The end

Ismét rászánom magam a féléves bejelentkezős posztra, bár nem tudom valaki olvas-e még egyátalán (ha igen hagyjatok valamit a kommentben, akár anonimban is! :D) mindenesetre néha jó visszaolvasni a saját írásaimat is ilyen naplószerűen mert hát sokminden máshogy látszik az idő távlatából mint az események közvetlen közelében. Na meg nyáron megyek Magyarországra 2 hétre és valahogy vissza kéne fordítani a language attrition-t ami felzabálta a magyar szókincsem egy tetemes részét. (Főleg élőbeszédben. Szerintem hazamegyek és anyukám elküld logopédushoz úgy makogok már csak magyarul. >< )

Szóval ahelyett, hogy megpróbálnám behozni az elmúlt idők bejegyzéseit, inkább egy összefoglalós, visszatekintgetős nosztalgiázós valamit próbálok ma összehozni, hiszen nemsokára vége a tilburgi fejezetnek az életemben, úgyhogy méltóképp szeretném lezárni. (Na mivel ez eléggé előre a medve bőrére ivás jellegű, inkább lekopogom, mivel még hátra van 3 vizsgám meg a szakdolgozat védés. Itt nincs államvizsga, hehehe.)

Tehát mi is történt ebben az elmúlt 3 évben.
Az a helyzet, hogy nagyon hajlamos vagyok a panaszkodásra, meg arra, hogy azt nézzem mi nincs, mit nem tudok, stb, annak ellenére, hogy tudom ez elég rossz szokás. Viszont ha belegondolok, hogy honnan kezdődött minden és jelen pillanatban hol vagyok, akkor az eléggé ki tud lendíteni ebből a rossz szokásból.
Tehát, egy bőrönddel, 800 euróval és kb 5 szavas hollandtudással érkeztem az országba aupairként, majdpedig szobáról szobára költöztem Tilburgon belül, miközben próbáltam az egyetemet és a munkát valahogy egyensúlyba hozni és legalább nullával zárni a hónapot.

A harmadik félév után átköltöztem egy kis studiólakásba az egyetem mellé, ahol végre nem kellett osztoznom semmin senkivel, mind a 28 négyzetméter az enyém, saját fürdőszobával, konyhával és erkéllyel. (Fun fact: tavaly növesztettem cukkinit az erkélyen egy nagy ládában, most répám van, meg rózsáim, a nárciszok már elnyíltak. Ja, a hetediken lakom. :D) Igazából ezzel a költözéssel kezdtem el érezni a felnőtt élet súlyát, előtte a szobákban jaj-csak-fizetni-tudjak-mindent mentalitással elfoglalva annyira nem tudatosult. Barátommal béreltünk egy autót és elmentünk az IKEÁba ahol vettem ágyat, éjjeliszekrényt meg könyvespolcot meg egy halom egyéb lakberendezési dolgot amivel előtte úgy voltam, hogy hát én miért vennék ilyeneket, az a felnőttek dolga. Pár hónappal később életem első mosógépét is beszereztem, az volt a második fordulója az adultingnak. A harmadik forduló egy kis elektromos sütő és egy turmixgép személyében érkezett. :D Ezek mind azok a dolgok amiket az előttevaló énem természetesnek vett mert mindig volt a házakban amikben laktam, vagy mert a host családé volt vagy a különböző diákházakban a tulajé/valaki otthagyta.
Szóval ha egy ilyen idővonalon akarnám elhelyezni a tilburgi pályafutásom alatt lakott szobáimat, akkor talán ez lenne az:

2014 június

2015. január

2015. június

2016. február (egészen mostanáig)

Ezekmellett az elmúlt 3 évben sikerült nagyon sok különböző helyre eljutnom, amiért nagyon hálás vagyok és remélem, hogy a jövőben még több ilyen lehetőségem adódik majd, mert ugye aki nem utazik az olyan mintha csak egy könyv egy oldalát olvasná (vagy hogy van az a szólásmondás).

