Utolsó hónap aupairként

Visszaolvastam Kanadát. Aztán Hollandiát. És rájöttem, hogy akármennyire is egyfolytában a blog feladásán vagyok, később meg fogom bánni, ha nem írom. Úgyhogy megpróbálom behozni az elmúlasztott heteket, aztán egy kis stílusváltás fog következni, meg blogösszevonás amit már láthattatok is, és remélhetőleg nyáron felkapom megint a történetem fonalát.
A blogösszevonást azért csinálom, hogy összeálljon az egész külföldi történet eggyé. Majd át fogom taggelni is a bejegyzéseket ha egyszer lesz hozzá kedvem, hogy valami tematika legyen benne, meg lesz itt mindenféle jóság. Addig is WARNING: A dorieaucanada.blogspot.com meg fog szűnni úgy 1 héten belül, a bejegyzések át lesznek másolva erre az oldalra, aminek a neve szintén meg fog változni, csak még nem tudom mire.

Na de szóval, így röviden tömören írnék első körben az utolsó aupair hónapról. Amilyen rövid időtartam volt, annál tartalmasabb az a pár hét. Aktívan belevetettem magam ugyanis a szobakeresésbe, valamint Anyukámék is meglátogattak Rotterdamban.

A szobakeresés részét el lehet olvasni oldalt az újdonsült "Minden a szobakeresésről" linken, szóval erről nem is szólnék most sokat. Annyit talán, hogy a szoba amit végül találtam, az egyetemtől kb 5 percre van biciklivel, 4 holland lakótársam van, 3 fiú 1 lány, mind egyetemisták, van aki alapképzésen van aki mesteren. Elég picike szoba, csupán 9m2, viszont olcsó (€263/hó rezsivel), szóval a célnak egyelőre megfelel. Viszont mondtam mindenkinek aki meg akar látogatni úgy kell aludnia hogy a feje az íróasztal, a lába meg az ágy alatt lesz. :/ BOCSÁNAT. x)

Anyáék látogatását pedig inkább képekben mutatnám be, mivel csináltunk vagy ezret.

Erasmusbrug Anyukámmal

Anyuékon kívül egy régi jó barátom akit szerintem bátyámként emlegettem eddig mindkét blogon is jött, szóval így négyen hódítottuk meg az országot - itt épp Euromast!

A torontoi CN Tower a legmagasabb!

Tradicionális holland kaja - nyers hering hagymával. Egyébként nagyon finom!

Unilever székház

Rotterdam városháza

Madurodam

Dam tér a Madurodamban :D

Erasmusbrug Madurodamban

Hier niet poepen aub - azaz kérem ne szarjanak ide. Azt hiszem kutyásoknak volt kirakva, csak így kicsit meglepő volt a lépcsőn felfelé, hogy.. hát na.

Hoorn félmaraton! Végre szüleim is láthattak akcióban.

1:53:31-el új egyéni rekordot döntöttem. 

Hoorn kikötő

Ki van még itt?

1 hónap. Egészen pontosan ennyi ideje írtam legutoljára. A blog statisztikája viszont még MINDIG konstans látogatottságot mutat szóval vázlatosan összeszedem mik történtek az elmúlt 31 nap alatt, megtűzdelve a szokásos random dolgokkal. Például azzal, hogy a host kislány épp egy órája üvölt magán kívül és már nem tudom mit csináljak hogy elvonjam a figyelmem. Félelmetes.

Szóval április 7-én, a választásokról írtam utoljára.
Mi történt azóta? Vérbeli holland körülményekhez aklimatizálódottként most leakasztom a falamról a naptáramat (a hollandok imádnak időpontokat megbeszélni és minden tennivalójukat egy naptárba feljegyezni) és visszalapozok.

O Március 27 - április 9 közt a szülők megjárták Curacao-t, a nagymamival ketten tartottuk a frontot 2 héten keresztül a kölyköknek. Pozitívum: a nagymami eszméletlen arc, hihetetlen sztorijai vannak és végig olyan érzésem volt, hogy ő jobban osztja az én értékrendemet, mint pl a szülők.

