Joyeux Noël!

Nem is tudom hogyan kezdhetném el ezt a bejegyzést. A karácsony köztudottan családi ünnep, mindenki összegyűlik, beszélgetés, nagy kajálások, családi fotók hada, stb. Na most mindebben nem a saját családodban részt venni, hát sokaknak szomorú meg magányos esetleg kellemetlen, nekem viszont megint csak akkora szerencsém van, hogy a világ legjobb host családjával én egyátalán nem éreztem rosszul magam.

Itt Kanadában ugye a Szenteste nem akkora nagy dolog, legalábbis az én családomnál nem volt az. Vacsora után a kölykök megnézték a Szilaj a vad völgy paripája című Disney filmet a tévében, aztán lefeküdtek aludni. Én idelent beszélgettem pár barátommal facebookon mikor host apum rámír, hogy filmet néznek, nem mesét, nem-e akarok csatlakozni. Egy francia film volt (Franciaországi franciával amit néha még ők se értettek :D), felirat nélkül, mindenesetre nem volt rossz és örültem, hogy felhívtak, hogy nézzem velük, bár mindig hívnak amúgy is meg Gabriel mondja hogy ne antiszociáliskodjak már ha filmet néznek nyugodtan menjek fel, eddig még sose mentem. Gondoltam kicsit ilyen awkward helyzet lenne, ők ketten meg én.. De nem volt az, tök sokat nevettünk és jó volt na összességében. :D
Film után még beszélgettünk egy kicsit meg elfogyasztottuk a Télapónak kirakott tejet és sütit. (:DDD Ez annyira jó volt, röpke pillanat, de egy csomó van ilyen amire tudom, hogy sok-sok év múlva is emlékezni fogok, mert nagyon megfogott. Annyira más, mint az elmúlt 19 évem. Kanada, Télapó, kisgyerekek akik hisznek még benne, és mindezt megrendezni két olyan emberrel akik a szüleim lehetnének, 4 hónapja még nem is ismertem őket ma meg már úgy hülyéskedünk együtt mintha tényleg egy család lennénk.)

Hivatalosan ugye 25. reggel van Amerikában ajándékbontás, nálunk azonban az volt a koncepció, hogy reggel kibonthattak a gyerekek 1 ajándékot, a többivel meg megvártuk a délután érkező nagyszülőket és unokatesóékat.
Délelőtt Valérie-vel kitakarítottuk a házat, aztán ő nekiállt főzni én meg amíg tudtam segítettem aztán elmentem sétálni, amiből mire visszajöttem már meg is érkezett mindenki.
A szülinapos postok után megintcsak nem ismételném magam, hogy mennyi ajándék volt, stb stb. Komolyan mondom minden túlzás nélkül, hogy a gyerekek fejenként kb 10 ajándékot kaptak. Zoé kapott 2 babát, egy mosoda-szettet, halom foglalkoztató könyvet (ennek mondjuk örülök :D én adtam a tippet a nagymamáéknak :D), legot, társast, hópelyhes pizsamát, meg annyi mindent, hogy nem is emlékszem. Mondjuk az ilyen sok ajándéknak az lett a vége, hogy Noah a végén a 10. ajándék után is elkezdett kb hisztizni hogy de ő még egyet akar... Nem igazán becsülik így meg az ajándékokat.

De tudjátok mit, nem is érdekel, én teljesen boldog voltam azokkal amiket én kaptam meg attól, hogy örült a család annak amiket én adtam nekik. Az én ajándékaimat nem részletezném, mert mindegyik elég személyes, de megmutatom én miket kaptam. :D
Nagyon meglepődtem, mert az unokatesóék, sőt meg a nagyszülők is készültek nekem ajándékkal, amire nem számítottam így nem tudtam nekik semmit adni. :( Viszont nagyon aranyosak voltak, szóval teljesen meg is hatódtam.

Először is a családtól kaptam a doboz Toffifee-ket (ami a kedvencem <3), a kék képeslapot és 50 dolcsit. Val mondta, hogy mindig nehéz az aupairnek ajándékot találni amire szüksége is van meg haza is tudja vinni a bőröndben, úgyhogy inkább pénzt adnak. Vicces volt am, Gabriel mindig mondta, hogy majd kapok egy követ becsomagolva, aztán tényleg egy nagy dobozba belerakták a cuccokat, újságpapírt a tetejére és egy nagy követ.. Aztán szépen becsomagolták az egészet. Szóval mikor kinyitottam így what the hell komolyan egy kő?? haha

Unokatesóék évek óta ugyanazt a csomagot készítik össze az aupairnek: mikulászokni :D, csokigolyók, hand and toe warmers amit kesztyűbe meg csizmába lehet tenni és ilyen hősugárzó hatású, nagy Canada kesztyű (amit imádok) és mivel Stéphane emlékezett, hogy az After Eight is nagy kedvencem, olyat is kaptam. Oh és ne feledkezzünk meg a 25$ Tim Hortons utalványról (már párszor említettem de leírnom mégegyszer, ez a Starbucks kanadai (és mellesleg sokkal jobb:P) megfelelője). Yumm!

Grandpapa és grandmaman szintén egy képeslapot adtak, 50 dolcsival, de tőlük is annyira meglepődtem, hogy már csak a képeslapnak is nagyon örültem volna.

Szóval így zajlott itt nálunk a karácsony, még a menüt leírom mert az se volt semmi:

előétel: baconbe csavart kolbászkák

leves: hagymaleves baguette-el és sajttal megszórva

főétel: tejszínes parnezános krumpli, grillezett zöldség, sült kacsa, rosebeef (ez nemtom mi magyarul, olyasmi mint egy vékonyabb steak), párolt gomba borsos mártásban

desszert: Christmas roulade (ez ilyen helyi tortaszerűség, rengeteg krémmel), csokis banán, vaníliafagyi

Tehát.. ettünk rendesen.

