Szóval ahelyett, hogy megpróbálnám behozni az elmúlt idők bejegyzéseit, inkább egy összefoglalós, visszatekintgetős nosztalgiázós valamit próbálok ma összehozni, hiszen nemsokára vége a tilburgi fejezetnek az életemben, úgyhogy méltóképp szeretném lezárni. (Na mivel ez eléggé előre a medve bőrére ivás jellegű, inkább lekopogom, mivel még hátra van 3 vizsgám meg a szakdolgozat védés. Itt nincs államvizsga, hehehe.)
Tehát mi is történt ebben az elmúlt 3 évben.
Az a helyzet, hogy nagyon hajlamos vagyok a panaszkodásra, meg arra, hogy azt nézzem mi nincs, mit nem tudok, stb, annak ellenére, hogy tudom ez elég rossz szokás. Viszont ha belegondolok, hogy honnan kezdődött minden és jelen pillanatban hol vagyok, akkor az eléggé ki tud lendíteni ebből a rossz szokásból.
Tehát, egy bőrönddel, 800 euróval és kb 5 szavas hollandtudással érkeztem az országba aupairként, majdpedig szobáról szobára költöztem Tilburgon belül, miközben próbáltam az egyetemet és a munkát valahogy egyensúlyba hozni és legalább nullával zárni a hónapot.
A harmadik félév után átköltöztem egy kis studiólakásba az egyetem mellé, ahol végre nem kellett osztoznom semmin senkivel, mind a 28 négyzetméter az enyém, saját fürdőszobával, konyhával és erkéllyel. (Fun fact: tavaly növesztettem cukkinit az erkélyen egy nagy ládában, most répám van, meg rózsáim, a nárciszok már elnyíltak. Ja, a hetediken lakom. :D) Igazából ezzel a költözéssel kezdtem el érezni a felnőtt élet súlyát, előtte a szobákban jaj-csak-fizetni-tudjak-mindent mentalitással elfoglalva annyira nem tudatosult. Barátommal béreltünk egy autót és elmentünk az IKEÁba ahol vettem ágyat, éjjeliszekrényt meg könyvespolcot meg egy halom egyéb lakberendezési dolgot amivel előtte úgy voltam, hogy hát én miért vennék ilyeneket, az a felnőttek dolga. Pár hónappal később életem első mosógépét is beszereztem, az volt a második fordulója az adultingnak. A harmadik forduló egy kis elektromos sütő és egy turmixgép személyében érkezett. :D Ezek mind azok a dolgok amiket az előttevaló énem természetesnek vett mert mindig volt a házakban amikben laktam, vagy mert a host családé volt vagy a különböző diákházakban a tulajé/valaki otthagyta.
Szóval ha egy ilyen idővonalon akarnám elhelyezni a tilburgi pályafutásom alatt lakott szobáimat, akkor talán ez lenne az:
2014 június
2015. január
2015. június
2016. február (egészen mostanáig)
Ezekmellett az elmúlt 3 évben sikerült nagyon sok különböző helyre eljutnom, amiért nagyon hálás vagyok és remélem, hogy a jövőben még több ilyen lehetőségem adódik majd, mert ugye aki nem utazik az olyan mintha csak egy könyv egy oldalát olvasná (vagy hogy van az a szólásmondás).
A hollandiai nagyvárosokat és nevezetességeket kihagyva, a következő kalandokban volt részem:
Brüsszel 2x is - egyszer barátommal egyszer pedig kedves húgommal és az ő barátjával
Párizs
Aruba (Karib-tenger)
Moszkva (Anastasiát látogattam meg egy hétre 2016. augusztusának végén.)
Marokkó (Marrakech és a Szahara sivatag)
Néhányakról tudom, hogy ha esetleg Magyarországról olvassák ezt a bejegyzést, akaratlanul is jönnek a "miből van ennek erre pénze" meg a "ja persz mert külföldön könnyű". Annyiszor megkapja az ember az ilyet, az egyik fő oka, hogy nem követem már a hollandiai magyar csoportokat a különböző közösségi médián, hogy a kijönni vágyók szitkozódnak össze-vissza ha valaki kintről meg mer szólalni, hogy ja persze mert neked ott könnyű. Hát most akkor szeretném tisztázni, hogy ha ennyire könnyű itt minden, akkor nem értem miért nincs kint már legalább a fél ország, de legfőképpen azok akik mondogatják, hogy milyen könnyű. Szóval nem, nem az. Az meglehet, hogy könnyebb mint Magyarországon, de itt sincs kolbászból a kerítés és nem vágnak hozzád ingyen pénzt.