O Április 12-én lebetegedtem, ami azért említésre méltó mert kb sosem betegedek le, most viszont sikerült a kölyköktől elkapnom az iskolában végigmenő hányós vírust. Hányni csak egyszer hánytam mondjuk, de 1 napig olyan lázas voltam, hogy konkrétan végigaludtam a napot. Mivel semmiféle gyógyszert nem szedek, így a lázcsillapító kiesett, a csuklómra illetve bokámra csavart vizes zoknikkal próbáltam hűteni magam. Felkelni annyit voltam fent, hogy a ruhákat átvizezzem, azon kívül végig aludtam a napot, én nem tudtam, hogy lehetséges ennyit aludni egyszerre, de tényleg. Utánaolvastam, állítólag a "fizikailag aktív" embereknél általában 1 nap alatt lemegy a láz, hát az hiszem átmentem a teszten és fizikailag aktívnak számítok, mivel másnapra nyoma sem volt a láznak. :)

O Április 13-án, örülgetve, hogy végre nem vagyok lázas, kimentem a rotterdami maraton célvonalához. Mivel általában futni megyek versenyre, egész fura érzés volt most a kordon túloldaláról figyelni az eseményeket, de persze jó értelemben. Épp láttam beérni az utolsó 10k futókat a söprű busszal a nyakukban, valamint a maraton elsőt, aki persze valami etióp pasas volt, 2 óra 5 perces idővel (!!!!!!!!).

O Április 19-én kinyitott a Forever 21 Amsterdamban. VÉGRE. Úgy volt meghirdetve, hogy reggel 10-kor nyit és az első 500 vásárlónak 21 eurós ajándékutalványt adnak. Hát Barbival erre jól rá is készültünk, csak aztán kiderült, hogy a vonat amivel menni akartunk, directben először Schipolra megy (az amsterdami reptér), ezért 10 euróval többe kerül a jegy mint ami normálisan lenne. Úgyhogy kb fél órával későbbi vonattal kellett mennünk, így 8 helyett csak 9re értünk oda, és addigra már vagy 1000en felsorakoztak a bolt előtt. De komolyan. Hülye fanatikusnak éreztem magam felsorakozni, de hát ha már feljöttünk..
Vettem egy ruhát meg egy felsőt, mert azért mégiscsak FOREVER 21 (<3) aztán kimentünk Barbival lazulni a Rijksmuseum melletti parkba.

O Valamelyik random napon Mylene egyik újságjában ilyen "minden napra egy bölcsesség" szerű naptárat vágtunk ki és raktunk össze, pár kedvencem:

"Sose próbálj egy vitát dühösen lerendezni. Ez olyan, mintha a zuhany alá mennél szárítkozni."

"A szex és a szerelem között az a különbség, hogy a szex csökkenti a feszültséget, a szerelem okozza."

"A kommunikációs problémák ott kezdődnek, hogy nem azért hallgatjuk meg a másikat, hogy megértsük, hanem hogy válaszolni tudjunk."

O Április 26-án megünnepeltük a Koningsdag-ot, ami a holland király születésnapja, na jó igazából a 27 a születésnapja de ha az vasárnapra esik akkor az ünnep szombaton tartandó. Nem tudom miért. Na de a lényeg, hogy ilyenkor egész Hollandia narancssárgába öltözik (a királyi család neve Oranje-Nassau, oranje = narancssárga, ezért itt ez a nemzeti szín) és partyznak.

O Szintén április 26-án kezdődött a Meivakantie ami egy 2 hetes random szünet május elején, ennek vagyunk most már a második felében, hát... Hosszú volt az biztos...

O Május 3-án Tilburgba mentem, egy last minute elhatározásból Model United Nations-re. Aki nem tudja mi az, nézzen utána, a lényeg, hogy nem mint képviselő hanem megfigyelő mentem, szóval sokat nem tettem hozzá a dologhoz, viszont érdekes volt látni más egyetemistákat, akik hasonló érdeklődéssel próbáltak olyan problémákat megoldani amiket én is szívesen tanulmányozok.

