hívnak. Whatever. Egyébként a 3 óra már olyan semminek tűnt, hogy a végén még gondoltam is hogy legközelebb én le nem biciklizek Kralingenbe 24 euróért, hát basszus, 25 perc oda, 25 perc vissza (ráadásul mostanában beköszöntött az igazi holland időjárás - azaz szél és kiszámíthatatlan időközönként eső) és akkor 3 óra idióta munka.
Egyébként azóta nem hívtak, lehet hogy nekik is leesett, hogy a múlt hónapban vagy 270 eurót kifizettek nekem és különösebb változáson nem esett át a lakás  - megjegyzem nem az én hibámból, ők akarnak mindig inkább főzőcskézni meg narancslevezni velem ahelyett, hogy dolgoznánk.

Pénteken iskolaszünet volt, Senna délután szülinapi buliba ment, Mats-szal meg Mylene-el elmentünk bowlingozni ezidő alatt. 

A szombat reggel úgy köszöntött rám, hogy mennem kellett volna Hágába arra a főiskolai nyílt napra amiről már asszem írtam előzőleg, de konkrétan olyan hülye kedvem volt, hogy nem mentem végül. Gondoltam akkor elmegyek délután volt itt az a futóverseny, de az égen vastag szürke felhők gyülekeztek gusztustalanul eső-gyanúsan és amúgy sem volt futáshoz se kedem. Térdnadrágban. Brrr.

Úgyhogy épp azon gondolkodtam el kéne biciklizni a másik sportboltba, délután meg abba a rotterdami múzeumba ahová anno Kevinnel akartam menni, de ő nem szereti a múzeumokat, mikor láttam, hogy egy magyar lány postolt az Aupair in Rotterdam csoportba facebookon. Ilyen kb 20 másodperces reakcióidővel ráírtam, el is kezdtünk beszélgetni, kiderült, hogy ő is Hillegersbergben van, amiből az lett, hogy megbeszéltük találkozunk fél órán belül a HEMA-nál. :D Random tervek forever. Olyan fél1-től 6-ig ültünk és beszélgettünk a HEMA-ban, most volt először, hogy külföldön valakivel magyarul beszélek. Kanadában ugye sosem és itt is eddig nem voltak magyar ismerőseim.

Vasárnap Mylene lelépett Rio de Janeiro-ba, hétfőn Bart meg Berline, úgyhogy most hármasban vagyunk itthon a gyerekekkel. Így megy ez itt. Elképzelem ahogy engem a szüleim 8 évesen otthon hagynak a 6 éves testvéremmel meg a két hónapja nálunk tartózkodó külföldi aupairrel míg ők külföldre mennek dolgozni. Ja nem, nem képzelem el mert ez FUCKING RIDICULOUS. Mármint magyar szemmel nézve. Engem különösebben nem zavar, hogy ilyen anyukává lépem elő erre a két és fél napra (Mylene szerdán délután jön haza), nem is tudom hogyan írjam le az érzést mikor reggel reggeliztetés, suliba biciklizés, aztán hazaérve mosogatógép kipakolása, konyha kitakarítása, egész ház felporszívózása, mosás beindítása - mosott ruhák összehajtogatása, másnapi ruhák kikészítése a gyerekeknek, stb... 20 évesen háztartást vezetek wtf??! :D Néha fárasztó egyébként, de akik ismernek tudják, hogy nem erősségem a csapatjáték, szeretek mindent inkább magam csinálni ("az a biztos" elven), úgyhogy ez az intézkedős-dolgos cucc nekem bejön végső soron.
Édesek voltak egyébként a kölykök ma reggel, megengedtem nekik, hogy Mats Senna szobájában aludjon, mivel Mats szobája az 1. emeleten van a szülők szobájával, az enyém meg Sennáé meg a 2-on, így mivel most a szülők nincsenek itthon, ő egyedül lett volna az 1-n. Szóval felhoztuk az ágyneműt aztán együtt aludtak. Kikészítettem nekik a másnapi ruhát (ez minden reggel amúgy ki van készítve nekik, Mylene csinálja) aztán jó éjt. 7-re van húzva az ébresztőóra, hát én fél7-kor már arra ébredek, hogy mászkálnak meg minden. Mondom na csak be ne jöjjenek hozzám, én reggel elég morcos vagyok, olyan 15 perc kell ébredés után, hogy az agyam felálljon. Hát 7-ig még szépen végig szenderegtem azt a fél órát, ők is elcsendesedtek, persze nekem azon kattogott az agyam biztos valami rosszban sántikálnak. Erre 7-kor megyek be a szobába, mindketten felöltözve ülnek az ágyon és kártyáznak csendben. Majd' megzabáltam őket. :DD

Szóval most egyenlőre ennyi eddig, és a blog történetében először olyan dolog fog történni, hogy nem lesz ma kép a bejegyzésben, mivel tényleg semmi mutogatnivaló képem nincs.