Christmas roulade

Vacsi után Gabriellel összetakarítottuk a konyhát (ami 11 embernyi tányér + lábasok után azért nem volt kis munka), aztán Virginie-vel együtt leültünk összeszerelni a játékokat amiket a gyerekek kaptak. Társasoztunk egy ideig, ettünk másodszorra desszertet, Valérie-ék brazilian coffee-ztak, szóval chill volt egészen 10 körülig mikor a gyerekeket letették aludni és én is lejöttem, mert már nem tudom követni a francia társalgást és álmos is vagyok.

Úgyhogy így zajlott a karácsonyom Kanadában, holnap is itt lesznek még unokatesóék, úgyhogy megyünk szánkózni meg síelni meg minden (mondtam már, hogy IMÁDOM a havat? :D Mostanában ha rossz kedvem van, felöltözök és kimegyek sétálni van egy nagyobb ilyen tisztás-szerűség az utca végén, ahol térdig ér a hó és látni lehet a környező hegyeket, ahogy ott sétálok mindig tökre felvidulok. Olyan jó érzés térdig hóban gázolni. De komolyan. Otthon évek óta nem láttam ekkora havat. <3). Aztán pénteken ONTARIOOOO!! Megvan már a vonatjegyem is Burlingtonba, ha minden jól megy pénteken 18.35-re érkezek, és jövő szerdán 8.20-kor indulok vissza. Fuckyeah!

Most viszont 11 óra van már, úgyhogy gyors zuhany és alvás. Holnap szánkózni megyünk vagy mi a szösz! :D

ho ho ho HÓÓÓÓ

Többen kérdeztétek, hogy mi van a bloggal, miért nincs bejegyzés, úgyhogy írok valamit. Bár igazából nem tudom mit írhatnék, az utóbbi hetekben minden és semmi nem történik egyszerre.
Viszont így karácsony előtti napon leesett AKKORA hó, hogy az hú meg há, el is mentem gyorsan sétálni egyet, aminek az lett a vége hogy térdig hóban rohangáltam a mezőn meg az erdőben random koreai popszámokra. De komolyan, 5 éves korom óta nem emlékszem hogy ekkora hóban lett volna részem. Imádom!! A legjobb viszont hogy a 300 dolcsis csizmám megállja a helyét, a több mint egy órás térdighóban sétálás után sem ázott be, egyátalán!! :)

Szóval holnap karácsony, majd írok arról egy ultimate christmas post-ot, aztán pénteken megyek Ontarioba, egészpontosan Burlingtonba Laurához, akinek az ott élő rokonai voltak olyan kedvesek, hogy meghívtak. :D 6 napig randomságokat fogunk művelni, végre hallhatok egy kis native Englisht és még nem tudom mit fogunk csinálni Torontoban szilveszter este de remélem nagyon epic lesz. :D
Akkora bargaint csináltam amúgy, a Montréal - Burlington roundtrip 190$ lett volna vonattal, meg busszal is kb úgyhogy gondoltam felnézek kijiji-re hátha van rideshare (magyarul asszem telekocsinak hívják?), és volt! Igaz csak Montréal - Toronto, de 60$ oda-vissza és pont azokon a napokon amikor amúgy is utaztam volna. Torontoból meg 17$ össz-vissz Burlington. Úgyhogy megúszom 77$-ból 190$ helyett. Bár nem tudom mennyire lesz awkward a 6-7 órás kocsiút egy random fekete hölggyel aki mellesleg a Université de Montréal ösztöndíjakért felelős ügyintézője, mint a googletól megtudtam. Remélem beszél angolul. Ha nem akkor végig alvást fogok színlelni. lawl

EGYÉBKÉNT 1500 éve akarom már leírni, hogy januártól Virgnie-ék új au pairje Kevin, a holland unokaöccs. Aki január 7-én érkezik. Na, végre leírtam. Szóval akik régebb óta olvasnak valamennyire képben vannak a családi szállal, hogy az én host apum és Virginie testvérek, na nekik van egy harmadik testvérük aki Hollandiában ment férjhez és az ő fia Kevin akiről eddig annyit lehet tudni, hogy 17 éves, nemrég fejezte be a gimit, és gitározik. Beszél hollandul (of course), angolul meg franciául elég törten, mivel csak az anyjával beszélte világ életében. Ennyi.

Azt hiszem most ennyire tellett,  Boldog karácsonyt és előre is boldog új évet mindenkinek! 

Kanadai vásárlóorientáltság

Holnap költözik Laura a rokonaihoz Ontarioba, úgyhogy a családjaink kitalálták, hogy a búcsúbanzájt egy montréali étteremben ejtsük meg, a mai (szombat) este.

Én már reggel bementem Montréalba karácsonyi ajándékokat venni, brr otthon mindig utáltam a karácsonyi ajándék hajhászatot, most viszont egész jól megy a dolog azt hiszem. 

Bementem a Desjardins-ba, ami egy bank után elnevezett nagy bevásárlóközpont, ahol végül semmi érdekeset nem találtam, ezt kivéve:

Palais du Père Noël! (A Télapó kastélya) Frankón ott álltak sorba a gyerekek meg volt nagy Télapó és oda lehetett menni fényképezkedni meg beszélgetni vele, hát legszívesebben én is beálltam volna a sorba. :D

Az Indigo-ban találtam ilyen egyedi designos fülhallgatót, bacon és tükörtojás... Tehát így.. nemtom.. képzelem ahogy valaki ül a metrón és lazán előkapja az ipodját baconös és tükörtojásos fülhallgatóval. Áh, nekem ez a tátottszájjal állok és nemtom hová tenni mi történik - kategória. x)

(Az ajándékokról egyenlőre nem postolok képet mert 1 - Valék tudják, hogy ez a blogom és nem akarom lelőni a meglepetést, 2 - még amúgy sincs meg minden.)

Délután csatlakozott hozzám Laura, még bandukoltunk kicsit a Sainte-Catherine-en (habár esett az eső..) aztán betértünk aaaaa.... Sephorába ami egy drága kozmetikumokat forgalmazó üzletlánc, és már a múlt héten is voltunk és jól elvertem 90$-t Clinique cuccokra, amik mellesleg eszméletlen jók. Mentségemre legyen mondva ma Valérie karácsonyi ajándékáért jöttem be.