Kijönni teljesen egyedül, munkát találni a 4. idegen nyelvedet beszélve, full time tanulni és mellette hétvégente dolgozni, úgy hogy konkrétan egy szabad napod sincs a héten, én nem mondanám könnyűnek. Viszont kifizetődő, Magyarországgal ellentétben. Ha mondjuk x a befektetett energia és y a belőle származó pénz, akkor míg itt x=y akkor Magyarországon x=0.5y. Hamár három éve közgáz modelleken keresztül szemlélem a világot.
Ezekmellett, ha naphosszat tanul vagy dolgozik az ember, annyira nincs ideje eljárni bulizni, shoppingolni meg hasonló dolgokra szórni a pénzt, úgyhogy akarva-akaratlanul is összegyűlik egy-egy nagyobb összeg amiket én ezekre az utazásokra fordítottam.
Ezekmellett persze tanultam is, hiszen elvégre azért vagyok itt kint. A jelenlegi átlagom 7.2 és még 4 tantárgy meg a szakdolgozat van hátra. A szakdolgozatom témája az afrikai kisvállalkozások feketepiacon való működését boncolgatja, eléggé szenvedek vele, de csak meglesz a végén (ismét lekopogom, még jó hogy az íróasztalom ilyen szép kemény fa).
És akkor most... hogy hogyan tovább?
Az itteni bsc-mmel viszonylag könnyen felvettek az Amszterdami Egyetem Fejlesztésközgazdaságtan msc-jére, szóval szeptembertől ott fogok tanulni még egy évet, és azt hiszem ezzel zárulnak a tanulmányaim. Még gondolkodok, hogy elmegyek a mester 1 éve után fél évre csereprogramra, mert nem akarom kihagyni az Erasmust mint lehetőséget ha már van (az európai identitásom nem engedi haha), viszont mivel az már nem lenne része a programnak, csak egy extra félév, így még át kell gondolnom a vele járó pozitívumokat és negatívumokat.
Végül pedig a Magyarországgal való kapcsolatommal szeretném zárni ezt a bejegyzést.
Felötlött sokszor bennem az ötlet, hogy na hazaköltözök a bsc után. Volt hogy hosszabb időre gondoltam, volt hogy fél év szakmai gyakorlatra (mondjuk ilyet tuti nem találnék fejlesztésközgáz terén mivel otthon nem nagyon vannak ilyen szervezetek), egy évet dolgozni, esetleg mestert otthon csinálni (a CEU-n... hát ez már nem fog össze jönni azt hiszem...). Augusztus 16-án lesz 5 éve hogy elköltöztem az országból és néha kihagy egy dobbanást a szívem mikor emlékeztetem magamat erre.
Az a helyzet, hogy eléggé elvesztettem a kapcsolatot a magyarországi valósággal, és néha nem tudom, hogy azért-e mert otthon sosem voltam önellátó és nem dolgoztam full-time, vagy azért mert itt kint élek és változtak a dolgok az elmúlt 5 év alatt. Valószínűleg valamilyen szinten a kettő kombinációja.
Innen kintről nézve sokkal szebb az otthoni élet, főleg mikor felfedezek ilyeneket, hogy otthon is lehet kapni avokádót meg makrélát, esetleg, chia-magot amikről azelőtt otthon sose hallottam és azt hittem csak itteni különlegességek. Elképzelem, ahogy otthon lakok és a körúton villamosozok és délután beugrok a Nagyihoz egy kis levesre meg sütire... Csak aztán eszembe jut az is, hogy valószínűleg nem ez az életszínvonal lenne ha otthon dolgoznék... Mikor hallom barátaimtól, húgomtól, hogy a budapesti ingatlanpiacot is hogy kicsavarta a CSÓK (amiről azt hittem, hogy valami szólás-mondás mikor húgom először mondta, de már tudom, hogy a Családi- és Otthonteremtési Kedvezmény!!) meg az Airbnb, szóval elig lehet normális lakást találni, akkor én inkább elvagyok itt a hetedik emeleti répáimmal. (Bár megjegyzem Amszterdamban sem lesz sokkal rózsásabb a helyzet, már most hajamat tépem az ottani ingatlanáraktól és hogy milyen kicsik a szobák/lakások.) Aztán a fizetések, közhangulat, stb.
Úgyhogy azt hiszem Magyarország megmarad nekem egy kis dobozba zárva szívemben ilyen romantikus kis álomképnek, és egyelőre maradok itt. Legalább még egy évet. Utána meg meglátjuk merre visz a sors az msc után. :)