2 hét és megyek haza látogatóba egyébként, erről sem tudom írtam-e már, a húgom szalagavatója lesz november 22-én, így 20-24 közt fogok otthon tartózkodni. Előre is elnézést kérek azoktól akik személyesen ismernek, ezt olvassák, és szeretnének találkozni, de ebben a szűk 3 napban be kell szereznem egy halom papírt (Apostille az anyakönyvire, érettségi fordítása, hitelesítése, blabla), elmennem fodrászhoz, ott lenni a szalagavatón és persze valamennyi időt tölteni a kis családdal. Úgyhogy majd talán ha sikerül karácsonyra hazajutnom, akkor jöhet mindenki támadni a találkozókkal.

Addig is jók legyetek, üdv a mostanában hírnevéhez felérően esős Hollandiából!

Keserédes és miért utálom a Primark-ot

Szóval most jutottam el arra a szintre, hogy írni tudjak erről, meg úgy mindenféléről az utóbbi időben. (Egyébként csak nekem tűnt fel, hogy elég gyakran kezdem "szóval"-al a bejegyzéseket?)

A múlt hét folyamán Kevinnel szakítottunk. Azaz ő szakított velem, és annyira utálom, hogy az elején nem akartam a magánéletet a blogba felvezetni, de most már ha megtörtént, akkor azt hiszem tartozom ezzel is, hogy leírjam ha vége. Igen, of course szarul voltam / vagyok is még egy kicsit, főleg, hogy telefonon történt az egész, utána meg még napokig ment a mizéria, hogy mégse-mégis-mégse. A lényeg, hogy most már úgy néz ki egy hete officially single vagyok megint.

Viszont jó híreim is vannak, amiket jajj de nem szeretnék elkiabálni, de már nem bírom őket magamban tartani!!

Először is elfogadták a jelentkezésem az IELTS-re, be is lett fizetve, papírok elpostázva, úgyhogy december 7-én Amsterdamban vizsgázok. Hooray!

Aztán érdekességként leírom, hogy a hétvégén voltam dogsittingelni Kralingenben a zsidó párnál. Péntek este hívtak telefonon, hogy szombat estére meghívták őket egy partyra ahová a kutyát nem vihetik, így át tudnék-e jönni vigyázni rá amíg ők ott vannak. Úgyhogy este 8-tól hajnali 1-ig ültem a lakásukon, 11 felé levittem a kutyát meg adtam neki meg a macskának is vizet meg enni, és ennyi. €40. Életem legkönnyebben keresett pénze azt hiszem. (Egyébként csak hogy tudjátok udvariasan felajánlottam, hogy nem kell a megszokott 8 eurót fizetniük, mivel most nem takarítottam meg semmi, a kanapéjukon neteztem egész este.. De ők azért kifizették a 8 euró / órát.)

Aztán így vasárnap meg tegnap este elég nagy búskomorságban ültem itt, hogy már Kevinem sincsen, barátaim sincsenek, a pénzt amit keresek is csak félreteszem, sose veszek semmit vagy megyek valahová.. Úgyhogy gondoltam egy utolsó próbálkozásként írok vagy 10 random rotterdami emberkének interpals-on,  meg emaileztem 2 futócsapatnak, hogy beléphetek-e annak ellenére hogy nem vagyok holland, meg az egyik csapat az Erasmus University Rotterdam csapata, szóval annak ellenére hogy nem vagyok az egyetem diákja.. Égett a pofám amikor elküldtem mondom biztos mondják majd hogy mit gondolok miért hívják akkor EURotterdamnak a csapatot ha nem az egyetem diákjainak van, meg elküldenek a búsba hogy nem jöhetek.. Erre ma írnak vissza hogy jaj hát nagyon welcome vagyok, jöjjek nyugodtan kipróbálni is előbb ha gondolom, csak írjam meg melyik nap akarok jönni és akkor szólnak az edzőnek aki majd elintézi hogy beengedjenek az öltözőbe meg a tusolóba. És mindezt hollandul emaileztük le a csapat titkárnőjével. A másik csapatba is felvettek volna amúgy, de kérdeztem hogy mennyi ott az átlagéletkor, aztán írták, hogy jóval fiatalabb vagyok mint a csapat nagy része, amit ők nem bánnak természetesen.. Hát én viszont inkább futok egyetemistákkal. :D
Szóval jövő szerdán megyek tesztfutásra hozzájuk, már alig várom!
Az interpalsos 10-ből is majdnem mind válaszolt, 2-vel már elég jó beszélgetés is elindult meg persze mondogatjuk hogy majd találkozunk, hát fingers crossed!

A héten mennék egyébként szombaton Den Haag-ba egy főiskola nyílt napjára, de most láttam, hogy ez az egyetemi futócsapat szervez egy versenyt szombatra, 5k - 10k - 15k távokra, tőlem kb 20 percre biciklivel abban a parkban amerre én is szoktam futni és nagyon szép. <3
Úgyhogy most dilemmában vagyok, hogy nyílt nap vagy verseny. Nyilván mindkettő lesz még, és most futottam a félmaratont szóval gondolhatjátok hülye ez a lány 2 hetente versenyez?? De amúgy is el kell kezdenem megint futni, 10k-t lefutnék egyedül is a hétvégén valamikor. Szóval nem tudom, most nagy a kísértés. Helyszínen lehet regisztrálni és csak €8.