Lényeg a lényeg, megintcsak a kanadai marketing egyik gyöngyszemével találkozhattunk:

INGYEN körömfestő pult. Itt nem "a kisujjkörmömön kipróbálom míg az eladó nem néz oda"-elven megy a dolog, frankón voltak ilyen pultok kirakva halom körömlakkal és ki lehetett festeni kompletten a körmeidet (meg lemosni ha nem tetszett). :D 

A kasszánál egyébként itt mindig megkérdezik, hogy "did someone assist you today?" (segített Önnek valaki a mai napon?), amire habár én mindig "no, I knew what I wanted to buy when I came in." (nem, konkrétan tudtam mit szeretnék venni.)-t válaszolok, ha valaki asszisztált volna, megkérdeznék milyen volt a tapasztalatom, segítőkész volt-e az eladó, meg vagyok-e elégedve. Amikor a telefonomba vettem a sim-kártyát is kaptam vagy 4 kör sms-t a Belltől, hogy milyen volt a vásárlói tapasztalatom az eladóval. Amikor meg a chat help-en kérdeztem tőlük valamit az oldalukon, azután is felugrott ilyen kis kérdőív, hogy segített-e az alkalmazott, udvarias volt-e, stb. Itt csöppet komolyabban veszik a vásárlóorientáltságot mint Magyarországon. 

A másik meg, hogy még múlt héten kaptam ilyen pontgyűjtős kártya izét. Nem vagyok nagy fanja az ilyeneknek, de olyan kedvesen kérdezte a kasszás lány, hogy szeretnék-e hogy végül kértem egyet. Magyarázott valamit a pontokról, de nem nagyon figyeltem, csak annyi maradt meg, hogy a szülinapomon választhatok majd egy ingyen terméket. XD Gondoltam na már csak ezért is megérte, mert amennyit én a Sephorában vásárolok majd, annyiból 2 év kell hogy bármire összejöjjön a pont. Erre ma is kérdi a kasszás van-e kártyám, mondom aha, rárakja a pontokat és mondja, hogy ó hát már van is elég pontom, hogy kapjak egy mini parfümöt. NAHÁT! 2 vásárlás után máris mini parfümöt osztogatnak! Úgy örültem mint aki lottót nyert, de a kasszás (ezúttal srác) is tökre vigyorgott, hogy én mit össze örömködök. 

Szóval na, itt vásárolni egész más mint otthon. Mindenki boldog. XD És elsősorban vásárló vagy nem tolvaj.. 

Viktor&Rolf - Flowerbomb

Vásárolgatás után Tim Hortonsban lazulás. :) Laura egyébként egy ipod 5-öt kapott búcsúajándékként a családtól. Azért az a nem semmi mi? Mondjuk bírtam mondja, hogy olyan burzsoának érzi magát vele, a metrón elő se merte venni. XD

Az étterem ahová mentünk egy thai vegetáriánus (sőt, mint utóbb kiderült VEGAN) étterem volt. Aki nem tudná mi az a vegan: minden állati származéktól mentes étrend. Tehát nemcsak a no hús, de no tojás, no tej, no zsír etc. Laura vegetáriánus, szóval vegetáriánus helyre akart menni a család, az meg csak véletlen volt, hogy ráadásban kiderült, hogy még vegan is a hely.
Bevallom nem fűztem hatalmas reményeket a kajához, de aztán komolyan életem egyik legjobb vacsija lett. :D Stéphane-ék kitalálták, hogy nem egy tál valamit rendelnek mindenkinek, hanem mindenki kap tányérokat és 5-6 félét rendelnek mindenből, aztán mindenki azt eszik amit akar. SŐT nem is rendeltek, hanem megmondták a pincérnek, hogy hozza ami szerinte a legjobb. :) *food ordering level: I AM CANADIAN.*
Szóval ettünk mindenfélét, és komolyan én nem tudom, hogy hogy lehet ilyen jó és sokféle és áááá kajákat csinálni hús, tej, tojás, stb kikerülésével.
Nagyon hangulatos volt egyébként, egy hosszú 10 fős asztalnál ültünk, a két család, gyerekek, mindenki szépen felöltözve.. :)) Ja és a pincérek itt is überkedvesek voltak, pl épp Laurától kérdeztem, hogy vajon hoznak-e majd valami jó fűszeres, csípős cuccot, nem hiszem, hogy a család külön kért volna olyat a gyerekek miatt, mikor is az egyik pincér hozta az ingyen vizeket, meghallotta és mondta, hogy na akkor beleveszi a legcsípősebb előételt a repertoárba ha szeretnénk. :D
Fura egyébként, hogy az ittenieknek ez mennyire normális, meg elvárt, észre sem veszik. Nekem viszont totál fel tudja tobni egy kedves eladó a napomat.

Felállítottuk egyébként tegnap a karácsonyfát (itt nem 24-én hanem hetekkel előbb szokás felállítani, lol volt ahol már november közepén láttam az ablakban a karácsonyfát XD), úgyhogy már tényleg mindenki be van zsongva. Képet arról is majd valami ultimate Christmas post-ban fogok mutatni, hogy azért mégse lőjek le mindent előre.
Addig is merry pre-Christmas everyone!! HO HO HO

Pre-christmas

Szóval engem múlthét szombaton környékezett meg először a pre-christmas (karácsony előtti) hangulat, mikor is a szomszéd Jean-François és élettársa Norman (mhm, egy meleg párról beszélünk) meghívták a családot a magán-kivilágításukra. Jean-François ugyanis hobbikertész, kb hetente átrendezi a kertet, van vagy 10 fenyőfája amiket évente telerak égőkkel és áthívja csak a host családomat az égők felkapcsolására. Pont jól jött ki, előtte való nap esett az első olyan hó ami meg is maradt, szóval nagyon pro volt, kinyitották a ház ablakait, zenét raktak be és úgy kapcsolták fel a több sor égőt. :) Utána még be is invitáltak minket sütizni, borozni, beszélgetni, egész sokat megértettem a francia diskurálásukból pedig aztán szó esett ott az ír meg görög felmenőktől kedzve a québecois francia nyelv sajátosságain át mindenről. x)