A hollandiai nagyvárosokat és nevezetességeket kihagyva, a következő kalandokban volt részem:

Brüsszel 2x is - egyszer barátommal egyszer pedig kedves húgommal és az ő barátjával

Párizs

 Aruba (Karib-tenger)

 Moszkva (Anastasiát látogattam meg egy hétre 2016. augusztusának végén.)

 Marokkó (Marrakech és a Szahara sivatag)

Néhányakról tudom, hogy ha esetleg Magyarországról olvassák ezt a bejegyzést, akaratlanul is jönnek a "miből van ennek erre pénze" meg a "ja persz mert külföldön könnyű". Annyiszor megkapja az ember az ilyet, az egyik fő oka, hogy nem követem már a hollandiai magyar csoportokat a különböző közösségi médián, hogy a kijönni vágyók szitkozódnak össze-vissza ha valaki kintről meg mer szólalni, hogy ja persze mert neked ott könnyű. Hát most akkor szeretném tisztázni, hogy ha ennyire könnyű itt minden, akkor nem értem miért nincs kint már legalább a fél ország, de legfőképpen azok akik mondogatják, hogy milyen könnyű. Szóval nem, nem az. Az meglehet, hogy könnyebb mint Magyarországon, de itt sincs kolbászból a kerítés és nem vágnak hozzád ingyen pénzt.

Kijönni teljesen egyedül, munkát találni a 4. idegen nyelvedet beszélve, full time tanulni és mellette hétvégente dolgozni, úgy hogy konkrétan egy szabad napod sincs a héten, én nem mondanám könnyűnek. Viszont kifizetődő, Magyarországgal ellentétben. Ha mondjuk x a befektetett energia és y a belőle származó pénz, akkor míg itt x=y akkor Magyarországon x=0.5y. Hamár három éve közgáz modelleken keresztül szemlélem a világot.

Ezekmellett, ha naphosszat tanul vagy dolgozik az ember, annyira nincs ideje eljárni bulizni, shoppingolni meg hasonló dolgokra szórni a pénzt, úgyhogy akarva-akaratlanul is összegyűlik egy-egy nagyobb összeg amiket én ezekre az utazásokra fordítottam.

Ezekmellett persze tanultam is, hiszen elvégre azért vagyok itt kint. A jelenlegi átlagom 7.2 és még 4 tantárgy meg a szakdolgozat van hátra. A szakdolgozatom témája az afrikai kisvállalkozások feketepiacon való működését boncolgatja, eléggé szenvedek vele, de csak meglesz a végén (ismét lekopogom, még jó hogy az íróasztalom ilyen szép kemény fa).

És akkor most... hogy hogyan tovább?

Az itteni bsc-mmel viszonylag könnyen felvettek az Amszterdami Egyetem Fejlesztésközgazdaságtan msc-jére, szóval szeptembertől ott fogok tanulni még egy évet, és azt hiszem ezzel zárulnak a tanulmányaim. Még gondolkodok, hogy elmegyek a mester 1 éve után fél évre csereprogramra, mert nem akarom kihagyni az Erasmust mint lehetőséget ha már van (az európai identitásom nem engedi haha), viszont mivel az már nem lenne része a programnak, csak egy extra félév, így még át kell gondolnom a vele járó pozitívumokat és negatívumokat. 

Végül pedig a Magyarországgal való kapcsolatommal szeretném zárni ezt a bejegyzést.

Felötlött sokszor bennem az ötlet, hogy na hazaköltözök a bsc után. Volt hogy hosszabb időre gondoltam, volt hogy fél év szakmai gyakorlatra (mondjuk ilyet tuti nem találnék fejlesztésközgáz terén mivel otthon nem nagyon vannak ilyen szervezetek), egy évet dolgozni, esetleg mestert otthon csinálni (a CEU-n... hát ez már nem fog össze jönni azt hiszem...). Augusztus 16-án lesz 5 éve hogy elköltöztem az országból és néha kihagy egy dobbanást a szívem mikor emlékeztetem magamat erre. 