Csak, hogy kép is legyen a bejegyzésben, csináltam pár képet a hétvégén a Primark-ban. Ez itt a helyi olcsó ruhabolt, ilyen 8 euróért már kapsz farmert, van hogy 5-ért felsőket, 20-ért kabátot, stb. Láttam cipőt 3 euróért!! Szóval olcsó na.
Viszont az olcsósága sem mentség arra ami ott hétvégén zajlik. Konkrétan mindenki, de úgy MINDENKI beözönlik és alpári módon én nem tudok jobb kifejezést rá, elpusztítják az egész üzletet.
De beszéljenek a képek:

mit sem sejtve kívülről

Mivel a próbafülkék persze mindig dugig vannak, a hollandok csak leveszik a ruhát a vállfáról, felhúzzák az épp rajtuk levő felsőre, aztán ha nem tetszik csak visszaadobják valahová, a vállfát meg levágják A FÖLDRE.

Alkalmazott próbálja felszedni a ledobált vállfákat

nem, ez nem turkáló akar lenni

WTFFFFFF

Ezekmellett a sor kb 1 órás, gusztustalanul hangos a rádió és mindig tömegnyomor van. Hétvégén. Hétközben elviselhető amúgy a hely, de hétvégén én már meg se kísérlem, hogy bemenjek. De én ilyet még nem láttam. Hogy lehetnek ennyire igénytelenek az emberek? Most komolyan. Nekem ég a pofám ha a boltban valamit nemhogy nem hajtogatok össze, ha másféleképpen tudom csak összehajtogatni mint ahogy eredetileg volt! Ezmiez itt kérem. Hollandok.

Röviden tömören most ennyi, csak egy kis update-et szerettem volna írni hogy ne legyek annyira elmaradva, hogy később azért ne akarjak írni, mert túl sok mindent végigvenni ami a legutóbbi bejegyzés óta történt. 

Ezzel a gyönyörű képeslappal búcsúzok, küldeném Jucinak, Marinak, anyukámnak, Béla bának és mindenkinek aki szereti! Pusszantás.

PS. Kicsit irónikusnak érzem a "holland kultúra" címkét rárakni erre a bejegyzésre, lehet kéne csinálnom egy holland kultúrálatlanság-ot. xP

Amsterdam Mizuno Half Marathon

„Nem az számít mekkorát ütsz, hanem hogy mennyi ütést állsz ki mikor talpon kell maradni! Bírni kell a pofont, és muszáj menni tovább! Csak úgy lehet győzni. Ha tudod, hogy mit érsz, menj és küzdj meg azért ami jár és közben viseld el a pofonokat! Ne mutogass másra, ne mondd, hogy nem te vagy a hibás, hanem ő vagy ő vagy akárki! Ez gyáva duma! És te fiam, nem vagy gyáva! Te jobb vagy annál!”

Ezzel az idézettel (ami azt hiszem talán a Rocky-ból van) jellemezhetném az amsterdami félmaratont a hétvégén. A „pofonok” ellenére sikerült élveznem azt a 2 órás adrenalin-endorfin mixet amit a is versenyek általában kihoznak belőlem. :)

Na de hogy is kezdődött az egész. Szombaton 10-re mentem dolgozni Kralingenbe (mielőtt valaki azt hiszi hogy itt városokat vándorolok, Kralingen Rotterdam egyik része, ilyen kerületféle. Én pl Hillegersbergben élek, az egy másik ilyen kerületféle.) a zsidó párhoz. Mondták, hogy jól akarnak haladni ezen a napon, gondoltam oké ott leszek max 4-5-ig, annyi idő alatt azért lehet sokat haladni. Hát csak ők nem zavartatták magukat ebédet főzni stb, meg amint említettem van ez a „jajj ülj le, igyunk egy narancslevet” hozzáállásuk, amivel a haladást én meg ők hát eléggé máshogy definiáljuk. A végén este 7-kor mondtam, hogy na most már ha lehet mennék, holnap félmaratont futok vagy mi. Szakadt az eső, úgyhogy mivel úgyis volt egy kis utánfutójuk (abba pakoltunk holmikat amiket átvittek valami másik lakásukba) berakták abba a biciklimet és hazahoztak. 25 perc hazatekerés alatt azért elég rendesen eláztam volna.. Egyébként napi furcsaság volt, hogy a pasi délután odajön 10 euróval, hogy „bonus”. Mondom tessék? Nekem nem kell bonus, jövök én dolgozni anélkül is, megfelel a 8 euro. Erre azt mondja „I know where are you coming from.” (Tudom honnan jössz.) Hát ilyen 15 másodpercen belül lefutott az agyamban, hogy büszkeség vagy 10 euró, aka most mondjam azt hogy igen, egy gazdaságilag csődölő országból jövök, de attól még nem kérek a szánalomból, vagy csak egy thank you kíséretében zsebre vágjam a 10 eurót. Hát az előző napi Tilburg University-s nyíltnap emlékek még elég élénken éltek a fejemben és azt mondták a 10 eurók visznek oda, nem a büszkeség, úgyhogy a thank youzás mellett döntöttem. Ja egyébként a pasas biztosított arról, hogy nehogy azt higgyem ezért bármi extra szolgáltatást kér vagy ilyesmi. Úgyhogy gondolom most megvolt a napi jócselekedete, hogy megsegítette a kelet-európai takarítónőjét, én meg gazdagabb lettem 10 euróval. Mindenki boldog végülis. 