Aztán vasárnap elmentünk megvenni a ski-passt (síbérlet), na ott már teljesen téli hangulatba kerültem, alapból is volt már ugye valamennyi hó, de Bromontban még gyártják is a havat ilyen nagy gépekkel a sípályára, úgyhogy teljesen oda voltam meg vissza, hogy ezazzz I love Canada!

skipass! lol frankón voltak ilyen kis fülkék leválasztva ahová be kellett ülni ahogy voltál kabátban meg minden és lefényképeztek :D

Hóvihar Bromontban!

karácsonyi dekoráció az IGA-ban :) Noel = karácsony :)

Ez csak egy random sapka amit Zoé felpróbált a boltban ahol sapkát akartunk venni, de annyira édes volt gondoltam muszáj megosztanom :D

Egész héten megmaradt egyébként a hó, mondtam is Valérie-nek hogy mikor havazik, olyan a ház nappalija (3 oldalt a hatalmas ablakokkal) , mintha az ember egy hógömbbben lenne. :) 

kilátás a nappali ablakából :)

hóóó!!

rue Pinsonnault

Még szánkóztunk is.. Na azért amint látszik annyira sok hó nem volt.

Hétvégén pedig Montréalba érve kapott el ismét, mégjobban a karácsonyi hangulat, mindenhol fentvannak ugyanis már a díszek az utcákon, Montréal ANNYIRA SZÉP, hogy komolyan képes voltam lesétálni a Berritől egészen a Concordiáig ami kb másfél órának felel meg, és csak fényképezgetni.

Elkövettem azt a hibát is, hogy 200$-val indultam neki Montréalnak, amit aztán sikerült is szépen elvernem a lavali plázában, ördögi Laura elrángatott, mert hogy fotókat akart kinyomtatni aztán átment a dolog vásárolgatásba.. Megint sikerült új mániá(k)ra találnom: Forever 21.

Laura annyira nem rajong a helyért, én viszont olvastam csomó helyen a nevét, úgyhogy be akartam nézni, és hát.. imádtam!! Olcsóbb mint pl a H&M itt, és komolyan én nem vagyok az a nagy ruhákra szórom a pénzt típus, de itt mindent meg tudtam volna venni szívem szerint amit bevittem a próbafülkébe. Végül 2 felsőre korlátoztam le magam, de tartok tőle, hogy megint ott fogok kikötni jövő hétvégén mikor hivatalosan "karácsonyi ajándékokat" venni megyek majd.. x) Pasztellszínek, csipke, kötött anyagok, meg minden, tiszta lányos a bolt és kicsit olyan ázsiai divatos jellege van az egésznek, de mégsem az a habostorta az ember a ruhákban. 

Ez a ruha annyira tetszett és nem is volt drága, csak valami 30$ körül, de belegondoltam, hogy hova venném fel..? 

A gyerekek amúgy a hétvégén kaptak "videót Santától", és meglepő módon teljesen el is hiszik, hogy maga Santa küldte ezt nekik. :D Ím, habár franciául van: Zoé videója és Noah videója.

Zoé-é nekem érdekesebb mert annál a résznél, hogy "na most a varázsgépem megmondja jó voltál-e vagy sem ezévben" berakták a képet rólam és Zoéról, Santa meg azt mondja "Igen! A varázsgép szerint nagyon jó voltál az au pairedhez és a szüleidhez." :D 'ta guardienne' az au pair(ed) franciául. 

Úgyhogy körül-belül ennyi, nagyban dúl már a karácsonyi láz, a hóesés meg a gyönyörű díszítések pedig még engem is egész lelkessé tesznek, pedig otthon sosem voltam különösebben oda meg vissza az egészért, itt viszont jingle bells, jingle bells, jingle all the way.. ♪ 

A québec-i nacionalizmus

Régóta meg akartam írni ezt a bejegyzést már, és most meg is teszem, mivel az utóbbi napokban annyira nem történtek érdekes dolgok, azt kivéve, hogy host apám 0-24 nyaggat, hogy kezdjek el franciául beszélni mert nagyon pissed lesz ha nem leszek fluent jövő nyárig. x) Szóval kicsit ez is megadta a löketet a Québec pride bejegyzés megírására.

Tehát mint tudjuk Québec Kanada 10 provinciájából az egyetlen francia nyelvű (oké, New Brunswick hivatalosan bilingual/kétnyelvű provinica de ott is inkább az angol ajkúak vannak többségben), ami már megadja a löketet a 'másság' érzésére. Mindemellett az inkább amerikaias angol nyelvű provinicák mellett Québec sokkal tradicionálisabb, európaiasabb és hagyománytisztelőbb.
Én mikor először találkoztam a különféle québec-i nacionalista dolgokkal, nagyon idegesített az egész. Úgy voltam vele, hogy mit kell nekik különcködni, egy remek országhoz tartoznak, nincsenek elnyomva, ugyanolyan jogaik vannak mint a többi provinciának és a kedvükért minden ki van írva franciául mindenhol még a 9 angol nyelvű térségben is.
Aztán rájöttem, hogy elismerést akarnak. Sokmindenre rávilágított a couchsurfinges hostom ilyen téren. Ő mondta, hogy ő ha külföldre utazik és megkérdik hova valósi, azt mondja québec-i. Nem azt, hogy kanadai, mert akkor rögtön elvárják tőle a folyékony angolt, meg hogy mizu Torontoban. Pedig Québec más. Québecben szeretik a quiche-t, a krémleveseket, a válogatott sajtokat és francia bort. Québecben a francia egy régies változatát beszélik egy speciális akcentussal és akaratlanul is sok angol szóval mixelve. Québecben adnak puszit az emberek találkozáskor. (Ontarioban próbáltam lepuszizni Kyle bátyjával és mindenki így nézett o.o hogy most mivan ez mi..) Ezekmellett, habár nem ástam bele magam a kanadai politikába (elég nekem a magyar is), de állítólag a parlamentben az angol provinciák valahogy mindig összetartóbbak és egyetértőbbek ha valamit Québec hoz fel és nem tetszik nekik.

