Első félév

Hello internet ismét! És hello ékezetes betük, mivel eddig ráfogtam arra a nem írást, hogy még ha magyarra is váltom a bevitelt az amúgy angol kiosztású billentyüzetemen, a már jól megszokott y es z felcserélődnek ami rettenetesen idegesítő tud lenni. DE ma megtaláltam, hogy lehet qwerty magyart írni, így habár hosszú ü-m még mindig nincs hacsak nem copy-pastelem, és a nulla helyére betolták a hosszú í-t, azért már elfogadhatóbb a szöveg kinézete ékezeti téren.

Szóval most, hogy örülünk hogy végre Dóri is megtanulta kezelni a számitógépet de miért van új post hirtelen 1 év után?? A héten kétszer kaptam meg ismét, hogy mennyire inspiráló a történetem, sőt, valaki rám is irt, hogy a blogot miért hagytam csak úgy abba. Aztán most épp olyan kedvem is van, hogy irjak.

Az egyetlen dolog amit nem tudom hogyan fogok bepótolni, az a hiányzó bő egy év ami az utolsó aupair hónapom és a mai nap között eltelt. Azt hiszem megpróbálom 2 nagy részre lebontani, első és második félév mivel elég nagy választóvonal volt a január elseje, és nem csak az új év kezdete miatt.

Szóval 2o14 júniusában költöztem Tilburgba, 2 bőrönddel és kb 1ooo euróval. (höhö amint mondtam nincs nullám, nem csak hipsterkedősen stilizálni akarom itt a dolgokat) Ebből olyan 5oo elment az első havi lakbéremre és a kaucióra az amúgy miniatür szobámnak egy másik 4 holland által lakott diákházban.
A munkakeresés nem ment a legfényesebben. Először is a hivatalos adószám kiküldése 2 hét volt (ezidőre inkább leléptem amúgy Magyarországra, mivel olcsóbb volt otthon kajálni mint itt... komolyan), aztán pedig hát nyár, minden diák persze a szünetben akar dolgozni stb. Valami csoda folytán viszont aztán 3 hét pánikszerü keresgélés és önéletrajzküldözgetés után 1 nap alatt felvettek 2 helyre is. Az egyik egy hotel volt Gilze-Rijenben ami kb 1o km Tilburgtól, a másik egy bár Tilburg központban. A bárba mentem el végül, habár csapnivaló felszolgáló voltam és a holland se ment olyan nagyon jól, valahogy elvoltam azért mégis.

 

(első szobám)

(a bár)

Jelentkeztem az állami támogatásra, ami viszont mint utóbb kiderült hónapos feldolgozási idővel zajlik, szóval az augusztus, szeptember, október, november arról szólt, hogy havi kb 5oo eurót kerestem és olyan 65o volt a kiadás. Novemberben még ehez hozzájött a biztosítás amit visszamenőleg is kifizettettek júniustól, mivel a 4 hónap türelmi idő nem azt jelenti, hogy addig még használhatod a magyar biztosítást, hanem hogy ha 4 hónap után még mindig nincs holland akkor megbüntetnek. De ha a 3. hónap 3o-án nyitod a biztosítást, akkor is az elejétől fizetsz. Hát a holland biztosítás megér egy misét, semmit nem fizet de te fizess, havi 85 eurót az ALAPCSOMAGÉRT amiben nincs fogászat, nőgyógyász és egyéb specialista, aztán inkább sétálj haza ha elüt az autó mert egy kórházi éjszaka 25o euró, gipsz meg kb 5ooo.

Lényeg a lényeg, a decembert totális anyagi csőddel inditottam, és erre tetőzött még az is, hogy a hónap első hetében kirúgtak a bárból.
4oo euróval tartoztam egy barátomnak, kb 15o volt a számlámon és elvesztettem a munkámat. Fogalmam sem volt hogyan oldom mindezt meg, hazafelé biciklizve a báros főnökömmel való elbeszélgetésből azon csodálkoztam, hogy miért nem sírok. Minden széthullani látszott, vizsgák a nyakamon voltak, tartozást halmoztam fel, valamiből kaját kellett volna venni és épp ki is rúgtak. Aztán hazaérve elgondolkodtam, és arra jutottam, hogy akkor munkakeresés reset, és majd akkor sírunk ha minden cuccommal együtt vert seregként repülök Magyarországra.

Másnap, literally kibaszott MÁSNAP jött az e-mail a DUO-tól (mellesleg talán ezt jobb ha most felvesszük a szótárba: a DUO a holland oktatásügyi minisztérium), hogy megítélték a támogatást, sőt, kifizetik azokra a hónapokra is visszamenőleg amikor jogosult voltam csak a papírjaim még feldolgozás alatt voltak, aka 85o euró repül a számlámra hamarosan.
Komolyan mondom, ez akkora filmbeillő fordulópont volt, hogy az hihetetlen, szóval úgy mentem haza karácsonyozni, hogy habár munkám nem volt, tandíj és lakbér ki volt fizetve, így januárban csak az új munkahely miatt kellett aggódni.

Meghatározó események amúgy a konstans pénzügyi hullámvasúton kívül az egyetemi TOP-week (gólyahét, csak normálisabb mint otthon - pl actually megmutatják hogy müködik az egyetem számítógépes rendszere, a városban körbevezetnek, persze van ivászat meg feladatok mint egy rendes gólyatáborban viszont nem kúrják végig a lányok a fél szakot és nem keltenek fel hajnali 5-kor pálinkázni), az international beer cantus és egyik kínai csoporttársunk bbq házibulijai voltak.

Novemberben kezdtünk randizni barátommal akivel jelenleg is együtt vagyunk immár több mint 1 éve. Santiagonak hívják, cirka 2 hónappal idősebb nálam, és habár kolumbiai születésü, a Holland Királyság fennhatósága alá tartozó Arubába immigrált az anyukájával, így érdekes módon habár hollandul kb úgy beszél mint én, mégis állampolgársága holland.

 

(első közös képünk)

Barátnőim, a bolgár és az indonéz lány akikkel első szemeszterben sülve-főve együtt voltunk, miután megbukták a vizsgák nagy részét és el lettek tanácsolva az egyetemről (az itt a szabályzat, hogy az első évben 1o-ből max 3 vizsgát lehet megbukni, különben ún. negative binding study advice-t kapsz ami azt jelenti nem folyathatod a szakot. Na hát ők ezt kapták.), inkább úgy döntöttek, hogy nem beszélnek velem többet. Ez kicsit érdekes pofon volt, és második félévre jóformán egyedül maradtam, leszámítva Santiagot.

(az indonéz és a bolgár lány respectively)

 

az első hetek sokkja után volt egy ilyen "ha érted, valamit nem jól csinálsz" mondásunk :D

(egy nagyon komoly /téves/ tüzriadó után)

(folyt. köv.)