Az a helyzet, hogy eléggé elvesztettem a kapcsolatot a magyarországi valósággal, és néha nem tudom, hogy azért-e mert otthon sosem voltam önellátó és nem dolgoztam full-time, vagy azért mert itt kint élek és változtak a dolgok az elmúlt 5 év alatt. Valószínűleg valamilyen szinten a kettő kombinációja. 

Innen kintről nézve sokkal szebb az otthoni élet, főleg mikor felfedezek ilyeneket, hogy otthon is lehet kapni avokádót meg makrélát, esetleg, chia-magot amikről azelőtt otthon sose hallottam és azt hittem csak itteni különlegességek. Elképzelem, ahogy otthon lakok és a körúton villamosozok és délután beugrok a Nagyihoz egy kis levesre meg sütire... Csak aztán eszembe jut az is, hogy valószínűleg nem ez az életszínvonal lenne ha otthon dolgoznék... Mikor hallom barátaimtól, húgomtól, hogy a budapesti ingatlanpiacot is hogy kicsavarta a CSÓK (amiről azt hittem, hogy valami szólás-mondás mikor húgom először mondta, de már tudom, hogy a Családi- és Otthonteremtési Kedvezmény!!) meg az Airbnb, szóval elig lehet normális lakást találni, akkor én inkább elvagyok itt a hetedik emeleti répáimmal. (Bár megjegyzem Amszterdamban sem lesz sokkal rózsásabb a helyzet, már most hajamat tépem az ottani ingatlanáraktól és hogy milyen kicsik a szobák/lakások.) Aztán a fizetések, közhangulat, stb.

Úgyhogy azt hiszem Magyarország megmarad nekem egy kis dobozba zárva szívemben ilyen romantikus kis álomképnek, és egyelőre maradok itt. Legalább még egy évet. Utána meg meglátjuk merre visz a sors az msc után. :)

Harmadik félév

A második félévet követő nyarat konkrétan végigdolgoztam full-timeban az étteremben, mivel a nyár a vendéglátásban a legpörgősebb időszak, így nemigen mondhattam azt, hogy akkor most lelépek másfél hónapra Magyarországra. Meg nem is akartam igazából. Örültem, hogy van munkám meg lehetőség, hogy végre kicsit spóroljak. Nyáron nincs tandíj ugye, valamint a munkás napjaimon kb csak reggeliztem és a többi étkezés meg volt oldva az étteremben, így kajára is alig kellett költenem azokban a hetekben. Szép summával a spaarrekening-en (takarékszámlán) sikerült zárnom a nyarat, viszont szeptember elején mikor mindenki nyaralásból kipihenten stb jött vissza én nem tudtam semmi egyebet mondani mint hogy hát, dolgoztam.

Egyetem
Viszont a harmadik szemeszter volt mondjuk úgy a kedvencem az összes közül eddig, ami nagy szó. mivel most (2017. január) már eléggé a végén vagyok, tehát érdemileg is vissza tudok tekinteni. Az előző féléves pénzügyi tárgyak fojtogató hurkából felszabadultunk, és a menü a következő lett: international trade, econometrics, macro 3 - dynamic models, micro 3 - information economics, philosophy of science and free markets. Igazából mindegyiket szerettem kivéve a philosophyt, aminek az első részét egy halál unalmas, a második részét meg egy idegbeteg professzor tartotta. Konkrétan üvöltözött azzal akivel nem értett egyet előadáson és egyszer, hogy demonstrálja, hogy "az igazságérzet nem relatív" a kezéből pisztolyt formálva ráüvöltött egy diákra hogy "IF I BLOW YOUR FUCKING HEAD OFF, WILL THAT BE RELATIVE??!" Érdekes volt. Jelentettük az academic directornak hogy talán revisingolhatnák a tanítási módszereit. Végül 7.7-es átlaggal zártam a szemesztert, valamint átmentem az 1. félévben megbukott micro 1-en, szóval az átlagom 6.4, 7.2, 7.7 szemeszterek után stabilizálódott egy 7.1-re.