Népszavazások
1980-ban és 1995-ben volt népszavazás Québec önállósításáról, az eredmények mindkétszer eszméletlenül szorosak voltak:
1980:

Legyen-e Québec önálló ország?	Szavazatok	Százalék
Igen	1,485,852	40.44%
Nem	2,187,991	59.56%

1995:

Legyen-e Québec önálló ország?	Szavazatok	Százalék
Nem	2,362,648	50.58%
Igen	2,308,360	49.42%

Sokan gondolják, hogy mindkét alkalommal a sok angol anyanyelvű bevándorló illetve a külföldi immigránsok miatt lett a nem többségben, ezért is nem szívlelik annyira itt az anglophone kanadaiakat valamint azokat a külföldieket akik angolul beszélnek csak.
Vannak viszont szép számmal olyanok is (pl az én host családom) akik teljesen jól érzik magukat Kanada részeként, és québec-i létükre nemmel szavaztak a szavazáson. Virginie mesélte pl., hogy a '95-ös népszavazáskor Ontarioban járt egyetemre, és ott izgult este a tévé előtt, hogy nehogy az igen legyen többségben, mert akkor nem tudta volna befejezni az egyetemet. Sokan minden pénzüket kivették a québec-i bankokból, a montréali tőzsde zuhant, bizniszeket vittek ki a provinciából közvetlen a szavazás előtt, mivel senki sem akarta egy újonnan alakult, kiforratlan jogrendszerű országban találni magát a cégével.

Mottó: "Je me souviens"
Régóta érdekelt már, hogy miért van minden rendszámtábla aljára a "Je me souviens" ("Emlékszem") írva, úgyhogy pár napja rágoogleztam.

Eugène-Étienne Taché, Québec parlamentjének építésze íratta az épületen a címer alá először ezt a rövidke mondatot. Az a vicc, hogy annak ellenére, hogy ez lett a provincia mottója, senki sem tudja milyen szándékkal írta Taché pont ezt a címer alá. Sokféle találgatás van, a legnépszerűbb (és félig-meddig megalapozott) teória, hogy a történelmükre való emlékezés fontosságára hívja fel a figyelmet, mivel egyébként a parlament elülső falán nagy québec-i hadvezérek, tudósok, valamint maguk a provincia alapító személyiségeinek szobrai állnak.
A rendszámtáblákra 1978-ban került fel, leváltva a "La Belle Province" (A szép provincia) előző mottót. Sok vitát kavart, hogy melyik mottó a jobb, mígnem szintén ez évben Hélène Pâquet, Taché unokája egy nyilvános levelet jelentetett meg, amiben némi magyarázatot ad a mondat jelentésére:
Magyarázata szerint ez csupán az első sora egy három soros kis versikének:
Je me souviens (Emlékszem)
Que né sous le lys (Hogy a liliom alatt születtem)
Je croîs sous la rose. (És a rózsa alatt nőttem fel.)
A liliom és a rózsa régen Franciaország illetve Anglia virágcímerei voltak, így a vers a francia gyökerekkel az angol többségű Kanadában születő québecois emberekre utalhat. Ez azonban megintcsak egy találgatás, a levél megjelenése után több riporter kereste fel Hélène Pâquet-et aki nem tudott hitelest forrást megnevezni ami alapján a levélben leírtakat állítja.

Lényeg a lényeg, nem állhat kanadai zászló egymagában, mindig, MINDIG mellette kell, hogy legyen a Québec zászló is; egyre északabbra egyre kevésbé tudnak/akarnak angolul beszélni; és ha valaki Kanadán belül Québecbe akar emigrálni vagy csak munkavállalói vízumot szerezni annak kemény francia nyelvvizsgákat kell tennie.
Viszont én azt mondom ha nem viszik túlzásba ez nem rossz dolog. Én sosem tudom teljes szívemből büszkén mondani, hogy magyar vagyok. Szóval tisztelem azokat, akik büszkén tudják vállalni és szeretni a gyökereiket.

random kiegészítés:

Nemrég jöttünk rá Laurával, hogy mi ez a fura PFK nevezetű KFC logót koppintó étteremlánc: hát a KFC (Kentucky Fried Chicken) franciára fordítva! PFK = Poulet Frit Kentucky.

Egyből alkottunk hozzá ilyeneket, hogy:

McDonalds - Chez Monsieur Donald

Subway - Le métro

Erről jut eszembe, Arrêt tábla is Québecben van csak amúgy (Franciaországban a standard Stop van). French priiiiide!!

Earl a tolószékes űrhajós

Csak mert megint jobb cím nem jutott eszembe és a "13. hét" olyan hülyén hangzott. Na mert az "Earl a tolószékes űrhajós" jobban hangzik. xP Mindegy, fuck logic.

Annak ellenére, hogy hétfőn nem voltam itthon (=nem dolgoztam), nagyon vártam már csütörtök-pénteken a hétvégét. Noah-nak negyedév-záró napok voltak a suliban, ami azt jelenti, hogy csütörtök-pénteken nem kellett suliba mennie. Szerdán este be kellett mennie a szülőkkel a suliba ilyen értékelő beszélgetésre a tanárnőjéhez, akkor meg én babysitteltem Zoét. Nem volt vészes mondjuk, Dora a felfedezőt nézett (és Swiper megjelenésekor ugrált és kiabált a kanapén hogy "Swiper no swiping!!" XD) én meg chocolate chip cookiest sütöttem.

Eszméletlen mesterszakácsnak tűnhetek a kép alapján, pedig ez még mindig csak az "adj hozzá 2 evőkanál vajat, keverd el és süsd ki" cucc a Loblaws-ból. Bár hozzáteszem ez most egy új fajta, le volt akciózva 2.99-re a 920 grammos pack úgyhogy Valérie ezt vette és hát olyan jó, hogy ezentúl mindig ezt vesszük.

Mivel az elmúlt 2 napban több időt töltöttem Noah-val mint átlagban szoktam, gondoltam most írok róla egy kicsit, mivel a bejegyzések 90%-ban Zoé meg mit csináltunk Zoéval, Zoé így Zoé úgy szerepel.