Este kiment az internet, ami amúgy még mindig haldokolgat, ilyen 10 percekre jön vissza aztán elmegy 2 órára... 9-kor ott álltam a sírás határán, hogy nem terveztem meg melyik vonattal megyek, nem fényképeztem térképet (mivel nincs 3G-m, google mapset szoktam fényképezni itthon ha új helyre megyek), és akartam új zenéket is letölteni mivel a régiektől már a falra megyek, főleg ha 2 órát kell kibírnom velük. Végül bepakoltam a táskámat közben visszajött a net 1 órára, szóval sikerült mindennek utánanéznem, playlistet megcsinálnom.

A nagy nap reggelén ilyen fura hangulatban, kb 4 fura álom után ébredtem. (kb minden éjjel álmodok, és néha elképesztő baromságokat – ezéjjel pl  buszban ültünk a középiskolai osztályommal és az ablakból néztünk egy bombázó repülőt, hogy mikor dob le bombát ránk.. Aztán mikor ledobta becsapódott a buszba de szerencsére senkinek nem esett baja, sőt lehúztuk az ablakot és kidobtuk rajta, hogy aztán az út szélén robbanjon fel.. Ja, bombabecsapódás után a busz lazán ment tovább.. XD Aztán valahogy egy orosz tengerparton kötöttünk ki ami inkább hasonlított a holland tengerparthoz, csak orosz zászlókkal, és mindenki ilyen kis faházakban szállt meg de nem szabadott villanyt gyújtanunk nehogy lebombázzanak. Okéé..)

Megettem a szokásos Kellog’s mézes zabpelyhet egy pohár tejjel mint minden reggel, csináltam magamnak egy sajtos szendvicset  amit egy alma és egy kulacs víz kíséretében bevágtam a táskámba és már off is voltam a pályaudvarra. Ahogy bicikliztem és beraktam az új szuper félmaraton playlistet az ipod shuffle-men, rá kellett döbbennem, hogy a 40 számból csak valami 10-et rakott fel az itunes valami ismeretlen okból kifolyólag, szóval a remek playlistemnek lőttek...
Egy idegesítően lassú, Amsterdamig kb 15 helyen megálló sprinterrel mentem,  de legalább volt időm a régi zenéimből egy „új” playlistet kreálnom a telómon, mert azért 10 számmal a shuffle-n mégsem akartam végigfutni 2 órát. Délre értem Amsterdam Zuid-be ahol Kevinnel találkoztunk. Gyors metro, és onnan már 5 perc séta után megtaláltuk az egyébként közben termetesre duzzadó runner tömeggel a sportcsarnokot ahol a rajtszámomat vehettem fel. Pro rajtszámom volt egyébként, a teljes nevem is fel volt tűntetve rajta. :D Képeket természetesen nem volt eszem csinálni, bocsánat.
Kevin nem érezte jól magát, vannak ilyen sick napjai, mondtam hogy menjen el orvoshoz, de azt mondja azok se tudnak semmit kezdeni vele, már volt pár éve. Pár éve. Aha. Mindegy, mondtam neki, hogy ha nem érzi jól magát mondhatta volna, hogy otthon marad, nem haragudtam volna meg. Így kicsit rosszul is éreztem magam, hogy miattam jött fel all the way Amsterdamba, ami másfél óra vonat Bestből azért, hogy utána várhasson 2 órát amíg én lefutom a versenyt és utána hazamehessünk..