O Végezetül május 4-én, azaz múlt vasárnap pedig felutaztunk Mylene-el a Wings for life world run-ra Assenbe, ami Észak-Hollandia Drenthe nevezetű provinciájában található, és 2 és fél óra tőlünk vonattal.
Az ötlet a következő: a nevezési díj egészét a gerincvelő sérülésben szenvedők gyógyításának kutatására fordítják, a szervezők önkéntesek, a goodie bag felajánlásokból van fedezve. A világ 35 különböző pontján egyszerre indult 35 397 futó, tehát van ahol éjszaka, Hollandiára pont a déli 12-es indulás esett.  A táv nincs kiszabva, viszont a futók után indul egy kocsi, ami ha elhalad melletted, a chiped deaktiválódik, és annyi a távod. A nyertes az, aki a legtovább tud "elfutni" a kocsi elől.
Engem 18.16k-nél kapott el, 1:41:31 idővel, a nyertes (természetesen egy etióp fiatalember) 78.58 km-t tett meg, Ausztriában. A verseny után shuttle buszok szállítottak mindenkit vissza a csarnokba ahol nagy kivetítőkön a még versenyben lévőket mutatták a világ minden pontjáról.
Nagyon jól éreztem magam, részese lenni valami nagynak, úgy futni, hogy most Svédországtól kezdve Tajvanon át Amerikában is ezrek futnak ugyanezért a célért, ugyanilyen bib-el, ugyanúgy a kocsi elől... Nem utolsó sorban pedig, 3 millió (!) eurót (!!!) gyűjtöttek össze világszerte a futók ezzel az akcióval.

3 hét és költözök egyébként, holnap megyek megnézni 2 szobát, meglátjuk mi lesz a Dóri vs hollandok meccs vége.
Egyelőre ennyi, ja még itt egy selfie, csak hogy tudjátok ki írogatja ezeket a véget nem érő hülyeségeket. :)

Választások 2014

Először nem akartam politizálni ezen a blogon, de aztán rájöttem, hogy tudjátok mit? Egyrész az én blogom, azt írok rá amit akarok (már amúgy is régen túllépte a tartalom a külföldön élés bemutatását), másrészt mivel egyike vagyok az elmúlt 2 évben hanyatló ország miatt kivándoroltaknak, nyilván obvious, hogy melyik pártnak nem vagyok szavazója.

Szóval elmentem tegnap Hágába szavazni. Mert átjelentkeztem ám, meg átvonatoztam €9.70-ért aztán szépen átsétáltam a fél várost a nagykövetségig. Mondanom sem kell amilyen emocionális maszlagok rámtörnek néha, már szinte könny gyűlt a szemembe a sok környéken parkoló magyar fehér rendszámos magyar autó láttán (a holland rendszámok sárgák, mint otthon a taxi). Aztán végre magyar szó, jó napot kívánok, erre tessék, stb.
Íme egy kép a konzulátusról:

Hát jó, nem egy fényűző pompa, és Hága kicsit kertvárosibb részén van nem a belváros forgatagában, de szerintem szép kis épület.

Szóval szépen leadtam a szavazatomat aztán még kicsit kóvályogtam a városban magyar zenéket hallgatva és azt flash-elve hogy igazából nem is itt hanem valahol Pesten sétálok (az úton vissza a vonatállomáshoz több magyar sétált velem szembe mint holland). 

Aztán hazajöttem és megdöbbenve figyeltem az eredmények alakulását. Azaz, megdöbbenve? Inkább az a megdöbbentő, hogy megdöbbentem. Mert nem kellett volna. 

Részleteiben nem mennék bele, hogy kire szavaztam, a lényeg, hogy nem Fidesz de nem is Jobbik. Egy ilyen szinten szélsőjobbos pártnak nemhogy Magyarországon de Európában nincs helye szerintem. 

Egy ideje mindenki aki kérdezte kire és miért szavazok, annak azt mondtam, hogy én nem várok gyökeres belpolitikai változásokat otthon. Nincs jelenleg olyan párt aki ezt megvalósítani tudná vagy leginkább akarná. Ez a rossz a magyar politikában, hogy az ember nem a jóra hanem a legkisebb rosszra szavaz. Szóval akkor miért is szavazzak? Hát marad a külpolitika, azon belül is az EU ügye. 

Olvastam pl a Jobbik programjának EU-ra vonatkozó részét. Ezek nem viccelnek. Nagyon nem.