Szóval Noah-é lesz a mai nap. :)

Az a fajta gyerek ő, akit egyik percben ki tudnék vágni az ablakon, hogy a lába ne érje a földet, a másikban meg egymáson lógunk és a belsős vicceinken vihogunk. 5 éves, idén kezdte a sulit (na az itteni iskolarendszer is megérne egy bejegyzést) és ez valahogy úgy jött le nála, hogy ő most már nagyfiú és mindent szabad / mindent tud. Amikor meg szembesül vele, hogy nem akkor üvölt, toporzékol és dobálja a holmijait. x) Mit együnk uzsonnára, nem tudom bepatentolni a nadrágomat (utálom azt a patentot, tényleg rohadt erősen rá kell nyomni), Zoé nem azt csinálja amit mondok...  Mindenből képes nagy ügyet csinálni, viszont nagyon okos és érdeklődő és amikor ketten vagyunk rohadtjókat tudok vele beszélgetni meg tanítgatni mindenfélére. Most hogy itthon volt 2 napot kicsit több időm volt vele és még én is meglepődtem hogy mekkora jó volt a kályha mellett arról beszélgetni, hogy ha olajat öntessz a tűzre akkor csak nagyobb lesz, ha vizet akkor meg elalszik, sőt ha gyufát dobsz a kocsi tankjába felrobbanhat; hogy mennyire élveztem a sakkjátszmáinkat (jár sakk-szakkörre a suliban és mivel se Gabriel se Valérie nem nagy sakk-fanok, én szoktam vele játszani); meg hogy milyen profi űrhajót építettünk legoból:

Ő pedig itt Earl a tolószékes űrhajós. x) Miután nem találtuk meg szegénynek a lábát a legós dobozban, inkább építettünk egy tolószéket neki, Noah meg legyártotta hozzá a sztorit, hogy régen ő volt az űrhajó kapitánya csak aztán egy properrel levágta a lábát így most már visszavonult. xP

Ezt a bohócorrot a parkba menet találtuk az utcán. Hazahoztuk, kimostuk, aztán egész délután egymás orrára nyomogattuk meglepetésszerűen. XD

Traktorvezetés. Igen. Noah meg én. És nem én vezettem. Nem is tudok vezetni. Noah viszont igen. :)

Mikor először láttam traktort vezetni, annyira szürreális volt komolyan dörzsölgettem a szemem, hogy ez most komoly?! És igen.. Na jó ez nem traktor hanem ilyen kertépítő akármicsoda (puszi apu XD), az eleje olyan mint egy markoló a hátulja meg hókotró. A lényeg, hogy úgy működik, hogy nyomásérzékelő van az ülésen, ha feláll az ember, leáll a motor. És mivel Noah lábai rövidek, valakinek mögé kell ülnie, vagy leáll a motor, annyira a szélén ül, hogy elérje a pedálokat. x) Lényeg a lényeg, hétvégén beállt ezzel Gabriel a garázs közepére, és mondta, hogy ha játszani akarunk majd Noah kivezeti meg vissza ha végeztünk, no para.. Hát azért én az elején paráztam, de komolyan olyan profizmussal vezet 5 ÉVESEN, hogy sírok. Én meg csak lestem ott mögötte, ahogy huzigálta a karokat amikről fogalmam sincs, hogy micsodák. Na mindegy, ennyit erről. 

Biciklizés a környéken délelőtt...

...és délután. Mindig vörösen megy le a nap am, nagyon szép. :D

Annyira hideg van már egyébként, Tadoussac-ban pedig bepillantást nyerhettem az itteni decemberi időjárásba, úgyhogy úgy éreztem itt az ideje vennem valami jó csizmát. Hoztam egyet ugyan Magyarországról, de az 1, vékony 2, magassarkú (=kölykök mellé alkalmatlan), úgyhogy már ott voltam, hogy nem szerettem kint lenni mert fázott a lábam az edzőcipőben. Azért már ilyen 3-4°C van csak itt is... 

Aztán történt egyszer, hogy Val hazahozott egy nagy köteg reklámújságot amik közt ott volt a cowansville-i "számomra túl drága" butik anyaga is. A címlapon pedig ott volt Ő. XDD Annyira megtetszett, hogy 2-3 napig amíg a pulton voltak az újságok minden alkalommal ha ránéztem megjegyeztem, hogy "aawhh this looks so good" meg "omg I want these boots", Val meg mondta menjek be, nézzem meg milyen ha ennyire tetszik. Kérdeztem kb mennyibe kerülhet, mondta hát szerinte drága, olyan 200~250$. 

Kedden a gym-ből hazafelé bementem, meg Val is jött akart csizmát venni Noah-nak. Hát mit mondjak, szerelem volt élőben is. x) Felpróbáltam, ott mászkáltam benne a boltban vagy 20 percig, nézegettem meg minden, de a 290 dolcsis árával igencsak nem akartam megbarátkozni.. Aztán az eladó csaj mondta, hogy ha ennyire tetszik, ad belőle 10% kedvezményt. Na hát mondom ez a végzetem, nekem ez a csizma kell. 

Mivel ugye PLUS TAX (írtam, hogy az adó nincs beleszámítva a feltűntetett árakban itt), a végösszeg 300.08$ lett ami horribilis (10% kedvezménnyel 261$, tehát 39$ ADÓ!!), de úgy voltam vele, hogy hideg lesz a tél és ez a csizma kanadai, sőt québec-i gyártmány, úgyhogy csak jó lehet. :) Valódi birkabőr, belül gyapjú, vízálló, és a fűző miatt bármennyi réteget alá lehet venni anélkül, hogy szétbarmolnám a cipzárt a feszegetéssel. Meg amúgy is jobban preferálok egy ilyen szuvenírt Québecből mint egy teddymacit zászlóval a hasán. x)

Lényeg a lényeg, megvagyok, jövőhéten Zoénak lesz negyedévzárása, szóval pénteken no suli, ezekmellett babysittelek csütörtök és péntek este, csütörtökön valami barátjuk 40. szülinapjára hivatalosak Valék, pénteken meg Montréalba koncertjegye van Gabrielnek, Val meg megy vele valami barátját meglátogatni. Úgyhogy ohlala. 