Anastasia
Ebben a szemeszterben ismertem meg jelenlegi egyik legjobb barátnőmet, Anastasiat is, aki cserediákként volt nálunk Moszkvából. Az egyik első előadáson egymás mellé keveredtünk tök ismeretlenül, odafordult és megkérdezte, hogy "Hi, I'm new here and don't have many friends. Do you want to add me on facebook so we can hang out later?". Gondoltam oké, this girl has some guts, de aztán végülis felvettük egymást facebookra, és mivel az én összes kötelező tárgyam megegyezett az ő választottjaival, hamarosan csoportmunkákat is együtt csináltunk és összejárkáltunk sulin kívül is.

Párizs
November elején ünnepeltük 1 éves évfordulónkat barátommal, egy párizsi hosszú hétvége keretében. Bredából találtunk buszt, ami 55 euróért oda-vissza megoldja az utat Párizsba. Hát, az út olyan is volt. Egy éjfélkor induló, rettentő tömött busz leghátsó ülésein kaptunk helyet (Amszterdamból indult eredetileg, és gondolom már ott tele volt), egészen Brüsszelig ott nyomakodtunk, amíg le nem szálltak ott páran és előrébb tudtunk ülni rendes 2-es ülésekbe. Ezenkívül a sofőr óránként tartott szünetet benzinkutakon (ez a 6 órás út alatt 5 szünetet jelent...), ami nem is lenne vészes, legalább nem kell kényelmetlenkedni, ha valakinek a mosdóba kell mennie, na de a sofőr minden egyes szünetkor ahogy megállt a busz elkiáltotta magát, hogy PAUZE, nem számított, hogy hajnali 3-4-5 óra volt és a busz nagy része aludni próbált volna...
Mindenesetre megérkeztünk reggel 6 körül Párizsba, és onnantól már midnen szép és jó volt, nem mennék bele részletekbe mert akkor aztán tényleg sosem érek ennek a bejegyzésnek a végére, beszéljenek inkább a képek.

 

Louvre még reggel 7 körül

 

Első párizsi reggelink, amiért 40 eurót (!!!!!) fizettünk. Utána inkább vettünk a szupermarketben croissantot.

 

Káosz a Diadalív tetejéről 

 

Champs-Elysées

 

Eiffel-torony tetején

 

Katakombák

 

Moulin Rouge

Exchange?
November elején volt a csereprogramokra való jelentkezési papírok leadási határideje. A cserefélév itt az 5., azaz utolsó előtti szemeszter, amire a 3. szemeszterben intézik a jelentkezéseket.
Egész évben azon rágódtam menjek/ne menjek, ha igen hova, ha igen miből, stb stb. Ha elmegyek ugye, akkor ki kell lépnem a munkából (és akkor még nem tudtam annyira biztosan, visszavennének-e később. Mostmár tudom, hogy visszavettek volna.), szünetre kell tennem az összes támogatást amit kapok, beleértve a stufit amiért annyit szenvedtem akkor csak 1 éve, nem beszélve persze arról, hogy nyilván cserediáksága alatt az ember nem pont dolgozni akar (már ha tud egyátalán pl vízum vagy nyelvismereti okok miatt) szóval miből tartom akkor fenn magam 4-5 hónapig.
Végülis beadtam a jelentkezést, top 3-at kellett megjelölni, nekem ezek Bangkok, Madrid és Moszkva voltak. Ázsiába húzott a szívem, és úgy hallottam Bangkok relatíve elég olcsó, így gondoltam majd még átszámolom, van tartalék pénzem a nyárról, még össze is jöhet. Madridba spanyolul tanulni akartam menni, meg mert ugye az Erasmus-ból csurran-csöppen oda valamicske, Moszkvába pedig természetesen Anastasia unszolására álltam rá, meg mert egy bilaterális egyezmény alapján oda is volt ösztöndíj.