"Magyarország jövőjét - Norvégiához, Svájchoz és Izlandhoz hasonlóan - az Európai Gazdasági Térségben, kapcsolatrendszerünk átalakításával, egyoldalú euroatlanti függésünk megszűntetésével képzeljük el."
Aha szóval lássuk csak. Norvégiához, Svájchoz és Izlandhoz hasonlóan? Nézzünk előbb egy kis statisztikát.

	GDP per capita	Munkanélküli arány
Norvégia	$ 55,398	3.6
Svájc	$ 45,999	2.9
Izland	$ 41,739	4.5
Magyarország	$ 19,836	10.5

Tehát Magyaország amint látjuk teljesen egy kategória a fent említett három országgal, így simán megengedhetjük magunknak, hogy EU-n kívül, saját kapcsolatrendszer kialakításával zsonglőrködjünk. Végülis a támogatásokra sincs szükségünk ami évi 3-4%-át adja a GDP-nek.

Szóval ezért mentem el szavazni. Mert nem akarom pár éven belül esetleg szép piros csillagos útlevéllel találni magamat amihez egy Putyin posztert is mellékeltek meg egy ingyen térképet Paks II-ről. De most komolyan, ha kiválnánk az EU-ból mi lenne? Mi lenne azzal a rengeteg határátkelővel akiknek hirtelen annyi joguk lenne az adott európai országban tartózkodni mint egy brazilnak vagy kínainak? Mi lenne ha az egyetemisták tandíja hirtelen megugrana 1900 euróról 6000-re egy évben? 

És mindezek ellenére, a birka magyaroknak elég volt egy négyes metró, egy "rezsicsökkentés" (ami amúgy a világpiaci áraknak köszönhető és nem a kormánynak - barmok) meg pár elszórt szép szó a határon túli magyarok fontosságáról, és voilá. Fidesz ismét, akik meg valamilyen módon mégsem dőltek be az ő propagandájuknak, azok szaladtak a Jobbikhoz, mondván Orbánt utálom, Gyurcsányt utálom, marad a Jobbik. Nem számít, hogy kicsit szélső jobboldali, kicsit antiszemita, de a miénk, let's give it a try.

Titokban abban reménykedtem, ha most sikerülne a kormányváltás, egyetem utánig talán kicsit helyrerázódnának (de legalább tovább nem romlanának) a dolgok és akár haza is mehetnék. Aztán a Fidesz 45% meg Jobbik 21% olyan ívvel hajította ki az ablakon ezt a reményemet mint annak a rendje.

De az a legrosszabb, hogy minél többet foglalkozok ezzel, minél több rossz hír jön, minél több magyar médiát/tumblr-t/zenét szívok magamba, annál inkább haza akarok menni.

Úgyhogy most nézzétek el nekem, hogy a bejegyzés további részét telespammelem a kedvenc budapesti helyeimmel.

Bezony, bezony, ez én vagyok barátnőmmel, majdnem négy éve.

mert én is Blaha Lujza téri voltam bizony

hiep hiep hiep HOERAAAAA!!

Hogy miért?
Mert FELVETTEK A TILBURGI EGYETEMRE!!!!!!!!!!

Egy ideje éreztem, hogy ha megjön az e-mail Tilburgból, az valami teljesen váratlan pillanatban lesz, amikor csak úgy unottan csekkolom a hotmail-t és nem is gondolok rá. És hát persze így lett.

Fél1 körül elindultam ma futni a királyságos új cipellőimben, 10k körülre terveztem, ami aztán 16 lett, úgyhogy elégedetten zuhanyoztam meg minden, még az sem zavart, hogy nem volt időm megmosni a hajam mert zuhany után rögtön kellett mennem a suliba a kölykökért biciklin. Szóval épphogy volt 5 percem lerogyni a székemre egy kicsit indulás előtt, válaszolni pár whatsapp üzenetre, és persze megszokásból csekkolni a hotmailt.