Egyébként egészpontosan 2 hónapom maradt eldönteni mit kezdjek az életemmel (Kanadában január 15 a jelentkezések leadása) - a magyar egyetemek "szénszünetéről" olvasott hírek megintcsak meggyőztek, hogy NEM KÉNE Magyarországra bízni a felsőoktatásomat, főleg ha ilyen nagy terveim vannak mint az ENSz. Komolyan röhej, ez mi már? Forráselvonás, forráselvonás otthon mindenhonnan... Na de nem akarom a politikai nézeteimet erre a blogra felhozni, egyszerűen csak idegesít, hogy az időm lejár egyszer itt, és az ország ahová vissza kellene mennem egyre sötétebb képet mutat az ottani jövőmmel kapcsolatban. Bleh.
Az itteni egyetemek közül considerable a McGill (Montréal), Concordia (Montréal),York (Toronto), Ryerson (Toronto), University of Western Ontario (London), University of Windsor (Windsor).
Mind drága, de valamelyik nap utánanéztem az angol egyetemeknek és a következő a szitu: EU állampolgárként felvehetsz diákhitelt könnyen a tandíjra (évi 9-10ezer font), amint később akkor kell elkezdened visszafizetni ha évi 21ezer font fölé emelkedik a fizetésed. Ez tök jó meg korrekt, de azért vonakodtam Kanadában gondolkodni, mert nem akarnám nagy hitellel kezdeni az életemet, de hát Anglia nem ugyanez?! És akkor már kösz, inkább Wal-mart, felhőkarcolók meg mosómedvék mint 5 órai tea, Vilmos herceg meg British accent. I AM CANADIAN EH?!

Tadoussac

Múlthét kedd környékén telefonált Virginie (host apum húga, Laura host anyuja), hogy nem is tudom milyen elhatározásból de úgy döntöttek, hogy a hétvégén felmennek Tadoussacba bálnát nézni Laura, Marily meg ő, és nincs-e kedvem velük tartani. Elég random volt nekem is így elsőre, de nagyon örülök, hogy elmehettem.

Mit is kell tudni Tadoussacról? Egy kb 800 fős kis falu északon, a Szent Lőrinc folyó torkolatánál. Québec legrégebbi falujaként van számontartva (1600-ban alapították). Annyira közel van a torkolathoz, hogy a folyó vize ott már sós, tehát bálnák meg fókák meg mindenféle tengeri állatok élnek ott, úgyhogy a falu konkrétan ráépült erre, vendégházak meg hajók sora várja a túristákat akik bálnákat vagy fókákat akarnak látni természetes élőhelyükön, és nem akváriumban.. nyáron. Novemberben kb mi voltunk az egyetlen arra utazók, a vendégházban ahol megszálltunk rajtunk kívül volt 4 francia lány gap year-en, szóval ők se a klasszikus túrista kategóriába estek.

A-pont: Cowansville. B-pont: Tadoussac.

Odafelé megálltunk pár helyen, kajálni meg pl a Montmorency vízesésnél ami Québec legnagyobb vízesése:

Bizony :OOO .. lol najó csak humorizáltunk :D

Csináltunk hülye túrista képeket egy szuvenírbolt előtt. XDD

Meg betértünk a Sainte Anne de Beaupré bazilikába, ami hát mit mondjak, jó nagy és kivételesen még tetszett is pedig nem vagyok az a nagy templomlátogató. Szépek voltak a színei belül, meg örültem a fejemnek mikor megértettem a képen látható feliratot:

"Prenez et bouvez: ceci est mon sang. Prenez et mangez: ceci est mon corps."
("Vegyétek is igyátok: ez az én vérem. Vegyétek és egyétek: ez az én testem.")

Megérkezve már sötét volt, meg nagggggyon hideg, 0 fok körül, úgyhogy csak elfoglaltuk a szobát, megvacsoráztunk, Laurával még játszottunk pár backgammont (számolós játék, úgyhogy Laura sikeresen megtanulta a számokat magyarul 1-től 10-ig :D ), aztán mi is elmentünk aludni. 

A vendégházról egyébként annyit, hogy elég érdekes hely volt, nyilvános telefon a vécé mellett, meg ez: 

A "référendum" Québecben az a politikai mozgalom, amely Québec Kanadából való kiválásáért van.

Legutóbb 1995. október 30-án volt szavazás az ügyben, és hihetetlen 50.58% igennel nem sikerült Québecet önállósítaniuk. Legalább 51% kellett volna.. Az észak-québeciekben amúgy is kicsit jobban ott van a québecois büszkeség (lást Québec city), hát Tadoussacban ha lehet méginkább. Úgyhogy amint látjuk a százalékokat, (auberge = vendégház) a vendégház népe eléggé támogatja az ötletet, hogy Québec kiváljon Kanadából.
"Jamais deux sans trois: à la prochaine pour un vrai pays"
("Nincsen kettő három nélkül: előre egy igazi országért" - eddig 2 szavazás volt, úgyhogy ez ilyen háháhá még visszatérünk jellegű felirat..)

lol ezt muszáj volt. "Things at places they don't belong to"

 Másnap reggeli után Laurával túrázni indultunk, Virginie és Marily kocsival jöttek utánunk és megbeszélt találkozóhelyeken egyesültünk újra néha pár fotó meg chit-chat erejéig.

Túra túra túra!!

Csipet-csapatunk :D Imádom ezt a képet egyébként, szerintem nagyon jó lett, ahoz képest, hogy Laura csak levágta a fényképezőt időzítve egy szikla tetejére :D

A part!! Itt kóstoltuk meg Laurával, hogy tényleg sós-e a víz. Az volt :D

Sétálunk a parton és egyszercsak egy random kis folyó!! XD (áájjj de hiányozni fog nekem ez a Laura úgy összeszoktunk már..)

Azért hideg volt. Igen. Nagyon hideg.