Na de aztán maga a verseny!
13.44-kor volt a rajt (ja, elég random időpont XD), én a zöld korallban voltam, a 2 óra – 2 óra 10 perc alatt befejezők közt. Az első 5 km-en azon gondolkodtam, hogy a dzsekimet Kevinnél kellett volna hagynom, mert kisütött a nap és konkrétan csak a derekamra kötve lötyögött. Aztán 5k-től kezdődtek kb 2 kilométerenként a vizes/sportitalos/banános/szivacsos standok. Hát 18 ezer résztvevő volt, és a staff valahogy mintha nem lett volna erre felkészülve. Mire az 1. standhoz értem szivacs már nem volt, vizespoharakért meg kellett állni mert nem tudták olyan gyorsan tölteni őket, ahogy a futók jöttek, banán meg dettó, mivel nem héjastul adták a kezedbe hanem meghámozva 3-ba felvágva annyi darabot vettél el amennyit akartál, ott hámozták az önkéntesek de senki nem állt kint kínálni.. A későbbi standoknál kicsit jobb volt a helyzet (az 5k volt az első, tehát mindenki már szomjas volt gondolom, míg a későbbi standoknál sok vannak akik kihagynak 1-2t szóval nincs annyi ember), összességében a verseny alatt ettem vagy másfél banánt meg 3 pohár vizet döntöttem le. A saját fuel belt-es vizeimen kívül.
10k körül aztán vétettem 2 „not for life” momentet (Kevinnel így hívjuk az epic bénázásainkat): az útvonalon vannak ilyen nagy felfújt kapuk felállítva, és amelyiknél van óra kitéve, az chip-olvasós kapu. Tehát mikor átfutsz rajta, rögzíti az idődet, és egyben igazolja, hogy ott voltál, tehát a jó útvonalon vagy. Épp előzni akartam, és így nem a kapun hanem mellette, a járdán futottam el. Kb 20 méter után eszembe jutott, hogy így nem lesz leolvasva a chipem, szóval vissza kellett fordulnom (képzelhetitek annyi ellenkező irányba futó futóval szembe..) és átfutnom a kapun. Közvetlen ezután egy hülye szám jött a playlisten, amit gondoltam megváltoztatok, így kivettem a telómat a fuel belt kis táskájából... és azzal a lendülettel a földre ejtettem. Kb 10 másodperc alatt a fejembe jött ahogy széttapossák a mögöttem futók vagy a kezemet tapossák szét amint érte nyúlok a földön. Szerencsére olyanok futottak mögöttem akik nem azok a durrbele futók, szóval kikerülték a telefont és a kezem is épségben megúszta, hogy felvettem. Ennyi volt kb az összes bénázásom a 21.1k alatt amúgy, félúton.
12k körül értünk  a belvárosba, itt csomóan kijönnek lemezjátszókkal meg dobokkal az official énekeseken és zenekarokon kívül amiket az útvonalra állítanak, csak hogy szórakoztassák a futókat. Én ilyenkor mindig kiveszem a fülhallgatót amúgy, amikor látom, hogy egy ilyen közeledik. J A belvárosban egyébként többen hoztak ki saját kis vizes standot poharakkal vagy pl kekszet kaptam én is random amsterdami szurkolóktól. Vannak akik viccesen beöltöznek, tütübe pasik meg minden és táncolnak az út szélén, pacsit lehet adni nekik, énekelnek, szurkolnak, gyerekek állnak lufival meg nyújták a kezüket pacsira mindenkinek. :D Imádom ezeket, feldobják nagyon az egészet. Etájban a nap is elbújt meg a szél is kicsit feltámaddt, úgyhogy visszavettem a dzsekimet, mégse volt olyan rossz ötlet elhozni.. 18°C volt egyébként a hőmérséklet, ami Hollandiában októberben hát, elég ritka.
15k-nél kezdem fáradni, viszont az órám még csak valahol 1:26:00 körül járt, szóval gondoltam óh akár még 2 óra alatt is befejezhetném, úgyhogy próbáltam belehúzni egy kicsit. 16k volt a legtöbb amit eddig csináltam edzésként, úgyhogy 16k után ilyen fura „huhuu na új personal record” érzéssel mentem, örülgettem magamnak egészen a 18. kilométerig ahol kb a halál beütött. Onnantól kezdve végig csak azt néztem hol van már a 19. meg a 20. kilométert jelző tábla... 16k-től egy parkon futottunk keresztül, itt is sok volt az ember, próbáltam rájuk koncentrálni, meg olvastam a lelkesítő, drukkoló táblákat amikkel ott álltak kétoldalt. Hihetetlen amúgy mennyit számítanak ezek az emberek, amikor már az utolsó erődön vagy és valaki hollandul odakiabálja hogy „Ga Dora, je kan het!” (Gyerünk Dora, képes vagy rá!) mert pont látta ahogya pulcsim ujjával az izzadságot törlöm halálomban a homlokomról, így leolvasta a nevemet a bib tábláról és lelkesített. :D
Az utolsó 500 métert külön kapu jelezte, onnantól kezdtem nagyon gyorsan menni, gondoltam nehogy ezen múljon már, hogy meglesz-e a 2 óra alatti idő vagy sem. Az utolsó 200 méter az amsterdami olimpiai stadionban volt, én még sosem futottam stadionban rendes futópályán, tudjátok az a narancssárga sávos pálya, fuu nagyon pro volt. Körben mindenhol nézők, zene, taps, mindenki kiabált/énekelt, zászlókat meg táblákat lengettek... :D Az utolsó 200 métert kb sprinteltem, de nem is éreztem a lábaimat már, forgott velem a stadion, leírhatatlan az az érzés. Annyi ember, mindenki szurkol, hajrázik, nagy stadion, zene, a többi futó, és a cél a szemed előtt... Felbecsülhetelten.

Aztán vége volt. Átértem a finish line-on, egészpontosan 2:00:46 alatt, tehát nem lett meg a 2 óra alatti idő (Kevin szerint ha a bénázásokat leszámítjuk meglett volna) de nem is érdekel, én úgy mentem oda, hogy ha 2:05:00 lesz az kurvajó, de 2:10:00 alatt is bőven örülök. Tehát ez a 2:00:46 annyira jó, hogy egyátalán nincs miért panaszkodjak.
A finish line után kicsit kellemetlen 100 méter következett, ilyen tyúklépés sebességű haladás az éremosztók felé, mivel ugye rengeteg versenyzőnk volt, a tömeg is nagy volt a finishben, nem volt hely nyújtani, mindenkin látszott, hogy kb az a 100 méter rosszabb, mint az utolsó 1k volt, mivel a futásra beállt lábizmaink most tyúklépésre voltak kényszerítve hirtelen, 21.1k után... Amint megkaptuk a medált, mindenki széledt szét nyújtani rögtön. Kevin pont nem látott, mivel mondtam neki hogy 2:10:00 körül jövök majd, ő meg úgy gondolta 2 óránál hogy olyan nagy a tömeg, inkább kimegy az arénából, dobott egy smst hogy hol vár, mivel ott a finishnél esélytelen, hogy megtaláljuk egymást annyi ember közt.
Hát kiaraszoltam nyújtás után a szintén jó hosszú sorban az arénából, megtaláltuk egymást, kb félórás ücsörgés után pedig elindultunk a vonathoz.