Ahogy görgettem le, látom, hogy jött egy ilyen tárgyú e-mail, hogy "You've been invited to join the Tilburg School of Economics - Class of 2017 facebook group". Na akkor megdobbant a szívem, ahogy pedig görgettem tovább a rákövetkező e-mail "Good news from Tilburg University" volt. :D Bírom ezt a direkt megfogalmazást, nem volt időm mini szívinfarktusra amíg betöltött volna az e-mail hogy elolvassam most akkor felvettek-e vagy sem, már a tárgyban közölték, hogy GOOD NEWS. (Vajon akiket nem vesznek fel, azoknak Bad news-t írnak? :( )

Szóval először csak 5 másodpercig kb meredtem a telefonra aztán visszafojtott sikongatások közben háromszor körbeugráltam a szobámat, majd leszaladtam a nappaliba és a lakástelefonról (mert persze a prepaidemen megint nincs pénz) felhívtam nagymamámat és anyukámat.

Úgyhogy wííííí meg wáááá és már csatlakoztam is a facebook csoporthoz, AKKORA vegyes társaság, te jó ég. Indonéz meg bolgár lányok, meg holland srác aki Balin járt középiskolába, meg észt lány aki Thaiföldön nem is tudom mit csinált... Egy nagyon pici hangocska megszólalt a fejemben, hogy ezek közé én hogy kerültem be vajon, de hát majd meglátjuk. :D

Addig is HOERAAAA ahogy a hollandok mondják, szeptembertől here I come, Tilburg University!!

Szórjuk a pénzt március

I don't often shop, but when I do... akkor a 2 voor 1€ mangótól kezdve a plüss baglyon át a Dalai Lama spirituális könyvéig mindent veszek. Ez történt múlt hétvégén, egészen pontosan.

Na de ne szaladjunk ennyire előre, azt hiszem tartozom az elmúlt jópár hét beszámólóival is, hogy meglegyen az előzmény. Mivel az utóbbi hetekben csak az egyetemi problémáról írtam, azt hiszem ezúttal azt félreteszem (meg nincs is amúgy semmi fejlemény egyelőre) és írok minden másról.

Először is jól elkezdtem mostanában piacozni. Akkora olcsó dolgokat lehet kapni, hogy már egyenest fan lettem. 3 avocadot 1€-ért, 2 mangot 1€-ért, 2 doboz áfonyát 1€-ért... Oké, szombat délután olyan 3 felé kell menni, mert 4 körül zár a piac és akkor kezdenek mindent leárazni. De amúgy sem drága az egész. Barbival meg másik aupair barátnőmmel Jennával mentem eddig, folyton azon röhögtünk, hogy "találd meg a külföldit" mikor a nagy halas pultok előtt állunk és visítozunk hogy ÚRISTEN AZ OTT EGY POLIIIIP?? hahah Hát polipról pont nincs képem (amikor volt nálam fényképező még azon is leragadtunk hogy úristen az ott kagyló), de ezek vannak:

Ezek sliptong-ok, szombatonként ezt szoktunk enni itthon, mivel Bart szeret piacozni és mindig hoz. Már egyenest hiányolom ha valamiért nem ez van hétvégén. lol

Aztán, könyvek. Szóval ahogyan ismertek (már amennyire egy blog alapján meg lehet ismerni valakit), én vagyok az az ember aki mindent és semmit akar egyszerre. Azt hiszem az agyam tökéletes példája annak, amit a buddhisták "monkey mind"-nak neveznek, egy perc alatt hihetetlen mennyiségű ötlet meg gondolat fut át az agyamon, így van pl hogy egy óra leforgása alatt rákeresek, hogyan lehet futócipő láb-modell munkát kapni (nem vicc), világgazdasági híreket olvasok, elhatározom hogy ettől a szent pillanattól kezdve vegetáriánus leszek, meg hogy levágatom a hajamat másnap. Ezekből az ötletekből amúgy nagyon kevés valósul meg, így általában véve olyan érzésem van, hogy mindent és semmit csinálok egyszerre. Elég frusztráló, mivel eredménye nincs, és ez néha eléggé le tud törni. "Annyi mindent csinálok, mégsincs semminek kézzel fogható eredménye."