Végül aztán deemberben jött a döntés, hogy megkaptam Bangkokot. Először örültem, Bangkok, először Ázsiában és egyből 5 hónapra, jó lesz, szép lesz, stb. Aztán ahogy teltek a hetek, egyre inkább elbizonytalanodtam. Január közepéig volt idő elfogadni az egyetem által megajánlott helyet, én meg csak halogattam, halogattam az elfogadást... Azon a ponton nem volt még annyi pénzem, hogy meg tudjam állni a helyem mindenféle kereset nélkül 4 hónapig (akármilyen "olcsó" is Bangkok állítólagosan), és egyre csak az járt a fejemben, hogy mi lesz ha utána visszajövök... Felélt tartalékokkal, párszáz euróról kezdhetek újra majd mindent, a támogatásokra jelentkezéstől kezdve a munkakeresésig, és mindezt arra az 1 utolsó szemeszterre... Végül január közepén, pár nappal a megerősítési határidő előtt, visszamondtam az ajánlatot, és úgy döntöttem itt maradok Tilburgban. Nem kötelező az exchange ebben a programban, aki akar maradhat (kb 40% tesz így), és csinálhat mindenféle választott tárgyakat itt.

Aruba
A karácsonyt és az új évet a barátom családjánál töltöttük Arubán. Aki nem tudná, Aruba ugye a Karib-tengeren lévő Holland Antillák egyik kis szigete, a Holland Királyság része. Szóval 2015. decemberében másodszorra repültem át az óceánt, és Amsterdam - New York - Aruba útvonalon immár Közép-Amerikát is kihúzhattam a bakancslistáról.
Erről a nyaralásról bővebben nem írnék, klasszikus napsütés, tengerpart, sok úszás, sok napozás, rengeteg latin-amerikai kaja (Santiago anyukája ugye kolumbiai) jellemezte az ott töltött 2 hetet. Életemben először snorkellingeltem is, nagyon élveztem, tehát NAGYON NAGYON, mindenféle halat és tengeri sünt és az összes többi herkentyűt megnéztem vagy 100x a helyben vett pro kis pipa+búvárszemüveg kombómmal, szóval talán ezeket a snorkellingenlős délutánokat sajnáltam a legjobban otthagyni mikor haza kellett jönnünk.

 

Röviden ennyi volt tehát a harmadik szemeszter, gyorsan telt, szerettem, would do it again.

Második félév

Képzeljétek megtaláltam a hosszú ű-t a billentyűzeten (nulla még minding nincs).

Na de akkor második félév. Igen, már nem is próbálok mentegetőzni stb a megint több hónapos szünetért.

Szóval ott volt legutóbb vége, hogy december elején végre megjött a DUO támogatás, és boldogan repültem haza karácsonyra. Már amennyire boldog az ember mikor 3 hétre ott kell hagynia újdonsült barátját. :/

Januárban viszont aztán jött ismét a pánik, mivel volt 2 pótvizsgám, analízis és mikroökonómia, na meg új munka után kellett nézni. Az analízis meglett végül, a mikrot viszont ismét megbuktam, úgyhogy halasztva lett a következő évre.

Munkakeresés fronton elhatároztam, hogy mivel a hollandom nem elég reprezentatív, túl sok kommunikációt nem igénylő munkát fogok keresni, azaz mosogatni fogok valami étteremben. Hát 2 hétig nem állt túl fényesen a helyzet, ugyanis Tilburgban azért nem kis kokurencia van, valamint az életkorhoz kötött munkabér miatt az ilyen munkákra jobb szeretik a 15-16 éveseket felvenni. Próbálkoztam pedig literally mindenütt, vittem be önéletrajzokat, küldtem e-maileket, minden elképzelhetőt megtettem, aztán megint csak mint legutóbb, rövid időn belül lett két lehetőségem is.
Az egyik egy közvetítőiroda volt akik valami raktárba kerestek embereket szupermarketekből visszaküldött zöldséges ládák mosására (álommunka mi, de gondoltam legalább nem kell perfekt hollandul beszélni), a másik pedig egy étterem.