A parton sétálva egyszercsak megjelent ez meg egy "privát terület, továbbmenni tilos bla bla" tábla, úgyhogy választhattunk, hogy vagy ezen az úton felmászunk a hegyre és folytatjuk a túrát, vagy visszasétálunk a parton ahol jöttünk.. Hát felmásztunk..

Ez a kép nem hiteles, mert éppen felálltam, amúgy négykézláb, valahogy így másztunk fel:

Felérve viszont ez a látvány fogadott :)

Túrázás meg némi dépanneurben beszerzett ebédféleség után egy állatmentő farmra tévedtünk, ahol voltak farkasok meg minden de igazándiból minket a MOOOOSE vagyis a jávorszarvas érdekelt. :)

A jávorszarvasok gyerekek eszméletlen arcok!! Nagyon jámborak és kíváncsiak és jószándékúak, amint meglátta ez a szegény aki egyébként egyedül van a kifutón most, hogy jövünk, odajött a kerítéshez, megsímogathattuk, sőt tolta oda az orrát, hogy símogassuk meg. Eszméletlen élmény volt. :D

Az én kezem!! :D

Délután ha még nem lett volna elég a túrázásból, a vendégházban az egyik ott lakó mindenes úriember, akit 60+ kora ellenére mindenki csak "Coco"-nak hívott, felajánlotta, hogy elvisz minket beaver-t azaz hódot nézni. A hód Kanada nemzeti állata, úgyhogy persze muszáj volt mennünk. :D

Csomó érdekességet megtudtunk (már amikor értettük Coco tört angolját vagy a farmer-akcentusos franciáját :D), pl a hódok átlag 30 kilót nyomnak, tök süketek (!!-ezt csak én nem tudtam??) viszont nagyon érzékenyek a talajrezgésekre.

Mekkora ambíció már :D Tök magas volt a fa am.. és így nekivágtak. Hihetetlen.

Hód-gát!! Durván jól dolgoznak am ezek a kis trükkös állatkák, csomó gátat láttunk és mind működik mint annak a rendje.

Ezt a képet csak azért tartom fontosnak, mert ott azok a sziklák, igen azok a nagyok a fákkal, na mi ott másztunk.

Kb fél óra után elfogyott az út a tó körül, szóval Coco bevitt minket a susnyásba szó szerint, kidőlt fák alatt meg bokrok közt bújkáltunk, viszont eljutottunk olyan helyekre ahol tényleg csak a hód jár. :D Mondjuk azért para volt a 30 centi széles sziklafalon úgy mászni, hogy fákba kapaszkodsz és alattad 20 méterre ott a tó. :D

Hódot végül.. NEM LÁTTUNK XD csak a nyomaikat, a házaikat, a kis fogaikkal lefarigcsált fadarabokat az úton.. de eszméletlen volt a túra, 2 és fél óra sziklamászással egybekötve, Laurával ott vihorásztunk kb 1 óra után hogy már nem érdekel látunk-e hódot, annyira jó ez a kalandtúra, hogy már megérte. 

Hétfőn, mert igen, még hétfőn is itt voltunk, Gabrielék voltak olyan drágák, hogy 1 napra tudtak nélkülözni, sikerült végre leszervezni a hajót ami kivitt minket a vízre bálnát lesni.

Még mielőtt eljöttem Valérie adott egy sínadrágot, mondván, hogy hát azért biztos ami biztos vigyem el, Tadoussac hideg, hátha jól jön. Úgyhogy mikor meghallottuk, hogy egy felfújható motorcsónakon megyünk ki bálnát nézni Laurával a "put everything you have" elven nadrág, sínadrág, 2 pulcsi, kabát, sapka, sál mindent felvettünk, aztán a végén még kaptunk egy nagy piros anorákot is ami a mentőmellény helyett szolgált elvileg ha vízbe estünk volna lebegtünk volna benne. Lényeg a lényeg, a végén így néztünk ki:

Olyan nehéz volt mozogni benne meg minden, hogy mikor levettük utána ott örvendeztünk hogy áá dejó hogy visszakaptuk a vékony lábainkat. :D

A csónak, hajó nemtom minek nevezhető vízijármű amivel a folyót szeltük. 

Bálnákból ennyit láttunk. Na nem úgy értem, hogy egyet, hanem hogy ennyit, a hátuszonyukat meg néha ahogy spriccelték felfelé a vizet úgy klasszikusan. Lehet hogy most úgy monitor elől nem tűnik túl izgalmasnak, de mikor tőled 3 méterre jön fel egy BÁLNA, na akkor izgalmas. :D

Találkoztunk egy nagy csapat fókával is.

BRRRR

És a fjord... megincsak egy olyan élmény amiért nagyon szerencsésnek érzem magam: hajóztam egy fjordban!! Aki nem tudná mi az a fjord (gyors wikipedia copy xP): "A fjord egy sziklafalakkal, hegyekkel övezett, a szárazföldbe mélyen benyúló tengeröböl, amely egy gleccservájta teknővölgy enger által való elárasztásával keletkezett."
Szóval igen, nagyon hideg de nagyon szép és lélegzetelállító a tudat, hogy egy fjordban vagy.

Fagyott vízesés.

Pózolj fagyott vízeséssel. x)

Szóval röviden-tömören ennyi - bezony, ez volt a rövid-tömör verzió, annyira jó volt ez a 3 nap hogy még tudnék 3x ennyit írni róla. Örültem, hogy a nagyvárosok után Kanada természetébe is belekukkanthattam kicsit, még egy dolog amit hozzáírhatok az "amit szeretek Kanadában" listához.

Hétfőn kaptam egyébként smst Gabrieltől, hogy egyedül van Zoéval, nagyon hiányol azt se tudja mit kezdjen vele. lol  Egyébként tényleg, egy copfot nem tud csinálni Zoénak tök vicces. Ilyenkor olyan hasznosnak érzem magam. :D Hazaérve jöttem csak rá, hogy szuperjó volt a trip, de már szinte honvágyam volt ide. Amikor reggel Zoé nagy "Doriiiiieeeee!!" visítással rohant felém meg Val-al beszélgethettem megint végre.

Jahajj j'aime beaucoup Canada. Beaucoup beaucoup. Beaucoup beaucoup beaucoup.