(a hasamon a fehér volt azért van, mert a teljes nevemet írták a bib-re amit viszont blogra nem akarok kitenni)

a website-on az official eredmény :D

Összességében azt kell, hogy mondjam a mindenféle eltántorító tényezők (előző napi 9 óra munka, az ipod shuffle balfaszkodása, Kevin betegsége) ellenére, nagyon büszke vagyok magamra, hogy végigcsináltam, élveztem, és egyátalán nem bántam meg a nevezést.
Magát az eseményt ha értékelnem kéne, azt mondtanám, hogy a szervezés ahoz képest, hogy 18 ezer futó volt, egész pro volt (az első vizes standot leszámítva), és összességében az egész verseny nagyon szociális. Ezalatt azt értem, hogy 21.1 kilométeren nem volt olyan 500 méter, hogy ne lettek volna szurkolók, pacsizó gyerekek, zenekarok stb az út szélén. Nekem ez sokat számít, szóval mindenféleképpen nagyon pozitív élmény volt.

Hazafelé, hogy kicsit több időt tölthessek Kevinnel elmentem vele Utrecht-ig, ahol viszont rossz vonatra szálltam, így nem Rotterdam Centraalban, hanem Den Haag Centraalban (Hága) kötöttem ki, és onnan kellett még egy átszállással, Rotterdamig jönnöm... Diszkrét 2 óra út haza. És a pályaudvarról ugye meg fél óra bicikli. XD

Hazaérve viszont a host családom ujjongásokkal és tapssal fogadott, vettek nekem egy csokor fehér rózsát, Mylene úgy adta oda hogy „for the champion”. :D Hát nem ééédesek?? :D Kaját is hagytak nekem, bacon-ös brokkolis tésztát, igazi kalóriabomba, kell is az a verseny után (1150 kalória volt amúgy a futás).

Úgyhogy most itt vagyok fáradtan, de büszkén és boldogan az ágyamban már, a fejem fáj egy kicsit meg a jobb térdem, remélhetőleg holnap azért nem leszek ilyen izomláztól fetrengő állapotban. X) Őszi szünet van, úgyhogy Mylene lelép egész hétre a nővéréhez Angliába Mats-szal, én leszek itthon Sennával, mivel Bart dolgozik ugye. Kedd reggeltől szerda estig mondjuk Senna megy Oma-hoz (nagyi hollandul :D), szóval kedd-szerda off, csütörtökön viszont itthon lesz már, Bart meg megy üzleti útra, szóval csütörtök este kettecskén leszünk itthon, egész péntek reggelig mikor Mylene-ék hazaérnek, és a gyerekek immár együtt mennek a másik Oma-hoz. Szóval végülis nem lesz vészes a jövőhét, annak ellenére hogy no suli, kedd-szerda-péntek nagyrészt szabad (szerdán meg pénteken megyek Kralingenbe mondjuk gondolom...), a hétfőt meg a csütörtököt kell túlélni. Hétvégén meg vagy megyek Best-be vagy nem. Sokszor nem értem Kevint mostanában. De ahogy eddig is, most sem szeretném a magánéletet ide kiteregetni.

Szóval ennyi lett volna a beszámoló egyenlőre, ha valami még eszembe jut majd beleírom, de szerintem így frissen elég terjedelmesre sikerült ez a bejegyzés.
Jó éjt mindenkinek, és ne felejtsétek el: minden fejben dől el! A mai nap után biztosan állíthatom.

(^ ezt a bejegyzést tegnap este írtam, csak az internetünk még mindig ingatag, ezért csak ma tudom postolni.)

Universiteit van Tilburg

Szóval mivel Hollandia kicsit kisebb mint Kanada, egyszerűbb utazni és az időbeosztásom is rugalmasabb, eljutottam ma a tilburgi egyetem (ami egyébként a number 1 egyetem ahová jelentkezni szeretnék) nyílt napjára.
Nagyon pro volt, már előre regisztrálni kellett a honlapon, megjelölni, hogy melyik előadásokra meg tájékoztatókra akarsz menni meg vouchert kinyomtatni stb.
Ahogy megérkeztem a Tilburg Universiteit (nem a centraal hanem egy külön vonatállomás tartozik az egyetemhez, kicsit kint van a város szélén) megállóba, egyből nagy táblák mutatták nyíllal, hogy merre kell menni az egyetem felé. Végig voltak táblázva az utcák meg kereszteződések, hogy mikor merre kell menni. (Nem magyar szervezés.. :D)

"Készen állunk rád!"

Az egész tényleg nagyon pro szervezésű volt, rögtön kaptunk a regisztrációnál prospektusokat meg tollat meg mit tudom én, a campuson mindenfelé egyenpulcsit viselő diákok mászkáltak akikhez oda lehetett menni beszélgetni vagy megkérdezni mi merre van stb. Osztogattak ingyen vizet meg kólát meg fantát meg szendvicset stb. 