Jól lebeszéltem a közvetítő irodával azt hiszem kedden hogy következő hét hétfőn megyek a betanításra a raktárba, aztán ha a raktár jóváhagyja akkor írunk alá szerződést. Annyira nem csalogatott túlságosan a zöldséges ládák mosása, meg messze is volt a raktár, úgyhogy gondoltam azért keresgélek tovább. Egészvéletlenül facebookon botlottam bele egy goirle-i kis étterem felhívásába, hogy mosogatókat keresnek. Goirle Tilburgtól délre az első kisebb városka. Az akkori szobám dél-Tilburgban volt, szóval kb 15 perc volt biciklivel átmenni. Szóval át is mentem egy délután, hogy akkor jelentkeznék mosogatni. Kérdezgetett a főnök, hogy hány éves vagyok meg mit csinálok itt Hollandiában, és mikor hallotta, hogy egyetemen vagyok meg másfél éve tanulok hollandul (oda voltak meg vissza amúgy hogy normális szintű beszélgetést tudtam fenntartani a nyelven haha) akkor azt mondta nem vesz fel mosogatásba. Az ok, hogy túl intelligensnek tűnök ahoz, hogy tányérokat mosogassak egész este, úgyis beleunnék. Viszont a szakács mellé keres kisegítőt, és ha gondolom akkor azt megpróbálhatnám. Másnapra le is beszéltünk egy próbanapot, ami után a szakács úgy döntött maradhatok. A konyhai szókincsem elég gyatra volt, viszont elhatároztam, hogy nagyon fogok igyekezni, megtanulok minden szót és olyan királyul fogok mozogni a konyhában mint a szakács. Mivel nem kellett közvetlenül vendégekkel foglakoznom, nem számított sminkelek-e stb és ha hibáztam is nem volt tragédia, hamar belejöttem az alap dolgokba.
2 hónap múlva 1 évre szóló óraszámos szerződést írtam alá a főnökkel, amit a DUO-hoz beküldve 12 hónapig lefixálták az állami támmogatásomat. Megvolt tutira az óraszám és végre helyrerázódtak a pénzügyeim egy kicsit.

Február elején elköltöztem a kis szobámból egy nagyobba, ami ugyan messzebb volt az egyetemtől viszont olcsóbb (220 vs 250 euró) és kb az előző szoba kétszeres alapterülete volt. Az egyetlen beugrató az volt, hogy a tulaj egy régi ismerőse, egy öreg bácsi is ott lakott mint olyan házmester... (A tulaj amúgy valami tisztítószereket forgalmazó cég tulajdonosa volt aki Tilburgtól délre kb fél órára a belga határon túl lakott, mivel Belgiumban alacsonyabbak az adók.)
A bácsival alapjáraton nem lett volna gondom, csak az volt a paranoiája, hogy a városháza ránk fog küldeni valami ellenőrzést, hogy hányan is laknak ott abban a házban és ha vendéget találnak nálunk akkor őt nagy pénzbírságban fogják részesíteni, amiért "bejelentés nélkül embereket szállásol el". Ha délután hazajött és mondjuk a barátom nálunk volt az első kérdése a jónapot után az volt, hogy mikor megy haza. Ha meg ott aludt, azt be kellett jelentenem napokkal előtte, hogy ő tudjon róla, és elmondhassa, hogy ezzel mennyire nem ért egyet.
Miután egyszer május vége környékén reggel 7-kor dörömbölt az ajtómon, mert megtalálta barátom biciklijét a hátsó udvarban, betelt a pohár, és közöltem a tulajjal, hogy akár lejárt a szerződésem akár nem, amint találok valamit én innen költözök.

Az egyetemen megkezdődött a második félév, ami igencsak pénzügy orientált volt: international finance, business finance, financial economics, mathematics 2, welfare economics.
7.2-es átlaggal zártam a félévet, ami nem volt rossz az első szemeszteres 6.25 + 1 bukás átlaghoz képest.

Két barátnőm, a bolgár és az indonéz lány kibuktak és rövidesen hazarepültek a szüleikhez, mondván, hogy újrajelentkeznek és megpróbálják jövőre ismét. A bolgár lány international business administration-re, az indonéz ugyanerre az economics szakra felvételizett amúgy, fel is vették őket amúgy a későbbiekben.

