Egyetem
Viszont a harmadik szemeszter volt mondjuk úgy a kedvencem az összes közül eddig, ami nagy szó. mivel most (2017. január) már eléggé a végén vagyok, tehát érdemileg is vissza tudok tekinteni. Az előző féléves pénzügyi tárgyak fojtogató hurkából felszabadultunk, és a menü a következő lett: international trade, econometrics, macro 3 - dynamic models, micro 3 - information economics, philosophy of science and free markets. Igazából mindegyiket szerettem kivéve a philosophyt, aminek az első részét egy halál unalmas, a második részét meg egy idegbeteg professzor tartotta. Konkrétan üvöltözött azzal akivel nem értett egyet előadáson és egyszer, hogy demonstrálja, hogy "az igazságérzet nem relatív" a kezéből pisztolyt formálva ráüvöltött egy diákra hogy "IF I BLOW YOUR FUCKING HEAD OFF, WILL THAT BE RELATIVE??!" Érdekes volt. Jelentettük az academic directornak hogy talán revisingolhatnák a tanítási módszereit. Végül 7.7-es átlaggal zártam a szemesztert, valamint átmentem az 1. félévben megbukott micro 1-en, szóval az átlagom 6.4, 7.2, 7.7 szemeszterek után stabilizálódott egy 7.1-re.
Anastasia
Ebben a szemeszterben ismertem meg jelenlegi egyik legjobb barátnőmet, Anastasiat is, aki cserediákként volt nálunk Moszkvából. Az egyik első előadáson egymás mellé keveredtünk tök ismeretlenül, odafordult és megkérdezte, hogy "Hi, I'm new here and don't have many friends. Do you want to add me on facebook so we can hang out later?". Gondoltam oké, this girl has some guts, de aztán végülis felvettük egymást facebookra, és mivel az én összes kötelező tárgyam megegyezett az ő választottjaival, hamarosan csoportmunkákat is együtt csináltunk és összejárkáltunk sulin kívül is.
Párizs
November elején ünnepeltük 1 éves évfordulónkat barátommal, egy párizsi hosszú hétvége keretében. Bredából találtunk buszt, ami 55 euróért oda-vissza megoldja az utat Párizsba. Hát, az út olyan is volt. Egy éjfélkor induló, rettentő tömött busz leghátsó ülésein kaptunk helyet (Amszterdamból indult eredetileg, és gondolom már ott tele volt), egészen Brüsszelig ott nyomakodtunk, amíg le nem szálltak ott páran és előrébb tudtunk ülni rendes 2-es ülésekbe. Ezenkívül a sofőr óránként tartott szünetet benzinkutakon (ez a 6 órás út alatt 5 szünetet jelent...), ami nem is lenne vészes, legalább nem kell kényelmetlenkedni, ha valakinek a mosdóba kell mennie, na de a sofőr minden egyes szünetkor ahogy megállt a busz elkiáltotta magát, hogy PAUZE, nem számított, hogy hajnali 3-4-5 óra volt és a busz nagy része aludni próbált volna...
Mindenesetre megérkeztünk reggel 6 körül Párizsba, és onnantól már midnen szép és jó volt, nem mennék bele részletekbe mert akkor aztán tényleg sosem érek ennek a bejegyzésnek a végére, beszéljenek inkább a képek.
Louvre még reggel 7 körül
Első párizsi reggelink, amiért 40 eurót (!!!!!) fizettünk. Utána inkább vettünk a szupermarketben croissantot.
Káosz a Diadalív tetejéről
Champs-Elysées
Eiffel-torony tetején
Katakombák
Moulin Rouge
Exchange?
November elején volt a csereprogramokra való jelentkezési papírok leadási határideje. A cserefélév itt az 5., azaz utolsó előtti szemeszter, amire a 3. szemeszterben intézik a jelentkezéseket.
Egész évben azon rágódtam menjek/ne menjek, ha igen hova, ha igen miből, stb stb. Ha elmegyek ugye, akkor ki kell lépnem a munkából (és akkor még nem tudtam annyira biztosan, visszavennének-e később. Mostmár tudom, hogy visszavettek volna.), szünetre kell tennem az összes támogatást amit kapok, beleértve a stufit amiért annyit szenvedtem akkor csak 1 éve, nem beszélve persze arról, hogy nyilván cserediáksága alatt az ember nem pont dolgozni akar (már ha tud egyátalán pl vízum vagy nyelvismereti okok miatt) szóval miből tartom akkor fenn magam 4-5 hónapig.
Végülis beadtam a jelentkezést, top 3-at kellett megjelölni, nekem ezek Bangkok, Madrid és Moszkva voltak. Ázsiába húzott a szívem, és úgy hallottam Bangkok relatíve elég olcsó, így gondoltam majd még átszámolom, van tartalék pénzem a nyárról, még össze is jöhet. Madridba spanyolul tanulni akartam menni, meg mert ugye az Erasmus-ból csurran-csöppen oda valamicske, Moszkvába pedig természetesen Anastasia unszolására álltam rá, meg mert egy bilaterális egyezmény alapján oda is volt ösztöndíj.
Végül aztán deemberben jött a döntés, hogy megkaptam Bangkokot. Először örültem, Bangkok, először Ázsiában és egyből 5 hónapra, jó lesz, szép lesz, stb. Aztán ahogy teltek a hetek, egyre inkább elbizonytalanodtam. Január közepéig volt idő elfogadni az egyetem által megajánlott helyet, én meg csak halogattam, halogattam az elfogadást... Azon a ponton nem volt még annyi pénzem, hogy meg tudjam állni a helyem mindenféle kereset nélkül 4 hónapig (akármilyen "olcsó" is Bangkok állítólagosan), és egyre csak az járt a fejemben, hogy mi lesz ha utána visszajövök... Felélt tartalékokkal, párszáz euróról kezdhetek újra majd mindent, a támogatásokra jelentkezéstől kezdve a munkakeresésig, és mindezt arra az 1 utolsó szemeszterre... Végül január közepén, pár nappal a megerősítési határidő előtt, visszamondtam az ajánlatot, és úgy döntöttem itt maradok Tilburgban. Nem kötelező az exchange ebben a programban, aki akar maradhat (kb 40% tesz így), és csinálhat mindenféle választott tárgyakat itt.
Aruba
A karácsonyt és az új évet a barátom családjánál töltöttük Arubán. Aki nem tudná, Aruba ugye a Karib-tengeren lévő Holland Antillák egyik kis szigete, a Holland Királyság része. Szóval 2015. decemberében másodszorra repültem át az óceánt, és Amsterdam - New York - Aruba útvonalon immár Közép-Amerikát is kihúzhattam a bakancslistáról.
Erről a nyaralásról bővebben nem írnék, klasszikus napsütés, tengerpart, sok úszás, sok napozás, rengeteg latin-amerikai kaja (Santiago anyukája ugye kolumbiai) jellemezte az ott töltött 2 hetet. Életemben először snorkellingeltem is, nagyon élveztem, tehát NAGYON NAGYON, mindenféle halat és tengeri sünt és az összes többi herkentyűt megnéztem vagy 100x a helyben vett pro kis pipa+búvárszemüveg kombómmal, szóval talán ezeket a snorkellingenlős délutánokat sajnáltam a legjobban otthagyni mikor haza kellett jönnünk.
Röviden ennyi volt tehát a harmadik szemeszter, gyorsan telt, szerettem, would do it again.