Emlékszem egyszer, olyan 14 éves korom környékén kivettem egy könyvet a könyvtárból ami az Iszlám főbb nézeteit és gondolatmenetét tárgyalta. A szüleim persze csak néztek, hogy miért olvasok én ilyeneket, anyu meglepődve, apu meg kicsit rosszallóan, mivel az ő oldala a családnak erősebben tartja a keresztény szokásokat, mint anyukámé. Később, 17 éves korom körül, egyik legjobb barátnőmmel tanulmányoztam Jehova tanúinak tanításait, mivel az ő családja ehez a felekezethez tartozott. (Itt kérnék mindenkit, hogy dobjátok el az előítéleteiteket Jehova tanúival kapcsolatban, mert egyébként a kereszténység különböző ágai közül szerintem a leglogikusabb. Amennyiben meg nem érdeklődtök ilyesmi iránt, azt kultúráltan is lehet közölni az ajtóban, mivel ezek az emberek nem gőzölős porszívót vagy német acél késkészletet akarnak profit céljából rátok sózni, csupán azt teszik amivel a hitük szerint neked segíthetnek. Bunkó módon beszólni és megalázóan elküldeni őket olyan, mintha leköpnéd az embert, aki felajánlja, hogy segít cipelni a nehéz táskádat.)

Mindezek ellenére a vallás nekem mindig olyan dolog volt, amit így gondolatban betettem szépen egy zárható ládikóba és felvágtam a padlásra. Minden alkalommal, ha elgondolkodtam, miben is hiszek, hiszek-e Istenben egyátalán, akarok-e bármilyen felekezethez tartozni, oda jutottam, hogy nekem ez túl bonyolult, nincs időm ilyesmire (lol?) és különben is megvagyok nélküle.

Mostanában viszont elkezdtem pl üzenetezni egy egyiptomi sráccal aki készséggel válaszol az Iszlámmal való összes hülye kérdésemre, valamint beiratkoztam múlt héten egy yoga kurzusra amivel meg a Hinduizmussal és a Buddhizmussal kerülök akarva-akaratlanul kapcsolatba.

Egyenlőre fogalmam sincs hová fog tartani ez a dolog, mindenesetre megvettem ezt a nagy (és leárazott) buddhista enciklopédiát meg a Dalai Lama egy könyvét a mindennapokhoz. Egyébként is olyan keveset olvasok, bár ha a gépem amúgy így folytatja (óránként kap kb kék halált...) lehet pár hónapon belül gép nélkül maradok, aztán akkor majd rá leszek kényszerítve az olvasásra. Pedig szeretek olvasni. Mindig 1-2 óra olvasás után jövök rá, hogy ezt többet kéne csinálni.

Múlt héten vasárnap Hágába is eljutottam, méghozzá Jennával, aki egy dél-afrikai aupair és kitalálta, hogy menjünk el Hágába a St Patricks day festivalra. Hát a St Patricks day festival annyira nem volt impressive, úgyhogy inkább városnézni vettük az irányt, amiből pedig az lett, hogy menjünk akkor már le Scheveningenbe a tengerpartra. Ez kb egy 5km-es séta Hága központjától, és nem hiszitek el, FÁRASZTÓ VOLT. 5k-t ha futnom kell hát lol röhögve, valahol 26-28 perc között. Sétálni viszont több mint egy óra volt (ő mondjuk lassabban sétál mint én), ja meg aznap már futottam előtte egy 10k-t reggel.

Hága felhőkarcolói

ooh crap!

a holland parlament (természetesen tatarozás alatt mint az otthoni is mindig)

Hága belváros, a parlament környékén

Scheveningen!

Északi-tenger!

Természetesen odamentem, megkóstoltam tényleg sós-e, stb... Még mindig nem vagyok hozzászokva a tenger látványához. Kanadában is ilyen tengermániás voltam PEI-n. :)

Voltak ilyen kis fura szobrok a parton (meg bárok, pláza, Sea World, hotel, minden, van ám élet itt :D)

A közeli plázában - akik szeretik a Lindt csokit azoknak ajánlom: egy egész Lindt BOLT!

Van vagy 20 féle Lindt bonbon és egy dobozba saját magadnak lehet összeválogatni miket szeretnél. 