Barátommal a fél éves együttlétünket ünnepelve Brüsszelbe utaztunk, ez volt életem első olyan külföldi nyaralása amikor nem munkaügyben mentem hanem csak tisztán túristáskodni.
Busszal mentünk Turnhoutig, ami itt a belga határon túli első kis városka, onnan pedig vonattal Brüsszelbe. 3 napunk volt, de sikerült eljutnunk a fő látványosságokhoz mint pl az Európai Parlament, az Atomium meg a Cinquantenaire park.

Körül-belül ennyi volt a második félév. Az első hónapok pénzügyi fuldoklása után mondhatni könnyűszerrel fizettem ki mindent a második félévben, és még egy brüsszeli hosszú hétvégére is volt pénz. A továbbiakban beszéljenek a képek!

 

Brüsszel főtere

 

EP ülésterem

 

Atomium

 

Cinquantenaire

 

Ez a kép annyira nem releváns értékű, egy random color powderes bulin készült, viszont tudni kell, hogy ebben a félévben februárban nagyon csúnyán levágták a hajam mivel hajmodellkedni mentem (nem, nem jó ötlet, nem, nem ingyen hajvágás) és kicsit rosszul értette a csaj mibe egyezek bele és mibe nem. Úgyhogy ilyen borzalom hátul felnyírt hajjal kellett mászkálnom egészen augusztusig amíg le nem nőtt. :/

Első félév

Hello internet ismét! És hello ékezetes betük, mivel eddig ráfogtam arra a nem írást, hogy még ha magyarra is váltom a bevitelt az amúgy angol kiosztású billentyüzetemen, a már jól megszokott y es z felcserélődnek ami rettenetesen idegesítő tud lenni. DE ma megtaláltam, hogy lehet qwerty magyart írni, így habár hosszú ü-m még mindig nincs hacsak nem copy-pastelem, és a nulla helyére betolták a hosszú í-t, azért már elfogadhatóbb a szöveg kinézete ékezeti téren.

Szóval most, hogy örülünk hogy végre Dóri is megtanulta kezelni a számitógépet de miért van új post hirtelen 1 év után?? A héten kétszer kaptam meg ismét, hogy mennyire inspiráló a történetem, sőt, valaki rám is irt, hogy a blogot miért hagytam csak úgy abba. Aztán most épp olyan kedvem is van, hogy irjak.

Az egyetlen dolog amit nem tudom hogyan fogok bepótolni, az a hiányzó bő egy év ami az utolsó aupair hónapom és a mai nap között eltelt. Azt hiszem megpróbálom 2 nagy részre lebontani, első és második félév mivel elég nagy választóvonal volt a január elseje, és nem csak az új év kezdete miatt.

Szóval 2o14 júniusában költöztem Tilburgba, 2 bőrönddel és kb 1ooo euróval. (höhö amint mondtam nincs nullám, nem csak hipsterkedősen stilizálni akarom itt a dolgokat) Ebből olyan 5oo elment az első havi lakbéremre és a kaucióra az amúgy miniatür szobámnak egy másik 4 holland által lakott diákházban.
A munkakeresés nem ment a legfényesebben. Először is a hivatalos adószám kiküldése 2 hét volt (ezidőre inkább leléptem amúgy Magyarországra, mivel olcsóbb volt otthon kajálni mint itt... komolyan), aztán pedig hát nyár, minden diák persze a szünetben akar dolgozni stb. Valami csoda folytán viszont aztán 3 hét pánikszerü keresgélés és önéletrajzküldözgetés után 1 nap alatt felvettek 2 helyre is. Az egyik egy hotel volt Gilze-Rijenben ami kb 1o km Tilburgtól, a másik egy bár Tilburg központban. A bárba mentem el végül, habár csapnivaló felszolgáló voltam és a holland se ment olyan nagyon jól, valahogy elvoltam azért mégis.