45 perces session-ökre volt felosztva a nap, a session-ök amikre én mentem:

- általános tájékoztató az Economics szakról

Úgy indult az előadás, hogy a szak vezetője az első slide-on tisztázta "This major is economics. In Dutch, it's algemene economie. It's not business, not bedrijfseconomie." Kb könnycsepp gyűlt a szemembe, ugye én a BGF-et azért hagytam ott, mert na az bedrifjseconomie volt, azaz vállalati gazdaságtan, business-re koncentrálva. Bemutatták, hogy pontosan milyen tárgyaink lesznek, nincs ilyen tantárgyfelvevős rendszer mint otthon, az első 4 félévben mindenkinek kötelező tárgyai vannak, viszont félévente csak 5. 4 féléven keresztül ebből 2 a mikro- és makroökonómia (BGF-en 1-1 félévben lerendezték őket, itt 4 félévig végig fut a kettő párhuzamosan), emellett persze van matek 1-2, statisztika, econometrics aminek fogalmam sincs mi a magyar neve, meg alapszinten pénzügy, számvitel, de tényleg itt ez a kisebb rész és a pure economics a nagyobb. Az 5. szemeszterben vagy külföldre lehet menni exchange-re vagy Tilburgban maradni és mindenféle választható tantárgyakat tanulni, az 6.-ban pedig  ilyen specializáció féleség van, 8 opcióból 3-at lehet választani, ilyenek vannak hogy environmental economics, labor economics, health economics, többire nem nagyon emlékszem. 

Heti 20 tanóra van, és kb ugyanennyi otthoni tanulást ajánlanak belefektetni, de ez egyénfüggő. Én mivel nem nulláról kezdem már a közgazdaságtant, remélhetőleg kevesebb lesz. Majdnem minden héten vannak assignment-ek (beadandók) amikre leginkább csoportokban kell dolgozni. A szakon olyan 50 körül vannak, amiből 66% kötelezően nemzetközi diák. Mivel nagyban hirdetik, hogy mekkora international classroom-ban zajlik az oktatás, nem vesznek fel 40%-nál több hollandot. 

- trial lecture (bemutató előadás) of Economics

A bankok likviditáscsökkentésének okát fejtegette a szak egyik professzora, tényleg úgy kezelve mintha az egyetem diákjai lennénk, kérdésekett tett fel meg minden. :D Én örültem a fejemnek, hogy olvastam már erről az egyik könyvemben amit Kanadában vettem (névszerint a Why capitalism? címűben ha valaki emlékszik rá :P az amelyik olyan jól megváltoztatta a véleményemet a kapitalizmusról.)

- campus tour (diákok vezettek körbe csoportokat az egész campuson)
Erről nincs sokmindent mondanom, sok nagy épület, ultramodernül felszerelve persze.

- kérdezz-felelek fórum jelenlegi diákokkal, a szak managerével (program manager) és a felvételiket intéző akárkivel (admissions officer)
Na ez jó volt, kb 30-an voltunk a teremben szóval én vagy 4 kérdést belőttem haha
Kiderült pl hogy 2 nyelvet ingyen lehet tanulni akármilyen programban van az ember ezen az egyetemen. Emlékszem BGF-en volt ez a nyelvi rendszer hogy 3-3 félév középszintről vagy 6 félév egy nyelv alapszintről és onnantól meg 30 ezer / nyelv stb.. BULLSHIT. Itt olyan szintről ahonnan akarsz tanulhatsz 2 nyelvet ha bírod, ingyen. Mondjuk mondták a diákok, hogy kb a jelentkezés amikor kezdődik aznap érdemes már menni regisztrálni, mert nagy az érdeklődés.
Az is kiderült, hogy a nemzetközi diákoknak többé-kevésbé garantáltan segítenek szállást találni Tilburgban, automatikusan kapunk hozzáférést egy oldalhoz ahol böngészhetünk és elsőbbséget élvezünk a szobakeresésben.
Valamint fórum után sikerült beszélnem az admissions officer-el (aki úgy kezdte, hogy megdícsérte milyen szépen beszélek angolul :DD) arról, hogy akkor pontosan hogy kéne lefordíttatnom az érettségit, stb. Azt mondta ha lefordíttattam, küldjem el neki aki meg majd átküldi a diploma advisor-nak, aki eldönti, hogy egyenlő értékű-e a holland középiskolai bizonyítványokkal. Mert ha nem, akkor júliusban vizsgáznom kell... Amihez annyira nincs kedvem amúgy, tekintve, hogy a jelentkezés november 15-május 1. közt van, és so called "rolling admission" tehát nem az van, hogy versenyeztetik a több száz diákot és a legjobbakat felveszik, hanem ha beküldi valaki a jelentkezését, azt kb 4 hét alatt elbírálják. Ha megfelel jöhet, ha nem nem. Én december végén azért szeretném beküldeni (december 7-én teszem az IELTS-t, annak kb 2 hét míg kiküldik az eredményét), aztán januárban meglátjuk.