Szóval végső soron nem bántam meg, hogy elmentünk Hágába, annak ellenére, hogy a St Patricks day festival igazából hát, nem volt túl nagy durranás. Emlékszem Montréalban, Kevinnel egyszer pont akkor keveredtünk fel, mindenki zöldben össze-vissza vonultak meg mindenhol utcazene, sör, stb. Na az Irish hangulat volt. Itt, najó mutatok egy képet mi volt:

Egy FELFÚJHATÓ színpad, ahol ilyen 5-15 közötti sztepptánc tanuló gyerekek adtak elő, meg asztalok kitéve előtte a környező bárokból, ahová csak akkor lehetett leülni ha fogyasztottál. Hát jó.

Végül pedig, végre rászántam magam és elmentem új futócipőt venni. 850km körül volt már szegény Brooks-omban, ami azért elég sok, ajánlott olyan 600 körül cserélni. Viszont balfasz módjára nem a pénz vagy az odabiciklizés tartott vissza, hanem hogy végigmenjek az egész shoe fitting procedúrán, mi van ha az eladó nem lesz kedves, mi van ha csúnyán néz mert angolul beszélek majd hozzá stb... 

Aztán végül minden félelmemnek az ellenkezője bizonyosodott be:

Szóval odaértem kedvenc Dakámba, ami az a haaaatalmas sportbolt ahová néha csak nézelődni járok (kinek a H&M, kinek a Daka lol... nemtom hány lány nézeget szívesebben futócipőket meg sportmelltartókat mint H&M-et) és hát ahogy felérek az emeletre a futós részlegre cuki eladó pasi 1# rögtön köszön hogy hallo. Mondom ja hallo, megyek tovább a cipőkhöz. Jön a másik, kevésbe cuki eladó pasi, hogy miben segíthet. Mondom hát shoe fitting-et csinálnak-e. Mondja persze, mindjárt hívja az illetékes kollégát. Hát az illetékes kolléga meg persze nem az 1-es számú cuki eladó volt? :D

Na most aki nem tudná hogy működik a shoe fitting: itt Hollandiában még meglepően profibban is tolják mint Kanadában volt. Szóval kaptam egy teljesen átlagos futócipőt és abban kellett egy futópadon futnom, amit levideózott a srác, majd belassítva megnéztük, bemérte a bokám dőlésszögét és az alapján keresett cipőt. Mindegyik cipőnél újabb videó, újabb lassítás, mérés.. Mivel ha túlságosan befelé vagy kifelé dől a bokája az embernek futás közben az komoly térd- és csípőproblémákat okozhat.

Szóval végül 2 cipőre szűkült le a lehetőség, mindkettő Asics volt. Az egyik Asics GT-1000 ha jól emlékszem, a másik meg az új Gel Kayano 20... A különbség csupán 60€ volt... Igazándiból mondta a srác, hogy az olcsóbb is teljesen jó, mert a videó alapján ugyanannyira jól korrigálja a bokadőlesemet mint a másik. Csakhogy a másik ANNYIVAL kényelmesebb volt, hogy alig akartam levenni. Úgyhogy 60€ ide vagy oda, a drágábbat vettem.

Asics Gel Kayano 20 <33

I regret nothing amúgy, tegnap mentem első hosszabb avató futásra, és meglett a félmaraton 1:58:10 azaz 2 ÓRA ALATT. :D Nagyon örültem, igaz jól meg is szenvedtem érte, 18k körül azt hittem nem lesz meg, majdnem sírva is fakadtam, mert pedig annyira mindent beleadtam a kezdettől fogva, aztán utolsó kilométerre még a szél is feltámadt, de végül csak sikerült lenyugtatnom magam, nem elkezdeni bőgni az út közepén, és meglett. :)

6k környékén ilyen felhők gyülemlettek fel, hát kicsit megijedtem.

Múlt héten Mylene-el voltam futni, aztán az ő útvonalán találtam ezt. Ez egy mesterséges sípálya. Nem hó van rajta hanem valami akármi ami hóként funkcionál. De igazából nekem tök mindegy, a lényeg, hogy az az oldala a hegynek ahol nem síelnek, tele van kis ösvényekkel, szóval lehet hegyre fel - le akciót csinálni, végre egy kis boost lesz a sebességemben.

kilátás

Úgyhogy egyelőre ennyi, adios amigos.