 

(első szobám)

(a bár)

Jelentkeztem az állami támogatásra, ami viszont mint utóbb kiderült hónapos feldolgozási idővel zajlik, szóval az augusztus, szeptember, október, november arról szólt, hogy havi kb 5oo eurót kerestem és olyan 65o volt a kiadás. Novemberben még ehez hozzájött a biztosítás amit visszamenőleg is kifizettettek júniustól, mivel a 4 hónap türelmi idő nem azt jelenti, hogy addig még használhatod a magyar biztosítást, hanem hogy ha 4 hónap után még mindig nincs holland akkor megbüntetnek. De ha a 3. hónap 3o-án nyitod a biztosítást, akkor is az elejétől fizetsz. Hát a holland biztosítás megér egy misét, semmit nem fizet de te fizess, havi 85 eurót az ALAPCSOMAGÉRT amiben nincs fogászat, nőgyógyász és egyéb specialista, aztán inkább sétálj haza ha elüt az autó mert egy kórházi éjszaka 25o euró, gipsz meg kb 5ooo.

Lényeg a lényeg, a decembert totális anyagi csőddel inditottam, és erre tetőzött még az is, hogy a hónap első hetében kirúgtak a bárból.
4oo euróval tartoztam egy barátomnak, kb 15o volt a számlámon és elvesztettem a munkámat. Fogalmam sem volt hogyan oldom mindezt meg, hazafelé biciklizve a báros főnökömmel való elbeszélgetésből azon csodálkoztam, hogy miért nem sírok. Minden széthullani látszott, vizsgák a nyakamon voltak, tartozást halmoztam fel, valamiből kaját kellett volna venni és épp ki is rúgtak. Aztán hazaérve elgondolkodtam, és arra jutottam, hogy akkor munkakeresés reset, és majd akkor sírunk ha minden cuccommal együtt vert seregként repülök Magyarországra.

Másnap, literally kibaszott MÁSNAP jött az e-mail a DUO-tól (mellesleg talán ezt jobb ha most felvesszük a szótárba: a DUO a holland oktatásügyi minisztérium), hogy megítélték a támogatást, sőt, kifizetik azokra a hónapokra is visszamenőleg amikor jogosult voltam csak a papírjaim még feldolgozás alatt voltak, aka 85o euró repül a számlámra hamarosan.
Komolyan mondom, ez akkora filmbeillő fordulópont volt, hogy az hihetetlen, szóval úgy mentem haza karácsonyozni, hogy habár munkám nem volt, tandíj és lakbér ki volt fizetve, így januárban csak az új munkahely miatt kellett aggódni.

Meghatározó események amúgy a konstans pénzügyi hullámvasúton kívül az egyetemi TOP-week (gólyahét, csak normálisabb mint otthon - pl actually megmutatják hogy müködik az egyetem számítógépes rendszere, a városban körbevezetnek, persze van ivászat meg feladatok mint egy rendes gólyatáborban viszont nem kúrják végig a lányok a fél szakot és nem keltenek fel hajnali 5-kor pálinkázni), az international beer cantus és egyik kínai csoporttársunk bbq házibulijai voltak.

Novemberben kezdtünk randizni barátommal akivel jelenleg is együtt vagyunk immár több mint 1 éve. Santiagonak hívják, cirka 2 hónappal idősebb nálam, és habár kolumbiai születésü, a Holland Királyság fennhatósága alá tartozó Arubába immigrált az anyukájával, így érdekes módon habár hollandul kb úgy beszél mint én, mégis állampolgársága holland.

 

(első közös képünk)

Barátnőim, a bolgár és az indonéz lány akikkel első szemeszterben sülve-főve együtt voltunk, miután megbukták a vizsgák nagy részét és el lettek tanácsolva az egyetemről (az itt a szabályzat, hogy az első évben 1o-ből max 3 vizsgát lehet megbukni, különben ún. negative binding study advice-t kapsz ami azt jelenti nem folyathatod a szakot. Na hát ők ezt kapták.), inkább úgy döntöttek, hogy nem beszélnek velem többet. Ez kicsit érdekes pofon volt, és második félévre jóformán egyedül maradtam, leszámítva Santiagot.

(az indonéz és a bolgár lány respectively)

 

az első hetek sokkja után volt egy ilyen "ha érted, valamit nem jól csinálsz" mondásunk :D

(egy nagyon komoly /téves/ tüzriadó után)

(folyt. köv.)