Szóval röviden ennyi Tilburgról, nekem azért az első választásom, mert tényleg közgazdaságtan és nem ez a business shit amibe sok helyen botlik az ember, developmental economics alapozásához pedig az kell. Ja, egyébként a 4. szemeszterben az egyik tantárgy developmental economics. :D Az sem hátrány hogy kicsi a csoport, mondják hogy az előadásokon is név szerint ismer a tanár, a csapat nagyon vegyes összetételű, nemzetközi, és nem utolsósorban habár én imádom a nagyvárosokat, Tilburg nem az, aminek viszont a jó oldala, hogy olcsóbb mint pl Rotterdam vagy Amsterdam. Ezenkívül ugye student city. :D
Hát január végére kiderül akkor, hogy mi van, felvesznek, nem vesznek, vizsgát kell-e tennem júliusban... Nem tudom akarom-e a vizsgát, mivel jelentkezek máshová is, ha oda felvesznek, nemtom júliusban akarok-e majd még itt vizsgázgatni.. Nyárra igazából én már terveztem a lakás meg munkák felállítását abban a városban ahová kerülnék végülis, hogy ne szeptemberben kelljen már minden után rohangálni.. Meglátjuk.

Más téma, vasárnap félmaraton!!! Rendesen izgulok, azaz inkább az a jófajta várakozás amivel rá gondolok. Habár őszintén szólva nem szeretem Amsterdamot (most dobáljon meg kövekkel aki akar, de nekem a fűszagú belváros a halom túristával akik a coffee shopok miatt jönnek nem jött be, pedig a canalok gyönyörű szépek, meg az épületek úgy genereally nagyon szépek), szép lesz ott futni és jön Kevin is és ááá. <3 18 fokot mondanak felhőkkel, hát mit mondjak, typical Dutch weather, legalább nem esik... Legalábbis remélem, hogy nem fog!!
Holnap megyek takarítani, az is nagyon belelendült mostanában, ez a fura zsidó pár Kralingenben heti 2-3x hív... A pénz persze tök jó, viszont néha komolyan zéró kedvem menni... De fogom is be mindjárt a szám, előtte meg azon nyavalyogtam, hogy nincs extra melóm, nem tudok félretenni. De azért egy kicsit megengedett pl hogy azért nyafogjak, hogy a szombatomon 10-től 5-ig más rumliját takaríthatom, ugye..?

Múlt hétvégén egyébként akartunk ugye menni a moziba az Insidious 2-re Kevinnel és képzeljétek kiderült, hogy eltolták a premiert Halloween-re... Hát olyan mérges voltam. Vasárnap még be is jött a holland tartózkodásom alatti legszarabb időjárás (eső, szél, hideg meg minden) szóval házban döglés volt megint egész hétvégén...
Jövőhéten nem lesz otthon náluk senki csak ő, úgyhogy megyek akkor át, mivel most hétvégén itt a maraton (amire persze jön szurkolni <3) meg a takarítás. El akarok menni kicsit császkálni meg vásárolgatni Eindhoven-be is amúgy, kellene egy pulcsi mivel rájöttem alig van pulcsim, meg itt lesz az ideje venni egy hosszú futónadrágot, mivel a 2 ami van az vagy a nagyon rövid sort vagy a térdnadrág. Márpedig jönnek a hideg idők mostmár.

Végezetül még beárasztok ide nektek egy képözönt az elmúlt hétről, aztán megyek is aludni, mivel holnap csörren az óra reggel a takarításhoz. :/

esti vonatozás Best-be (az ablakban van ilyen fura hajlás amitől éjjel torz tükör lesz a vonatablak :D)

vasárnapi időjárás a radaron x) FUCKYEAH HOLLAND. GOOD JOB. FUCKING GOOD LOCATION YEAH.

Mylene legutóbbi útjáról hozta nekem ezeket szuvenírbe. Mindig hoz valamit ha elutazik mindenkinek. So far kaptam ilyen letéphető nagy könyöklőt (tudjátok amit az asztalra lehet tenni és firkálni rá meg mindenfélét feljegyezni aztán letépni ha betelt) Dél-Afrikából, egy Puma kulacsot Chicagoból (mindig a gyerekekét hordtam mikor a nyelvsuliba vittem innivalót XD) és most ezeket Ecuadorból. Valami fának az óriási magja az a nagy kék cucc amit kiszárítanak, lefestik és kipolírozzák, ilyen hagyományos technika Ecuadorban. A teknős is ilyen magból készült, csak megfaragták.

Mylene kitakarította a ruhásszekrényét is amúgy, és ami már többet nem jó rá / nem kell neki felajánlotta nekem. Így kaptam pl ezt a felsőt wohoo. Meg egy másik kéket is, ami ráadásul Zara. Soha nem vettem semmit a Zarában. Nahát. Burzsoá.

Burzsoáziáról szólva csütörtökön kagylót ettünk vacsira. YUMM.

Szintén csütörtökön Senna kitalálta, hogy süssünk egy tortát, hát sütöttünk egy tortát.

Lehet kapni egész olcsón itt ilyen marcipán tömböket, úgyhogy azokkal bűvészkedtünk tortadekorációként.

A jobboldali Szörny Rt-s izécske Senna és az én művem, a baloldait pár óra múlva Mats próbálta leutánozni. xP

Na most már tényleg ennyi volt, jövőhéten majd jelentkezem, mutogatok pár képet a félmaratonról (remélhetőleg éremről is :DD), szurkoljatok!! Vasárnap 13.40 a rajtom!

DAAAAG!